2017. április 3., hétfő

Szent II. János Pál gondolatai

A fiatalokat fel kell készíteni a házasságra, meg kell tanítani nekik a szeretetet. A szeretetet ugyan nem lehet megtanulni, mégis azt kell mondanunk: nincs még egy dolog, amit ennyire kellene tanulni!


A jelenlegi helyzet drámai volta, az alapvető erkölcsi értékek elhomályosulása jelentős mértékben függ a bűn iránti érzék elvesztésétől.


A szenvedés személyes tényként, az ember konkrét és megismételhetetlen belső világába zárva kimondhatatlannak, közölhetetlennek tűnik. Mégis, ugyanakkor talán semmi sem igényli annyira, hogy szóljunk, elmélkedjünk róla, hogy nyílt problémának tekintsük, mint épp a szenvedés a maga „objektív valóságában”. Körülötte alapvető kérdések tornyosulnak, válaszra várva.


A természet szépsége mintegy áthatja az emberi szívet.


Az embert nem lehet teljes mélységében megérteni Krisztus nélkül. Vagy még inkább: az ember Krisztus nélkül nem képes tejesen megérteni önmagát.


Az emberi személy és az emberi élet értékének degradálása napjainkra kifinomultabb és ezzel együtt veszélyesebb formákat öltött. Ma ezen a területen nagy éberségre van szükség. Az ember ma cél és alany helyett gyakran tárggyá, vagy egyenesen „nyersanyaggá” válik.


…Az emberiség rendkívül megnövekedett technikai hatalma megköveteli a végső értékek megújított és nagyon pontos ismeretét. Ha a technikai eszközöket nem a puszta hasznosságot felülmúló célra rendeltség vezérli, nagyon hamar embertelenné, sőt az emberi nemet elpusztító erővé válhatnak.


Félelem és remény között élünk. Az Evangélium reménység e világ számára, amelyben Isten Országa már megvalósulóban van. Félnünk kell – és remélnünk. És nem szabad félnünk remélni.


Isten a Fiú megtestesülésének fönséges eseményét egy asszony szabad és tevékeny szolgálatára bízta. Ezért mondhatjuk: ha a nő Máriára emeli tekintetét, benne felfedezheti, hogyan élheti méltóan női mivoltát és hogyan bontakoztathatja azt ki. Az Egyház Máriára tekintve, bármely nő arcán meglátja annak a szépségnek a ragyogását, amely visszatükrözi a legmélyebb érzéseket, amelyekre az emberi szív képes: a feltétel nélküli önátadásra kész szeretetet, a legmélyebb fájdalmakat is elviselő lelki erőt, a határtalan hűséget, a fáradhatatlan buzgalmat és azt a képességet, amely vigasztaló és bátorító szavakba tudja önteni a legmélyebb együttérzést.


Mivel a mai világ számos megpróbáltatás elé állítja a hitet, így a felületesen imádkozók nemcsak középszerű keresztények, hanem „veszélyeztetett keresztények” is. Az a veszély leselkedik rájuk, hogy hitük fokozatosan elsorvad, s végül még „pótszerek” csábításának is engedhet, elfogadva az alternatív vallások kínálatát, engedékenynek bizonyulva a babonaság bizarr formáival szemben.


Nincs béke igazságosság nélkül, nincs igazságosság megbocsátás nélkül.





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A Szentlélek nélkül olyanok vagyunk, mint az utca köve… Végy egy követ az egyik kezedbe, másikba meg vízzel telt szivacsot: szorítsd meg mindkettőt. A kőből semmi sem jön, a szivacs meg bőven ontja a vizet. A szivacs a lélek, amelyet betölt a harmadik isteni személy, a kő meg a hideg és kemény szív, ahol nem lakik a Szentlélek.


A tiszta lélek hasonló a szép gyöngyhöz. Amíg gyöngykagylóban rejtőzik a tenger mélyén, senki sem csodálja meg. De hogyha napfényre hozzák, ragyog és magára vonja az ember tekintetét. A tiszta lélek is most rejtve van az emberek előtt, de az örökkévalóságban napfényben fog ragyogni az angyalok előtt.


Gyakran gondolok rá, hogy amikor Krisztus imádására jövünk, mindent megkaphatnánk, amit csak akarunk, ha élő hittel és tiszta szívvel kérnénk tőle. Csakhogy lám!... Mi hit nélkül, remény nélkül, vágyakozás és szeretet nélkül élünk…


Halálunkkal kiegyenlítünk egy tartozást: visszaadjuk a földnek, amit kölcsönadott… Egy csipetnyi por, csak annyi, mint egy dió; ez az, amivé leszünk. Ha valami biztos, ez biztos!


Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni: azzal, hogy az engesztelés szellemében viselte.


Lássátok, gyermekeim, a jó Istenen kívül semmi sem állandó, semmi, de semmi! Talán az élet? Az elmúlik. Talán a szerencse? Az elhagy. Talán az egészség? Az elromlik. Talán a becsület! Azt megtámadják. Jövünk-megyünk, mint a szél…


Mi magunk is észrevesszük, hogy ha nem szeretjük a jó Istent, szerencsétlenek, nagyon szerencsétlenek vagyunk. Ha az ember azért teremtetett, hogy szeresse a jó Istent, akkor egyedül csak Istenben találja meg boldogságát.


Mily öröm az őrangyalnak, ha tiszta lélek vezetése van rábízva!... Gyermekeim, amikor egy lélek tiszta, az egész mennyország szeretettel néz rá!


Mily szép, mily nagyszerű, hogy megismerhetjük és szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki! Ez az egyetlen tennivalónk a földön. Elveszett idő, amit másra fordítunk.


Ó, ha angyalszemünk volna, és látnánk Krisztus Urunkat, amint jelen van az oltáron és néz minket, mennyire tudnánk szeretni Őt! Nem akarnánk többé elszakadni tőle, mindig ott maradnánk a lábainál.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6