2019. április 22., hétfő

Vianney Szent János gondolatai

A hal talán a fákat és a rétet keresi? Nem, hanem a mély vizeket. A madár talán a föld foglya? Ugye, nem, hanem felszáll a levegőbe! És az ember, aki arra van teremtve, hogy szeresse, birtokolja, magába zárja Istent, vajon mit kezd erőivel, amelyeket erre a célra kapott?...


A sátán mindent megtesz, hogy bemocskolja lelkünket. És jól számít, mert lelkünk az egyetlen értékünk, a testünk csak porhüvely. Nézd meg a temetőben, mit szeret az ember, amikor a testét szereti.


A szeretet lángjaiban átalakult kereszt olyan, mint a tűzbe vetett töviság, amely elhamvad. A tövis kemény, de a hamu puha.


A tiszta lélek a Szentháromság csodálatának tárgya. Az Atya keze munkáját szemléli benne: „Íme az én teremtményem!” – mondja. A Fiú vére árát látja, mert valaminek az értékét az árából ismerjük meg legjobban. A Szentlélek pedig benne lakik, mint templomában.


Az ember nem szokott belépni egy házba anélkül, hogy az ajtót nyitóval ne beszélne. A Szent Szűz a mennyország ajtónyitója.


Béküljetek ki a jó Istennel, folyamodjatok a bűnbánat szentségéhez: olyan nyugodtan fogtok aludni, mint egy angyal! Az ember örül, hogy fölkelhet éjjel a jó Isten imádására… Nem tud mást, mint hálálkodni; oly nagy könnyedséggel száll lelke az ég felé, mint a sas, amely a levegőt hasítja.


Egy napon felismerjük majd, hogy eleget tehettünk volna Isten igazságosságának, ha csupán a mindennapok elkerülhetetlen terhét türelmesen viseltük volna.


Ha egy üveg finom bort vesztek és jól eldugaszoljátok, megtarthatjátok romlatlanul, amíg csak akarjátok. Ugyanígy, ha szentáldozás után összeszedettségben őrzitek Krisztus Urunkat, sokáig érzitek majd azt az emésztő tüzet, amely hajlandóságot éget szívetekben a jóra és ellenkezést a rosszra.


Mily kár, hogy veszendőbe mennek azok a lelkek, akik Krisztus Urunknak oly sok szenvedésébe kerültek!... Mi rosszat tett nekünk Krisztus, hogy így bánunk vele?... Bezzeg szegény kárhozottak, ha visszatérhetnének a földre! Ha ők volnának a mi helyünkben!...


Milyen boldogok, akik szeretik a jó Istent! El nem mulasztanak egyetlen alkalmat sem a jócselekedetre. A zsugoriak mindent fölhasználnak, hogy növeljék kincsüket; a szentek ugyanezt teszik a mennyei javakkal: állandóan gyűjtik. Az ítélet napján meglepetés lesz számunkra, ha látjuk majd ezeket a dúsgazdag lelkeket.


Nem a bűnös tér vissza Istenhez, hanem Isten fut a bűnös után és téríti magához.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Nincsenek megjegyzések: