2017. május 17., szerda

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A szegények között is legszegényebbekhez kell hűségesnek lennünk. Otthon is segíthetünk valakinek dolga elvégzésében, ha megmaradunk Isten jelenlétében, és úgy tesszük azt. Nekem szenvedés állandóan úton lenni és ezrekkel találkozni. Kérdezik is tőlem, hogyan van, hogy ennyit beszélek? Jézusért teszem.


Amikor valaki megbánt titeket, ne magatokra gondoljatok, hanem rá: magának okoz kárt, Jézust bántja meg, aki benne él. Meg kell tanulnotok a megbocsátást. Meg kell tanulnotok, hogy szükségünk van a megbocsátásra. Később majd ő is megérti. És szörnyű megaláztatás lesz számára, amikor számot vet ezzel.


Amit mi a szegényekért teszünk, csupán egy csepp az óceánban. Mégis, ha nem tennénk, ha ez a csepp nem kerülne bele az óceánba, akkor az óceánból hiányozna valami. Nem más, csupán egy csepp.


Bízzatok Istenben, aki szeret titeket, aki szeret minket, aki gondoskodik rólunk, aki mindent lát, mindent ismer, mindent megtehet az én javamra és a lelkek javára. Ha minden a visszájára fordul is, ha hajótörést szenvedek, akkor is teljesen át kell adnom magam Neki. Isten munkáját nekem nem kell ellenőriznem. Nem kell számolnom, hány kilométert tettem már meg, akkor sem, ha kedvemre való lenne. Nem kell kívánnom, hogy haladásom világosan lássam, vagy hogy pontosan ismerjem, hol is állok a tökéletesedés útján.


Étkezéskor azt együk, amit a szegény emberek. Példánk őszintesége így segít majd nekik is.


Házadból, családodból formálj új Názáretet, ahol a szeretet uralkodik, mert a szeretet a családban kezdődik. Azzal kell kezdened, hogy otthonodból melegség áradjon a világba. Te légy az örök boldogság reménye: férjed, feleséged, gyermekeid, nagyszüleid, és minden családtagod számára. Vannak nálatok szegények? És ismered őket? Biztos van valaki, aki egyedül érzi magát, nem kívánt, hátrányos helyzetű, és te nem tartod számon, vagy nem tudsz róla. Hol vannak ma az idős emberek? Intézetekben végzik, mert terhesek lesznek környezetüknek, és senki sem akarja őket.


Hitelesen, alázatos az, aki lemond mások megítéléséről, és aki mindig gyöngéd érzéseket és gondolatokat táplál irántuk, aki örül mások javának, aki megbocsátja hiányosságaikat, aki boldog és mindig vidám a szegények, betegek és haldoklók között. Ha nem ellenkeztek elöljáróitokkal, ha derűsen viselitek a megaláztatásokat és figyelmesek vagytok társaitokhoz, akkor valóban alázatosak vagytok.


„Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad” (Fil 4,13). Az, amit Teréz anya mond, lehet, hogy nem mindig érdekel titeket. De Jézus mindig és mindenben szólhat hozzátok. Nincs magyarázat, meg kell róla győznötök magatokat. Így is, ilyen gyengén is? Belsőleg ilyen erőtlenül? Igen, mert megszabadulhatok gyöngeségeimtől – az Ő segítségével.


Most, hogy megtanultuk, mennyire szükségünk van csendre és alázatra, eljuthatunk már a jobb és egyre jobb imaélethez. Valójában az ima, a teljes, tiszta és igaz ima Krisztus maga. Imáink gyakran maradnak hatástalanok, mert lelkünk, szellemünk és szívünk közepébe nem Krisztust helyezzük. Őt, aki által imáink Istenhez szállnak. Egy Krisztushoz forduló, belülről jövő, bizakodó tekintet lángoló ima lesz gyakran imaláng: „Nézem Őt, Ő pedig engem.” Ez a legtökéletesebb imádság.


Szeretni – adni – elfogadni. Ez a három az öröm, és ezek benne vannak az örömben. Nincs okunk arra, hogy boldogtalanok legyünk: senki sem kényszeríthet bennünket rá.


Teljesen világosan meg van írva a Bibliában: „Neveden szólítottalak, becses vagy nekem… Barátaimnak hívtalak benneteket… A víz nem pusztít majd el és nem éget meg a tűz. Nemzeteket adok érted cserébe, mert te drága vagy nekem. Hogyan felejthetné el egy anya gyermekét, akit méhében hordott? De ha meg is történne ez, én sohasem feledkezem meg Rólad. Te drága vagy nekem, neved tenyerembe van írva” (vö.Iz 43,1-7)



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7