2016. december 1., csütörtök

A kegyelem Isten természetfeletti adománya, egy olyan ajándék, ami nem tartozik a természeteshez, sem mint alkotóeleme a természetnek, sem mint a természetből következő valami, sem mint a természet igénye, sem mint olyan ami kiérdemelhető. A kegyelmet szeretetből kapjuk.
A kegyelem által Isten önmagához vezeti és önmagával egyesíti a lelkeket. A kegyelem Isten ajándéka, amelyből mindenkinek annyi jut, amennyit kap és amennyit ebből be is fogad.


A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az ellaposodástól és lelki megszegényedéstől. Teremtő erőket csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)


A világ összes sötétsége sem képes egyetlen gyertya fényét kioltani!


Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni. (Michel Quoist)


Az újjászületésnél nem a régi ház tatarozásáról, hanem annak lebontásáról van szó. Nem a szív renoválását, hanem egy új szív, és egy megújhodott lélek elnyerését jelenti.
Spurgeon


„Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz, és többé nem kell hallgatnod.” (Ez 24,27a)
Mintha valami nagy titokról lenne szó, amelyről nem lehet beszélni. De talán nem is a tilalom most a lényeg, hanem a felszabadító ígéret. „Azon a napon”– a próféta bizonyára alig várja azt a napot. Kérdés még, hogy miről fogok beszélni. Biztos vagyok benne, hogy Istenről, arról, amit ő kijelentett, amit személyes kapcsolatunk során átéltem vele kapcsolatban. Remélem, hogy másokat is érdekel majd, és azon a napon mások is fognak beszélni. (Heinemann Ildikó)


Bízzunk Urunkban. Aki aggodalmaskodik, az Isten felelősségét veszi a saját vállára.


EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL


Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant,
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

…S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.
Dsida Jenő

Gyakran kicsinyke gyermek tolvajok másznak be egy-egy keskeny ablakon vagy egy résen a házba, hogy a nagyobbaknak ajtót nyissanak. (Servier)


Ha megújultunk lelkületünkben, akkor nem fogunk zúgolódni sorsunk miatt; Isten dicsőítése fog áradni szívünkből állandóan. Az Isten által ránk helyezett komoly felelősség – a lelkek megmentése – fogja lekötni teljesen szívünket és elménket. Annyira, hogy nem lesz időnk megpróbáltatásainkról, áldozathozatalainkról beszélni… (E. G. White)


Hát becsaphatlak-e Téged, Uram?
Járhatok-kelhetek-e álarcban Teelőtted?

Ha tévedéseimben álarctalanul,
bűneimben Téged becsapni nem akarva
Előtted megállok,
Rád – és magamra – akkor találok.

Őrizz, Uram, hogy innen, Tetőled,
ettől a bűnbánó őszinteségtől
soha nem tévedhessek el!
Hajdú Zoltán Levente


Isten képes a lelkemben található űr kitöltésére, és egyedül csak Ő képes rá.


Jellemünket nem a külső körülmények alakítják, hanem imádkozó életünk.


„Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam.” (Ez 22,30)
A megelőző versekben Ezékiel így panaszkodik Jeruzsálem omladozó falait látva: „Prófétái mázolják a habarcsot, hiábavalóságot látnak, hazugságokat jósolgatnak nekik, amikor ezt mondják: »Így szól az én Uram, az Úr…« – pedig az Úr nem szólt.” (28. v.) Az olyan igehirdetők prédikációja, akikhez az Úr nem szólt, mégis az Úr nevében beszélnek, csupán habarcs, amely alkalmatlan az Isten országának a lelki épületén, az egyház omladozó falán tátongó rések befalazására. Azoknak az igehirdetőknek a szava viszont, akik által valóban Isten szól, erős tégla, amely alkalmas az újrafalazásra, az épület megmentésére. (Véghelyi Antal)

Légy az, amivé felebarátaid akarod, hogy váljanak. Ne szavad, hanem lényed legyen prédikációd.
Henri Frederic Amiel


„Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez?” (Gal 4,9)
Az igazi kincset vacak holmira csak a bolond cseréli el, aki nincs tisztában a kincs értékével, egyediségével. Ha valaki Istenhez tartozik, mégis más gazdát keres, az nem tudja, mit veszíthet, mit nyert Istenben. Atyánk közelsége ugyanis azt hozza magával, hogy mindaz, amiben hittünk, amibe életreményünket helyeztük, semmivé válik, mert benne megtapasztaltuk a mindent. (Eszlényi Ákos)


„Uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt!” (Jel 19,6–7)
Krisztus küldetésében e földön sok szenvedés és gyötrelem vár övéire. Jézus a vajúdás kínjainak mondja ezeket: olyan kínoknak, amelyek között a lélek ujjongó öröme megfogan és megszületik a hűséges küldöttben. Ez az öröm pedig immár elvehetetlen. Nem veheti el semmiféle emberi rend, de nem veheti el még a halál sem. Ahogyan azt ő ígérte: „Örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (Jn 16,22) (Tamásy Tamás)