2023. szeptember 16., szombat

Az imához nem megfelelő hely kell, hanem kellő akarat.

„Beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.” (Zsolt 40,11)

Aki az Úr kegyelme örökösének tudhatja magát, a legnagyobb boldogságot élheti át, amely embert érhet ezen a földön: a legnagyobb ellenség, a bűn, a halál és az elmúlás fölötti győzelmet. Ez az az örömhír, amelyre titkon, kimondatlanul is vágyunk, s ha a miénk, egyszerűen képtelenek vagyunk magunkban tartani. Ezért beszélünk és ezért kell beszélnünk Jézusról és a vele való kapcsolatunkról, hogy mindenkihez eljusson az ő kegyelmének jó híre.
(Zsíros András)



„Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak.” (1Pt 1,10)

Péter apostol a Krisztusban megvalósult isteni cselekedetről beszél, mely a számunkra üdvösséget szerzett. Érdekes, hogy az apostol már a próféták kijelentéseiben felfedezte a Krisztusról szóló örömhírt, hogy már jó előre meghirdették a Krisztusra váró szenvedéseket és az azt követő dicsőséget. A próféták látták és tudták, mert Isten kijelentette nekik, hogy az ő közvetítésükkel az evangélium hirdetői nekünk is elmondják, és így előttünk is nyilvánvaló legyen az Úr hatalma, hogy áldjuk őt, és magasztaljuk szent nevét.
(Isó Zoltán)


Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Wass Albert


Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)



„Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8)

Lehet, hogy gondolkodtunk már azon, miért csak akkor vesszük észre, hogy kik is azok, akik minket szeretnek, amikor elveszítjük őket. Ahogy a gyerek is csak akkor veszi észre, hogy milyen jó dolga van a szülői házban, amikor onnan elkerül. Sajnos Istent is csak akkor vesszük észre, amikor már mindent elvesztettünk. – Uram, add, hogy ma tudjak annak örülni, hogy a tiéd lehetek!
(Sándor Frigyes)



Ha segíteni hívnak: vidd el egész magadat, de közben felejtsd otthon a saját akaratodat.


„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)

Isten sokszor kérésünk nélkül is megsegít, és törli a sátán programját az életünkből. Mégis azt szeretné, ha gyermeki bizalommal kérnénk is őt erre, hogy örömmel teljesíthesse kérésünket.
(Véghelyi Antal)


Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.


„Megáll az Istennek Igéje, És nem állhat senki ellene.” (RÉ 171) Az „Ige kőszálként megáll”. Legyünk egyre edzettebb lelki hegymászók!


Minden embernek, aki Krisztust nem ismeri, vagy csalódott szíve van, vagy olyan szíve, amely olyan dolgok után vágyik, amelyekben egész biztosan csalódni fog.

Vida Sándor


Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)


Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetűkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van. (Mikhail Naimy)

Nincsenek megjegyzések: