2017. május 4., csütörtök

A jelen napba kapaszkodva kell megőrizni magunkat; mint megannyi súlyt, a szorongást is csak a jövő sugallja. A szív nem képes egyszerre befogadni a holnap gondját és a jelen pillanat kegyelmét. Vagy az egyiket, vagy a másikat. Ma kell élnünk, ma élnünk kell…


Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani!

Henry David Thoreau


Egy fára nézve nem az a végcél, hogy gyökeret eresszen, hanem hogy gyümölcsöt teremjen.

M.C.Kellen


Hányszor lobognak bennünk csöppnyi semmiségért a bosszúállás pokoli üstjei, kutatva keressük másban a szándék rossz irányát, érvelünk meggyőződéstelenül, csak hogy tisztára mossuk magunkban azt a homokszemnyi sértett büszkeséget. És megkeserítjük mások életét egy percre, hétre, mert engedtük, hogy szeles haragunk átjárjon egy lelket abban a begombolatlan pillanatban. És nem jut eszünkbe olykor, hogy egyszerűen elakadt bennünk valahol egy villanásnyi emberséges mozdulat. (Elekes Ferenc)



Imádság nélkül nincs keresztyén élet, minthogy szárnyak nélkül nincs repülés, szívverés nélkül nincs élet. Az imádság lényege az Isten lényegével való benső misztikus összecsendülés: dicséret, hálaadás és magasztalás. (Ravasz László)


„Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.” (Zsolt 71,18)

A zsoltáros félt az öregségtől. Társai lassan elmentek mellőle, az ottmaradottak háborgatták. Testét betegség gyöngítette. Helyzetét azonban nem látja céltalannak. Küldetését ismerve Istenhez kiált. Hangja ugyan a halál könyörtelenségét idézi, hite azonban az örök élet reményét sugározza.
(Dr. Bácskai Károly)


Jobb, ha felkészülten hiába várjuk a lehetőséget, mint ha a lehetőség készületlenül talál. (Whitney Young)


Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt. Lk 24.28-29

Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni. De miért tett így? Jézus azt akarta, hogy a tanítványok kérjék, hogy velük maradjon. A kérő imádságban ugyanis mindig megtalálható az alázat. És csak az alázatos lélek képes felismerni és befogadni Jézus önmagát odaadó szeretetét.
A tanítványok kérték Jézust és Ő betért hozzájuk, és velük maradt. Kérjük mi is Jézust, és Ő betér hozzánk is, és velünk marad...


„Krisztus mondja: »Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.«” (Jn 14,27)

Az a jó, hogy nem úgy adja. Nem úgy, mint a világ. Ideiglenes hatállyal, törékenyen, látszatként. Igazi, maradandó békességet ad. Mert nem a pillanathoz, nem egy kis fegyverszünethez, hanem személyhez kötött a békesség. Jézus a mi békességünk – valljuk az apostollal. Ővele találunk szívünk-lelkünk mélyén békét, s az ő békessége teremthet egyensúlyt, nyugalmat a környezetünkben, a világban. Csak vele van és lesz béke!
(Hafenscher Károly [ifj.])


„Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kol 3,4)

Isten elkészítette életünk útját, amelyen járnunk kell. A keskeny ösvény nem kényszer, hanem választási lehetőség az ő tanácsára. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy ne legyünk szűk látókörűek, próbáljuk meg nagyobb perspektívában látni sorsunkat. Krisztus diadalában akkor részesülünk, ha már most vele együtt élünk, létezünk. Engedelmeskedjünk tehát az isteni elhívásnak, kövessük őt, hogy megláthassuk fényét, amely ránk is szórja sugarát!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


Minden igaz megtérés, Istenhez fordulás kezdete és bizonyítéka: a szív felkészítése, a hamisság távoltartása magunktól. A belső reformáció eredménye, a biztonság, és reménység.


 Nem a szükségtől kényszerítve, hanem Istentől indíttatva kell imádkozni. (Steinberger)


„Nem olyan-e az én igém, mint a tűz – így szól az Úr –, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer 23,29)

Sziklazúzó pöröly – akinek volt már a kezében ilyen szerszám, az tudja, milyen érzés vele dolgozni. Ha a hatalmas kalapács meglendül, már nemigen lehet megállítani – kérlelhetetlenül összezúzza, ami az útjába kerül. Ilyen ellenállhatatlan erőként lép be a világba, az emberi életbe Isten igéje is, amely a törvény által összetör, megszomorít bennünket saját bűneink miatt, de fel is emel és újjá is épít a Krisztusról szóló evangélium által.
(Sághy Balázs)


Ostobaság megpróbálni a kezünkben tartani a világot, s egy teljességgel hamis biztonságban hinni, mert aki így él, azt felkészületlenül érik az élet viszontagságai.


Tűrj Krisztusért és Krisztussal, ha uralkodni akarsz Krisztussal.


VALAKI ÉRTEM IMÁDKOZOTT


Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott.
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem,
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

Reményik Sándor


Valójában minden imádság, a kérő ima is, messze túlmutat önmagán. Jézus kérte, hogy kérjünk, de… "mindazonáltal legyen a Te akaratod szerint ".