A megbocsátani nem tudó ember nem lehet közösségben a megbocsátó Istennel. (Fosdick)


A szemlélés még nem tapasztalás.


Amint az ember a hegyi patakot felhasználja a malmok hajtására, úgy használja fel gyakran Isten az istentelenek haragját a maga gyermekeinek a nevelésére.


Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.



Egészségesek szeretnénk lenni? Derült öregséget akarunk? “Pazaroljuk el” szeretetben az életünk!
(Gyökössy Endre)


Én Uram, én Istenem!
Úgy állok előtted,
mint koldus a gazdag ember előtt.
Kérlek, segíts nyomorúságomon, irgalmas!
Úgy állok előtted, Uram,
mint szolga az ura előtt.
Lelkem számára koldulok tőled ételt és italt.
Add rám a szeretet köntösét,
hogy eltakarjam vele bűneimet!
Úgy állok előtted, Uram,
mint barát a barátja előtt,
és kérlek, vonzz magadhoz
kimondhatatlan szereteteddel;
ne engedj tőled soha eltávoznom,
hogy mindig a tiéd legyek!
Úgy állok előtted, Uram,
mint gyermek az atyja előtt,
és kérlek, ne tagadd meg tőlem
atyai örökségem!
Canisius Szent Péter

„Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre!” (Zsolt 119,26) Ha tegnap felismertük közelségét és bennünket kereső szeretetét, akkor bizalmunk is lesz elmondani neki belső félelmeinket és külső nyomorúságunkat. Már az is felszabadítóan hat ránk, ha tudatosítjuk, gondolatban és szóban meghatározzuk a kérdéseinket. Amikor így „tárgyiasultak” nehézségeink, jobban meg tudjuk vizsgálni őket, elvesztik bénító hatalmukat felettünk. Ez már a mennyei segítség kezdete! (Missura Tibor)

Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.
Mahatma Gandhi


Ha Isten bezörget ajtómon, nem vonakodhatom Őt bebocsátani. (Victor János)


Olyan különös felismerni azt, Uram,
hogy, mint a kövek a patakban,
úgy vagyunk együtt,
haladunk, sodortatunk,
találkozásainkban csiszolódunk,
Általad.
S hogy miért itt van a helyem?
Válaszra én csak úgy találok,
ha máshogyan kérdezek.
Hogy hogyan lehetek
itt, Veled és igazán
a helyemen?
Hajdú Zoltán Levente


Sose félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik, hogy a közelben ragyog a Fény.