2017. február 12., vasárnap

A barátok közötti legrövidebb távolság az ölelés.


A boldogság legnagyobb titka: semmit sem akarni, és mégis mindent akarni, amit Isten akar. És csupán azért, mert Isten akarja. (Terstseegen)


A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet, de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. (Kölcsey Ferenc)


 Az igaz házasélet alapérzése: “nem énértem”, hanem “őérte”.


„Az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.” (Lk 14,23)

A jó igehirdetésre szívesen mennek híveink. Mai igénk szerint azonban szükség van „hívogatókra” is, hogy minél többen legyenek azon a helyen, ahol szeretetből sok helyet készített a mi mennyei Gazdánk. Urunk mai küldő mondatában a „kényszerítsetek” szót talán értsük magunkra, mert kényelemszeretetünkből sokszor megfeledkezünk a hívogatás feladatáról. Biztassuk magunkat, hogy minél többeket hívogassunk!
(Missura Tibor)


Azt mondják, hogy a világ összes sötétsége sem tudja eltakarni egyetlen gyertya fényét... -


Biztos vagyok, hogy az ég nem mindig felhőtlenül kék. Emberek vagyunk fogyatékosságokkal és hibákkal, amelyek jóakarattal, a többiekkel való együttlétben fokozatosan lecsiszolódnak, bár nem minden fájdalom nélkül mindkét oldalon. Hiszen ön tudja, hogy szenvedés nélkül senki sem teljesedik be, és nem haladhat előre lelki életében. Ez alól a törvény alól nem tudjuk felmenteni még azokat sem, akiket leginkább szeretünk. Az erős és természetfölötti szeretet ezt is el fogja fogadni, és önmagának akkora bátorságot tulajdonítani, mellyel képes lesz bármekkora viharok átvészelésére.

Edith Stein


Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat. Ha lustaságból, önzésből vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz.


Ember, rövid az élet, tegnap születtél, holnap sírban vagy.
Minden kincsed a lélek. Ez az egyetlen, mely tiéd marad.
Minden más, miért futsz, légvár csak, álom,
Mely szertefoszlik a halálos ágyon.
Ember, rövid az élet, egyetlen kincsed a lélek!
Gondold meg nagyon, gondold meg nagyon!
Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.


Hogyan várhatod, hogy egy virág kinyíljon a kezedben, amikor egy vulkán izzik a szívedben?


„Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is.” (Zsolt 68,21)

Isten az Urunk, akinek mi szolgái vagyunk. Bizonyos értelemben azonban fordított a viszony. Mert a szolgalétből elvileg az következnék, hogy nekünk kellene készen lennünk bármikor és bármit vállalni érte – akár még a halált is –, de mégis ő az, aki még a halálba is utánunk jön, csak hogy megszabadíthasson. Mert ennek a furcsa, páratlan és szerető Úrnak mi személyesen ilyen fontosak vagyunk! (Győri Tamás József)


NE ÍTÉLJ

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Reményik Sándor


Nincs biztosabb jele annak, hogy az ember a választottak közé tartozik, mint ha azt látjuk, hogy istenfélő, s ugyanakkor szükséget szenved és el van hagyatva ezen a világon.

Gonzága Szent Alajos


Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk...
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János


OLDANI URAM

Oldani Uram, s oldódni vágyom.
Üdvözíteni, és üdvözülni vágyom!
Alkotni Uram, s alakulni vágyom,
Alkotni Uram, s alakulni vágyom!

Ékesíteni, és ékesedni vágyom!
Dalolni Uram, és dallá lenni vágyom!
Követeddé lenni, Érted tenni vágyom!
Követeddé lenni, Érted tenni vágyom!

Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz bennem.
Ki látod, mit teszek, hallgass meg engem!
Ki látod, mit teszek, hallgass meg engem!


SORSOD


A sorsod
Élni, mint más -
Élni másképp,
Másra vágyni
S tenni másért.
Gyűrt arcok mélyén
Csillogó könnyekben látni
Mitől fájt az éj.
Minden tiszta nevetést meghallani,
S benne tudni holnapunk hitét.

A sorsod
Édes álmokból
Mindig felriadni,
Megízlelt vágyakat
Sírva mind feladni.
Feléd nyújtott kezek között
Markolni a légbe,
Ölelő karodat kitárni,
S könnyeid emelni az égbe.

A sorsod
Kereszted viselni mit
Nem bírsz el magad.
Kutatni a forrást,
Hol megértés fakad.
Mint megváltót
Mindenben, s magadban
Szerelmet keresve
Ezerszer szegeződve
Az áldott keresztre.

A sorsod
Mindig játszani,
És mindig veszíteni,
De mindig tudni
Újból elkezdeni.
Távoli tiszta világra vágyva
Elmenni akarni -
És kínok között, emberré feszülve
Mégis maradni!


Számomra az ima a szívnek egy lendülete, egy egyszerű az Ég felé vetett pillantás. A hálának és a szeretetnek a kiáltása megpróbáltatásban épp úgy, mint örömben: egyszóval, valami nagy, valami természetfölötti dolog, amely kitágítja a lelkemet és Jézussal egyesít!

Kis Szent Teréz


Tetőled sohasem fut el a Sátán, de ha Krisztusban talál, elfut Krisztus elől. (Steinberger)


„Ti vagytok a világ világossága. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14a.16)

„Én vagyok a világ világossága” – mondja Jézus (Jn 8,12). A fényforrás a Nap, belőle árad a meleg, az élet feltétele, a fény. A fényt a testek, tárgyak csak visszaverni, tükrözni képesek. Mi sem vagyunk fényforrások, a világosság forrásai önmagunktól. Csak Jézus fényét, szeretetét tükrözzük vissza, amely kiárad ránk. Nem a saját fényünk ragyog, ha jót tettünk, szóltunk, ha áldás fakadt tetteink nyomán. Ha oszlik a sötétség, akkor ott Jézust sugározzák, az ő fényéből osztanak, és nyomában a mennyei Atyát dicsőítik.
(Kőháti Dorottya)