2017. május 22., hétfő

A keresztények önző különválással mind a maguk színében akarnak tündökölni, ahelyett, hogy a Krisztus fényében egy dicsőségben olvadnának össze. Így a világ fény helyett félhomályt kap. (Csia Lajos)



A megbánás bizonyítéka a másként viselkedés.



Egy kis gyermek imájából: Uram Jézus, tégy jóvá engem, s ha egyszerre nem megy, próbáld meg még egyszer.


Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt. Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: „Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!”

Jézus szelíd hangon így válaszolt: „Drága gyermekem, én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak.”


Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját, és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nem csak a sajátunkéból.

Henry Ford


„Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.” (Róm 8,25)

Isten olykor elrejtőzködő Isten. Ilyenkor nem nyilvánvaló előttünk jelenléte, munkálkodása. Gyakran gondoljuk úgy, különösen nehéz próbák idején, hogy magunkra hagy minket. Tényleg így lenne? Meghazudtolná magát az az Isten, aki a Szentírás lapjain oly gyakran tesz tanúságot hűségéről? Szó sincs erről! Ne inogjon meg reménységünk! A golgotai kereszten Jézus lett elhagyatott – „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” –, hogy mi ne maradjunk magunkra.
(B. Pintér Márta)


Isten áldásul adja a bűn következményét azért, hogy megmutassa annak rettentő voltát, és figyelmeztessen a jövőre. Azért a bűn csak megbocsátható, de következményei nem törölhetők el, mint ahogy a fakéreg kigyógyul a sebből, bár a forradás megmarad. (Ravasz László)


„Istennek minden lehetséges.” (Mk 10,27)

A gazdag ifjú történetének végkövetkeztetése ez a mondat. Önmagában is igaz, mert Isten istenségéhez hozzátartozik minden fantáziát felülmúló hatalma és szeretete. Hányan élnek ma is olyanok, akikről az orvosok rég lemondtak?! Mégis igaz, Jézus itt arra utal, hogy a pénz bűvöletéből és istenként való imádatából is ki tud szabadítani Isten, mert nála minden lehetséges. Egy, a belső lelkiismeretet alig ismerő, a külső törvényeket gátlástalanul áthágó világban többször kellene Istenhez kiáltanunk az anyagiaktól maguk ereje által szabadulni nem tudó kortársainkért. – „Istennek minden lehetséges.”
(D. Szebik Imre)



Két dolgot soha nem értünk meg egészen: a mindenséget, s önmagunkat. Minden tudománynak elérhető tárgya csak e kettő között fekszik, s éppen ez az ok, melyért a tudományban teljes megnyugvást nem találhatunk. (Eötvös József)


„Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!” (Ézs 51,7b)

Milyen gyakran felejtjük el, hogy féltőn szerető Istenünk van, s megijedünk minden apróbb baj miatt! Pedig sokszor figyelmeztet az Ige: Ne félj! Vigyázzunk, hogy ne veszítsük el az Úrba vetett bizodalmunkat! Ő megígérte, hogy megsegít, gondot visel ránk, ne kerekedjen fölül bennünk a bizonytalanságérzés és kételkedés! Ha pedig Jézus nevéért szenvedünk üldöztetést, annak különösképpen örvendezzünk! Higgyünk gondviselő, szerető Istenünkben! Ha megtapasztaltuk Isten jóságát, adjuk tovább az örömhírt másoknak, hogy erősödjenek, és hitre jussanak ezáltal!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


Ó, IGAZ KENYÉR, JÓ PÁSZTOR

Ó, igaz kenyér, jó Pásztor,
Jézus, óvj az elbukástól;
Te táplálj és te palástolj,
S add, hogy a föltámadáskor
Üdvnek látói legyünk.

Te, ki mindent bírsz és értesz,
S e Földön táplálsz és éltetsz,
Tedd, hogy szent népeddel ékes
Asztalodnál majd az édes
Örökségben részt vegyünk.



Olykor azt gondoljuk, a szegénység éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis a legnagyobb szegénység nemkívántnak, nem szeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törődik veled. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a szegénységet a saját otthonainkban.

Kalkuttai Teréz Anya


Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)


„Van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn 2,1)

A szent Isten előtt nem tudunk emelt fővel megállni; nincs, amivel kiérdemelhetnénk az üdvösséget. De van pártfogónk, szószólónk, Krisztusunk, aki engesztelő áldozattá lett bűneinkért. Bátran tekinthetünk őrá, és Megváltónknak köszönhetően miénk az örök élet ajándéka. Milyen csodálatos evangélium ez! (Hulej Enikő)