2017. április 5., szerda

Vianney Szent János gondolatai

A jó Isten megteremtett minket és a világba helyezett, mert szeret; üdvözíteni akar, mert szeret. Minden pillanatban szeret, és mindig ugyanazzal az erővel.


Amikor az angyalok föllázadtak Isten ellen, akkor a jó Isten látva, hogy nem tudják többé élvezni a boldogságot, amelyért teremtette őket, megalkotta az embert és ezt a látható világot rendelte testének táplálására. De hát a lelkét is táplálni kell! Mivel teremtett dolog nem táplálhatja a lelket, mert szellem, Isten önmagát adta eledelül!



Az ember semmi önmagában, de rengeteg a Szentlélekkel. Az ember magában egészen földi és egészen állati. Csakis a Szentlélek képes lelkét fölemelni és magasba ragadni.


Istent teljes szívvel szeretni azt jelenti, hogy csak Őt szeretjük, és Őt tesszük jelenvalóvá mindenben, amit szeretünk.


Krisztus Urunk többet szenvedett, mint amennyi megváltásunkhoz kellett. De ami kielégítette az Atya igazságosságát, nem elégítette ki a Fiú szeretetét.


Micsoda öröm lesz az, amikor a lélek egyesül megdicsőült testével, amely nem lesz többé a bűn eszköze, sem szenvedés okozója! Fürdik majd a szeretet balzsamában, mint méh a virágkehelyben… Ilyen az örökkévalóság számára bebalzsamozott lélek!


Milyen nagy is a papi méltóság! A pap is csak az égben fogja megérteni nagyságát. Ha itt a földön megértené, belehalna; nem a félelem, hanem a szeretet miatt…


Mondják, hogy Isten bünteti azokat, akiket szeret. Ez nem áll mindig. Azok számára, akiket Isten szeret, a megpróbáltatások nem büntetést jelentenek, hanem kegyelmet.


Reggelenként úgy kell tennünk, mint a bölcsőben fekvő gyermek: amikor kinyitja szemét, mindjárt körülnéz, látja-e az anyját. Ha meglátja, mosolyog, ha nem látja, sír. Első gondolatunkkal forduljunk a mi Mennyei Atyánkhoz, aki alig várja, hogy lelkünket mosolyogni lássa!





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A mai ember, sajnos minél inkább elveszíti a bűn iránti érzékét, annál kevésbé keresi Isten bocsánatát: korunk sok problémája és nehézsége ebből fakad.


A szentek és boldogok olyan emberek, akik életüket sziklára építették. Mi ez a szikla? Az Atya akarata, amely az Ó- és az Újszövetség tanításában tárul fel előttünk. A tízparancsolatban, a teljes Evangéliumban, különösen a hegyi Beszédben, a nyolc boldogságban.


Akkor térítheted meg a többieket, ha tisztában vagy saját gyöngeségeddel.


Az ajándékozás és az ajándék elfogadása átjárja egymást, ily módon maga az ajándékozás elfogadássá válik, az elfogadás pedig ajándékozássá alakul át. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ajándékok kicserélésének belső ártatlansága a másik viszont-elfogadásából áll, ezért ez is hozzátartozik az ajándékozás lényegéhez. A kölcsönös önátadás teremti meg az emberek közötti kapcsolatot. Tehát minden a másik emberi lény befogadásnak és elismerésének kérdésén áll vagy bukik.


Az anyaság nagyon finom érzékenységet ébreszt bennetek a másik személy iránt, s ugyanakkor páratlan feladatot ró rátok: az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával, amely az édesanya méhében érlelődik… A kialakulóban lévő új emberrel megélt egyedülálló kapcsolat sajátos, a nő egész személyiségét mélységesen meghatározó magatartást alakít ki, nem csupán a saját gyermek, hanem általában az ember iránt.


Az élethez való jog tekintetében minden ártatlan ember feltételek nélkül egyenlő mindenki mással. Ebből a szempontból nincs különbség a világ ura és a földkerekség legszegényebb embere között.


Kétezer év múltán, a harmadik évezred elején az Egyház ugyanazzal az örökérvényű örömhírrel áll elő, amely egyetlen kincse: Jézus Krisztus az Úr; senki másban, csak őbenne van üdvösség (vö. ApCsel 4,12). Európa és az egész világ számára Krisztus a remény forrása – és az Egyház az a csatorna, amelyen keresztül a Megváltó átszúrt szívéből a kegyelem a világa árad.


Minden ember szívében ott lakozik a vágy, hogy láthassa Istent. Az ember méltóságának legmélyebb vonása abban rejlik, hogy emberi hivatása alapján tekintete találkozhat Isten tekintetével. Ez a bensőséges találkozás átalakítja az ember egész életét. Ahhoz, hogy Jézust láthassuk, mindenekelőtt engednünk kell, hogy Ő ránk tekintsen.


Nem lehet szilárd alapja egy társadalomnak, ha hirdeti ugyan az emberi személy méltóságának, az igazságosságnak és a békének az értékeit, ugyanakkor gyökeresen ellentmond neki azáltal, hogy elfogadja vagy eltűri az emberi élet – főleg a gyenge és kitaszított élet – megvetésének és megsértésének különböző formáit. Csak az élet tisztelete alapozhatja meg és biztosíthatja a társadalom legdrágább és legszükségesebb javait, mint amilyen a demokrácia és a béke.


Ő, aki teremtett, látott – látta, „hogy ez jó”. Látta, megtalálta mindenben önnön Létének, saját teljességének nyomát – Látott: Omnia nuda et aperta sunt ante oculis Eius – Mezítelen és áttetsző – Igaz, jó és szép – Mennyire más az Ő látása, mint a miénk!






http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10
A kegyelem birodalmában nincs bűn oly nagy, hogy ne legyen megbocsátható, de rajta kívül nincs cselekedet oly jó, élet oly szent, mely kárhozatos lenne. (Luther Márton)



Abból, hogy Jézus hasonló lett hozzánk, reá halál következett. Ez a nagypéntek tanítása. Abból, hogy mi hasonlók leszünk Jézushoz, reánk élet következik. Ez a húsvét igazsága. (Ravasz László)


Ebben a világban minden békességünk inkább az alázatos tűrésben van, mint abban, hogy nem vesszük észre a kellemetlenségeket. És annak lesz nagyobb békessége, aki jobban tud tűrni. Az ilyen meggyőzi önmagát, uralkodik a világon, Krisztus barátja és a mennyország örököse.
(Kempis Tamás)


Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, az az volt, hogy lánya hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot egy dobozba csomagolta be. Amikor az apja megkapta az ajándékot, kibontotta; és látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta a lányának:
- Tudod lányom, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni.
- De apa - válaszolt a kislány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van csókokkal, amiket én raktam bele neked.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át kislányát, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki.

Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az aranydobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle, így emlékezve az ő gyermekére, aki azt beletette.


Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.

Tatiosz


„Ha eggyé lettünk Krisztussal halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.” (Róm 6,5)

Igénk nagy titkot feszeget. A keresztség szentsége által meghaltunk a bűnnek és a világnak. Megtérésünkben ez a csoda lesz személyes valósággá hit által. Krisztus halála ránk nézve azt is jelenti, hogy nemcsak földi vándorlásunk során éltető kenyér ő naponként, hanem az örök élet kenyere is. Hozzá hasonlóan mi is feltámadunk, és vele együtt élünk örökké. Ez a reménység vigasztaljon bajainkban, terhek alatt.
(Gerőf iné dr. Brebovszky Éva)


Jézus a halála előtti estét tanítványai körében tölti. Újra elmondja nekik küldetésének titkát. Nemcsak szavakkal, hanem nagyjelentőségű jelekkel is. Összefoglalja életének és isteni küldetésének igazi tartalmát. Ő azért lett mint Isten Fia emberré, hogy a szegényeknek reményt, a betegeknek gyógyulást, a bűnösöknek kiengesztelődést, az éhezőknek kenyeret, a haldoklóknak örök életet ajándékozzon. Ez a szolgálata egy utolsó, az egész emberiségnek szóló szolgálatba torkollik: kereszthalálában kiengeszteli Istent az emberiséggel.

Mindezt most azzal teszi láthatóvá, hogy az étkezés alatt odamegy minden tanítványához és megmossa lábukat.


Jézus egy másik mély értelmű cselekedettel is még egyszer kinyilvánítja életének célját, küldetését: értünk emberekért van itt közöttünk, sajátját, saját magát osztja szét az embereknek: az idejét, szavait, szeretetét, barátságát, az örök üdvösséget.

Most saját magát teszi étellé és itallá, hogy tápláléka legyen övéinek, és ezt titokzatos módon összekapcsolja halálával és feltámadásával. Saját testét adja nekik táplálékul, hogy egy test és egy lélek legyenek.

Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!" Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára."
Mt 26.26-28

Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.
Jn 6.56


Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!
Mt 26.39


„Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok.” (Zsolt 92,5)

Tavasszal még az is rácsodálkozik a teremtett világ szépségére, az élet újjáéledésének titkára, aki egyébként nem fogékony az ilyesmire… A kereszténység ezen a héten azonban nem a rügyező ágaknak, a nyíló virágoknak örvend, és nem ezért hálás a szíve. Virágvasárnap van. A Golgota felé indul ma Jézus. A Megváltó tettekkel: a nagycsütörtöki vacsorával, a nagypénteki kereszthordozással, kínnal, fájdalommal teli halálával és húsvét hajnalának üres sírjával új életre eszméltet minket is. Ez a hét nem „ugyanolyan”, mint a többi. Készítsük lelkünket ma arra, amit átélni s akit ünnepelni fogunk a napokban. Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott nagyhetet mindannyiunknak!
(Kőháti Dóra)


Nem a szavaiddal, nem a tetteiddel, hanem az érzéseiddel vonzol. Ha egy szót nem szólnál és semmi különösebbet nem csinálnál, akkor is olyan embereket, eseményeket vonzanál be, amilyen Te magad vagy. Minden esemény, minden életedben felbukkanó személy egy-egy ajándék, akik mértani pontossággal megmutatják, mi zajlik a lelkedben. Hatalmas előnyre teszel szert ha életed minden mozzanatát így szemléled.Nem késő-e már a meghalás pillanatában tanulnunk meg, hogyan kellett volna élnünk?
(Rousseau)


Tégy engem béke követeddé
Hogy hirdessem az igemagvakat!
Ó, Szentlelked hadd uralkodjék bennem
És az ajkamra adj tiszta szavakat!
Ó add Uram, hogy soha ne feledjem,
Hogy mi voltam és mivé lettem én,
Egész életemmel, lényemmel hirdessem:
Jézus él, benne mindig van remény!
(Assisi Ferenc)