2017. március 20., hétfő

A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.



Aki nem tud megbocsátani, lerombolja a hidat, amelyen saját magának kell majd átmennie, mert mindannyiunknak szükségünk van a bocsánatra. (Lord Herbert)



Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik...

Gyökössy Endre




Az ember cselekvése a hitvallásának képeskönyve. (Emerson)



„Az emberek elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”” (Mt 8,27)

Jézus alakítja a körülményeket. A válságban mindenki kétségbeesik, de ő hatalmának tudatában még az alvásra is képes. Felébresztik. Aztán, ahogyan a Mindenható szavával megteremtette a boltozat alatt lévő vizeket, Jézus hasonló hangon parancsol: Ti vizek! Csendesedjetek el! Azzal, hogy megmutatja isteni hatalmát, mégsem erejének fitogtatása a célja, hanem hitébresztés. A tanítványok elképednek. Hisznek a szemüknek. A blaszfémia kizárható. Kétségkívül Jézus a Krisztus, Isten fia.
(Horváth-Hegyi Olivér)


Azt hihetjük, hogy a lelki küzdelem sikere abban áll, hogy legyőzzük minden hibánkat, soha nem engedünk a kísértéseknek, nincs semmiféle gyengeségünk vagy hiányosságunk. Ezen a téren elkerülhetetlenül veszíteni fogunk!

Az igazi lelki küzdelem ennek éppen az ellenkezője: ahelyett, hogy egy számunkra teljesen elérhetetlen legyőzhetetlenséget és tévedhetetlenséget keresnénk, elsősorban azt kell megtanulnunk, hogy elkeseredés nélkül el tudjuk fogadni, ha néha elesünk, ne veszítsük el a lelki békénket, ha előfordul, hogy siralmasan elbuktunk, ne legyünk túlságosan szomorúak a kudarcaink miatt. Sőt arra tudjuk felhasználni a bukásainkat, hogy még magasabbra pattanjunk vissza…

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.



Csak a valódi az, amiért a világon fáradozni érdemes.



 Krisztus teste kétezer év óta vérzik! Legtöbbször éppen a vallásos és kegyes emberek vernek szeget hol a kezébe, hol a lábába, mert ha az egyházban csak egyetlen szóval megbántja egyik a másikat, Krisztus teste vérzik. (Gyökössy Endre)


Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.


Nagyon gyorsan észrevesszük és latolgatjuk, amit másoktól szenvedünk, de hogy mennyit tűrnek mások tőlünk, arra nem figyelünk.

Kempis Tamás


Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.

Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok.
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!



Nem látunk bele sem az emberi lelkekbe, sem a jövőbe. Tartózkodjunk emberek megítélésétől, mert nem vagyunk képesek helyesen ítélni.



„Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és reménykedj szüntelenül Istenedben!” (Hós 12,7)

A megtérés parancsa az Istenhez való tartozás tényéből következik. A próféta nem azért hívta megtérésre Izraelt, hogy Isten népévé legyen, hanem mivel Izrael Isten népe, azért kell megtérnie. Nekünk sem azért kell megtérnünk, hogy Isten gyermekei legyünk, hanem mert Isten már keresztségünkben gyermekeivé fogadott minket, naponta fel kell adnunk a magunk akaratát, hogy – miként gyermekeihez illik – mindenben az ő akaratát cselekedjük. Ezért kell a Miatyánkban naponta azért könyörögnünk, hogy „Legyen meg a te akaratod!” – azaz Isten akarata váljon a mi akaratunkká. Luther nem túloz, amikor ezt mondja: „Üdvözülni annyi, mint Isten akaratát akarni.” Az ezért való szakadatlan küzdelmet nevezi mindennapi megtérésnek. (Véghelyi Antal)