2017. február 5., vasárnap

A keresztyén életben minden gyengeség abból származik, hogy Krisztussal élni akarunk ugyan, de Vele meghalni nem.


Az emberek szeretik az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, amikor leleplezi őket. (Augustinus)


Elég egyetlen hazugság a szülők vagy tanítók részéről és az ifjú személyiség elkerülhetetlen bizalmatlansággal kezdi mustrálgatni egész környezetét. (Stefan Zweig)


Ha egy kérdés megoldható, felesleges aggódni miatta.
Ha nem lehet megoldani, az aggódás sem segít.


Ha nem merészkedsz a hullámokba, sosem tanulsz meg úszni örvénylő vizekben.

Robert Livingstone


Jézus az élet kenyere, hogy tápláljon minket.
Jézus az éhező, akinek enni kell adnunk.
Jézus a szomjazó, akinek szomját csillapítanunk kell.
Jézus a mezítelen, akit fel kell ruháznunk.
Jézus a hontalan, akit be kell fogadnunk.
Jézus a beteg, akit meg kell gyógyítanunk.
Jézus a magára maradott, akit szeretnünk kell.
Jézus a kitaszított gyermek, akit örökbe kell fogadnunk.
Jézus a leprás, akinek ki kell mosnunk sebeit.
Jézus a koldus, akire rá kell mosolyognunk.
Jézus a szerencsétlen, akit meg kell hallgatnunk.
Jézus a rokkant, akit fel kell karolnunk.
Jézus a kisgyermek, akit át kell ölelnünk.
Jézus a vak, akit vezetnünk kell.
Jézus a néma, akihez szólnunk kell.
Jézus a nyomorék, akit kísérnünk kell.
Jézus az elhagyott, akinek társává kell lennünk.
Jézus a prostituált, akit ki kell szabadítanunk a veszélyből és akinek barátjává kell lennünk.
Jézus a rab; akit meg kell látogatnunk.
Jézus az öregember, akit szolgálnunk kell.
Jézus az Isten.
Jézus a vőlegény.
Jézus az élet.
Jézus az egyetlen szerelem.
Jézus mindenben minden.
Jézus az egyetlenem és mindenem.

Boldog Kalkuttai Teréz


Krisztus követése a szegénységnél kezdődik. Ez nem jelenti, hogy semmid sem lehet! Legyen, de úgy, mintha nem volna. Amid csak van, legyen a tied. De készen kell lenned a legkedvesebbet is odaadni, ha Isten kéri, még ha a könnyed is kicsordul! Úgyis csak visszaadod Istennek.
Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel. (Joanne Kathleen Rowling)


„Pál írja: Mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” (Gal 3,26)

Az anyaméhben Isten formált bennünket istenként. Megszületve és felnövekedve a legnagyobb emberi felismerésünk az lehet, ha Istent fogadjuk el istennek. Ez azonban az üdvösséghez kevés: a teremtmény számára ugyanis nincs örökség. De ő komolyabb kapcsolatra vágyik velünk, Krisztusban Atyánk lehet az Isten. Bármilyen rendű, rangú, képességű és minőségű földi és testi apát tudhatunk magunkénak, Isten apánkká kész lenni, és gyermekévé kész fogadni. Így lehet Krisztusban miénk az örökség is, mely összehasonlíthatatlan azzal, amit egy földi apa hagyhat ránk.
(Győri Tamás József)


„Péter kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: »Uram, ments meg!« Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: »Kicsinyhitű, miért kételkedtél?«” (Mt 14,29–31)

Ismerős kép. Ha életünk problémáit számba vesszük, esetleg olyan nyomasztóan hatnak ránk, hogy már nem is látunk megoldást, és kétségbeesetten gondolunk a jövőre: „Jaj, elveszünk!” A házasságokban különösen sokszor fordul ez elő. Tanuljuk meg, hogy nem szabad csak a problémákra figyelni. Szakadjunk el tőlük, és figyeljünk fölfelé! A világot teremtő Isten jót alkotott, és ő megígérte segítségét a megromlott kapcsolatok helyreállításához is. Ezért figyeljünk az életünkben megtapasztalt kegyelemre, és ez segítsen újra Istenben bíznunk!
(Missura Tibor)


Sosem találkoztam olyan emberrel, aki azt tűzte ki célul, hogy Isten megelégedésére szolgáljon, és közben ne lett volna maga is elégedett. (Watchman Nee)


Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.