2017. április 11., kedd

Vianney Szent János gondolatai

A Szentlélektől vezetett keresztény könnyedén hátat fordít a világ javainak, hogy a menny után fusson, hiszen ismeri a különbséget.


Aki a kereszt felé megy, az a kereszttel ellentétes irányban halad: találkozik vele, de örül ennek a találkozásnak; szereti a keresztet, bátran viseli. A kereszt pedig egyesíti őt a mi Urunkkal, megtisztítja, elszakítja ettől a világtól. Kiemeli szívéből az akadályokat és úgy segíti áthaladni az életen, ahogyan a híd segít átjutnunk a túlsó partra.


Amikor a szív tiszta, nem tud nem szeretni, mert megtalálta Istent, a szeretet forrását. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt,5,8) – mondja az Úr.


Amikor egy keresztény lélek, aki magához vette Krisztus urunkat, belép a mennyországba, növeli ott a boldogságot. Elébe jönnek az angyalok az ég Királynőjével, mert fölismerik ebben a lélekben az Isten Fiát. Akkor a lélek kárpótlást nyer minden szenvedésért és áldozatért, amely életében kijutott neki.


Gyermekeim, milyen szép az, hogy az Atya Teremtőnk, a Fiú Megváltónk, a Szentlélek pedig a Nevelőnk!


Ha a kereszthordozó Jézus Krisztust akarjuk követni, aki hív bennünket, akkor rövidesen meglátjuk, hogy szolgálatának terhei voltaképp nem olyan nagyok, mint hisszük: Ő jár előttünk, segít, vigasztal és rövid szenvedés után olyan boldogságot ígér, ami annyi ideig tart, mint Ő maga.


Megérdemeltük volna, hogy ne tudjunk imádkozni, de Isten jóságában megengedte, hogy beszélhessünk vele.


Sohasem kell nézni, honnan jön a kereszt. Istentől jön. Mindig Isten adja, hogy ezáltal próbára tegye szeretetünket.


Testvéreim, ne bántson titeket, ha bigottnak mondanak! A jó Isten mindig ilyenek közül választja szentjeit.


Úgy kellene tenni, mint a pásztorok, akik télen kihajtanak a mezőre, tüzet raknak s időnként elszélednek fát gyűjteni, hogy a tűz ki ne aludjék. Az élet is hosszú tél! Ha imával, jócselekedetekkel mindig élesztenénk a lelkünkben az isteni szeretet tüzét, sohasem aludna ki.


Ugye, ha azt mondanák nekünk: „Ebben és ebben az órában föl fognak támasztani egy halottat! – gyorsan futnánk megnézni! De nem jóval nagyobb csoda-e a halottföltámasztásnál az átváltoztatás, amely a kenyeret s bort kicseréli Isten testével és vérével?



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A fiatalokra gondolva, akikkel találkoztam, biztos vagyok abban, hogy nekik köszönhetően a világnak van jövője. Mire alapozom ezt a meggyőződésemet? Arra, hogy nagyon sok nemes lelkű, egészséges fiatalt látok, akik szerencsére aggódnak a felelőtlen liberalizmusra, a pazarlásra és az egyenlőtlenségekre épülő civilizáció korlátozottságai miatt.


A munkás élet tapasztalata minden pozitív vonásával és egész nyomorúságával együtt mély nyomot hagyott a lelkemben, csakúgy, mint más szinten lengyel honfitársaim deportálásának borzalmai. Ettől kezdve került elmélkedéseim látókörébe az ember, az ember titka, és visszavonhatatlanul elkötelezve éreztem magam, hogy védelmezzem minden egyes ember személyi méltóságát.


A rózsafüzér természete szerint a békére irányuló imádság, abból a tényből fakadóan is, hogy Krisztust szemléli, aki a Béke Fejedelme és a „mi békénk”.


A szeretet szép. A fiatalok valójában a szépet keresik a szeretetben, azt akarják, hogy az ő szeretetük szép legyen. Ha engednek is a gyengeségnek, ha olyan viselkedési modelleket követnek is, amelyeket nyugodtan nevezhetünk „botrányosnak”, szívük mélyén mégis szép és tiszta szeretetre vágynak.


Amikor az ember fölfedezi és megízleli Isten irgalmasságát és megbocsátását, nem tud másként élni, csak folytonos megtérésben.


Duc in altum (Evezz a mélyre)! Ezek a szavak ma is visszhangoznak szívünkben, s arra ösztönöznek, hogy hálával emlékezzünk a múltra, szenvedéllyel éljük a jelent, és bizalommal nyíljunk meg a jövő előtt: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké!”(Zsid. 13,8)


Egy ember szeretetére – különösen pedig az anya szeretetére – a bizalom a legszebb válasz. Krisztus tanítványának életében a máriás jelleg különösen abban nyilvánul meg, hogy gyermeki bizalommal fordul Isten anyjához, annak a végrendeletnek megfelelően, amit Krisztus a Golgotán adott.


Egyedül az igazságosságból születhet szabadság és béke. Csak ezekre az értékekre lehet emberhez méltó életet építeni. Nélkülük nem marad más, csak romok és a pusztulás.
Isten terveiben nincsenek véletlenek.


Izrael törvénye szerint az igazságosság elsősorban a gyengék védelmezésében állt.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10