2017. május 18., csütörtök

A munka a láthatóvá tett szeretet. (Kahlil Gibran)



A szeretet az otthonainkban kezdődik; a szeretet az otthonokban lakik és ezért van a sok szenvedés és szerencsétlenség a világban... Úgy tűnik, manapság mindenki szörnyű sietségben van, türelmetlenül a minél nagyobb siker, fejlődés, gazdagság és más hasonlók elérésében, a gyermekeknek pedig szüleik idejéből oly kevés jut. A szülőknek nincs idejük egymásra és így a családokban kezdődik a világ békéjének felbomlása. - Kalkuttai Teréz Anya

Az érett személyiség kialakulásának feltételei: a bizalom, a másik feltételek nélküli elfogadása a családban. - A szülő és a gyermek harmonikus kapcsolata a bizalom ősforrása, amelyet a házastársak közötti viszony alapoz meg. A bizalmi kapcsolat teszi lehetővé a másik feltétel nélküli elfogadását, azaz szeretetét. Ugyancsak ez a feltétele, hogy másokban el tudjuk fogadni a másságot, a különbözőséget, adott esetben a betegséget, a korlátozottságot, a testi-lelki hibákat is. A család a személy egyik fontos szükségletének, a biztonságnak legfőbb garanciája kell, hogy legyen, ahol valóban otthon és biztonságban érezheti magát. Ezt a biztonságot nem a szülői és családi környezet puszta megléte garantálja elsősorban, hanem az ezen belül meglévő szeretetteljes érzelmi kapcsolatok.

Az ember fejlődésében kiemelt fontossága van a kötődésnek. Ha közelebbről megvizsgáljuk, mi is a kötődés valójában, nyilvánvaló, hogy a csecsemő esetében elsősorban fizikai kontaktusról, a szoptatással, a gondozással együtt járó fizikai, ízérzéshez kapcsolódó és szagingerek által közvetített benyomások együtteséről van szó. Később a kötődés éltetője egyre inkább a kommunikáció lesz, ezen belül is elsősorban a nem verbális kommunikáció, s csak később kerül előtérbe a felnőtt kötődésekre jellemző verbális kommunikáció. A családon belüli kommunikáció jelentősége közismert. A családon belüli kommunikáció minőségét és mennyiségét javító bármilyen változás a család eredeti funkciójának erősítését is szolgálja.
Az a jelenlegi gyakorlat, hogy a családi beszélgetések helyét a közös (vagy egyéni) tévénézés veszi át, a családok bensőséges életébe való meglehetősen brutális beavatkozásnak is minősíthető. A családok többsége ugyanis felkészületlen a televízió tolakodó jelenlétével szemben. A családon belüli kommunikáció javítása jelszó marad csupán, ha ennek érdekében konkrét cselekvések nem történnek.
A beszélgetések tartalmát együttes élmények is szolgáltathatják. Az együttes élmény olyan az emberi kapcsolatokban, mint a csapadék a szomjas földnek. Jól működő családok közös élményekre is törekszenek. A kommunikáció, az együttes élmények az egészséges családi élet biztosítékai.

Az egyén cselekvéseinek legáltalánosabb mozgatórugói az értékek. Az értékek nem annyira a dolgokban, hanem bennünk rejlenek. A család eligazítást nyújt az értékek tekintetében és arra is képes, hogy toleranciát fejlesszen ki más értékekkel szemben. A családok értéknevelő funkciója különösen hangsúlyos olyan korszakokban, mint amilyen a miénk is, amelyre az "értékválság" kifejezés jellemző.
Világszerte kísérletet tesznek a családi életre nevelésnek az iskolai oktatásban való bevezetésére. A család valódi szerepének félreértése vezetett ahhoz, hogy ezen a címen többnyire csak szexuális felvilágosítás folyik. Ahol a szexuális hűséget nem mint értéket jelenítik meg, hanem, mint az AIDS megelőzésének egyik fontos eszközét. A családi életre nevelésnek értékeket kell felmutatnia, amelyek a családhoz kötődnek, a családban valósulnak meg: az odaadó és elfogadó, az elkötelezett és hűséges, a megbocsátó és áldozatos, felelősségteljes szeretet értékét.

A kötelék, mely az igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem a szeretet. Imádkozzunk minden nap családjaink egységéért és békéjéért, hogy Isten áldása legyen családjainkon, amely élteti és erősíti a családtagok szeretetét.


„A türelem és vigasztalás Istene adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.” (Róm 15,5–6)

Koncertek előtt a zenekar hangol. Egyetlen hangszerhez igazodik a többi. Micsoda hangzavar van ott, ahol ez elmarad! Sok, magát kereszténynek valló közösség – család vagy éppen gyülekezet – szolgálatából ugyanúgy hiányozhat a harmónia, ha köztük széthúzás, türelmetlenség van. Az apostol őket figyelmezteti. Hangolódjanak rá a Szentlélek Istenre, akinek a vezetésével átélhetik a csodát: az „egységes hangzást”.
(B. Pintér Márta)




Aki a szerencsére bízza magát, az a vacsorában sem lehet biztos.


Amit tagadunk, az nem gyógyítható.

Klaus Douglass


Az igazság nincs időponthoz kötve. Mindig időszerű, kiváltképpen akkor, amikor időszerűtlennek látszik. (A.Schweitzer)


Csak a saját bűneink választanak el bennünket Istentől, a mások bűnei nem. Foglalkozzunk tehát inkább a saját bűneinkkel.


Egyes veszélyeztetett csoportok a modern családmodellekben:

Az elkényeztetett, narcisztikus gyermek
A modern gyermeknevelési elvek egyik vadhajtása, a gyermek elfogadásának kritika nélküli érvényesítése hátterében az a téves beállítódás rejlik, amelyet így fogalmazhatunk meg: "ha egy személyt feltétel nélkül elfogadok (szeretek), akkor minden konkrét megnyilvánulását is el kell fogadnom". Pedig a feltétel nélküli elfogadás a személynek szól, nem pedig egyes konkrét megnyilvánulásainak. E magatartás következménye a nárcisztikus, önimádó személyiség. A gyermek azt tapasztalja, hogy a szülő minden megnyilvánulását helyesli, minden igényét kielégíti. Ha nem sikerül a gyermek kedvében járnia, bűntudata van. Különösen kedvez a narcisztikus gyermek nevelésének az egyke-helyzet, amikor a szülő minden igyekezetét imádott (majomszeretett) egyetlenére pazarolhatja. A gyermek azt tanulja meg, hogy minden őérte van, minden az ő szükségletei szerint igazodik, a világ azért van, hogy őt szolgálja. Az ilyen gyermek, felnőtt korára, kikerülve az életbe, súlyos veszélynek van kitéve, hiszen a világ nem az általa tanult és megismert törvényszerűségek szerint működik.

A dolgozó nők
Különösen veszélyeztetettek a családanyák. A mai társadalomban, szemben a férfiakkal, rájuk többes szerepelvárás nehezedik: családanya-, feleség- és hivatás-szerep. Természetesen nem arról van szó, hogy a "nő maradjon a főzőkanál mellett". Nyilvánvaló azonban, ha a női munkavállalás amiatt történik, mert anyagilag a család nem tudja nélkülözni, akkor súlyos diszfunkcióról van szó. A társadalom önfenntartása alapvető érdek. Ha egy társadalom az önfenntartását biztosító nőknek a munkavállalást nem lehetőségként, hanem kényszerként kínálja fel, öngyilkos módon viselkedik - olyan ez, mintha a tojásain ülő madarat párja nem táplálná többé, mondván, keresse meg saját maga az ennivalót. Nem véletlen, hogy a gyermekeikkel GYES miatt otthon lévő anyák mentális veszélyeztetettsége kiugróan magas: hivatásbeli tevékenységük kényszerűen szünetel, a nyomást azonban változatlanul érzik magukon.
Amennyiben a családanya-mivoltot a társadalom a foglalkozási hivatásokkal egyenrangúnak ismeri el (mind anyagiakban, mind erkölcsileg), legalább lehetőség nyílik arra, hogy azok, akik vállalják, teljes életet élhessenek anyaként is.

Az idősek
A családok szétesésének egyik legsúlyosabb következménye, hogy az idős kor értékeinek, mintaadó szerepének felmutatására, megismerésére és elsajátítására nincs lehetőség. Idős korban sokan vetnek véget életüknek. Ebben az öregek elmagányosodása, szerepük leértékelődése igen fontos tényező.
A családok működési zavaraira utal azok megtartó erejének drámai csökkenése. A mai családok nem képesek öregjeiket, betegeiket, sok esetben még gyermekeiket sem felvállalni, gondozni. A családból való kihullás vagy kitaszíttatás fenyegeti ezeket a rétegeket. Közismert, hogy az intézetbe, kórházba kerülő idős személy halálozási esélye sokkal nagyobb, mint a családban maradóé.
A társadalom nagyon drágán fizeti meg, hogy a családokat nem támogatja megtartó erejük növelésében. A szociális otthonok, bölcsődék, elmeintézetek, börtönök fenntartása inhumánusabb és sokkal többe kerül, mint az, ha a családok képesek lennének integrálni gyengéiket és elesettjeiket.

A gyermekek
Legnagyobb veszélyben mégis a gyermekek vannak. Biológiai és szocializációs feladatait teljesíteni nem, vagy csak hiányosan képes családokból lelkileg sérült személyek kerülnek ki.
Minden jogi, gazdasági intézkedésnek figyelembe kellene vennie, hogy a gyermek (és mindannyiunk) érdeke a családban való létfeltételek biztosítása.

„Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire.” (Zsolt 105,5)

Ezen az ünnepen Isten megfejthetetlen titka előtt hódolunk. Imádjuk őt nagy tetteiért, amelyekkel választott népét szétszórattatásában is megőrzi, amelyekkel szabadulást hoz az önzésben, hatalomvágyban, pénz- és önimádatban vergődő posztmodern embernek is. Imádjuk őt a teremtésben megmutatott hatalmáért, a teremtett világ szépségéért és harmóniájáért, a Krisztus személyében adott új életszemlélet esélyéért és a Szent Lélek titokzatos, de mégis valós munkájáért.
(D. Szebik Imre)




Ha a kegyelem trónjához jössz, ne csak kiálts irgalomért és kegyelemért, ne állj fel térdeidről addig, míg ezt meg nem nyerted.


Ha elég erősen akarjuk, mindenben meglátjuk az áldást, minden piszkos edényben, mosatlan ruhában, még a csokoládétól maszatos hűtőszekrény ajtajában is. Ezek a dolgok arra emlékeztetnek, hogy részei vagyunk egy családnak, jóban-rosszban.


„Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem.” (Péld 16,8)

Sokszor látjuk környezetünkben, hogy bizonyos személyek mekkora vagyont halmoztak fel, micsoda kastélyban élnek, micsoda elegáns kocsival száguldanak, s néha bizony elfog bennünket az irigység, hogy egyeseknek milyen jó dolguk van, s úgy tűnik, nem is dolgoznak. Kergessük el rossz gondolatainkat, és arra figyeljünk, hogy minket mennyi mindennel áldott meg az Úr. Nap mint nap megtapasztaljuk bőkezűségét, gondoskodását. Dicsérjük Istent, köszönjük meg jótéteményeit! Ne irigykedjünk, elégedjünk meg azzal, amit kaptunk!
(Juhászné Szabó Erzsébet)



Legyen készséges és hajlékony Isten kezében! Tudja, hogy ehhez mit kell tenni: békességben és teljes nyugalomban maradni, soha nem aggódni, semmi miatt nem nyugtalankodni, elfelejteni a múltat, úgy élni, mintha a jövő nem létezne, Jézusnak élni a jelen pillanatban… Szándékosan soha ne gondoljunk önmagunkra, lelkünk gondját hagyjuk egyedül Jézusra. Tartson távol minden félelmet, és helyettesítse ezt az érzelmet a szeretettel, mindenben cselekedjen szelíden, kedvesen, higgadtan, hevesség és lobbanékonyság nélkül; ha szükséges tettese magát halottnak, s így haladjon szelíden, ráhagyatkozással, bizalommal telve.

P. Fracois-Marie-Jacob Limermann


Minden uralkodó hatalom akkor legerősebb, mikor legigazabb és akkor legállandóbb, mikor legirgalmasabb!
(Bessenyei György)


Olyan kevés kell ahhoz, hogy az ember boldog legyen. Ezért kevés a boldog ember, mert mindenki sokat akar, és a kevés már eszébe sem jut.