2017. március 21., kedd

A gonosz szüntelenül támad minket, a csüggedés és a bizalmatlanság gondolatai újra és újra előjönnek; csak úgy tudunk ellenállni ezeknek, ha fáradhatatlanul és szüntelenül imádkozunk.


A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt.

Spurgeon


A körülmények nem határozhatják meg, milyen jellemet formál az ember. Gyakran éppen a próbák a jellemfejlesztés hatékony eszközei.


A magvetést Isten ránk bízta – mindnyájunkra. A szántás az Ő dolga. Azt sose bízza ránk. Elég, ha tudjuk, és szüntelen tapasztaljuk – Ő föl tudja szántani azt a talajt, azt az életet is, amire mi lelkünk mélyén már régen kimondtuk az elhamarkodott ítéletet: kár abba a mag! (Gyökössy Endre)


A nagy depresszió idején egy John Griffith nevű férfi irányította a Mississippi folyón átvezető, felvonható vasúti hidat. 1937 nyarán elhatározta, hogy nyolcéves, Greg nevű fiát is magával viszi a munkába. Délben John Griffith fölhúzta a hidat, hogy átmehessenek a hajók, és szeretett kisfiával együtt leült a megfigyelő toronyba, majd megebédeltek.

Gyorsan haladt az idő, amikor hirtelen a távolból vonatsípjelet hallott. Az órájára nézett, amely 1:07-et mutatott. Jött a Memphis Expressz, négyszáz utasával, és a híd felé tartott. Az őr hirtelen lenézett a folyóra, hogy vannak-e ott hajók, aztán észrevette, hogy kisfia beesett a felvonószerkezet fogaskerekei közé. Rögtön egy mentési tervet gondolt ki, de már nem volt ideje rá, hogy végrehajtsa. Megint hangzott a mozdony füttyjelzése, egészen közelről úgyannyira, hogy már a kerekek zakatolását is hallotta a síneken. De fia a hidat mozgató fogaskerekek között volt, amott meg négyszáz utas a vonaton. Tudta már a férfi, hogy mit kell tennie. Fejét karja közé temette, és meghúzta a felvonóhíd kapcsolókarját. A nagy híd a helyére került, és átrobogott rajta a Memphis Express.

Amikor John Griffith fölemelte a fejét, könnyek szántották végig az arcát, szívét mély fájdalom járta át. Betekintett a vonat ablakain: Üzletemberek olvasták délutáni újságjaikat, finoman öltözött hölgyek itták ebéd utáni kávéjukat, és a gyermekek hosszú kanalakkal ették fagylalt gombócaikat a csészékből. Senki sem tekintett a hidat szabályozó Griffithre. Griffith odakiáltott az acélvonat felé: „Feláldoztam értetek a fiamat! Nem törődtök vele?”
A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.
A világ azért énekel, hogy felviduljon, mi pedig azért, mert boldogok vagyunk. (Stewart)
Az imádság, mindhogy az kapcsolat Isten és ember között, összeköt bennünket az Ő irgalmával, amely még a legsúlyosabb hibákat is megbocsátja. Az imádság a lélek gyógyulása. Az ima maga a bűnbánatnak, az Istenhez való visszatérésnek a kifejeződése. Isten mindig kész arra, hogy visszafogadja azt, aki vissza akar térni hozzá. Mert Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen (Ez 18,23).


Elismerem és tapasztalatból tudom, hogy Isten országa bennünk van... Sosem hallottam beszélni, de érzem hogy bennem van. Minden pillanatban. Ő vezet…

Kis Szent Teréz


Ez az öregség:
Több békesség, több csendesség,
több imádság, több bölcsesség,
megbocsátó, szíves készség .
Külső ember vénülése,
Belső ember épülése,
Isten elé készülése,
Boldog haza érkezése.


Gazdag élet csak az lehet, aki kész másokat szüntelen gazdagítani.


Ha rögtön fájdalom, bánat és teljeskörű büntetés követné a rossz tetteket, egy lélek sem ismételné meg azokat. Ha a jótevőnek azonnal megadatna az öröm, békesség és jutalom, nem létezhetne a rossz – mindenki jót tenne, de nem a jótett helyes volta miatt. Nem lenne erőpróba, sem jellemfejlődés; nem nőne az erő, sem a szabad akarat… Emellett hiányozna a feltámadás és az örök élet is...

Isten azért engedi meg az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.
Részletek A Passió című filmből


Megkérdeztem Istent:
- Istenem, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ígérd meg, hogy nem leszel ideges tőle.
- Megígérem.
- Miért engedted meg, hogy ennyi minden történjen velem?
- Mire gondolsz?
- Nos reggel túl későn ébredtem.
- Igen.
- A kocsim alig akart elindulni.
- OK.
- Ebédre rossz szendvicset kaptam és várnom is kellett miatta.
- Hmmmm...
- Hazafelé bedöglött a telefonom, amint felvettem egy hívást...
- Értem.
- Mindezek után, amikor hazaértem, élvezni akartam a lábmasszázs készüléket, de nem jött össze. MA SEMMI SEM MŰKÖDÖTT JÓL. Miért tetted ezt velem?

- Lássuk csak sorban, a halál angyal ott állt az ágyadnál ma reggel, kellett küldenem pár angyalt, hogy küzdjenek az életedért. Hagytalak, hogy aludjál közben.
- OH...
- Nem engedtem, hogy az autód elinduljon, mert volt egy részeg sofőr, amerre közlekedsz, aki elütött volna, ha ott vagy.
- .........
- Aki ma a szendvicsedet készítette volna, beteg volt, és nem akartam, hogy elkapjad tőle, mivel nem engedheted meg, hogy hiányozz a munkahelyeden.
- Értem.
- A telefon valóban bedöglött, mert aki hívott, hamis tanúságot tett volna arról, amit mondtál volna a telefonba, szóval nem hagytalak beszélni, ezt is lerendeztem.
- Látom, Uram.
- A lábmasszázs pedig zárlatos volt, és az egész ház sötétségbe borult volna ettől. Nem szerettél volna egész éjjel sötétben maradni szerintem.
- Sajnálom, Uram.
- Ne sajnáld, hanem tanulj meg bízni bennem... minden körülmények között, jóban és rosszban.
- Bízni fogok.
- És ne vond kétségbe, hogy a tervem a napodra mindig jobb annál, mit amit te terveztél arra a napra. - Nem fogom, Uram. És hadd mondjam Uram, hogy köszönök mindent, ami ma történt velem.
- Semmi gond, gyermekem. Ez csak egy nap volt, amikor a te Istened voltam, és én szeretek gondoskodni a gyermekeimről...



Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.


„Pál írja: Várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani.” (Fil 1,20)

Hívő kereszténynek lenni felelősség. Felelős vagyok az ügyért, amely éltet. Pál apostol felelőssége a mártíriumig tartott. Ez nem érdem, hanem Krisztus munkája abban az emberben, aki egyszer s mindenkorra elkötelezte magát Jézusa iránt, az iránt, aki már előbb Pál mellett döntött, és elkötelezte magát. Pál mégis izgul és reménykedik, nehogy ő is csupán útfél, tövises vagy sziklás föld legyen. Életére tekintve tudjuk, hogy ő jó föld volt. És hogy mi tette őt termővé és felelőssé? Hát Krisztus szeretete. Pál Krisztusé volt, Krisztus ügye pedig Pálé.
(Horváth-Hegyi Olivér)


Szeretnél bepillantani az ember szívébe? Hallgasd, ahogyan felebarátjáról beszél!

Vianney János


„Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.” (Ézs 63,16b)

Az ószövetségi nép az egyiptomi fogságból való szabadulásig Istent csak az „atyák Isteneként”, Ábrahám, Izsák és Jákób Isteneként emlegette. A szabadítás csodájában viszont Isten úgy mutatkozott meg, mint az egész nép megváltója. A babiloni fogságból való szabadulás reménységét hirdető próféta erre emlékeztet: ha Isten egy időre ki is szolgáltatta hűtlenné vált népét az ellenségnek, ő mégiscsak atyjuk és megváltójuk. És ez végül be fog bizonyosodni, s a nép Istent most is szabadítójaként és megváltójaként ismerheti meg. Isten bennünket mint újszövetségi népét is kitesz sok szenvedésnek, és végül a halálnak is. De ha kitartunk a hitben, akkor életünk ítéletes időszakaiban és végső óránkon is megtapasztaljuk majd megváltó szeretetének hatalmát, hiszen ő nemcsak bíránk, de Jézus Krisztusban szerető Atyánk is. (Véghelyi Antal)