2017. február 13., hétfő

 A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette. (Ravasz László)


A hit nem erőlködés, hogy egy tételt elhiggyünk, hanem magunk odaengedése Annak, aki szeret minket, s egyszülöttét értünk a halálba adta.


A szemet szemért csak megvakít mindenkit.

Gandhi


ADD TOVÁBB


Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

Ami változik csak az él...


Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged, aki csak önmagát szereti benned, úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.


„Amiről hallottunk, azt láttuk is Istenünk városában: megtartja Isten örökre.” (Zsolt 48,9)

Egyes (földi) városok időnként a figyelem középpontjába kerülnek. Pécs, Budapest, Gödöllő… A városok: életünk színterei, földi otthonaink. Szépség és praktikum, mulandóság és maradandóság, emberi életek lenyomata. Mégis, minden város az enyészeté lesz egyszer. Épületei, terei nem maradnak meg örökké. Igazi otthonunk csak Istennél, az ő országában van. Ezt az otthont már most, hitünk által megkapjuk Istentől ajándékba. Nem vagyunk otthontalanok. Nem vagyunk gazdátlanok, ha Istenben megtaláljuk életünk Urát és Gazdáját. Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig.
(Kőháti Dóra)


Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.


Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.

Pilinszky János


De mindenek felett az evangélium mond nekem sokat, elmélkedéseim alatt, benne mindent megtalálok, ami szegény kis lelkem számára szükséges. Mindig új világosságot és rejtett értelmet fedezek fel benne...

Miután Jézus felment a mennybe, csak azokon a nyomokon követhetem, amelyeket ő hátra hagyott, de hogy világítanak, hogy illatoznak ezek a nyomok! Nem kell mást tennem, mint az evangéliumba pillantani, máris szívom magamba Jézus életének az illatát és tudom, hogy merre fussak.

Érzem: ugyanazon az úton kell haladnunk az Égbe, a szeretettel egyesült szenvedés útján. Amikor a kikötőben leszek, megtanítom majd, lelkem kis testvére, hogyan kell hajóznia a világ viharos tengerén.

Kis Szent Teréz


Felbolydult bennem a lelkem,
utaidat Uram végképp nem értem,
sokszor sötétben vezetsz és bántások között,
sehogy sem látom a jót a sok rossz mögött.

De lám, emlékemben felfénylik a Kereszt,
ó mennyi szenvedést hozott az Neked,
mégsem mondtad: Atyám, nem értelek.

Vállaltad, nem magadért, értem
a mérhetetlen szenvedést.
Uram, már értem!
Szívemben dalol az öröm,
Életemet - úgy, ahogy van - megköszönöm!


„Gedeon ezt mondta az Úr angyalának: Ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?” (Bír 6,13)

Gedeon, az „erős vitéz” titokban és Midjántól félve egy présházban csépeli a gabonát. Nem lepődik meg az angyal érkezésén, csak cinikusan visszavág a köszöntésre: „Velünk az Úr? Ha velünk van, miért ér mindez?” Ő csak a búzát akarta megmenteni, Isten azonban Izráel megmentésére küldi. Miért pont őt? Miért pont most? <a> akadékoskodik a kérésre. Mert Istennek úgy tetszik, hogy nagy csodái cselekvéséhez mindig gyenge, kicsiny, hétköznapi embereket használjon fel. Olyanokat, mint bármelyikünk. Olyanokat, akik magukban nem bízhatnak, hanem egyedüli esélyük a győzelemre, hogy megteszik, amit Isten kér. Olyan csodálatos, hogy Istennek van türelme Gedeon bizonytalankodásához! „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 3,15)
(Győri Tamás József)


„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.” (1Jn 1,8)

Nem csak a keresztény élet rákfenéje az a gondolat, ha azt mondjuk, hogy bűntelenek, tökéletesek vagyunk. Ha így gondolkodunk keresztényként, akkor számunkra felesleges Jézus váltsághalála. A nem keresztények pedig elfeledkeznek akkor arról, hogy mit lehetne vagy kellene jobban tenniük. Önelégültté válnak. Aki pedig nem küzd a saját vagy környezete hibái-bűnei ellen, az tönkreteszi a saját és a környezete életét.
(Missura Tibor)


Ha mások szava után indulunk, anélkül, hogy Isten színe előtt mérlegeltük volna, vajon Ő szól-e hozzánk általuk, menten hamis útra tévedünk.



Jézus Krisztus!

Te, Aki azért támadtál fel a halálból,
hogy nekem életem lehessen,

Te, Aki szeretsz engem
– érted és ellened viselt bilincseimben,

Te, Akinek a szava
minden bilincsekbe vert ember számára
magában hordozza a szabadulást,

Te, Akiért, Aki által
még én is lehetek ember, a Te embered,

kérlek, ne tagadj meg engem!
Kérlek, maradj hűséges hozzám!

Hogy tudjak és akarjak
Veled meghalni és Veled élni,
Veled tűrni és Veled uralkodni.

Mindig és mindenben
Hozzád hű maradni!

Ámen
Hajdú Zoltán Levente


Két monológ nem egyenlő egy dialógussal. (Karl Barth)


Kisgyermeknek kell maradni Isten előtt. Ez azt jelenti, hogy elismerjük semmiségünket, mindent a jó Istentől várunk, mint a kicsi gyermek is mindent apjától vár. Azt jelenti, hogy semmiért sem nyugtalankodunk…

Kicsinek lenni még azt is jelenti, hogy erényeinket nem tekintjük saját erőnkből fakadónak, hanem felismerjük, hogy ez a jó Isten kincse, amit kisgyermeke kezébe ad.

Végül azt is jelenti, hogy nem csüggedünk el hibáink miatt, mert a gyermekek gyakran elesnek, de túl kicsik ahhoz, hogy nagy bajt okozzanak maguknak.

Kis Szent Teréz


Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál: - Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: - Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.


Mikor a vadmadár élelem híján van, előtte az egész világ.
Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg ne érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelent.
És ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

II. János Pál Pápa


Ne vess meg mást, ki rosszat tesz veled, hisz ő a te tanítód, hogy azt a rosszat te el ne kövesd.


Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!

Kis Szent Teréz


Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni. (Anthony Robbins)


Semmi nem késlelteti annyira a fejlődésünket egy erényben, mint az, ha túl gyorsan akarjuk megszerezni!

Szalézi Szent Ferec


Volt egyszer egy bölcs asszony, aki egy hegyi patakban talált egy drágakövet. Másnap egy éhes vándorral találkozott. Amikor kinyitotta a zsákját, hogy megossza az idegennel az ételét, a vándor meglátta benne a drágakövet. Megkérdezte az asszonyt, hogy megkaphatná-e, és ő gondolkodás nélkül átnyújtotta neki a követ. A vándor szerencséjének örvendezve ment tovább.
De néhány nap múlva visszatért az asszonyhoz, és így szólt: "Gondolkoztam. Tudom, milyen értékes ez a kő, de visszaadom neked abban a reményben, hogy valami olyat tudsz nekem adni, ami ennél is értékesebb. Szeretném, ha azt adnád nekem, ami benned van, és ami képessé tett arra, hogy nekem add ezt a követ!"