2017. május 25., csütörtök

A Krisztus által való megváltás végett lángra gyújtott szív, ezek voltak azok, amikben gyönyörködtem: az ilyen lelket tekintettem áldott, boldog lelkeknek. (John Bunyan)


A legdrágább hitbeli tapasztalatokat nagyon gyakran nyomon követik a hit legnehezebb próbái.


A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

„Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy „legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie?!“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
„Én Istenem, hát ez a szeretet?!“

Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!“
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.

Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
„Ahogy te akarod, ne ahogy én!”
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
„Add, hogy csupán Téged kívánjalak!”

„Legyen akaratod”, ha nap nevet.
„Legyen akaratod”, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!




Az igazi keresztyénség nem hinni való tanítás, hanem a Szentléleknek a megtérésben és az új életben való megtapasztalása. (Jakob Spener)



Az imádságban nem Istent hajlítjuk a saját akaratunk tetszéséhez, hanem a saját akaratunkat hajlítjuk az Isten akaratának tetszéséhez.

Stanley


Ha a testet minden nap tápláljuk, miért ne táplálnánk a lelket is?
( Don Bosco )


Igazi pünkösd csak akkor van az életünkben, ha minden önigyekezettől teljesen megszabadultunk. (Trudel D.)


„Isten arra rendelt minket, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (1Thessz 5,9)

Uram, hálás vagyok azért, hogy neked szívügyed a mi üdvösségünk. Az az akaratod, hogy Krisztus által az örök élet ajándéka az enyém is legyen. Bocsáss meg, amiért az én gondolataimat sokszor egészen más foglalkoztatja. Add, hogy a mai napomat is megújítsa üdvösségem szerzője, a te szent Fiad!
(Hulej EnikĹ?)



Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény forrását.
Örök Atya, Fiad keserves kínszenvedéséért és föltámadásáért irgalmazz nekünk és az egész világnak! Ámen.

II. János Pál pápa



„Krisztus mondja: „A gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”” (Mt 19,23)

Ma egyre nagyobbra nyílik a szociális olló, vagyis egyre mélyebb szakadék tátong szegények és jómódúak között. Az ige mégsem arról szól, hogy a gazdagokat Isten kevésbé kedvelné, vagy kizárná az üdvösségből. Nem, a jómódú ember önmagát zárja ki onnan a hitetlensége miatt. De ebben nincs különbség szegény és gazdag között. Az egyiket a vagyonához mint bálványhoz való ragaszkodása, a másikat pedig túlzott aggodalmaskodásai gátolják abban, hogy Istenbe vesse minden bizodalmát.
(B. Pintér Márta)



Mama, emlékszem jól, mert megtanítottál. A szeretet nem szól, az néma csendben jár...

Emberek


Mindennek a kezdete a hit, és a vége pedig a szeretet. (Antiókiai Ignatius)



„Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.” (Mt 6,34)

Élj a mának! Ezt a cseppet sem keresztény szellemiségű felszólítást a mai ige alapján mégis megszívlelhetjük. Ne aggodalmaskodj, hanem bízd rá magad mennyei Atyádra, aki gondoskodik rólad! – bátorít Jézus. És ne terheld magad a jövőben várható esetleges problémákkal se; ha majd aktuális lesz, ráérsz Isteneddel együtt keresni a megoldást. Törődj a mával! Tedd meg, amit ma kell megtenned! Szeresd, akit talán holnap már nem lehet! Rendezd Istennel és embertársaddal, amit ma még rendezni tudsz! Bánd meg a bűnt, amelyet régóta meg kellene bánnod! De mindenekelőtt keresd Isten országát és igazságát, akkor a többi ráadásul megadatik…
(Hulej Enikő)



Néha minden csak akkor kezdődik el, akkor válik valósággá, vagy akkor világosodik meg, ha csendben maradunk.



SZERESD A CSENDET!

Szeresd a csendet!
Ő a te mestered.
Járj iskolájába!
Megtanít téged Jézus Krisztus képét szemlélni,
Megtanít téged, hogy szíved szemét Isten arcára irányítsad,
Aki neked megmutatja a te arcodat,
És minden ember igazi arcát.

Szeresd a csendet!
Ő a te mestered.
Járj iskolájába!
Megtanít téged, hogy szemléld Jézus Krisztus eltorzított, megcsúfolt arcát.
Hozzászoktatja szemedet Istennek ehhez az arcához,
Aki téged az éhező és megkínzott emberen keresztül néz.

Szeresd a csendet!
Ő a te mestered.
Járj iskolájába!
Megtanít téged, hogy Jézus színeváltozott arcát szemléld.
Szíved szemét ahhoz szoktatja,
Hogy a teremtés szívében észrevedd a Teremtő szépségének visszfényét,
Hogy felfedezd a dolgok és a létezők sűrűjében azok igazi benső dimenzióját,
És minden teremtmény legalázatosabb gesztusában
Az Ő jóságának nyomait.

Szeresd a csendet!
Ő a te mestered.
Járj iskolájába!
Megtanít téged annak emberi és isteni arcát szemlélni,
Aki a mi történelmünk forrása és végpontja.
Hozzászoktatja szíved szemét ahhoz,
Hogy fel tudd fogni a mi kiúttalan sötétségünkben bevillámló fényeket.
A jelen pillanat röpke idejében az örökkévalóság csíráit,
Minden élő, még rejtekben lévő jövendőjét, kibontakozását.

Szeresd a csendet!
Ő a te mestered.
Járj iskolájába!
Megtanít arra, hogy az ember és az Isten igazi arcát szemléd,
Megmondja neked a hit belső tekintetét,
Mely arra tanít téged,
Hogy Jézus Krisztus szemével nézd az embereket,
Örömeiket és szenvedéseiket,
Reménytelenségeiket és reményeiket,
Az élet nagy és kicsi eseményeit.


Úgy igyekezzünk élni, hogy azért se kelljen szégyenkeznünk, amik vagyunk, amit gondolunk, s amit teszünk, amikor senki sem látja. (Fosdick)