2017. április 20., csütörtök

Szent II. János Pál gondolatai

A háborúkért nemcsak azok felelősek, akik azokat közvetlenül kirobbantják, hanem azok is, akik nem tesznek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy a háborúkat megakadályozzák.


A keresztények egysége végeredményben csak a Szentlélek ajándéka lehet.


A modern racionalizmus nem viseli el a misztériumot. Nem fogadja el az ember, a férfi és a nő misztériumát, s azt sem akarja elismerni, hogy az ember teljes igazságát Jézus Krisztus nyilatkoztatja ki. Különösen nem tűri az Efezusi levél által hirdetett „nagy misztériumot”, és gyökerében támadja azt.


Aki megbocsát, és aki bocsánatot nyer, egy alapvető közös ponton találkozik egymással; ez a pont az ember méltósága.


Amikor a lelkiismeret a „lélek világos szeme” (vö. Mt 6,22-23) „a jót rossznak és a rosszat jónak” (Iz 5,20) mondja, már úton van a legnyugtalanítóbb torzulás és a legsötétebb erkölcsi vakság felé.


Az ember csupán abban a mértékben valósítja meg önmagát, amennyire képes önmagával szemben követelményeket támasztani.


Az Isteni Gondviselés nagy ajándéka volt, hogy ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet számára kiváló államférfit adott. Rátermettségét és bölcsességét felismerte Szilveszter pápa, amikor koronát adományozott neki. A korona elnyerését István nem kitüntetésnek, hanem szolgálatnak tekintette. Korának körülményei között mindig a rábízott közösség javát kereste.


„Effata, nyílj meg” (Mk 7,34) A szó, melyet Jézus a süketnéma meggyógyításakor mondott, ma felénk hangzik el; megindító szó, mély, szimbolikus jelentéssel, s arra hív, hogy nyíljunk meg a meghallásra és a tanúságtételre. Krisztus megnyitja az embert Isten és önmaga megismerésére. Az igazság számára nyitja meg Ő, aki az Igazság (vö. Jn 14,6), belülről érintve meg, és így belülről gyógyítja meg minden képességét.


Krisztus szent ügyének szolgái! Az Egyház sorsa nagymértékben tőletek függ azokon a területeken, amelyeket lelkipásztori gondjaitokra bíztak. Ez megköveteli tőletek, hogy mélységesen tudatosítsátok magatokban, milyen hatalmas küldetést kaptatok, és feltétlenül igyekezzetek megfelelni annak minden helyzetben.


Semmi akadálya annak, hogy az imádkozók a rózsafüzért megfelelő szimbolikus és gyakorlati elemekkel egészítsék ki, amelyek elősegítik a megértését és megbecsülését.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A halál nem változtat azon, amit a földön elkezdtünk. Ahová a fa dől, ott marad.


A jó keresztény úgy tesz, mint aki idegen földre megy aranyat gyűjteni: nem gondol az ottmaradásra, csak egyetlen vágy él a szívében: hogy ha megalapozta szerencséjét, viszontláthassa hazáját.


A keresztény Isten képére van teremtve, Isten vérén van megváltva. A keresztény Isten gyermeke, Isten testvére, Isten örököse! A keresztényben kedvét leli a három isteni személy. A keresztény teste a Szentlélek temploma! Íme, ez az, amit a bűn meggyaláz!...


A világ fiai nem birtokolják a Szentlelket, vagy csak futólag időzik náluk, de nem rendez be otthont, mert a világ zaja hamar távozásra készteti.


Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy elbírja az élet zarándokútját, végigjártatta tekintetét a világon, de semmit sem talált, ami a lélekhez méltó lett volna. Erre önmagára tekintett, és elhatározta, hogy saját magát adja nekünk…


Az ősegyházban az volt a hívők legnagyobb büntetése, ha megfosztották őket a szentáldozás boldogságától. Istenem! Hogy lehet az, hogy manapság a keresztények néha öt, hat hónap alatt egyszer sem táplálják lelküket a mennyei étellel? Hagyják, hogy éhen pusztuljon! Micsoda tragédia és milyen vakság, pedig ott a gyógyszer a lélek gyógyítására, és az étel egészsége fenntartására!


Boldogok a tiszta lelkek, akiknek megvan a vigasztalásuk, hogy a szentáldozásban egyesülhetnek Krisztus Urunkkal! Az égben úgy ragyognak majd, mint a gyönyörű gyémántok, mert Isten látszik bennünk.


Ha az embernek nincs hite, akkor vak. Nem ismerheti meg sem az igazságot, sem a jót; csak hamisságot ismerhet meg, mert ködben van, és nincs világossága. Ha volna világossága, jól látná, hogy mindaz, amit szeret, csak a semmibe foszlik.


Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden engedelmeskedik nekünk.


Milyen szerencse, hogy a szegények eljönnek hozzánk szeretetet kérni! Ha nem jönnének, nekünk kellene fölkeresni őket, az embernek pedig olyan kevés az ideje…


Minél szegényebbek leszünk Isten iránti szeretetből, a valóságban annál gazdagabbá válunk!


Sajnos nem elég szabad, nem elég tiszta a szívünk a földi vágyaktól. Végy egy jó száraz és tiszta szivacsot, mártsd bele valami folyadékba: duzzadásig megtelik. De ha nem száraz és nem tiszta, semmit sem szív magába. Éppígy, ha a szív nem mentes a világ dolgaitól, hiába áztatjuk meg az imádságban, nem vesz magába semmit.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6