2017. május 22., hétfő

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

Az Úr „szolgái” – „szolga” annyit jelent, hogy valakinek a rendelkezésére állok, a másik kívánsága szerint cselekszem teljes bizalommal, és örülve annak, hogy feltétel nélkül hozzá tartozom.


Ellen kell állni mindannak, ami mélabús szomorúságba húzhat. Legyen mindennapi imádságunk: „Az Úr öröme az én erőm.” A boldogság és az öröm volt a Szűzanya ereje. Ezzel az erővel szolgálta készségesen Istent, gyermekét, és amikor méhében Erzsébethez vitte Őt, annak méhében is az örömtől mozdult meg a gyermek. Csak az öröm adhatott Máriának annyi erőt, hogy Názáretből Júdea dombjai közé siessen unokatestvéréhez, és szolgálóleányként segítsen neki. Nekünk is ugyanígy kell szolgálnunk az Urat: igaz szolgaként. És miután magunkhoz vettük az Áldozatot, szerető gondoskodással kell elindulnunk a nehézségek útján.


Fordítsunk különös gondot arra, hogy családjaink a szeretet és egység közösségében éljenek, hogy ellenálljunk minden gyűlöletnek, és elűzzük azt otthonainkból. A szeretet otthon kezdődik. Sok múlik azon, hogyan szeretjük egymást. Alapozzuk életünket erre a szeretetre! Terjesszük Isten szeretetének illatát, bármerre járjunk is. Ne féljetek, a szeretet nem tesz rosszat – Jézus is így szeretett bennünket.


Higgyetek nekem: ha a hozzátok legközelebb állót nem szolgáljátok szabadon és teljes szeretettel, akkor semmit sem adhattok a szegényeknek. Egy napon, amikor Új-Delhiben voltam, autón utaztam egy széles úton. Egyszer csak megláttam egy embert, aki félig az úton, félig a járdán feküdt. Az autók elmentek mellette és senki sem állt meg, hogy megnézze, mi baja lehet. Megállítottam a kocsinkat, és az embert magunkkal vittük. A nővérek meglepődtek és megkérdezték tőlem: „Anyám, hogyan látta meg? Senki sem vette észre, még nővéreink sem.” Ha szívünk megszabadul a bűntől, akkor meg fogjuk látni Istent.


Jézus azt mondta: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát” (Jn 4,34). Mi az Atya akarata? Hogy szentek legyünk. Ezért növekedjetek a szentségben, és hasonlítsatok mindinkább Jézushoz.


Jézus azt mondta Szent Pálnak: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Nem azt mondta: „Miért üldözöd a keresztényeket?” Nyilvánvaló igazság szól itt: „Bármit tesztek a legkisebb testvéreimmel, velem teszitek azt.” (Mt 25,40).


Jézus negyven napot töltött imádságban, mielőtt nyilvános életét megkezdte volna. Gyakran visszavonult: egész éjszakákat töltött egyedül a hegyekben, csöndben, imádságban. A csönd gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. Biztosítsuk egymásnak a béke és nyugalom légkörét, amely elősegíti az imádságot, a munkát, a tanulást és a pihenést.


Mindig vidáman mosolyogjatok a gyermekekre, a szegényekre, minden szenvedőre vagy magára hagyottra! Ne csak figyelemmel forduljatok feléjük, hanem tárjátok ki a szíveteket is nekik. A kedvesség, a buzgóság több embert térített meg, mint a tudomány vagy az ékesszólás. Mi megfogadjuk, hogy teljes szívvel és ingyen szolgáljuk a szegényeket. Mindez talán nem jelent szeretetet, nemességet, kedvességet, alázatot, az önzés visszautasítását? Mi vagyunk a szegények szolgálatára és nem ők a miénkre. Ahhoz, hogy a szegények meglássák bennünk Krisztust, először nekünk kell Őt meglátnunk bennük. Legyetek gyöngédek és együttérzők! Bárkivel találkoztok, legyen boldogabb utána, min amilyen előtte volt. Legyetek Isten gyöngédségének élő tanúi. Mindenki láthassa a gyöngédséget: arcotokon, szemetekben, mosolyotokban, hangotok melegségében.


Ne féljetek; szükség van a Keresztre, szükség van a szenvedésre. Ez annak a jele, hogy közel vagytok Jézushoz.


Néhányszor megkérdezik tőlem: „Mi lesz a Szeretet Misszionáriusaival, ha Ön meghal? „ – Így válaszolok: „A rend akkor hal meg ha, nem Isten műve. De ha Isten talál valaki kisebbet és alázatosabbat, akkor általa szolgál majd.”


Sokat beszélünk a szegényekről – de vajon eleget beszélünk-e a szegényekkel?


Váljunk Jézus Szívéből áradó szeretettől teljes szívekké, Mária segítségével: mindenki a maga módján, és együtt mindannyian. Gyermekeim, itt rejtőzik a szentség, amelyre rendeltettünk: megismerni Jézust, szeretni Jézust, szolgálni Jézust.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7
A keresztények önző különválással mind a maguk színében akarnak tündökölni, ahelyett, hogy a Krisztus fényében egy dicsőségben olvadnának össze. Így a világ fény helyett félhomályt kap. (Csia Lajos)



A megbánás bizonyítéka a másként viselkedés.



Egy kis gyermek imájából: Uram Jézus, tégy jóvá engem, s ha egyszerre nem megy, próbáld meg még egyszer.


Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt. Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: „Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!”

Jézus szelíd hangon így válaszolt: „Drága gyermekem, én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak.”


Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját, és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nem csak a sajátunkéból.

Henry Ford


„Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.” (Róm 8,25)

Isten olykor elrejtőzködő Isten. Ilyenkor nem nyilvánvaló előttünk jelenléte, munkálkodása. Gyakran gondoljuk úgy, különösen nehéz próbák idején, hogy magunkra hagy minket. Tényleg így lenne? Meghazudtolná magát az az Isten, aki a Szentírás lapjain oly gyakran tesz tanúságot hűségéről? Szó sincs erről! Ne inogjon meg reménységünk! A golgotai kereszten Jézus lett elhagyatott – „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” –, hogy mi ne maradjunk magunkra.
(B. Pintér Márta)


Isten áldásul adja a bűn következményét azért, hogy megmutassa annak rettentő voltát, és figyelmeztessen a jövőre. Azért a bűn csak megbocsátható, de következményei nem törölhetők el, mint ahogy a fakéreg kigyógyul a sebből, bár a forradás megmarad. (Ravasz László)


„Istennek minden lehetséges.” (Mk 10,27)

A gazdag ifjú történetének végkövetkeztetése ez a mondat. Önmagában is igaz, mert Isten istenségéhez hozzátartozik minden fantáziát felülmúló hatalma és szeretete. Hányan élnek ma is olyanok, akikről az orvosok rég lemondtak?! Mégis igaz, Jézus itt arra utal, hogy a pénz bűvöletéből és istenként való imádatából is ki tud szabadítani Isten, mert nála minden lehetséges. Egy, a belső lelkiismeretet alig ismerő, a külső törvényeket gátlástalanul áthágó világban többször kellene Istenhez kiáltanunk az anyagiaktól maguk ereje által szabadulni nem tudó kortársainkért. – „Istennek minden lehetséges.”
(D. Szebik Imre)



Két dolgot soha nem értünk meg egészen: a mindenséget, s önmagunkat. Minden tudománynak elérhető tárgya csak e kettő között fekszik, s éppen ez az ok, melyért a tudományban teljes megnyugvást nem találhatunk. (Eötvös József)


„Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!” (Ézs 51,7b)

Milyen gyakran felejtjük el, hogy féltőn szerető Istenünk van, s megijedünk minden apróbb baj miatt! Pedig sokszor figyelmeztet az Ige: Ne félj! Vigyázzunk, hogy ne veszítsük el az Úrba vetett bizodalmunkat! Ő megígérte, hogy megsegít, gondot visel ránk, ne kerekedjen fölül bennünk a bizonytalanságérzés és kételkedés! Ha pedig Jézus nevéért szenvedünk üldöztetést, annak különösképpen örvendezzünk! Higgyünk gondviselő, szerető Istenünkben! Ha megtapasztaltuk Isten jóságát, adjuk tovább az örömhírt másoknak, hogy erősödjenek, és hitre jussanak ezáltal!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


Ó, IGAZ KENYÉR, JÓ PÁSZTOR

Ó, igaz kenyér, jó Pásztor,
Jézus, óvj az elbukástól;
Te táplálj és te palástolj,
S add, hogy a föltámadáskor
Üdvnek látói legyünk.

Te, ki mindent bírsz és értesz,
S e Földön táplálsz és éltetsz,
Tedd, hogy szent népeddel ékes
Asztalodnál majd az édes
Örökségben részt vegyünk.



Olykor azt gondoljuk, a szegénység éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis a legnagyobb szegénység nemkívántnak, nem szeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törődik veled. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a szegénységet a saját otthonainkban.

Kalkuttai Teréz Anya


Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)


„Van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn 2,1)

A szent Isten előtt nem tudunk emelt fővel megállni; nincs, amivel kiérdemelhetnénk az üdvösséget. De van pártfogónk, szószólónk, Krisztusunk, aki engesztelő áldozattá lett bűneinkért. Bátran tekinthetünk őrá, és Megváltónknak köszönhetően miénk az örök élet ajándéka. Milyen csodálatos evangélium ez! (Hulej Enikő)