2017. május 8., hétfő

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

Az Evangéliumban olvashatjuk, hogy Isten féltékeny szerető. Nem lehet egyszerre két gazdánk, mert akkor egyiket szolgálnánk, és gyűlölnénk a másikat (vö. Lk 16,13). Véssétek emlékezetetekbe, hogy ha Hozzá tartozunk, nem tartozhatunk a gonoszhoz.


Az Oltáriszentségben Jézus, az Isten Fia kenyér alakjában van jelen. Ez az alázat élő megvalósulása. Az alázat nem abban áll, hogy elrejtjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Az alázat igazság, az alázat őszinteség, az alázat szegényég. Az a szabadság, mely a szegénységből ered. Íme, az erények egymáshoz kapcsolódnak: a tisztaság, a szegénység, az alázat, a szabadság. Ha igazán és valóban alázatosak vagytok, ha megértitek majd, hogy mennyire kicsinyek és gyengék vagytok, és milyen nagy szükségetek van Istenre, akkor nem bukhattok el.


Az örömre szükségünk van, az öröm erőt ad, fizikai értelemben is. Akinek lelke és szelleme örül, kevésbé fárad el, és mindig kész továbbra is a jót cselekedni. Az öröm az egyik legjobb védelem a kísértések ellen. Az ördög port, piszkot, tisztátalanságot hoz, és minden alkalmat megragad, hogy ránk hányja azt. Az örvendező szív meg tudja védeni magát minden tisztátalanságtól. Az örömmel teljes lélek sugárzásával prédikál. Úgy ragyog, mint Isten szeretetének lángja, örök boldogság reménye, az égető szerelem sugara.


Azt mondják, hogy az alázat igazság, és Jézus az igazság: így hát leginkább az alázat által válunk Jézushoz hasonlóvá. Ne higgye senki, hogy az Istentől kapott ajándékok elrejtése vagy az eredménytelen munka alázat lenne. Ismételjétek gyakran ezt a kis imádságot: „Jézus nevében és Jézus szeretetéért, mert Jézus mondta, hogy bármit is kérünk nevében, megadja azt, add nekem a kegyelmet, Jézusom, hogy csak Téged szerethesselek, hogy szívem a Te szelíd és alázatos szívedhez váljék hasonlatossá”.


Egy ember, akit szörnyű bűne miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek, elérkezett halála pillanatához, és akkor azt mondta nekem:”Teréz Anya, amikor fejfájásom van, elviselem, mert közben Jézus töviskoszorújára gondolok. Amikor fáj a hátam, a Jézust ért ostorcsapásokra gondolok, amikor pedig a lábam vagy a kezem fáj, Jézus szöggel átütött kezére és lábára gondolva viselem el azt.” Íme, így tanítanak bennünket a szegények. És emlékezzetek mindig arra, hogy amit ők adnak, több annál, mint amit ők kaphatnak tőlünk.


Fiatalok, mélyen szeressétek és tiszteljétek az idősebbeket; idősebbek, mély szeretettel és tisztelettel övezzétek a fiatalabbakat, mert ők ugyanúgy Jézushoz tartoznak, mint ti. Ő mindannyiunkat kiválasztott magának, hogy világosságként ragyogjunk és szeretve szeressünk a világban. Ahhoz, hogy az Ő lámpásává váljunk, gyöngédnek, szeretetteljesnek, odaadónak, őszintének kell lennünk, egymás iránt. Ez a legegyszerűbb út. „Erről ismerik majd meg, hogy tanítványaim vagytok.” (Jn 13,35)


Kimondhatatlan hála a Szűzanyának az Ő gyöngéd, ölelő anyai szeretetéért és mindannyiunknak nyújtott segítségéért. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepén mindannyian együtt és egészen neki szenteljük magunkat: az Ő vezetésével és segítségével mindannyiunk az Ő fiában, Jézusban fog megjelenni; mindegyikünk elérkezik Jézushoz. Így azután akkor, amikor a szegények rám tekintenek, csak Őt fogják majd látni: Jézust, az Isten fiát, aki Mária fiaként született meg.


Legelső kötelességünk, hogy együtt legyünk, és egymás között éljük meg azt a szeretetet, figyelmességet, gyengédséget, amit Isten táplál irántunk: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Jézus csupán egyvalamit kért apostolaitól: „Tanuljatok tőlem, aki szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Ugyanígy van ez velünk is: ha szelíd vagyok veletek, akkor Istennel összhangban cselekszem. Ha hiteles a szelídségem, akkor alázatos leszek Istennel, és szeretetem teljes szívvel végzett szolgálatban megnyilvánuló gyakorlattá válik.


Mély hála Istennek és áldott jó Édesanyánknak. Jézus, aki leszállt Máriába és testet öltött benne, ugyanaz a Jézus, mint aki eljön közénk és életünkké válik. Nekünk is csakúgy, mint a Szűzanyának, sietnünk kellene, hogy ezt a krisztusi életet megosszuk a hozzánk legközelebb állókkal.


Minél nagyobb szeretettel vegyetek részt Krisztus szenvedésében! Ő mindig keres valakit, aki megvigasztalja és megerősíti. Mindent megtesztek-e azért, hogy az a „valaki” - ti legyetek? Ma Krisztust megalázzák az engedetlenség és hitszegés gőgös cselekedetei. Ocsmány szavaktól ostorozva, gyalázkodás töviseivel koronázva és szeretetre éhezve tekint rátok: gyöngédségre szomjazva tőletek kér alamizsnát, lemeztelenítve őszintén bízik bennetek, betegen és bebörtönözve tőletek vár barátságot, a ti szívetekben keresi azt. Lesztek-e ti az a „valaki”, akit Ő keres?


Ő az ige, akit ki kell jelentenünk.
Ő a fény, amit meg kell gyújtanunk.
Ő az út, amelyen végig kell mennünk.
Ő az élet, amelyet meg kell élnünk.
Ő a szeretet, amelyet szeretnünk kell.
Ezért úgy cselekedjünk, hogy életünk
Jézus befogadása és átadása legyen.


Vizsgáljátok meg, mennyire vagytok engedelmesek, és meglátjátok majd, milyen kapcsolatban áll ez tisztaságotokkal. Belső tapasztalatot kell szereznetek, de csak akkor lesztek képesek erre, ha imában és imával éltek. Ha nem imádkoztok, nem engedelmeskedtek. Ha imában és imával éltek, az imádság gyümölcsként meghozza majd az engedelmességet; az engedelmesség gyümölcse pedig a tisztaság.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7
A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód. (Spurgeon)



A csodák csodálatra méltó és rendkívüli cselekedetek és események, amelyeket Isten vagy Fia, Jézus Krisztus tesz, melyek gyakran a természeti törvények hatókörén kívül mennek végbe. Dicsőítik Istent, bizonyítják irántunk való szeretetét, megerősítenek hitünkben, vagy megmentenek a bajból. (Werner Gitt)


A hit nem érdem, amiért valamit kapok, hanem eszköz, amivel Istent felfogom, meglátom, ajándékait elfogadom.


A jót tedd magáért a jóért.(Kant)


A Szentírás nagy igazságait a természetből vett példákkal alátámasztani annyit jelent, mint Istennek egyik könyvét a másikkal megmagyarázni. (Spurgeon)


Az erénynek olyannak kell lennie az emberben, mint a drágakőnek, amely minden körülmények közt megőrzi természetes szépségét. (Marcus Aurelius)


Az öröm nem a bennünket környező tárgyakban, hanem a szív legbelsejében van; ugyanúgy birtokosai lehetünk a börtönben, mint a palotában.

Kis Szent Teréz

„Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” (Zsolt 62,9)

Erős vár a mi Istenünk! Evangélikus köszöntésünkben nem csak Isten hatalmára utalunk. Hangot kap benne a bizalom és az őszinteség is. Ha rá hagyatkozunk, Isten ereje elveszi az erőtlenségünket. Ha teljes nyíltsággal közeledünk felé, Isten kilép az elrejtettségből, és megismerteti velünk akaratát.
(Dr. Bácskai Károly)



„Jézus megkérdezte a meggyógyított vaktól: „Hiszel te az Emberfiában? Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt.” (Jn 9,35.37–38)

A vakon született ember örvendezik a gyógyulásán. A nép csodálkozik. A farizeusok bosszankodnak. Mindenki mással van elfoglalva, de Jézus kérdése rámutat a lényegre. Nem a szombati nap, nem a kívülállók véleménye, még csak nem is a csodalátás itt a lényeg, hanem csakis a Jézust Úrnak valló hit. Nekünk, mai embereknek is nekünk szegezi a kérdést, miközben szürkeállományunk a munka, a család, az anyagi kötelezettségek, elérendő célok körül forog: „Hiszel te az Emberfiában?”
(Sághy Balázs)



Mennyi mindenünk van, mennyi érték, hisz látunk, hallunk és sok más áldásban van részünk. De úgy hozzászoktunk mindehhez, hogy már hálátlanul figyelembe sem vesszük őket és közben annyi más dolgot követelünk.



MIT KÉRJEK TŐLED?

Uram, nem tudom, mit kérjek tőled…
Te tudod, mire van szükségem.
Jobban szeretsz engem,
Mint ahogy én magamat szeretni tudom.
Ó, Atyám, add meg gyermekednek azt,
Amiről ő még nem tudja,
Hogy könyörögnie kell hozzád!
Nem merek tőled sem keresztet kérni,
Sem vigasztalást.
Egyszerűen odanyújtom neked szívemet,
És kitárom előtted.

Lásd meg, mire van szükségem,
Ahogyan én látom azt: lásd meg, Uram,
És tégy velem jóságod mértéke szerint!
Sújts vagy gyógyíts, alázz porig vagy emelj fel:
Imádom végzésedet, még mielőtt ismerném.
Hallgatok, áldozatul hozom magamat,
Egészen neked adom magamat.
Nem akarok semmi mást,
Csak akaratodat teljesíteni.

Taníts meg, Uram, imádkozni!
Imádkozz te bennem!

Francois Fénelon



„Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére.” (Róm 1,16)

Jézus azt mondta, hogy az evangélium hirdetőinek üldöztetésben lesz részük, és örvendjünk is, ha az ő nevéért szenvedünk. Régebben kicsit furcsának találtam, hogy miként lehet öröm abban, ami fáj. Most már tapasztalatból kijelenthetem: valóban hatalmas örömforrás Jézus nevéért sebeket viselni. Sőt minél jobban üldöznek, annál nagyobb az öröm és lelki béke. Bízzunk abban, hogy fáradozásunk sosem hiábavaló, mert életeket menthetünk meg, s mi magunk is számíthatunk a hervadatlan koszorúra!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4,29)

Kemény lecke ez mára! Tudatosan kell minden szavamat kimondanom, figyelnem kell minden gondolatra, mielőtt még szóvá formálódik. A bomlasztó beszéd szétveri az egész társadalmat – nap mint nap tapasztaljuk. Ez a kísértés nem kerüli el az egyházat sem. Isten adjon erőt a tudatos élethez és a tudatos megszólaláshoz: csak az hangozzék, ami épít! Más lesz este a közérzetünk, ha így telik a mai nap. Más lesz a környezetünk, ha megszakad a romboló beszéd ördögi láncolata.
(Hafenscher Károly [ifj.])


Természetesen sok a hibám, ha benned kevés a szeretet.