2017. május 1., hétfő


„A beteg így válaszolt Jézusnak: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.”” (Jn 5,7)

Aki már harmincnyolc éve beteg, az bizonyára belefáradt ennek hordozásába. A betesdai beteg, Jézus „akarsz-e meggyógyulni” kérdésére mondja el ezt a mondatot. Sokak sóhaja az, hogy szenvedéseik közepette nincs emberük. Kérjük Urunkat, minket is formáljon alkalmas tanítványaivá, hogy mások „emberei” lehessünk szükségükben: nemcsak tettel, de az evangélium vigasztaló üzenetével is.
(Menyes Gyula)


A hajsza vagy talán a hajsza által kiváltott félelem egyik legborzasztóbb hatása, hogy a mai ember képtelen arra, hogy csak rövid ideig is egyedül maradjon. (Konrad Lorenz)


A hitetlenek arra fordítják energiájukat és idejüket, hogy megpróbálják megszerezni és megtartani életük érzelmi és anyagi körülményeit. A hívő emberek pedig inkább azért küzdenek, hogy átadják magukat Istennek és bízzanak Benne és gondviselésében. Ezen önátadás és bizalom következtében Isten felszabadítja gyermekeit a félelem és aggodalom alól, és lehetővé teszi számukra, hogy erejüket a jelen pillanat valóságára összpontosítsák.


Amit a szívedben kigondolsz, virággá sarjad a létben, kelyhében ring az élet, s az Éden dalol titkos szentélyében.

Simon András


„Az Úr Jézus, miután ezeket mondta a tanítványoknak, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt.” (Mk 16,19–20; Zsolt 119,37)

2008 a Biblia éve. E könyv olyan kapaszkodó a mindennapjainkban, amelytől sorsunk jobbra fordulását várjuk, reméljük. Az Úrban keressük mindazt, amit elmulasztottunk, az Úrhoz fohászkodunk, s észre sem vesszük, hogy eddig elmentünk mellette, elfelejtettük a vele való kapcsolatot. Sokan szomjúhoznak szerte a világban az igére. Mint az éltető vízre, szüksége van rá mindenkinek. Miután megtaláltuk a forrást, másnak is adjunk belőle!
(Ilona és Zsuzsanna)


Egy a szükséges tehát, a tiszta, szép, nemes, Istent szerető lélek. Aki ezt választja, a legjobb részt választotta, s ez az egyedül ésszerű, következetes s erőteljes eljárás; aki a lelket s önmagát elhanyagolja, az a meghasonlást hordozza magában; sorsa az elsötétedés, elkeseredés s üresség. De az nem annyit jelent, hogy elvonulni, remeteségekbe zárkózni; maradjunk pályánkon s ne veszítsük el az "egy szükségest" szemeink elől semmiféle dolgunkban.

Prohászka Ottokár


„Ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura.” (Hag 2,9)

Örökre emlékezetes marad számomra az Olofsson Placid bencés szerzetessel folytatott beszélgetés. Az idős atya egykor a gulágot is megjárta, mégsem veszítette el a hitét. Négy életszabályt fogalmazott meg. Mindezek segítettek neki abban, hogy élni akarjon és élni tudjon, és a keserűség nem vett lakozást a szívében. Az első két szabály így hangzik: a szenvedést nem szabad dramatizálni, mert attól mindig gyengébb lesz az ember; az életben az apró örömöt kell keresni. Zúgolódunk a sorsunk miatt? Békétlenség van bennünk? Ne maradjunk meg ebben a helyzetben! Merjünk békességet kérni az Úrtól Krisztus nevében! Ahogy Isten megadta azt olyan szélsőséges körülmények közt, mint amilyen a munkatábor volt, úgy megteszi most, a mi életünkben, családban, munkahelyen, iskolában, betegágyon is. Mert Urunk a békesség Istene. Igyekezzünk mi is az ő békességének követei lenni a világban.
(Gazdag Zsuzsanna)


Fejedelmi leveleket kétszer, háromszor kell elolvasni az embereknek, mert megfontolva és bölcsen vannak írva. Mennyivel inkább kell az embernek a Bibliát gyakran olvasni, hiszen benne Isten a maga bölcsességét íratta le. (Luther Márton)


Isten időnként ragyogó szivárványt mutat, hogy emlékeztessen a jelenlétére és ígéretére, hogy soha nem hagy egyedül. (Verdell Davis)


Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. (Virginia Satir)


Ó, Üdvözítőm szentséges Szíve, akit a szeretet túlkapása vitt e nagy elhagyatottságba, adj nekem bensőséges lelket és érzékeny szívet, hogy megtapasztaljam és megértsem, mit szenvedtél, hiszen gyötrődtél és minden támasz nélkül szenvedni készültél, amitől emberi természeted annyira borzadt! Nyisd meg fülemet, hogy halljam hangodat; világosítsd meg a szememet, hogy lássam a példádat, lágyítsd meg kemény szívemet, hogy érzékeny legyen fájdalmaidra és riadjon vissza attól, ami megújíthatja fájdalmaidat.


„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.” (Róm 13,8)

Riasztó jelenség lett mára a gazdaságban a körbetartozás. Az anyagiak hiányában az egymás termékeire, munkájára építő vállalkozások gyakran megbénulnak. Lehetetlenné válik a továbblépés, a fejlődés. Az apostol a törlesztésre biztat, de nem pénzügyi értelemben. Ahhoz, hogy életünk alapjaiban rendeződjék, az általa említett egyetlen tartozást kellene csak megadnunk egymásnak! (Dr. Bácskai Károly)


Sok ember az Isten adta lelki eledelnek – az Igének csak az illatával él, és éhen hal mellette. (Victor János)


Teljes reménységünkkel Őbenne fogózzunk meg és nyugodjunk meg. (Kálvin János)

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

Ebben a Jézus drága vérének szentelt hónapban meg kell erősítenünk szeretetünket a szentmise és Krisztus szenvedése iránt, örömmel kell fogadnunk a nap, mint nap reánk váró apró áldozatokat. Ne meneküljetek el az apró küzdelmek elől, mert azok nagyon üdvösségesek számotokra és mások számára is.


Ennek az Új esztendőnek kezdetén határozzuk el együtt, mindannyian, hogy Jézusért és Jézussal fogunk élni, és hogy ebben az évben boldogok és szentek leszünk. Legyen ez az év mindannyiunknak az imádság és az Istennel való egyesülés éve, és a mélyből fakadó, örömteli szereteté. Kezdjétek azokkal, akik körülöttetek vannak, legyen életté a szándék, és akkor eljut a szegényekhez. Szilárdan határozzuk el mindannyian: „Ebben az évben egyetlen szándékos bűnt sem akarok elkövetni a szeretet ellen.”


Hamarosan hozzálátunk ahhoz, hogy fölkészítsük magunkat Jézus eljövetelére, és szívünkben helyet hagyunk az üres bölcső számára. Ebben az évben igazán jó helyet kell készítenünk: az alázat, a szegénység, az evangéliumi egyszerűség bölcsőjét. A betlehemi életre van szükségünk, a názáreti életre, arra az alázatra és arra az egyszerűségre, hogy megértsük, fölfogjuk és befogadjuk az Ő örömhírt terjesztő munkáját.


Ismételjétek gyakran magatokban: Szent szeretnék lenni. Szolgálni szeretnék. Imádkozni szeretnék. Mindig azzal az elhatározással kell élnünk, hogy mindenünket odaadjuk, mert másképp nincs értelme az életünknek.


Június havában vagyunk és már több mint háromszáz esztendeje annak, hogy a Szent Szív még egyszer föltárult a világnak, hogy fölismerhessük és szerethessük. Ezért, gyermekeim életünk legyen Jézus folyamatos befogadása és átadása. Ugyanennek a szeretetnek kell a szegények felé fordulnia. Hogyan szolgáljuk őket? Mi a szegényeknek köszönhetően létezünk. Ők kenyérre és szeretetre éheznek; vízre és gyöngédségre szomjaznak; megbetegedtek a kóroktól és az elhagyatottságtól; hajléktalanok, mert nincsen házuk és mert nem kívánatosak; négy fal közé vannak bebörtönözve és tudatlansággal befedve.


Miközben Lisieux „Kis Virága”haldoklott, nővértársai azon tanakodtak, hogy mit is írjanak majd róla? Kis Teréz meghallotta, megörült neki és ezt mondta Jézusnak: „Te nagy dolgokat cselekedtél, nagy dolgokat egy méltatlan senkivel.” Ő kis dolgokat cselekedett nagy szeretettel, hétköznapi dolgokat rendkívüli szeretettel, és Róma ezért nyilvánította szentté. Ott, a Kármelben, ahol ez a Kis Virág lakott, él egy öreg apáca, akit senkinek sem sikerült fölvidítani és boldoggá tenni. Állandóan zsörtölődött, ezért senki sem akart vele foglalkozni. Az egyetlen önkéntes ajánlkozó a Kis Virág volt, mert szerette Jézust. És mindennap ugyanaz a litánia: „Túl lassú vagy” vagy „Túl gyorsan mész”, „A halálba fogsz kergetni”, „Már megint mit csinálsz?”, „Nem tudsz egy kicsit fürgébb lenni?”. Állandó zsémbeskedés tehát. És a Kis Virág mindig engedelmeskedett ennek az apácának, és minden kérését teljesítette. Csodálatos és teljes engedelmesség.


Mindannyian kutatjuk az eget, ahol Isten lakozik, de nekünk megadatott, hogy már most az égben legyünk Vele, hogy boldogok lehessünk Vele – már ebben a pillanatban. Mit jelent vele lenni most? Szeretni, ahogyan Ő szeret; Segíteni, ahogyan Ő segít; Adni, ahogyan Ő ad; Szolgálni, ahogyan Ő szolgál; Gyógyítani, ahogyan Ő gyógyít; A nap huszonnégy órájában mindig Vele lenni!


Néha közbejöhet ugyan valami vagy valaki, de sohasem fogom megengedni, hogy akadály álljon Jézus és közém – ez az én szilárd elhatározásom.


SZENT JÓZSEF, A MUNKÁS. A Szent Család Jézusból, Máriából és Józsefből áll. Jézus nem volt egyedül. Ahhoz, hogy a család teljes legyen, Jézus hatalmasságán és Mária szeplőtelenségén túl szükség volt Józsefre, az ácsra is.


Tökéletesítsük imáinkat és elmélkedésünket. Szabadítsuk meg lelkünket mindattól, ami nem Jézus. Ha nehezetekre esik az imádság, kérjétek ismételten Jézust: „Jöjj szívembe, imádkozz bennem és velem, hogy megtanulhassam Tőled, hogyan kell imádkozni.” Imádkozzatok többet, mert minél többet imádkoztok, annál jobban imádkoztok.


Vegyétek a fáradtságot, hogy állhatatosak legyetek az apró dolgokban! Ahhoz, hogy legyőzzük az ördögöt, a világot és a testet, szükséges a bűnbánat és az elégtétel. Így mondta Jézus. Krisztus szenvedése meg kell, hogy változtasson bennünket. Ez a változás Isten kegyelmének segítségével történik úgy, hogy igazán lemondunk saját énünkről. Tartós, nehéz áldozat kell ehhez. Ki kell magunkat üresíteni.


Vigaszul szolgálna Urunknak és örömöt szerezne Édesanyánknak, Máriának, ha minden erőtökkel azon lennétek, hogy befogadjátok, fölfogjátok és megértsétek: engedelmességben élni nagy kiváltság, tisztesség és páratlan kegyelem. Az engedelmesség megtámadhatatlan békét teremt bennünk és örömmel tölti el lelkünket. Amikor azonban engedetlenek vagytok és az engedelmesség ellenében cselekedtek, megfosztjátok magatokat a szabadság örömétől.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7