Vianney Szent János gondolatai

A hit, remény és szeretet magába foglalja az ember minden boldogságát itt a földön.

A kereszténynek előkelő hivatala van: nagyúrként kell parancsolnia szolgáinak. Szolgáink a gondolataink.

A mennyországban szeretetünk lesz dicsőségünk mértéke.

A tiszta lélek elszakad az anyagtól, a földi dolgoktól, sőt önmagától is. A szentek ezért bánnak keményen a testükkel, ezért nem tesznek neki eleget sokszor még a szükségesben sem, abban sem, hogy öt perccel később keljenek fel, hogy melegedjenek, hogy elfogyasszanak egyet-mást, ami kedvükre volna… Íme, amit a test veszít, azt a lélek nyeri meg, és amit a test nyer, azt a lélek veszti el.

Amikor az ember megáldozott, valami szokatlant érez, valami jóleső fut át egész testén, minden ízén. Mi ez a jó érzés? Krisztus Urunk közli magát testünk minden porcikájával, s mintegy megborzongatja valamennyit… Azt kell mondanunk, amit Szent János apostol: „Az Úr az” (Jn 21,7). Sajnálnivalók azok, akik ebből semmit sem éreznek.

Amikor kísértésben vagytok, ajánljátok fel a küzdelem érdemét a jó Istennek az ellentétes erény elnyerésére. A kevélység kísértését ajánljátok föl az alázatosságért, az illetlen gondolatok leküzdését a tisztaságért, a felebaráti szeretet ellen támadó kísértéseket a szeretetért.

Amikor papot láttok, ezt kellene mondani magatokban: „Itt van, aki engem Isten gyermekévé tett, aki a keresztség által megnyitotta számomra az eget, aki vétkeimtől megtisztított, aki lelkemnek megadja táplálékát…”

Gyermekeim, amikor a templomba léptek, és keresztet akartok vetni a szenteltvízzel, figyeljetek az oltárszekrényre: Krisztus Urunk félig kinyitja, hogy ugyanabban a pillanatban megáldjon titeket...

Ha a mennyországban egy nap imádság nélkül múlna, nem volna az többé mennyország; és ha a szegény kárhozottak szenvedéseik közt imádkozhatnának, nem volna többé pokol számukra.

Semmit sem tudok annyira sajnálni, mint a szegény világfiakat. Tövissel bélelt köpenyt hordanak a vállukon, egy mozdulatot sem tudnak tenni anélkül, hogy meg ne szúrnák magukat; a keresztények köpönyege ellenben nyúlprémmel van kibélelve.

Van, aki ezt mondja a szegényeknek, ha egészséget lát az arcukon: „Naplopó vagy! Tudnál te dolgozni: fiatal vagy, erős a karod.” De honnan tudjátok, nem Isten akarata-e, hogy ez a szegény kéregetni járjon? Rosszallásotokkal így Isten akarata ellen zúgolódtok.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6