2017. április 16., vasárnap

Vianney Szent János gondolatai

Vianney Szent János
Az oltárszekrény a keresztények éléskamrája… Mily szép ez, gyermekeim! Amikor a pap föltartja az ostyát és ti áldozni jöttök, azt mondhatjátok magatokban: Íme az én ennivalóm!... – Gyermekeim, túl nagy a mi jólétünk!... Milyen kár, hogy csak az égben tudjuk majd megérteni!


Amikor alamizsnát adunk, gondoljunk rá, hogy nem a szegényeknek adjuk, hanem Krisztus Urunknak. Sokszor azt hisszük, hogy egy szegényen segítünk, és kiderül, hogy Krisztus Urunk az.


Az ima a mennyország előíze: a paradicsomkertből maradt itt. Sosem hagy minket vigasztalás nélkül. Méz, amely leszáll a lélekbe, és mindent megédesít. A jól végzett imádságban eltűnik a szenvedés, mint a hó a napsütésben.


Azért nem szeretjük Istent, mert még nem jutottunk el arra a fokra, hogy mindennek tudjunk örülni…


Éppen a kereszttől való félelem teszi súlyossá a keresztet. Nem kereszt többé a kereszt, ha egyszerűséggel hordozzuk, ha nem térünk vissza minduntalan önszeretetünkre, amely csak növeli a kínt. A békés szenvedés már nem szenvedés.


Fontos megtudnunk, hogy ki is vezet bennünket. Ha nem a Szentlélek, akkor jótetteinknek nincs igazán se eredménye, se íze, zamata. Ha a Szentlélek, akkor meleg boldogság jár a jótettel; szinte meghalunk a gyönyörűségtől.


Ha szentek lehetünk, miért tagadná meg tőlünk a jó Isten azt a kegyelmet, hogy valóban azok is legyünk? Hiszen Ő Atyánk, Üdvözítőnk és barátunk!


Isten mindenek felett bizalmat kér tőlünk. Amikor Őrá bízzuk minden gondunkat, igazságosságában és jóságában segítségünkre siet és megsegít.


Mi csak raktárba vagyunk téve a földön egy rövidke időre. Úgy látszik, hogy nem is mozdulunk, pedig mint valami mozdony, teljes gőzzel haladunk az örökkévalóság felé.


Milyen szomorú, hogy a keresztények háromnegyed része csak azon dolgozik, hogy eleget tegyen testének, ennek a hullának, amely el fog rothadni a földben, de nem gondolnak szegény lelkükre, amelynek vagy örökre boldognak vagy örökre szerencsétlennek kell lennie.


Ne féljünk attól, hogy a szentmise alatt ideigvaló ügyeink halasztást szenvednek. Legyünk biztosak abban, hogy minden jobban fog menni, még ügyeink is jobban sikerülnek, ha részt vehetünk a szentmisén.


Nem árt néha rágondolni, hogy van egy szentség, amely meggyógyítja lelkünk sebeit, és ez a szentgyónás. De jó előkészülettel kell ám fölvennünk, különben új sebek támadnak a régieken.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A keresztény ember győzelemre hivatott krisztusban. Ez a győzelem elválaszthatatlan a nehézségektől, sőt a szenvedéstől is, ugyanúgy, ahogy Krisztus feltámadása elválaszthatatlan a kereszttől.


A megvalósított testvéri élet önmagában is prófécia, egy olyan társadalomban, amelyben olykor anélkül, hogy tudnák, mélységes vágy él az emberekben egy határtalan testvériség után.


Adjatok hálát az Úrnak mindazokért, akik életetek során segítségetekre voltak!


Annak teljesítéséhez, amit Isten feladatunkul ad – tűnjék az emberileg bármennyire is lehetetlennek – kegyelmével megadja az eszközöket is. Ez minden hivatás titka.


Apám csodálatos ember volt. Gyermek-és ifjúkorom csaknem minden emléke hozzá fűződik. Az őt ért csapások mérhetetlen lelki mélységeket tártak fel benne, bánata imává nemesedett. Annak puszta látványa, ahogyan letérdelt, meghatározó volt fiatal éveimre.


Az a harc, amelyről a Jelenések Könyve beszél, leginkább az ember szívében bontakozik ki: ezért van szükségünk az egyre radikálisabb megtérésre.


Az embert nem tekinthetjük a termelés eszközének!


Az ősi magyar egyház kedves fiai és leányai! Ismerem a megpróbáltatásokat, amelyekkel meg kellett küzdenetek az elmúlt negyven év folyamán. Ismerem azokat a nehézségeket, amelyek elsősorban Isten Népének egységét kezdték ki ebben az országban…


Két megismerési rend létezik: az ész és a hit rendje. Amikor az ész és a hit látszólag szembekerül egymással, akkor minden bizonnyal vagy a kulturális tevékenység, vagy a hitből táplálkozó reflexió túllépte saját illetékességi körét, nem vette figyelembe saját módszere követelményeit.


Krisztusban szeretett Testvéreim! Amikor arra emlékeztetjük a világot, hogy szükség van az egyházak közötti toleranciára, ez nem azt jelenti, hogy egyedül a toleranciával önmagában meg is elégedhetünk. Ez határozottan túl kevés. Krisztus hívei és egyházai között semmiképpen nem elégedhetünk meg egymás egyszerű tolerálásával. Hiszen időnként még a rosszat is toleráljuk – egy nagyobb jó nevében. Nem szeretném, ha engem csak tolerálnátok. És én sem csupán tolerálni akarlak benneteket, drága testvéreim. Ugyan miféle testvérek azok, akik egymást mindössze tolerálják? Hogy lehetnek testvérek Krisztusban azok, aki egymást pusztán csak tolerálják?



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10
A Biblia egy hatalmas vég vászon, melyet az igazság szövőszékén szőttek. (Spurgeon)


A hit átveti magát az idő korlátján és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik.

Spurgeon


A kis dolgokban nehezebb hűnek lenni, mint a nagyokban! A kis dolgokban való hűségben vagy hűtlenségben lepleződik le az igazi énünk! A nagy dolgokban imponáló a hűség, a gyengédség, a figyelem, a jóság, a segítőkészség: ez tetszetős szerep – de éppen csak szerep és álarc, ami jól áll, jót mutat –, de a kicsi dolgokban nincs értelme a szerep játszásának, ott az igazi, az álarc nélküli valónk mutatkozik meg. Ott lepleződik le az igazi, a valódi hűség vagy a hűtlenség! (Joó Sándor)


A legtöbb ember rossz bíró a saját dolgában. (Arisztotelész)


A Szentírás a kisded Jézus pólyája, bontsd ki, és megtalálod benne a Megváltódat. (Spurgeon)


A türelem tulajdonképpen a szeretet építőművészete. Egyfajta "passzív" alkotás, amikor a belőlünk áradó szeretet és bizalom éppen azáltal készteti változásra a másik embert, hogy nem szólunk bele az életébe, nem sürgetjük, nem szabunk neki sem határidőt, sem feltételeket. Egyszerűen csak várunk rá. Ez a legfontosabb.

Simon András


Bizony egy-egy nagy kudarc fordulópontja lehet bárki életének...


Egyedülálló hangszer vagy Isten kezében. Engedd, hogy a lélek által megszólaljon benned az üzenet, amelyet rajtad keresztül szeretne közölni az Úr.
Éreztem, ahogy megszületett a szívemben a szenvedés nagy vágya, ugyanakkor egy belső bizonyossága annak, hogy Jézus sok keresztet tartogat a számomra. Oly nagy vigasztalások árasztottak el, hogy bennük láttam életem egyik legnagyobb kegyelmét. A szenvedés vonzani kezdett, bűvös erővel ragadott meg, anélkül, hogy jól ismertem volna. Eddig úgy szenvedtem, hogy nem szerettem a szenvedést, mostantól fogva igazi szeretetet éreztem iránta.

Kis Szent Teréz


FELTÁMADT


Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.

Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.

Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog,
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!

Túrmezei Erzsébet


Hiszem, hogy a jó erősebb a gonosznál,
A szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél,
A megbocsátás erősebb a bosszúnál.

Hiszek az ember jóságában mely minden hamisságon,
Minden álnokságon, rosszindulaton és gonoszságon,
Minden emberi durvaságon és önzésen túl létezik.

Mert hiszem, hogy az ember eredendően jó.
Jobb annál, mint amit tesz,
Igazabb annál, mint amit mond,
Finomabb annál, mint amilyennek látszik.

Henri Boulad


„Jézus így szólt a házasságtörő asszonyhoz: »Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?« Ő így felelt: »Senki, Uram.« Jézus pedig ezt mondta neki: »Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!«” (Jn 8,10–11)

Amikor összetörten és halálra várva nyögünk a bűneink terhe miatt, és az ítélkező tekintetek villámaitól félünk, meghallhatjuk Jézus szavát. Nem ítéllek el, indulj el! Más úton, mint eddig, új lelkülettel, új szívvel. Vajon nem élhetjük-e meg Jézus irgalmát nap mint nap? S nem kötelez-e ez bennünket életújulásra? Ez a kegyelem lehet az erőforrás ahhoz, hogy jobbá legyünk, hogy jobban bízzunk benne, és jobbat tegyünk, mert a kegyelem jobbá formáló erő!
(Bence Imre)


„Krisztus mondja: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.”” (Jn 14,26)

Nemrég vigasztalásként azt mondta nekem egy neurológus, hogy negyven év fölött bizonyos fokú memóriazavar már természetes. Természetes feledékenység… Elfelejtjük a telefonszámokat, a vezetékneveket, a bevásárolni való dolgok listáját. Az ígéreteinket, ha nem írtuk fel a határidőnaplóba. De a szeretet nem feledékeny! Ha valaki valóban sokat jelent számunkra, akkor nem feledkezünk meg róla. Istennek például annyira fontosak vagyunk, hogy mindig gondol ránk. A Szentlélek újra meg újra emlékeztet az atyai szeretetre.
(Balogh Éva)


Semmiért se aggódjatok... (Filippi 4:6) Milyen szívmelengető biztatása van Isten Igéjének. Csak igazán azt nem értjük, hogy mire alapozza az, aki megfogalmazta. Pál apostol ugyanis börtönben ül. Onnan írja ezt a levelet. Mégis ezt írja egy egész gyülekezetnek. Vajon a börtönben élt át valami olyat az apostol, amiből rájött, hogy nincs miért aggódnia, sem neki, sem másoknak? Vagy valami másból fakad ennek a bátorító üzenetnek a háttere?
Másból bizony: az Úrral való szoros kapcsolatából. Mert nemcsak úgy odalöki Pál egy egész gyülekezetnek ezt a pozitívnak tűnő gondolatot, hanem meg is magyarázza, hogy miért ne aggódjanak semmiért. Az aggódás ugyanis nyugtalanságot jelent. Valami szorongóvá, nyugtalanná teszi az embert, ami még meg sem történt, de bizonyára meg fog történni. Előre aggódunk, idegeskedünk a jövőben bekövetkező események miatt. Milyen balgák is vagyunk, amikor így teszünk! Olvastam valahol, hogy a jövővel kapcsolatos aggodalmaink 95%-a nem szokott teljesülni. Ehhez képest amennyi stressz, szorongás van a ma emberében, igazán megdöbbentő.
De nekünk, hívő embereknek azért kellene sokkal kevesebbet aggódnunk, mert azt ugyan mi sem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de azt tudjuk, hogy a hatalmas Isten kezében van. Annak az Úrnak van kezében a számunkra ismeretlen jövő, aki megteremtette ezt a világot, aki Jézusban elkészítette minden bűnre a bocsánatot, aki örök életet ad a Benne hívőknek, és akinek kezébe már odatettük az életünket. Ez egy hallatlanul nagy nyugalmat, békességet kellene jelentsen számunkra. Vagy nem tettük bele egészen életünket az Úr kezébe?



Sok dologra rájön az ember, ha nem ért azonnal egyet önmagával.


„Uralma tengertől tengerig ér és a folyamtól a föld végéig.” (Zak 9,10c)

Zakariás próféta a Messiásról jövendöl ezekben a sorokban. Mi, keresztények is valljuk, hogy Jézus második visszajövetelekor hatalommal és erővel jelenik meg a világban mint ég és föld Ura. Most még rejtett a hatalma. Ezért a kereszten függő Jézust sokan gyengének és tehetetlennek tartják, és elutasítják. Az ítéletkor azonban ő dönt Bíróként mindenki sorsa felett. Ezért nem mindegy, hogy elismerjük-e őt Urunknak és Megváltónknak, vagy elutasítjuk.
(Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)


Van az életben sok kedves és vidám dolog, ami Isten ajándéka is lehet, de könnyen válhat megbotránkozásunk és elesésünk okává is. (Victor János)


„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék, kitől rettegnék?” (Zsolt 27,1)


Dávid, miközben személyes sorsáról gondolkodik, lélekben prófétai módon kapcsolódik Krisztus eljövendő szenvedéséhez és megdicsőüléséhez. A 12. és 13. vers a szenvedő Megváltó szájába illő könyörgés és bizonyságtétel: „Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.” Az önhibánkon kívül érő szenvedésekben a Szentlélek minket is képes lélekben a szenvedő Krisztussal közösségbe vonni, hogy az ő diadalmas szenvedéséből és halálából merítsünk erőt. (Véghelyi Antal)
A földiekhez való ragaszkodás csökkenti, gyakran kioltja az égiek utáni vágyat.

Don Bosco


A halál kapukat táró testvérünk.


A megbocsájtás az erősek erénye, a gyengék sohasem bocsájtanak meg.

Gandhi


„A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja!” (Mt 13,8–9)

A magvető példázata az igehirdetés hatását mutatja be nekünk. Ha nyitott szívvel hallgatjuk az igét, az gyökeret ver lelkünkben, és bőséges termést hozhat életünkben. Isten engedelmességet vár tőlünk szava iránt. Ha nemcsak hallgatói vagyunk az igének, de cselekvői is, akkor csodák történhetnek általunk. Megtelve krisztusi szeretettel másképpen viszonyulunk családtagjainkhoz, szomszédainkhoz. Húsvétra készülve vegyünk részt minél több istentiszteleten, hogy az ünnep igéje meggazdagítsa életünket, és valóban áldás lehessünk mások számára.
(Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)


A Szentírás isteni könyv, ezért isteni segítséggel érthető meg. (Tozer)


Aki nem akarja gyermekét sírni hallani, maga fog sírni.


Az Istenfélő embert gyakran megvetik, kirekeszthetik, mégis Istenben gazdag marad.

„Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr, teremtettem mindezt.” (Ézs 45,8)

Jubilate vasárnapjának hetében meghökkentő, hogy advent negyedik vasárnapjának introitus igéjét olvassuk. Advent az Üdvözítő eljövetelére való várakozás időszaka. A „teremjen szabadságot” az ősi liturgiában így hangzik: „germinet Salvatorem”, azaz a föld „teremje az Üdvözítőt” a Szentlélek harmata által, mely Mária föld porából vett testét teszi majd termővé. Most a pünkösdi várakozás heteit éljük. Most a szívünket kell a Lélek harmatának termővé tennie, hogy általa Krisztus valóban megszülessék benne, és így pünkösdöt ünnepelve valóban új emberré, krisztusivá, azaz kereszténnyé legyünk.
(Véghelyi Antal)


„Jézus meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az pedig felkelt, és követte őt.” (Mk 2,14)

Az evangéliumokban sokszor a legegyszerűbb mondatok rejtik a legnagyobb titkokat, mint ahogyan itt is. Lévi teszi a dolgát így-úgy, ott ül a pozíciót és megélhetést jelentő asztal mögött, míg oda nem lép a Mester, és el nem hívja. Ő pedig feláll, mindent hátrahagyva továbblép. Megtett lépései folytán Máté lesz belőle, a tanítvány, az evangélista. Történetét olvasva bennem is felébred a vágy, hogy ha eljön az ideje, én is tudjak úgy továbblépni, ahogyan ő tette: szemeivel Jézust követve, a múltban hagyott dolgokon nem sajnálkozva.
(Balogh Éva)


„Péter ezt mondta: »Nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.«” (ApCsel 10,34–35)

A másik ember más, mint én, és olykor irritál ez a másság. S ahogy Péter egy pogány százados otthonában megtapasztalta az Isten korlátok nélküli elfogadó szeretetét, úgy döbbenhetünk rá mi is arra, hogy amit mi elválasztó falként építünk, azt Isten le akarja bontani. A benne való hitben Isten szeretete lebontja a falakat, s a kegyelemre szomjazók mind kedvesek előtte. Senkitől sem tagadja meg a Lelkét!
(Bence Imre)



Szabad emberek szeretnénk lenni? Szabad megbocsátanunk, elsőként mondani: Ne haragudj. Szabad a másikat homlokon csókolnunk, ha az el is húzza az arcát. Szabad egy kicsit lemaradnunk, ha az a másik elébünk akar kerülni. Menjen hát, mennyivel ér hamarabb oda? (Gyökössy Endre)


Törött edények gyakran alkalmasabbak Krisztus kegyelme és mindenre elégséges volta megmutatására, mint az épek.


Urunk, Jézusunk, te támasztasz a mi szívünkben lelki éhséget tanításod és önmagad iránt. Táplálj minket az igazság tanításával és éltess minket önmagaddal, az élő kenyérrel, hogy élet legyen bennünk! Tápláld testünket és lelkünket! Te vagy számunkra az élő Kenyér, te vagy az áldozat Kenyere, te vagy a szeretet Kenyere, te vagy a gondoskodás Kenyere, te vagy hálaadás Kenyere. Te önmagadat osztod és adod nekünk. Taníts meg minket arra, hogy önmagunkat adjuk embertársainknak, utánozva ezzel a te példádat, a te áldozatodat, a te felajánlásodat és a te szeretetedet.