A bajok forrása gyakran a szabadság
rosszul értelmezett fogalma, amely szerint a szabadság nem azt a
képességet jelenti, amelynek birtokában az ember képes megvalósítani
Isten tervét a házasságra és a családra vonatkozóan, hanem oly erőnek
tekintik, amely nincs alávetve semminek, és önszeretetből nemegyszer
mindenkivel szemben a maga kényelmét keresi.
A különféle egyházi szervezetek növekvő együttműködésének köszönhetően, a pásztorok szeretetteljes irányítása mellett az egész Egyház szebb és hitelesebb arcot tud mutatni mindenki felé, áttetszőbben tudja megmutatni az Urat, s így hozzájárul ahhoz, hogy visszanyerjék a reményt és vigasztalást mindazok, akik keresik, s azok is, akik nem keresik ugyan, de szükségük van rá.
A modern törekvésekre figyelni kell, és ezekbe be kell kapcsolódni. Az emberek tengerészeknek érzik magukat, akik az élet viharos tengerén rákényszerülnek az egyre nagyobb egységre és szolidaritásra. A létkérdések csak valamennyiünk együttműködésével, átgondolva, megvitatva és a közös tapasztalatok alapján oldhatók meg.
Az a hitoktatói tevékenység, amely a családon belül folyik, egészen kivételes lehetőségekkel rendelkezik, és semmi egyéb nem helyettesítheti.
Az evangélium mindig és mindenütt kihívást jelent az emberi gyengeséggel szemben. Viszont pontosan ebben a kihívásban rejtőzik az ereje. Az ember tudat alatt vágyik is az ilyen kihívásra, hiszen szükségét érzi, hogy felülmúlja önmagát. Az ember csak akkor lehet igazán ember, ha képes önmagát felülmúlni.
Krisztus szemlélése azt is jelenti, hogy föl tudjuk ismerni mindenütt, ahol megmutatkozik sokféle jelenlétében, de mindenekelőtt testének és vérének eleven Szentségében.
Ma, amikor visszagondolok az elmúlt évekre, látom, hogy ezek nemcsak az elmúlás évei voltak, de az alkotás évei is.
Miként a megváltás egyetlen embernek műve volt, akit Krisztusnak neveztek, ugyanúgy – az anyagi alapokra és a tömeghatásra épülő rendszerekkel ellentétben – a kereszténység vallja, hogy egyetlen ember, aki megváltozik, megváltoztathatja a világot.
Minden tevékenységnek az imádságban kell gyökereznie.
Nem szabad félni attól, hogy nevén nevezzük minden rossz elsődleges szerzőjét: a Gonoszt. Az általa alkalmazott taktika célja, hogy ne fedje fel önmagát – hogy a rossz, amit kezdettől fogva ő olt az emberbe, magából az emberből, az emberek, osztályok, nemzetek közötti rendszerekből táplálkozzék, hogy egyre inkább strukturális bűnné váljon, és ezáltal egyre nehezebbé váljon személyes bűnként való megragadása. Ezáltal az ember mintegy „felszabadítva” érezheti magát a bűn alól, miközben egyre inkább elmerül abban.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10
A különféle egyházi szervezetek növekvő együttműködésének köszönhetően, a pásztorok szeretetteljes irányítása mellett az egész Egyház szebb és hitelesebb arcot tud mutatni mindenki felé, áttetszőbben tudja megmutatni az Urat, s így hozzájárul ahhoz, hogy visszanyerjék a reményt és vigasztalást mindazok, akik keresik, s azok is, akik nem keresik ugyan, de szükségük van rá.
A modern törekvésekre figyelni kell, és ezekbe be kell kapcsolódni. Az emberek tengerészeknek érzik magukat, akik az élet viharos tengerén rákényszerülnek az egyre nagyobb egységre és szolidaritásra. A létkérdések csak valamennyiünk együttműködésével, átgondolva, megvitatva és a közös tapasztalatok alapján oldhatók meg.
Az a hitoktatói tevékenység, amely a családon belül folyik, egészen kivételes lehetőségekkel rendelkezik, és semmi egyéb nem helyettesítheti.
Az evangélium mindig és mindenütt kihívást jelent az emberi gyengeséggel szemben. Viszont pontosan ebben a kihívásban rejtőzik az ereje. Az ember tudat alatt vágyik is az ilyen kihívásra, hiszen szükségét érzi, hogy felülmúlja önmagát. Az ember csak akkor lehet igazán ember, ha képes önmagát felülmúlni.
Krisztus szemlélése azt is jelenti, hogy föl tudjuk ismerni mindenütt, ahol megmutatkozik sokféle jelenlétében, de mindenekelőtt testének és vérének eleven Szentségében.
Ma, amikor visszagondolok az elmúlt évekre, látom, hogy ezek nemcsak az elmúlás évei voltak, de az alkotás évei is.
Miként a megváltás egyetlen embernek műve volt, akit Krisztusnak neveztek, ugyanúgy – az anyagi alapokra és a tömeghatásra épülő rendszerekkel ellentétben – a kereszténység vallja, hogy egyetlen ember, aki megváltozik, megváltoztathatja a világot.
Minden tevékenységnek az imádságban kell gyökereznie.
Nem szabad félni attól, hogy nevén nevezzük minden rossz elsődleges szerzőjét: a Gonoszt. Az általa alkalmazott taktika célja, hogy ne fedje fel önmagát – hogy a rossz, amit kezdettől fogva ő olt az emberbe, magából az emberből, az emberek, osztályok, nemzetek közötti rendszerekből táplálkozzék, hogy egyre inkább strukturális bűnné váljon, és ezáltal egyre nehezebbé váljon személyes bűnként való megragadása. Ezáltal az ember mintegy „felszabadítva” érezheti magát a bűn alól, miközben egyre inkább elmerül abban.
http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése