2017. május 1., hétfő

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

Ebben a Jézus drága vérének szentelt hónapban meg kell erősítenünk szeretetünket a szentmise és Krisztus szenvedése iránt, örömmel kell fogadnunk a nap, mint nap reánk váró apró áldozatokat. Ne meneküljetek el az apró küzdelmek elől, mert azok nagyon üdvösségesek számotokra és mások számára is.


Ennek az Új esztendőnek kezdetén határozzuk el együtt, mindannyian, hogy Jézusért és Jézussal fogunk élni, és hogy ebben az évben boldogok és szentek leszünk. Legyen ez az év mindannyiunknak az imádság és az Istennel való egyesülés éve, és a mélyből fakadó, örömteli szereteté. Kezdjétek azokkal, akik körülöttetek vannak, legyen életté a szándék, és akkor eljut a szegényekhez. Szilárdan határozzuk el mindannyian: „Ebben az évben egyetlen szándékos bűnt sem akarok elkövetni a szeretet ellen.”


Hamarosan hozzálátunk ahhoz, hogy fölkészítsük magunkat Jézus eljövetelére, és szívünkben helyet hagyunk az üres bölcső számára. Ebben az évben igazán jó helyet kell készítenünk: az alázat, a szegénység, az evangéliumi egyszerűség bölcsőjét. A betlehemi életre van szükségünk, a názáreti életre, arra az alázatra és arra az egyszerűségre, hogy megértsük, fölfogjuk és befogadjuk az Ő örömhírt terjesztő munkáját.


Ismételjétek gyakran magatokban: Szent szeretnék lenni. Szolgálni szeretnék. Imádkozni szeretnék. Mindig azzal az elhatározással kell élnünk, hogy mindenünket odaadjuk, mert másképp nincs értelme az életünknek.


Június havában vagyunk és már több mint háromszáz esztendeje annak, hogy a Szent Szív még egyszer föltárult a világnak, hogy fölismerhessük és szerethessük. Ezért, gyermekeim életünk legyen Jézus folyamatos befogadása és átadása. Ugyanennek a szeretetnek kell a szegények felé fordulnia. Hogyan szolgáljuk őket? Mi a szegényeknek köszönhetően létezünk. Ők kenyérre és szeretetre éheznek; vízre és gyöngédségre szomjaznak; megbetegedtek a kóroktól és az elhagyatottságtól; hajléktalanok, mert nincsen házuk és mert nem kívánatosak; négy fal közé vannak bebörtönözve és tudatlansággal befedve.


Miközben Lisieux „Kis Virága”haldoklott, nővértársai azon tanakodtak, hogy mit is írjanak majd róla? Kis Teréz meghallotta, megörült neki és ezt mondta Jézusnak: „Te nagy dolgokat cselekedtél, nagy dolgokat egy méltatlan senkivel.” Ő kis dolgokat cselekedett nagy szeretettel, hétköznapi dolgokat rendkívüli szeretettel, és Róma ezért nyilvánította szentté. Ott, a Kármelben, ahol ez a Kis Virág lakott, él egy öreg apáca, akit senkinek sem sikerült fölvidítani és boldoggá tenni. Állandóan zsörtölődött, ezért senki sem akart vele foglalkozni. Az egyetlen önkéntes ajánlkozó a Kis Virág volt, mert szerette Jézust. És mindennap ugyanaz a litánia: „Túl lassú vagy” vagy „Túl gyorsan mész”, „A halálba fogsz kergetni”, „Már megint mit csinálsz?”, „Nem tudsz egy kicsit fürgébb lenni?”. Állandó zsémbeskedés tehát. És a Kis Virág mindig engedelmeskedett ennek az apácának, és minden kérését teljesítette. Csodálatos és teljes engedelmesség.


Mindannyian kutatjuk az eget, ahol Isten lakozik, de nekünk megadatott, hogy már most az égben legyünk Vele, hogy boldogok lehessünk Vele – már ebben a pillanatban. Mit jelent vele lenni most? Szeretni, ahogyan Ő szeret; Segíteni, ahogyan Ő segít; Adni, ahogyan Ő ad; Szolgálni, ahogyan Ő szolgál; Gyógyítani, ahogyan Ő gyógyít; A nap huszonnégy órájában mindig Vele lenni!


Néha közbejöhet ugyan valami vagy valaki, de sohasem fogom megengedni, hogy akadály álljon Jézus és közém – ez az én szilárd elhatározásom.


SZENT JÓZSEF, A MUNKÁS. A Szent Család Jézusból, Máriából és Józsefből áll. Jézus nem volt egyedül. Ahhoz, hogy a család teljes legyen, Jézus hatalmasságán és Mária szeplőtelenségén túl szükség volt Józsefre, az ácsra is.


Tökéletesítsük imáinkat és elmélkedésünket. Szabadítsuk meg lelkünket mindattól, ami nem Jézus. Ha nehezetekre esik az imádság, kérjétek ismételten Jézust: „Jöjj szívembe, imádkozz bennem és velem, hogy megtanulhassam Tőled, hogyan kell imádkozni.” Imádkozzatok többet, mert minél többet imádkoztok, annál jobban imádkoztok.


Vegyétek a fáradtságot, hogy állhatatosak legyetek az apró dolgokban! Ahhoz, hogy legyőzzük az ördögöt, a világot és a testet, szükséges a bűnbánat és az elégtétel. Így mondta Jézus. Krisztus szenvedése meg kell, hogy változtasson bennünket. Ez a változás Isten kegyelmének segítségével történik úgy, hogy igazán lemondunk saját énünkről. Tartós, nehéz áldozat kell ehhez. Ki kell magunkat üresíteni.


Vigaszul szolgálna Urunknak és örömöt szerezne Édesanyánknak, Máriának, ha minden erőtökkel azon lennétek, hogy befogadjátok, fölfogjátok és megértsétek: engedelmességben élni nagy kiváltság, tisztesség és páratlan kegyelem. Az engedelmesség megtámadhatatlan békét teremt bennünk és örömmel tölti el lelkünket. Amikor azonban engedetlenek vagytok és az engedelmesség ellenében cselekedtek, megfosztjátok magatokat a szabadság örömétől.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7