2017. március 27., hétfő

A szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.

Wass Albert


Adj, Uram, éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled el ne terelje;
adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje;
adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa,
adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje;
adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse.

Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet,
Téged kereső buzgalmat,
Téged megtaláló bölcsességet;
add, hogy életem Előtted kedves legyen,
állhatatosságom téged bízvást várjon;
és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.


Aquinói Szent Tamás


Aki csak egyéniségét akarja élni és nem egyben emberségét is, meghasonlásban van legigazibb mivoltával, s ezért hovatovább megcsalottnak érzi magát léte legmélyebb magvában, és minél inkább akarja élni éniségét, annál vigasztalanabbul távolodik tőle.
Ami igazán jó, az mindig egyszerű. Az egyszerű oly vonzó, oly előnyös valami, hogy voltaképpen csodálkoznunk kell, miért oly ritka az egyszerű ember. (Tolsztoj)
Árral ellen kell úsznod, ha a forráshoz akarsz jutni.


„Az Úr meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat.” (5Móz 26,7)

Az egyiptomi fogságból való szabadulásért Isten népének mint közösségnek is oka volt hálaadásra. Az úrvacsora liturgiáját bevezető nagy hálaadó imádságban (Praefatio) az egyház – mint Isten megváltott gyermekeinek közössége – ad hálát Istennek, hogy megkönyörült a bűn következményeként számtalan ideigvaló és örökkévaló nyomorúsággal sújtott emberi nemen, és Jézus Krisztus halála által levette az átkot mindazokról, akik hisznek benne, hallgatnak rá, és hűségesen követik őt.
(Véghelyi Antal)


Bármerre lépsz, bármerre jársz, én várok rád.
Itt van a kéz, itt van a szó, mely szól hozzád.
Lehet, hogy nem vonz már az ég, és minden messzeség,
Hát lépj ki a fényre!

Kereszt a jel, keresztből éled új erő,
Testvéri kéz, testvéri szó oly éltető.
Lehet, hogy nem vonz már az ég, és minden messzeség,
Hát lépj ki a fényre!

Jöjj, mert örök haza vár, a béke rád talál,
Ne félj, csak bízzál!
Szeretetből él az új világ,
Szükségem van rád: az életed érték,
Szíved nyisd meg hát!

Jöjj, mert örök haza vár, a béke rád talál,
Ne félj, csak bízzál!
Múljék minden, ami fáj, meghalt a halál.
A kereszt, nézd az égbe száll!
Messze a holnap, de közel az éj,
Nem hagylak árván: Utam a fény!
Isten állandóan felénk nyújtja kegyelmi jogarát. (Spurgeon)
Isten csak fényt küld onnan fentről - itt lenn a földön lesz árnyékká.

Tompa Mária


Csupán azt vesztheti el az ember, ami igazából sohasem volt az övé . (Jorge Luis Borges)


Ha Jézus egyedül jönne felénk, akkor mindnyájan szívesen befogadnánk, mert Ő mindenkinél szeretetreméltóbb! De az állandóan vele járó apródok: a szegénység, megvetés és a szenvedés díszmenete senkinek sem tetszik. (Tersteegen)


Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte. (A. A. Hodge)


Négy óra munka egy órás előkészítő imádsággal többet ér, mint öt óra munka enélkül az imádság nélkül. Amit a munka mennyiségén nyerünk, elveszítjük a minőségén.


„Szemem állandóan az Úrra néz.” (Zsolt 25,15)

Ha fölnézek az égre, felhőket látok; ha lenézek a földre, port látok; ha átnézek az ablaküvegen, az utcát látom; ha tükörbe nézek – magamat látom; ha végignézek egy emberen, embert látok. Elolvasom a zsoltáros heti igeként kijelölt szavait, becsukom a Bibliámat, és elindulok. Fölnézek az égre – látom a megteremtett és kifeszített égboltozatot. Lenézek a földre – látom, hogy honnan vétettem, és mivé leszek. Átnézek az üvegen – az életet látom. Tükörbe nézek – gyermekét látom. Végignézek egy emberen – Őt látom. (Horváth-Hegyi Olivér)