2018. november 1., csütörtök

A halál, a veszteség érzése mindig fájdalmas, de különösen az, ha egy gyermek, számára a legfontosabbat – az Édesanyját – veszíti el. Történetünk kis szereplőjével éppen ez történt. Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja. Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy barátjával, aki mikulásként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben segítségére. Elmondta az elképzeléseit, a “mikulás” pedig boldogan vállalta el a feladatot. Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a kislány találkozhasson a mikulással.
Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arra fele menjenek, ahol a mikulásnak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a mikulásnak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra szájtátva figyelték a produkciókat. A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a mikulásnál. Az emlékezés könnyeket csalt bánatos szemeibe. Az apja észrevette, és vigasztalóan megszorította a puha kis kezecskét. Magához ölelte a kislányt és olyan elveszettnek látszottak a vidám nevetéstől, és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben. Aztán a mikulás, mintha csak véletlenül nézett volna feléjük, a kislányra nézett. Kissé összeráncolta a homlokát és úgy tett, mint aki erősen gondolkodik. – Niki! – Ugye Te vagy Niki? – Gyere csak, van itt Neked egy vers. Az a címe, hogy Angyali Üzenet. – A kislány bólintott, de nem mozdult. Továbbra is az apukája kezét szorította. A mikulás pedig elkezdte szavalni az üzenetet:

Az angyalok a mennyben laknak,
de szívünkben is helyet kapnak.
Vigyázzák az álmainkat,
felügyelik napjainkat.
Nem kérnek semmit, mindig csak adnak,
ha bánat ér minket, megsimogatnak.
Ott vannak minden szelíd ölelésben,
minden szívből születő mosoly melegében.
Úgy szeretnek, mint az Édesanyák,
letörlik arcunkról a könnyeink nyomát.
Én ott jártam az angyaloknál,
tőlük hoztam üzenetet,
az van írva e levélben,
Édesanyád itt van veled.
Ha nem is látod őt, a szíveddel majd érzed,
hogy amíg csak élsz, ő vigyázza lépted.
Ne szomorkodj – ezt üzeni,
én mindig veled maradok.
Bármikor, ha szükség lesz rám,
a szívedbe nézz, ott vagyok.
Őrizd meg jól e a levelet,
hogy emlékeztessen rám,
s ha majd egyszer nagy leszel, akkor is gondolj rám.
És amikor már neked is lesz egy gyermeked,
neki is olvasd fel ezt az üzenetet.
Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem,
ha fázna a lelked, én napfénnyel hevítem.
A csillagokkal együtt őrzöm majd az álmod,
megkérem a szelet, hogy fújja el bánatod.
Ott leszek a holdfényben, mely szelíden simogat,
az angyalokkal együtt kísérjük utadat.
A Mennyországból is vigyázok rád,
mert ott is én maradok a te Édesanyád…
A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta a verset, és mintha a szemében a szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a mikulás átadta neki az “égi postán” érkezett üzenetet halkan megkérdezte:
- Találkoztál a mennyországban az Édesanyámmal?
- Igen, ő volt a legkedvesebb angyal, akit valaha láttam. Ő írta neked ezt az üzenetet.
Niki a szívéhez szorította a levelet, majd egy puszit nyomott rá és odafordult az apjához:
- Este majd elolvasod még nekem?
- Igen, még sokszor elolvassuk közösen – mondta apja, és láthatóan alig tudta visszafojtani a meghatottságát.
Pár nap múlva Niki újra eljött a mikuláshoz az apjával együtt. Mikor rákerült a sor megkérdezte:
- Szavalhatok neked?
- Ó, igen, alig várom – mondta a mikulás és megsimogatta az arcát. És a kislány hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi postán jött angyali üdvözletet.
- Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen, hogyha a levéllel bármi is történne – mondta a kislány. A mikulás nem szólt semmit, mert a torkát fojtogatta a meghatódottság, csak a szemei kezdtek furcsán csillogni, és belül a szívében érezte, hogy az a mások számára értéktelen papírdarabka, amelyre az Angyali Üzenet volt írva, a kislánynak minden földi kincsnél értékesebb…


Add könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után vágyódjam lángolón, azokat kutassam, igazán megértsem és tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére. Rendezd el Istenem életemet és tedd, hogy tudjam, mit kívánsz tőlem és megtegyem, amit kívánsz és úgy tegyem meg, amint kell és amint lelkemnek javára válik.
Add Uram, Istenem, hogy erőim se a jóban se a rosszban ne fogyatkozzanak meg: amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el. Ne örüljek semminek, csak annak, ami Hozzád vezet, ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít Tőled. Ne keressem más tetszését csak a Tiedet, ne féljek más rosszallásától csak a Tiedtől. Silányuljon el előttem Uram mindaz, ami mulandó és legyen előttem kedves mindaz, ami örök. Töltsön el visszatetszéssel az öröm, amely Nélküled való és ne kívánjak semmit Rajtad kívül. Gyönyörűségemet az érted végzett munkában találjam, a pihenés Nélküled ne legyen számomra kívánatos.
Add meg Istenem, hogy szívemet Feléd irányítsam és fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam. Tedd Uram, Istenem, hogy engedelmes legyek ellentmondás nélkül, szegény csüggedés nélkül, tiszta romlottság nélkül, alázatos képmutatás nélkül, vidám könnyelműség nélkül, éretten komoly nehézkesség nélkül, tevékeny felületesség nélkül, Téged félő kétségbeesés nélkül, igazmondó kétszínűség nélkül, tedd, hogy a jót cselekedjem fellengzés nélkül, felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg és példával épülésére legyek színlelés nélkül.
Adj Uram, Istenem éber szívet, amelyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled, nemes szívet, amelyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt magával a mélybe, egyenes szívet, amelyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából, erős szívet, amelyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg, szabad szívet, amelyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.
Ajándékozz meg Uram, Istenem értelemmel, amely Téged ismer meg, bölcsességgel, amely Téged talál meg, életmóddal, amely a Te tetszésedet nyeri el, állhatatossággal, amely bizalommal vár Rád és bizalommal, amely majd Téged ölel át véglegesen. Add, hogy idelent büntetésed sújtson a bűnbánat által, útközben jótéteményeiddel éljek kegyelmed által, a hazában pedig örömeidet élvezzem dicsőséged által: ki élsz és uralkodol Isten, mindörökkön-örökké!
Aquinói Szent Tamás


Akik mindenből hisznek egy keveset, nem hisznek végül semmit. (Spurgeon)


Az élet legdöntőbb ténye a földnek és az örökkévalóságnak legfontosabb kérdése, hogy megérezzük: nem vagyunk egyedül, mert Isten velünk van. (Ravasz László)


Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és a következő nemzedékeknek.

Csodálatos dolog kereszténynek lenni! De csupán vallásosnak éppen nem csodálatos. A világ tele van vallásosokkal, de szűkében van a keresztényeknek.


Ha egy szerettünk befejezi földi életét, akkor el kell engednünk őt, hiszen valaki még nálunk is jobban szereti őt.

Ha emlegettek, köztetek leszek,
De fáj, ha látom szomorú könnyetek,
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Emlékem így áldás lesz rajtatok!

Ha meghal valaki, akit ismertünk, szerettünk, akkor szomorúak leszünk, gyászolunk. Ennek velejárója lehet a sírás is. Sokan szégyellik a könnyeiket ilyen esetekben. Pedig nem kell, mert nincs mit szégyellni. Igaz, helye – vagyis faluja, városa – válogatja, hogy mit tartanak a sírásról. Van, ahol, ha nem sírsz elhunyt szeretted temetésén azt mondják: nem is szeretted. Máshol ugyanerre a helyzetre azt mondják: nagy hite van, még könnyet se ejtett. Ezek és az ezekhez hasonló vélemények, csak emberi vélekedések. Ne törődj velük! Jézus is sírt barátjának, Lázárnak sírjánál, noha tudta, hogy percek múlva feltámasztja őt. Nagyon szerette, vagy nem volt nagy hite? – adódik a kérdés a fentiekből. Szerintem tudod a választ. Sírni nem szégyen, még csak nem is gyengeség. Ha fáj valakinek az elvesztése, sírj nyugodtan, és legyen reménységed a halál fölött győzelmes Jézus Krisztusban!
Uram! A síró embert Te meg tudod vigasztalni! Ez megnyugtató számunkra. Sőt, az is, hogy nincs miért szégyellni a könnyeinket, hiszen érző emberek vagyunk. Persze nem mindegy, hogy a feltámadásba vetett hittel, vagy anélkül sírunk. Mert amíg az előbbi reményteljes és tudja, hogy van vigasz, addig az utóbbi nem találhat igazi lelki békét. Köszönjük, hogy minden fájdalomban mellettünk vagy! Ámen

Ha konkolyt vetünk, konkolyt aratunk, ha gabonát vetünk, gabonát aratunk. Csakhogy a learatott mennyiség sohasem egyenlő az elvetett mennyiséggel.


„Közel van az Úr a megtört szívűekhez.” (Zsolt 34,19)
Istennek mindennél fontosabb az ember szíve. Tudja jól, hogy bűneink miatt mennyi gond, baj, félelem töri össze, szorongatja, nyomorítja életünket, amelyből nem tudunk szabadulni, és csak azt érezzük, hogy „távol van a segítség, nem éri el kiáltásom”. Éppen ezért siet, fut, szalad segítségünkre, mint a tékozló fiát hazaváró édesapa, hogy egészen a közelében lehessünk: ölelő karjaiban. Bizony, ő áll melléd, még ha magányos vagy is; ő talál rád, még ha nem keresed is; ő ölel át, még akkor is, ha már nem remélsz segítséget, hogy gyógyítson, mentsen, fölemeljen. (Eszlényi Ákos)


Minél jobban nyomnak valakit a bűnök, annál nagyobb erővel menekül, jön Krisztushoz, bízva abban, hogy Ő azért jött, hogy megtartsa a bűnösöket. (Kálvin János)

Nincsenek megjegyzések: