2017. május 9., kedd

A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk. Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk. Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság. Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat. Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet. Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.

Tatiosz


A látványos vallásosság tartalmatlan mutatvány. (Spurgeon)



A MINDEN, AZ MINDEN!


Minden gondomat rád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
A nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
A legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővelkedésre...
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések...
Mindet azért adod,
Hogy a Cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!



Árnyék mögött fény ragyog,
nagyobb mögött még nagyobb.

Gyökössy Endre

„Az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos.” (1Jn 3,11.15)

A Szentírás két ember kapcsolatában nem beszél az arany középútról, az „élni és élni hagyni” elvéről, a közömbösségről. Két lehetőséget villant fel: szeretet vagy gyűlölet, élet vagy halál. A kettő között ott tátong az az áthidalhatatlanul mélynek tűnő szakadék, amelyen ember saját erejéből még nem kelt át soha. Jézus Krisztus hidat vert a mélység fölé, és átvisz a túlsó partra – halálból életre, a gyűlöletből a szeretetre.
(Sághy Balázs)


Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, – ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)


„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6)

Ki gondolta volna, hogy az éhezés és a szomjúság a boldogság forrása lehet! Nem azok számára, akik ételre és italra vágynak, hanem azoknak, akik az igazságot keresik. Meglehet, soha nem találnak rá, de nem is mondanak le róla soha. Úgy tűnik, hogy olykor az igazsághoz való ragaszkodásunk válik magává az elérendő igazsággá.
(Dr. Bácskai Károly)



Ez az én imám, azt kérem Jézustól, hogy vonzzon oda szeretetének lángjai közé, hogy olyan szorosan egy legyek vele, hogy ő éljen és cselekedjen bennem.

Kis Szent Teréz


Gyakran szociálisan arra vagyunk kondicionálva, hogy az élet negatív oldalát lássuk. Ha van tíz dolog, ami jól működik, és egy, ami nem, akkor csak arra figyelünk, ami rosszul működik. Ha fiacskánk a húszpontos matekteszten tizenegy pontot ér el, akkor nem a tizenegy pontra koncentrálunk, hanem a kilencre, ami nem sikerült neki. Ha fáj a fejünk, akkor nem azt mondjuk: "A mellkasom, a hasam, a lábam és a karom nem fáj!", hanem azt: "Úgy fáj a fejem!" Az inggallérunkon lévő rúzsfolt miatt aggódunk, ahelyett, hogy annak örvendenénk, hogy az ingünk kilencven százaléka milyen tiszta! Túl sok ember gondolja azt, hogy realistának és racionálisnak lenni egyet jelent a hibákra való koncentrálással!



Jobb visszalépni, mint a rosszul kezdett dolgot folytatni. (Binder)




„Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!” (Zsolt 25,18)

A mindenható és így mindent látó Istent arra kérem, hogy lássa meg nyomorúságomat és gyötrődésemet? Hiszen ismeri, tudja ő azt nálam jobban. Valójában nekem van szükségem rá, hogy együtt mondjam a zsoltár írójával a kérést, hogy ráébredjek: a kiút a bűnbocsánat, ha Isten megkönyörül rajtam; hisz minden bajom és gondom gyökere a bűn, amely elszakított őtőle, az élet forrásától.
(Hafenscher Károly [ifj.])


„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36)

Jézus élete példájával mintát nyújtott, milyen a helyes magatartás egy adott helyzetben. Mindnyájan szeretjük, ha szelídség, jóság, jóindulat vesz körül bennünket. Az Isten nélkül élő ember az őt ért bántásokra azonnal támadásba lendül, s ha lehet, még többet ad vissza a kapott gonoszkodásból. Ennyi telik az embertől, erre képes a maga erejéből. Jézus azt mondja, hogy a bántásokat ne adjuk vissza, sőt szeressük ellenségeinket, és még áldást is kérjünk rájuk. Hogyan szerethetem én azt az illetőt, aki bánt, bemocskol, áskálódik ellenem? Örömmel jelentem: ez lehetséges, de csak isteni segítséggel. Sokat kell imádkozni és Jézus nevét segítségül hívni. Csak így tudunk jóságosak, szelíd lelkűek maradni. Ne adjuk tehát vissza a másoktól kapott sértéseket, bántásokat, sebeket, hanem szeretettel viszonyuljunk azokhoz is, akik emberi gondolkodás szerint nem érdemlik meg! Ez az irgalmasság! Ne felejtsük el, hogy Isten kegyelme nélkül már mi is rég megérdemeltük volna a halált, és még mindig süt ránk a nap, sőt Krisztus önfeláldozásából még örök életet is nyerhetünk! (Juhászné Szabó Erzsébet)



Ne bámulni és kritizálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a Királyt, és nyerjünk kegyelmet tőle. (Ravasz)


Nem a hitünkért, hanem a hitünk által üdvözülünk. (Bódás János)



Ó Uram! Te jól tudod, hogy én soha nem tudnám úgy szeretni a nővéreimet, ahogyan Te szereted őket. Hacsak Te magad, Ó én Jézusom, nem szeretnéd őket tovább énbennem… Igen, érzem, hogy mikor szerető szívű vagyok, egyedül Jézus cselekszik bennem, minél inkább egy vagyok Vele, annál jobban szeretem minden nővéremet.

Kis Szent Teréz



Tartsd a legnagyobb kitűntetésnek és dicsőségnek, ha a Krisztussal való egység miatt megvetnek és bolondnak tartanak. Mi bolondok vagyunk Krisztusért. (Tersteegen)