2016. december 13., kedd

A bölcs az áldásait számlálja, a bolond a problémáit. (Ismeretlen szerző)


A pénzen mindig annak a képe látható, aki azt vereti, és az, akinek a tulajdona. Ha Jézuséi vagyunk, akkor az Ő képét kell viselnünk, különben hamis pénz vagyunk. (Trudel D.)


Az imádság olyan, mint Mózes felemelt karja, mely az amálekitákban nagyobb kárt tett, mint Józsué kardja. (Spurgeon)


„Ezt mondja a Szent, az Igaz: Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” (Jel 3,7.11)
Kitüntetett helyzetben vagyok, mert Isten hittel ajándékozott meg. Az élet gáncsvetői mindent megtesznek, hogy szeretetem, béketűrésem, reménységem, hitem elveszítsem: kifosztott legyek. A célt úgy érik el, hogy én azt észre sem veszem. Egyszer csak nincs! De a biztató szó mindent felülírva, mindenen áthatolva jön: „Jövök! Tarts ki, és őrizd meg, amit már megkaptál. Ez még a tied! Ne engedd, hogy bárki is elvegye. Tőlem kaptad! Tőlem kapod!” (Benkóczy Péter)


Hit által élni azt jelenti, hogy nem az eszemre hallgatok, nem is a szívemre, hanem arra az Istenre, aki engem vezetni akar.


Isten az imádság által meg tudja szabadítani az elnehezült szívű embert a lélek ólomterheitől. Az imádság az, ami fel tudja szítani az Istenbe vetett bizalmat és az iránta való szeretetet.
Amikor a házasok várják a születendő kisbabát, amikor szülők virrasztanak beteg gyermekük fölött, amikor erejükön fölül dolgoznak a családért – ezt szeretetből teszik. Amikor imádkozom, azt is hasonló átadottsággal tegyem, s akkor majd újraéled bennem a lélek.


„Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt.” (Zsolt 130,6)
Vajon – életünk és személyiségünk külső, felületi mázát lehántva – mi lakozik lelkünk mélyén, vágyaink gyökerénél? Bármire vágyunk vagy törekszünk is e földi létben, még ha elérjük vagy kielégítjük is, mindig valami új és újabb hiányérzet fog föllépni szívünkben. Végső soron az Isten iránti, az igazi teljesség iránti elementáris sóvárgásunk a gyökere mindennek. Ha ő maradéktalanul betölt majd minket, akkor már nem vágyunk semmire, hisz benne a teljesség is a miénk lesz. Addig pedig lelkünk várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt! (László Virgil)


Mi belőled élünk, Istenem. Abból, amit adsz, abból, amit szólsz, abból, amit teszel, abból, hogy szeretsz. (Lothar Zenetti)


Noé hitben építette meg a bárkát. “Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók.” (Zsid. 11,7) Hogyan hitte, hogy azok a dolgok, amelyek azelőtt még nem történtek meg, meg fognak történni? Mert hallotta Istent. Noé hallotta Istent.
És te hogyan teheted ezt? Azt mondod: “Bízni akarok Istenben, de nem hallom Őt.” Ahhoz, hogy halld Istent, közelebb kell kerülnöd hozzá. Nem fogod hallani Istent, ha közben be van kapcsolva a TV. Nem hallod őt, ha az iPod-odat hallgatod éppen. Nem hallod Istent akkor sem, ha közben a rádiót is hallgatod. Nem hallod Istent, amikor az agyad ezer figyelemelterelő dologgal van tele. Egyedül kell lenned, csöndben az Úrral. A Biblia azt mondja, “Légy csöndben és várj az Úrra.” Ez azt jelenti, hogy ülj le és hallgass el. Így fogsz közel kerülni az Úrhoz és hallani őt. Le kell ülnöd csöndben, egyedül a Bibliáddal és azt mondani: “Istenem, van-e valami, amit mondani akarsz nekem?” Ezután olvasd az Isten igéjét és beszélj neki arról, ami a szívedben van. Hallani fogod Istent, ha közelebb kerülsz hozzá.


„Odament Jézushoz egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.”” (Mk 1,40)
A mi akaratunk igen szűk határok közé van szorítva, gyakran képtelen arra, hogy tetteink mozgatórugója legyen. Az emberi akarat mindig alávetett: vágyak, ügyek, hatalmak szolgálója, s többnyire mégis függetlenségre, önrendelkezésre törekszik. Jézus akarata szabad, ám ő azt páratlan módon mégis önként, mindenben engedelmes Fiúként rendeli alá Atyja akaratának. A történet folytatásából tudjuk: Jézus akarta, hogy ez a leprás meggyógyuljon betegségéből – az ő Isten rendelkezésére bocsátott akarata előtt pedig nincsen akadály. (Smidéliusz András)


Szemed Istenen legyen ne az embereken. Ez az isteni élet vezérgondolata.


„Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig.” (Zak 9,10c)
Krisztusra várunk, aki igazságban és békében uralkodik. Uralkodó – aki szolgálni jött közénk, beteget gyógyítani, elesettet felemelni, sírót vigasztalni, elveszettet megkeresni és legvégül életét áldozni. Királyunk érkezik hozzánk, aki igaz és diadalmas (Zak 9,9). Várva várt királyunk érkezésére való adventi készülődésünk legyen őhozzá méltó: komoly, bensőséges, őszinte, tiszta, átszellemült. (Kőháti Dóra)


Uram, segíts, hogy életem egyetlen pillanatában se éljek többé magamnak!


Volt egyszer egy Timmy nevű fiú. Közeledett a karácsony, és Timmy úgy érezte, hogy a világon mindennél jobban szeretne egy biciklit. Ezért úgy határozott, hogy levelet ír Istennek. „Kedves Isten!” – írta. – „Ha hozol nekem biciklit karácsonyra, megígérem, hogy egy egész évig jó leszek. Szeretettel: Timmy.” Azonban a levélre nézve, úgy gondolta, hogy túl nehéz lesz betartania az üzlet rá eső részét, széttépte, és írt egy másik levelet Istennek, amiben megírta, hogy „Kedves Isten! Ha hozol nekem biciklit karácsonyra, fél évig jó leszek.” De ez a levél sem tetszett neki. Ezért még egyet írt: „Kedves Isten! Ha hozol nekem biciklit karácsonyra, megígérem, hogy három hónapig minden nap elmosogatok. Szeretettel: Timmy.” De még ezt is túl soknak találta. Így aztán Timmy feladta a levélírást, és más úton próbált biciklit szerezni.
A következő vasárnap, mint mindig, Timmyt elvitték a szülei a templomba. Ahogy beléptek, Timmy meglátott egy szép kis Szűz Mária szobrot a mellékoltáron. Ezelőtt is sokszor látta már ezt a szobrot. Azonban most különösen megérintette őt.
A mise végén Timmy azt kérte a szüleitől, hogy hadd maradjon még egy kicsit, majd hazamegy egyedül. Ugyanabban az utcában laktak, a hol a templom volt, ezért a szülei beleegyeztek. Amikor mindenki kiment a templomból, Timmy előrement a szobrocskához. Szűz Mária előtt elmosolyodott, aztán körülnézett, hogy meggyőződjön róla, hogy senki sincs már a templomban, majd levette a szobrot. Hazavitte, és eldugta a szobájában az ágya alá. Ekkor Timmy újabb levelet írt Istennek: „Kedves Jézus! Nálam van az anyukád. Hozz nekem biciklit! Szerintem nem lenn túl jó a karácsonyod az anyukád nélkül! Szeretettel: Timmy.”
Ilyen a kapcsolatod Istennel? Mindig alkudozni próbálsz vele, vagy megpróbálod megzsarolni? Pedig Jézus a barátod akar lenni!