A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettőspont.

Gyökössy Endre


A szeretet művészet:
szeretni anélkül, hogy uralkodnánk,
közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk,
szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk, és mindvégig vele maradni.
(J.Zink)


 A Szentlélek nemcsak bűnirtó tűzként akar hatni bennünk, hanem szívünket a Krisztusért lángra gyújtó tűz gyanánt is.

„Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet.” ((Zsolt 146,9) **Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt.** Fil 2,5)

Elég abból, hogy az „oratio oecumenicá”-ban, az istentisztelet záróimájában megemlékezünk az özvegyekről és árvákról, de nem sokat teszünk értük. Ne csak imádkozzunk a „Szabó néniért, aki a Kossuth utcában lakik…”, hanem menjünk el hozzá! Jézus a mi testünkben akar közlekedni, áldani, szeretni. A gyülekezet Isten családja. Az özvegy és árva minden hívő édesanyja, édesapja és testvére (Mt 12,47). Gondolkodjunk ezen ma reggel, csendesedjünk el, és hallgassuk, mit mond a Lélek a mai gyülekezetnek! (Szeverényi János)

„Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett. Mind beteljesedett.” (Józs 21,45)

Isten szavatartó. Nem gondolja meg magát. „Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?” Ha végképp nem látok kiutat, ezekre az ószövetségi igékre gondolok, melyeket Krisztus eljövetele tett számomra valósággá. Itt van Isten Jézus személyében, hogy minden kétségemre feleljen beteljesített ígéretével, Fia testtélételével. Nem kell félnem, mert ő nem változik. Csak változtat: engem, téged, az életünket. Engedjük, hogy az ígéretét beteljesítő Isten formáljon! (Kőháti Dorottya)

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.
Mt 11.28-29



Higgy nekem: nem bölcs dolog így gondolkodni: majd másképpen fogok élni. A másnap mindig már késő - élj ma!

Martialis



Jézus Szíve, legtisztább szív, kegyelem oltára,
Boldog, aki tehozzád hív, s szívét hozzád tárja.
Vércseppjeid a világnak bűneit lemosták,
Rólam is a gyarlóságnak tisztítsad le foltját.

Jézus Szíve, szelídségnek titkos iskolája,
A mennyei dicsőségnek legszebb koronája.
Szívemet tedd szent Szívedhez hasonlóvá, kérlek,
Szívemet fűzd a tiédhez; jóvá, szelíddé tedd.

Jézus Szíve, add hogy mindig szeresselek jobban;
Ha ér bőség, ha ér ínség, jó és rossz napokban.
Légy te, szent Szív, én istápom, légy te menedékem,
A sötétben napvilágom, kincsem, dicsőségem.


Kudarcainkból fel lehet állni, ha számítunk az Isten jelenlétére és segítségére. Péter és társai azért mentek ki halászni, mert hitték azt, hogy az Úr gondoskodik róluk...

„Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az Úr pedig visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel.” (2Móz 14,21)

Nem száraz tanítás és elméleti dogma az, amikor kimondjuk: Isten mindenható. Mi, emberek csak erőlködünk, s az eszköztárunk is igen szegényes, amikor próbálunk valamit elérni. Isten mindent megtehet, és minden eszköz a rendelkezésére áll. Vannak emberei – Mózest is így használta. S kezében ott a természet emberfeletti erőinek eszköztára is. Ha kell: a szél, ha kell: a víz vagy bármi más. Ha Isten szól, engedelmeskedik neki. Mindezt pedig javunkra, népe javára használja! (Hafenscher Károly [ifj.])

Ó, Jézusom, Megváltóm, itt vagyok lábaidnál! Szeretem, dicsérem és áldom egész szívemből isteni gondviselésedet mindenért, amit rám küldtél vagy megengedtél. Mert mindaz, ami általad történik, jó és csodálatra méltó. Szent akaratod történik mindenben és minden által, bármennyire lázadozzék is ellene természetem. Legyen áldott és imádott isteni végzésed mindörökké! Ég és föld előtt megvallom, teljes szívemből hiszem, Uram, hogy igazságos vagy, és hogy ezt a szenvedést, sőt, sokkal többet is megérdemlek bűneimért. Azért ezt a megpróbáltatást szívemből vállalom a te dicsőségedre, igazságod kiengesztelésére, szent akaratod teljesítésére, szenvedésed iránti tiszteletből, melyet bűneimért viseltél el.

Eudes Szent János


Senki sem örül annyira Isten kegyelmének, mint az a szegény bűnös, akinek egy ideig várakoznia kellett. (Spurgeon)


Szeretni akarom Őt, nemcsak azért, amit ad, hanem azért is, amit elvesz.

Kalkuttai Teréz Anya


Szeretni nem csak akkor, mikor jól megy a sorsunk, hanem a szenvedés, a veszteség idején is. Mikor máshogy alakul életünk, mint ahogy szeretnénk… Mikor a betegség ágyhoz köt… Mikor magány és kilátástalanság kínoz… Mikor szerettünk meghal… Mikor értelmetlennek tűnik az élet… A sötétség idején is kitartani, elfogadni, ami megadatott, elfogadni a szenvedést, a veszteséget, elfogadni a keresztet. Szenvedésünket pedig önmagunkkal együtt Istennek ajánlani, önmagunk és a ránk bízottak lelki üdvéért, Isten akaratának teljesedéséért. Tiszta szeretet, szeretni minden körülményben…



Szerintem jobb, ha nem azért imádkozunk, hogy könnyebb terheket kelljen hordoznunk, hanem azért, hogy legyünk erősebbek az elviseléséhez. (Liu Csen-Jing)



Testvéri szívek köztetek dobognak számosan!
Ott keressétek szívemet, hol mások szíve van!



Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.(Konfucius)

A gyenge hit erős félelmet okoz. (Spurgeon)


A te fádról unokáid szedik le az almát.


Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot. Aki nem, az talál rá kifogást. (Stephen Dolly)



Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.


Csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni.


Egyedül a Szentlélek változtathat meg egy testi keresztényt lelkivé. (Ruth Paxon)

„Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, és éltek!” (Ám 5,4)

Az élet titka ilyen egyszerű: Istent keresni. Ő az élet forrása, mozgatórugója, célba juttatója. Nem kell máshol és mást keresni, csak őt! Őt kell keresni és nem mást. S a nagyszerű: nemcsak az ígéret fontos, hogy rá lehet találni, hiszen ő maga közeledik, hanem már a keresés folyamata is az élet áldásait rejtegeti. Már a hozzá vezető út is áldott! (Hafenscher Károly [ifj.])

Isteni Üdvözítőnk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd szeretettel viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a tiedhez hasonló megértést. Engedd, hogy érzéki természetünk ellenkezését legyőzzük!
Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk, tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget igyekezzünk nekik szerezni.
Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol örökkön örökké!
Páli Szent Vince


Istennél nem az számít, hogyan nézek ki, milyenek az eredményeim, milyen ügyes vagyok, Neki én számítok, mert Ő engem feltételek nélkül szeret...

„Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.” ((Zsolt 23,3) **Krisztus mondja a példázatban: „Amikor a pásztor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.”** Jn 10,4)

A kereszténység Krisztus követése mindennap, minden helyzetben. Földi élete erre is példát ad: ő mindig mozgásban, úton volt. Természetesen eljárt templomba, zsinagógába is, de nem ezt tartotta célnak. A megszokott, sok esetben kiüresedett gyülekezeti életet is misszió- és szeretetközpontúvá tette, és mindezt kivitte, kiszabadította a szakrális (= szent) rabságból. Nem várta az embereket, hanem közéjük ment. Így van ma ez a róla elnevezett egyházakban? Kedves Olvasó, kövessük a Bárányt, akárhová megy (Jel 14,4). (Szeverényi János)

Miért boldogabbak a gyermekek és az egyszerű emberek, akiknek sokszor kevéssel kell beérniük, mint azok, akiknek csaknem mindenük megvan, amit pénzért meg lehet vásárolni?

„Mutasd meg, Uram, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!” (Zsolt 85,8)

Elgondolkodtató, milyen egyszerűen lép Isten elé az imádkozó zsoltáríró, és kér segítséget. Hát ilyen közel van hozzánk Isten? Az imádkozó ember bizony tudja, hogy Isten szeretetével közel van hozzánk. Ezért kérte 1989 őszén több tízezres tömeg Lipcsében és Drezdában a templomokban és körülöttük gyertyával a kézben, hogy legyen politikai megoldás a lehetetlen keletnémet helyzetre. Aztán megnyílt a berlini fal. Ma sokan csak véletlenről beszélnek; mi tudjuk, hogy van ereje az imádságnak. Soha ne legyünk reménytelenek, merjünk még hétköznapi dolgokért is imádkozni! (Missura Tibor)

Nagy jó Úristen, ki vagy a kéklő Mennyekben,
Bércen innen, s túl igazak ajka hirdessen,
Testvérünk a Nap tükrözi fényed szárnyalva, nagy fennen.

Áldjon fenn a Hold, halovány arcú húgocskánk,
S mind a csillagfény - csupa hunyorgó mécsesláng,
Derű és ború, amiket bölcsen szétosztva küldesz ránk.

Áldjon lenn a víz, csupaszív nénénk, hasznos, szép,
Áldjon tűz öcsénk, ködöt és árnyat oszlat szét,
Áldjon földanyánk, elibénk tárva garmada bőségét.

Áldjon a szelíd, aki megenged társának,
Békén tűr, ha kell, s a betegágyon hálát ad,
Ékes koronát jutalomképpen érette méltán kap.

Áldjon a halál, kapukat táró testvérünk,
Karja fölsegít, amikor hozzád megtérünk.
Téged, Fennvaló, gyermeki szívvel, ámulva dicsérünk!


Nemrégiben fogyatékos gyermekek és felnőttek érkeztek egy miskolci játszótérre. A játszótéren mindegyikük kapott egy-egy egyszerű kis poharat. Hogy mekkora örömöt jelentett nekik ez a kis pohár... És míg egészséges társaik bele sem gondoltak abba, hogy annak lehetősége, hogy a játszótéren játszhattak, ajándék volt, addig ők hálából mindezért egy dalt énekeltek el és örömmel a szívükben hagyták el a játszóteret...



Senki sem örül annyira Isten kegyelmének, mint az a szegény bűnös, akinek egy ideig várakoznia kellett. (Spurgeon)

„Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.” (Zsolt 73,24)

Felütöm a telefonkönyvet: tanácsadó cégek sorát találom. Életvezetési könyvektől roskadoznak a könyvesboltok polcai. Az ember minden döntésében, útkeresésében, pálya-, pár-, lakhelyválasztásában tanácsot igényel. A hívő ember ennél is többet kap: aki éhezi és szomjazza az igazságot, az élet igazi értelmét, annak Isten mindezt megadja. És ehhez „tanácsadó” könyvet is ad: a Bibliát. Ki kell nyitnom a szívemet és várnom, hogy megszólaljon az ige. Ha az életemben tragédia történik, akkor sem hagy vezetés nélkül. Sőt végtelen gyengédséggel vezetget tovább. (Kőháti Dorottya)

A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra.


A nagy szenvedést átélt ember új szívet kap Istentől.



A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére.

Erich Fromm


A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)


Aki engedelmeskedik, mindig jól cselekszik. - Az engedelmesség nem azt jelenti, hogy az egyes esetekben mindig megcselekszem, amit kívánnak tőlem, hanem azt a benső elkötelezettséget, amellyel kiszolgáltatom magam Isten akaratának. És nem fogcsikorgatva hajlok meg szándékai előtt, hanem saját akaratommá teszem az Ő akaratát.

Mivel a bűn az ember engedetlensége által jött be a világba, így csak engedelmesség által lehet a bűn rabságából megszabadulni. Az engedelmesség út a szabadsághoz. Mennél inkább engedelmeskedünk a kinyilatkoztatott igazságnak, annál inkább szabadokká válunk. Mivel azonban az ember a saját erejéből nem tud megszabadulni a bűntől, így ahhoz kell segítségért fordulnia, Akinek van hatalma megtenni azt. Ha az ember szívből vissza akar térni szerető Atyjához, akkor Isten olyan erőket mozgósít, amelyek ezt lehetővé is teszik. Így nyerhet az ember rövid földi engedelmessége által örökké tartó csodálatos szabadságot.



Az emberek valóban értelmetlenül cselekszenek. Azokkal a szabadságokkal, melyek az övék, nem élnek; s olyat követelnek, ami nem övék...

Kierkegaard


Az időt nem ragadhatjuk meg. De hagyhatjuk, hogy az idő által Isten ragadjon meg bennünket. És ezzel mi ragadhatjuk meg az Életet. (Gyökössy Endre)



Bár mi nem kerestük Istent, Ő keresett bennünket, hogy mi is kereshessük Őt.

Szent Ágoston


Egy imában jobb, ha a szívünk van benne szavak nélkül, mint szavak a szívünk nélkül. (John Bunyan)



Érezte, hogy ami előtte áll, az hosszú és nehéz út lesz. De tudta azt is, hogy lesz ereje ehhez az úthoz. Mert akivel nekiindult ennek az életnek, azt maga választotta. S az asszony útja az ura mellett halad, könnyű s nehéz időkben egyaránt.

Wass Albert

„Híre sem lesz többé országodban erőszaknak, határaidban pusztulásnak és romlásnak. Isten szabadítását nevezed kőfalaidnak és dicséretét kapuidnak.” (Ézs 60,18)

Melyik az az ország, amelyikben nincs háború, erőszak, pusztítás? Jó lenne odaköltözni, letelepedési engedélyt kérni. Ott lakni és örökös állampolgárává válni. E földön minden országban van erőszak és pusztítás… mégsem reménytelen a helyzetünk. Pünkösd ünnepén a szívünk különösen tele van hálával. Isten gyermekei már itt az ő országának tagjai, és – ígéretének értelmében – biztonságban érezhetik magukat jelenük és jövőjük felől. A szabadító Isten már itt magához ölel, Szentlelkével ad bizonyosságot, és nekünk küldetésünk, hogy az erőszak és a romlás közepette a szeretet, a megbocsátás, a béke evangéliumát hirdessük, a fényt a sötétségben. Jövel, Szentlélek, adj örvendező szívet és rólad tanúságot tévő életet! (Kőháti Dorottya)



„Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.” (Zsolt 118,18)

Többen úgy gondolják még a mai időkben is, hogy a világban tapasztalható sok nyomorúság, éhezés és háború Isten büntetése. Valóban csak ítélet ez? Hisz Isten valójában nem büntetni akar, hanem megmenteni! Ő nem keményszívű, hanem jóságos… Jézus úgy tanította imádkozni övéit, hogy a mennyei Atyát láthassák benne. Ezt azonban csak az tudja, aki már megtapasztalta: belebukunk a saját elképzeléseinkbe, de az utolsó pillanatban megoldást kap az életünk. Van megtérés és újrakezdés. Váljon személyes imádságunkká a 118. zsoltár! (Missura Tibor)

„Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”” (Mt 11,28)

Ma újra ezzel a csodálatos mondattal indulhat a hetünk. Biztató szó, drága ígéret, különleges lehetőség ez a heti ige. Nyugtalan világunkban nyugtalan szívünk és életünk nincs hontalanságra és kilátástalanságra ítélve. Terheinket letehetjük, fáradtságunkat feloldhatjuk, békességünket megtalálhatjuk – nála. A hívás nekünk szól. (Hafenscher Károly [ifj.])

 Mint ahogy a hitetlenek legnagyobb bűne a Krisztusban való életnek a megtagadása, úgy az Isten gyermekeinek pedig a Szentlélek által túláradó életnek a megtagadása. (Ruth Paxon)

„Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon.” (Zsolt 141,4)

Sokkal boldogabb lenne az élet, ha Isten nem engedné meg a rosszat. Ha megállítaná a kezünket, a szívünket, a gondolatainkat, amikor az rosszra hajol. Csakhogy ez nem így működik. Minden élethelyzetben döntés elé kerülünk: az Isten szerintit választjuk-e? Kísérje e zsoltárvers mai napunkat, s legyen fohászként szívünkben, hogy őrá figyelve ne hajoljunk a rosszra! (Hulej Enikő)

Tények kellenek itt is. Hiába hirdetem Jézus szabadítását, ha én magam hajlandó nem vagyok a halálba adni életem. Tények beszélnek.
(Molnár Mária)


Virágdíszbe öltözött templom, orgonazúgás, hófehér menyasszonyi ruha, egyedülálló élmény a menyasszonynak, a vőlegénynek és az egész násznépnek; ezt nem lehet kihagyni, ezt egyszer mindenkinek át kell élnie – mondják sokan, mert érzik, hogy a templomi esküvő nem csupán egy szertartás, egy a sok lehetséges ünnepi esemény közül, hanem van valami "földöntúli" tartalma is, mert valami megváltozik általa. De hát mi is történik ott, a templomban az oltár előtt? Gyakori vélekedés: az is csak egy ceremónia, egy új papír. Pedig a templomi esküvő a házasság szentsége kiszolgáltatásának első pillanata, hogy azután ez a szentség-kiszolgáltatás egy életen át megszakítás nélkül folytatódjék. A házasság szentségének kiszolgáltatója ugyanis nem a pap, hanem a férfi és a nő, akik kölcsönösen önmagukat ajándékozzák egymásnak, jellé teszik önmagukat, annak jelévé, hogy Isten mennyire szereti az embert.
A házasságnak maga Isten a szerzője, mert Isten a férfi és a nő szívébe oltotta a vágyat, hogy valakinek magát elajándékozva kiegészüljön, "és ketten egy testté legyenek" (Ter 2 24). Ezért Isten megáldja a házastársi szeretetet, és az emberpárt bevonja teremtő művébe. Isten kimondta rájuk a maga IGEN-jét, egymásnak rendelte őket. Amikor pedig a menyasszony és a vőlegény az oltár előtt kimondja egymásra az IGEN-t, Isten akaratát teljesítik. És történjék most már bármi, Isten az IGEN-t soha vissza nem vonja, áldása végleges. A szentségi házasság tehát nem csak addig létezik, és addig köti a feleket egymáshoz, ameddig a szerelem nagy lángon lobog, vagy ameddig ők ketten jól érzik magukat együtt.

Isten kölcsönös önátadásra hívja a házasságban élőket. Ez a teljes és kölcsönös önátadás, a "felette nagy titok" (l. Ef 5, 32), maga a szentség. Tehát a házasság szentsége alapvetően az adás szentsége. Valahányszor egy házasság meg akar újulni, a házasság ezen alapvető vonásában kell megújulnia: ismét kész vagyok önmagamat maradéktalanul odaajándékozni a másiknak, ismét kész vagyok maradéktalanul az ő boldogsága lenni. A keresztény házastársak sajátos ajándékokkal, kegyelmekkel rendelkeznek, ezek erejével segítik egymást a házaséletben, a gyermek elfogadásában és nevelésében. E kegyelem forrása Krisztus, aki "velük marad" a házasság nehéz perceiben is, amikor "esteledik", és erőt ad nekik, hogy egymást természetfölötti, nemes és termékeny szeretettel szeressék.
Korunkban a szeretet sokak számára "énközpontúvá" vált, a szeretet minőségét azon mérik le, hogy "engem boldoggá tesz-e, vagy sem". Jézus a házasság szentségében élőket a "teközpontú" szeretet gyakorlására hívja meg: Add életedet a másikért! Önmagát állítja elénk például: "ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket." (Jn 13,34) Önmagáról pedig így vall: "az életemet ... Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól." (Jn 10,18) A szentség erejében válik képessé az ember a mind önzetlenebb szeretetre és a legteljesebb kibontakozásra.

Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy a férfi és a nő kegyelmi közösségben marad Krisztussal. A szentség a maga teljességében gyümölcsözően csak azok számára tud jelen lenni, akik valóban egyek Vele, akik nem csak mellette, külső szemlélőként, hanem Vele eleven közösségben élnek, azaz "úgy szeretik egymást, ahogy Ő szeret minket."
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy személyes szeretettel fordulunk egymás felé. Jézus önmagát adta értünk, semmit sem tartva meg magából önmagának. A mai ember személy-tudatát felülmúlja individuum-tudata, és ezt befedi biológiai lény-tudata. Az individuális kapcsolatban az ember csak a felszínen találkozik a másikkal úgy, ahogy a tárgyak érintkeznek egymással, ahogy két biliárdgolyó ütközik, ahogy az autóbuszon két ember válla összekoccan. Sok kortársunk a házasságban is individuálisan éli meg kapcsolatát, ezért tud olyan könnyedén elválni. A személyes kapcsolatban az ember részt vesz a másik életében. "Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála." (Jn 14, 23) A személyes kapcsolatban állók kölcsönösen lakást vesznek egymásban, mennél inkább szereti az egyik a másikat, annál inkább egymásban léteznek, így mindegyikük nagyobb mozgásteret nyer. Sohase feledjük személy voltunkat, sohase érjük be puszta biológiai együttléttel! A csak a biológia síkján mozgó házasságban könnyen megszületik az elv: ma veled, holnap vele; a megfogant élet az abortusz áldozatává válik, hisz az csak egy biológiai aktus nem kívánt mellékterméke, amelyet biológiai úton el lehet távolítani. Korunk egyik veszélye, hogy az ember önmagát biológiai lénnyé fokozza le, vagyis megfosztja önmagát transzcendens távlataitól, ami egyszerre hat ki személyes kapcsolataira, szexualitására és az élethez való viszonyára.
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy megelőzően szeretünk. Krisztus már akkor is szeretett bennünket, amikor még bűnösök voltunk. A házasság és a család élete akkor erős, ha leggyengébb tagjában is él a megelőző szeretet. Jézus a Tóbiás könyvéből származó ószövetségi "amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd"-el szemben az újszövetségi "amit akarsz, hogy neked tegyenek, te is tedd"-et állítja elénk. Az ószövetségi tézist követők életében stagnál a szeretet, nincs kezdeményezés, nem bántjuk egymást, és elvárjuk, hogy a másik se bántson minket. A jézusi tézis a szeretet szüntelen növekedésével ajándékoz meg. Ha a másiknak nincs is ereje a kezdeményezésre, én mindig kezdeményezhetek szeretettel, megbocsátással, lemondással, adakozással, áldozatvállalással, és így szüntelenül adott a szeretet növekedésének lehetősége.
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy nem szűnik meg a kommunikáció a házasságban és a családban. A szentháromságos Isten közössége szüntelen kommunikáció. Olyannyira az, hogy háromságos egy Istenről beszélünk. A házasság szentsége teremtette egységet mind a házasságban élők, mind a család, mind pedig a külvilág akkor fogja megtapasztalni, ha a szeretet eleven kommunikációja él a férj és feleség között. Az a szeretet, amelyet nem kommunikálnak, nincs.

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke

A MÁSOK BÁNATA

Láthatok búsulni mást
S ne érezném bánatát?
Láthatok-e szenvedőt,
Hogy ne vigasztaljam őt?

Látva könnyet más szemén,
Bánatát ne osszam én?
Apa síró kisfiát
Nézze, s bú ne járja át?

Ülhet némán egy anya,
Míg szorong, sír magzata?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ez nem eshet soha meg.

S ki mosolyt hint, merre jár,
Hallva, hogy egy csöpp madár
Bútól, gondtól sújtva zeng,
S egy kisded kínban mint eseng:

Nem ül fészkéhez talán,
S enyhít szíve bánatán?
Vagy a kis bölcső felett
Nem sír gyermek-könnyeket?

S ülve éjt-napot vele,
Könnyeit nem törli le?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ilyet soha nem tehet.

Örömét szétosztva mind
Szinte kisded lesz megint,
A bú ismerőjeként
Hordja bánatunk felét.

S ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.

Belénk oltja örömét:
Hogy bajunk ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk,
Mellénk ül és sír velünk.

William Blake


 A Szentlélek Jézust dicsőíti, és nem téged.


Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.

„Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel.” (Gal 6,10)

Isten igéjének megtartása nem elméleti kereszténységet eredményez, hanem nagyon is gyakorlatias tettek következnek belőle. Ahol a kereszténység megjelent, a misszióban sorra épültek a kórházak, iskolák, árvaházak. Isten időt ad nekünk ma is arra, hogy másokért tegyünk. A Jézus-követés nem önmegvalósításról és vagyonosodásról szól, hanem a könnyek letörléséről, sebek kötözéséről és tehetségünk másokért való kamatoztatásáról – kivétel nélkül mindenki felé. Mindehhez az erőforrást szent igéje adja. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

Az engedelmesség betartja a szabályokat. A szeretet tudja, hogy mikor szabad azokat megszegni. (Anthony de Mello)



Az igazi öröm elajándékozza önmagát. Aki megtapasztalja, nem keres érte sem hálát, sem jutalmat. Számára az a hála, az a jutalom, hogy adhat.



Az imádság a lélek felemelkedése Istenhez. A léleké, amely az embert emberré teszi, amelynél fogva alig áll alantabb az angyaloknál; a léleké, amely Istenhez teszi őt hasonlóvá, barátja lesz és fogadott fia.

Az imádság a léleknek a fölemelkedése Istenhez. Fölszállás, fölröppenés, hogy ott ne ragadjon lenn a földön az anyaghoz, a sárhoz, a piszokhoz, a szennyhez, az ideigvalókhoz, hanem emelkedjék föl az örök magasságokba, a tündöklő, kék, csillagos égboltozat felé, oda, ahová rendeltetése szól, ahonnan lett, akitől elindult földi útjára. - Istenhez, Hozzá, Akivel az összeköttetést szüntelenül meg kell tartania, mert különben elvész a süppedékes talajban, lángja kialszik a sötét föld rideg éjszakájában.

Ha nincs imádság, nincs összeköttetés Ég és föld között, a lélek és Isten között: marad a föld! A föld nem mennyország; ez a siralom völgye. Csak úgy lesz mennyország, ha az eget lehozod a földre. Lehet? Igen! Az imádság leszállítja, lehúzza az Eget, a Mennyet, a Paradicsomot - az Istent az emberi szívbe. Isten országa bennetek van.



Az imádságnak a súlya számít, nem a hossza. (Spurgeon)

„Jézus mondta: »Ti vagytok a világ világossága.«” (Mt 5,14a)

Megdöbbentő ez az egyszerű kijelentés. Nem azt mondja: legyetek vagy lehettek, hanem azt, hogy „vagyunk”. Ehhez nem kell állandóan mosolyognunk, alleluját énekelnünk. A világító élet maga körül békességet, nyugalmat teremt, ahol nincs helye ármánykodásnak, hazugságnak, ügyeskedésnek. Nézzünk őszintén magunkba, s felszakad belőlünk az imádság: „Tisztíts meg és vezess, Atyám, hogy ezt a küldetést én is betöltsem. Legyen környezetemben és az egész világon több a fény, a becsületesség és a jóakarat!” (Missura Tibor)

„Jób pedig felelt, és ezt mondta az Úrnak: Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem.” (Jób 40,3–4)

Kié legyen az utolsó szó? Mintha belénk lenne kódolva, hogy csakis a miénk lehet. A látszólag értelmetlenül szenvedő Jób sokáig feleselt Istennel, mire ki tudta mondani: Befogom a szám! Mi is nehezen jutunk el erre, hiszen amikor a mennyei Atya világos választ ad egy komoly kérdésünkre, és eligazít egy útelágazásnál, az sokszor nem tetszik. Felsorakoztatjuk az érveinket, hisztis gyermekként csapkodunk, vagy mondogatjuk ugyanazokat a panaszainkat… A mai ige arra int, hogy csendesedjünk el, tegyük kezünket a szánkra, és ne feleseljünk Urunkkal! (Hulej Enikő)

Könyörgök hozzád, Uram, szakaszd el lelkemet a sok hiábavalóságtól. Ne engedd, hogy a világ betöltse egészen az életemet. Taníts meg arra, hogyan változtassam a szegénységet Benned való gazdagsággá, a veszteséget Általad való nyereséggé. Adj megnyugvást ma is abban a hitben, hogy ennek a múlandó életnek is Te vagy az Ura. Ámen


Krisztus követői mind összetartozunk.
James A. Harnish (Florida, USA)

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok.” (1Thessz 5,16–17)

Pünkösd az az ünnepünk, amelyet igen mélyen át kell gondolnunk, hogy megértsük, mit jelent személyesen számunkra a Szentlélek kiáradása. Az, hogy egyház „született”, hogy eljött az ígért Pártfogó, a vigasztaló Lélek, a Szentháromság egy Isten harmadik személye. Mert ez által tudjuk Pál apostol intését is valóban magunkévá tenni. A Lélek által erőt, vezetést, vigaszt kapunk. Hitünkben megtartást és erősítést. Ott van bennünk és körülöttünk, körülvesz az az erőtér, amely egyetlen alapja lehet élethosszig tartó örömünknek és imádságunknak. (Kőháti Dorottya)

Segíts rajtam, Uram, hogy tudjak erős lenni, amikor jön a megpróbáltatás órája! Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne jajveszékeljek és ne kerüljem el azt, aminek történnie kell! Erősen szembe nézve a kereszttel, mondom: Atyám, a Te hívásodat szeretném benne fölfedezni!

Romano Guardini

A Szentlélek nem azzal kezdi munkáját, hogy győzelemre segít, hanem azzal, hogy legyőz minket. (Turóci)


A világnak nem annyira nagy igehirdetőkre van szüksége, mint nagy imádkozókra. (Stewart)


Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta.

Seneca

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó.
A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron. Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...

Az ember öröme és boldogsága az igaz és önzetlen szeretet gyümölcse.



Értékeljük az értelmetlennek tűnő pillanatokat is, hisz sok szép dolog épült már fel titokban úgy, hogy csak utólag vettük észre az azt felépítő lépések értékét…



Gondoskodjatok arról, hogy akivel találkoztok, boldogabb legyen a veletek való együttlét után, mint amilyen előtte volt. (Teréz anya)



Ha Isten megmér egy embert, akkor a mérőszalagot nem a feje, hanem a szíve köré teszi.



Ha valakit bírálsz, nem őt minősíted, hanem önmagadat!

„Hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket.” (2Kor 2,14)

Vannak kétségbeejtő helyzetek. Különösen ha betegségekkel vagy a halállal találkozunk. Emberileg nincs is kiút. Csak egyet tegyünk: meneküljünk Istenhez! Ha ő a Mindenható, és úgy szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, akkor javunkra változtathatja lehetetlen helyzetünket is! A legsötétebb viharfelhő felett is ott világít a nap; ne engedjük, hogy a csüggedés, a depresszió úrrá legyen rajtunk. Isten szeretetét már eddig is megtapasztaltuk, és biztosak lehetünk benne: újra érezni fogjuk, hogy körülvesz bennünket. (Missura Tibor)

Inkább elhasználódni, mint berozsdásodni. (Diderot)

„Krisztus eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” (Kol 2,14)

Mit is jelent: Krisztus meghalt értem? Azt, hogy amikor őt megfeszítették, akkor vele együtt mindaz felszegeztetett a keresztfára, ami engem vádol, terhel, számon kér, megnyomorít. Nincs tehát akadálya többé annak, hogy igazi életem legyen, és hogy Isten boldog gyermekeként éljek! Örömhír ez a javából, és nem csak a mai napra szól! (Hulej Enikő)

Minden rossz mögött, mely bennünket ér, valami jó rejtőzik.

Zeller

„Ne paráználkodj!” (2Móz 20,14)

Isten törvényének megtartása boldoggá tesz. Ezzel szemben vallja a világ, hogy a boldogság a partnerek cserélgetésében, az adott eskühöz való hűtlenségben található. Vajon kinek van igaza? Felmérések kimutatták, hogy az egymáshoz hű házastársak tovább élnek, mint azok, akik egyedül vagy az „élettársat” váltogatva kalandoznak. Isten igéje védi azt a kapcsolatot, amelyre a teremtés hajnalán rámondta: Íme igen jó. Vajon mit rontunk el, hogy sokan a házasságot nem jónak, hanem börtönnek élik meg? (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

Ön daganatos beteg - mondja az orvos az eredményt váró páciensnek. Ma már nem titkolják el, hogy mekkora a baj. Elmondják, hadd tudjon róla ne csak a család egyik-másik tagja, hanem az érintett személy is. De hogy viszonyuljunk ahhoz, ha valaki - netán én magam - rákos daganatban szenved? Az alábbi sorok segíthetnek:
Azt mesélte nekem egy idős jezsuita: tudod, Feri, amikor megkaptam a diagnózist, hogy rákos vagyok, arra gondoltam, végül is 65 évet éltem, az nem is kevés, de ez a betegség mégis rettenetes probléma! Lázasan agyalt ezen a problémán, és egyre rosszabbul lett. Már bent feküdt a kórházban, amikor egyszer csak feleszmélt az ágyában, és az jutott eszébe: a rák nem probléma, hanem egy titok! Ha problémaként nézem, akkor megfeszítem az összes erőmet, és végül mégis veszítek. Akkor gyűlölöm és utálom ezt a daganatot - ide a sebészkést! Ez nyilvánvalóan zsákutca lesz. Én azonban úgy gondolom, hogy ez nem probléma - ez egy misztérium! Az életnek egy titka az én rákom. Ha pedig egy titokról van szó, akkor rá akarok csodálkozni - azért valami gyermeki maradt bennem még 65 évesen is! Bontsuk ki ezt a misztériumot! És azt mondtam: nahát, rák, ha jönni akarsz, akkor gyere! Tudom, hogy a mélyedben rátalálok valami kincsre, az életem titkára! Ahogy ez a szemléletváltás végbement benne, az orvosok legnagyobb csodálatára néhány hónapon belül teljesen meggyógyult. Azóta több mint húsz esztendő telt el - ma már nyolcvan év felett jár.

Pál Feri: Belső utakon



Szokás mondani: ”A közelről való megismerés megvetést szül”, Istennel azonban imádatot fakaszt. (Spurgeon)



TALÁLKOZTAM A SZERETETTEL

Ne akarj boldog lenni mások örömének rombolása árán.
Ne akarj jónak látszani, hogy mások rossznak tűnjenek fel.
Ne akarj gazdag lenni mások megkárosítása árán.
Ne akarj szép lenni, ha ezzel mások rútságát feded fel.
A szeretet résztvevő: kacag a nevetővel, és sír a síróval.
Légy boldog mások örömét építve.
Légy jó mások erényét növelve.
Légy gazdag, miközben másokat gyarapítasz.
Légy szép mások gyönyörűségére.

Mácz István

Általában óvakodjunk az elhamarkodott véleményalkotástól: a látszat alapján mi másként láthatunk.



Az imádságban használt bő beszéd nem más, mint egy nyomorúságos fügefalevél, mellyel az ember lelkének mezítelenségét igyekszik eltakarni. (Spurgeon)



...Egy nemzetnek nem csak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői. (Egry József)

„Én ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél.” (Ézs 49,4)

A próféta átéli erőfeszítései eredménytelenségét. Hiába hirdette Isten igéjét, hiába terelgette nyáját Krisztus útjára, hiába buzdította őket hitvalló életre. Ó, mennyire ismerős a próféta panasza! Ezért kapaszkodjunk abba a reménységbe, amely őt is élteti: az ügy Istené. S ő diadalra viszi, amit elhatározott! Egyházán a pokol kapui sem győzhetnek. Csak mi maradjunk hűségesek ahhoz a küldetéshez, amit kaptunk. (Isó Dorottya)

„Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (Zsolt 105,4)

A Károli-fordítás szerint: „Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orcáját szüntelen.” Vajon mi az, amire leginkább vágyakozunk? Mi az, amiről úgy érezzük, nem tudunk élni nélküle? Az Úr hatalma, ereje, jelenléte? Netán valami vagy valaki más? (Hulej Enikő)

Gyakran panaszkodunk: a kapcsolatainkkal az a baj: többet adunk, mint kapunk. Igazán nem panaszkodhatunk az Úrral való kapcsolatunkra: mi mindent megkapunk Tőle!



Mennél bölcsebb és jobb az ember, annál több jót vesz észre az emberekben. (Pascal)



Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.

Thomas Alva Edison


Nincs veszedelmesebb dolog, mint Bibliát olvasni anélkül, hogy engedelmeskedj neki.


Szentlélek nélkül is el lehet érni sok mindent az életben, de Krisztushoz eljutni nem lehet.


Változtasd meg a szíved...
Ha szívünk nem változik, nem térhetünk meg.
Az elköltözés, elmenekülés nem válasz;
a munkahely-változtatás sem az;
a szív átváltozása az igazi.
Hogyan változtassunk hát?
Imádsággal.

Teréz anya



Velem voltál jó Szűz Anyám, fájdalmamban vigasztaltál,
Átöleltél, rám hajoltál, éjjel nappal erőt adtál.
Te voltál a menedékem, fájdalmamban segítségem.
Szent Fiadat érted kértem, adja vissza egészségem.
Ó Szűz Anyám állj mellettem, a kezemet ne engedd el.
Kétségbe esni ne hagyj, szívembe békességet adj.
És ha eljön a nagy óra, ha indulok a nagy útra,
Térden állva, leborulva, szent nevedet magasztalva,
Sóhajtom ki lelkemet.

A hétnek két olyan napja van, ami miatt sohasem aggódom. Két gondtalan nap, amit szentül őrzök a félelemtől és fenntartástól. Az egyik ilyen nap a tegnap; minden fájdalmával, gyötrelmével, hibáival és tévedéseivel örökre elmúlt, és többé nem hozhatom vissza. A szép, édes, kedves emlékek kivételével, amelyek hátrahagyták rózsaillatukat az elmúlt nap szívében, semmi közöm sincs a tegnaphoz. Az enyém volt, és most már Istené. A másik nap, ami felől nem aggódom, a holnap, minden lehetőségével, küzdelmével, terhével, veszélyeivel, nagy ígéreteivel. A nap majd fölkel rózsás ragyogásában, vagy a felhők álarca mögött. De fölkel. A holnap az enyém lesz. Ezért csak a hét egy napja maradt nekem, a ma.
Bárki megharcolhatja a mai nap harcait. Bárki hordozhatja egy nap terheit. Ezért azt hiszem, vállalom, és csak egy napi utat teszek meg egyszerre. Miközben hűségesen és kötelességtudóan futok pályámon és végzem kijelölt feladatomat ezen az egy napon, a mindenható Isten gondoskodik a tegnapról és a holnapról.



A hívő élet legnehezebb feladatai közé tartozik a szelídség és okosság közötti egyensúly megtalálása.



A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.

Tatiosz


Add meg Istennek, ami Istené, s magadnak azt tulajdonítod, ami téged megillet. Vagyis a kegyelemért Istennek adj hálát, a bűnt pedig egyedül magadnak tudd be. (Kempis Tamás)



Az apró kérész mindössze egyetlen napig él. Egyetlen napig... Mégsem sajnáljuk érte, hiszen ezen a napon csak annak él, amit szeret. Szárnyra kap és a szélre bízza magát. Úgy él, mintha nem lenne más nap, hiszen számára nincs más nap. Talán tanulhatnánk tőle...

Képzeld csak el, ha úgy élnénk minden nap, ahogy ő éli egyetlen napját... Micsoda élet lenne!



Az Imádkozás felélénkíti a lelket, feltölti szellemi és fizikai energiával, hogy eleget tehessen az élet kihívásainak.



Bölcs elme és békeszerető szív nélkül erő és bátorság bizony keveset ér, s könnyűszerrel szolgálhatja jó helyett a gonoszt. (Wass Albert)

„Jézus így szólt: »Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.«” (Lk 10,3)

Sok támadás ér nem hívő családod részéről, amiért keresztény vagy? A szomszédod bolondnak tart, mert istentiszteletre, bibliaórára, ifjúsági órára jársz? A főnököd sorozatosan lehetetlen helyzetek elé állít, majd gúnyosan megjegyzi: „Mi van, hívőkém, nem megy?” Ki mondta, hogy könnyű lesz? Miből gondoltad, hogy megtérésed után nem lesz betegség, fájdalom, könny? Azt képzelted, hogy ha elkezded hirdetni az evangéliumot, tömegesen jutnak hitre körülötted az emberek? Jézus előre figyelmeztetett, hogy nagyon nehéz küldetés ez! Mint bárány a farkasok között, olyan a missziói parancsnak engedelmeskedő tanítvány. Konfrontálódnia kell, s adott esetben életveszélybe is kerülhet. Nem könnyű, de ha Jézus küld, menni kell! (Hulej Enikő)

„Krisztus mondja: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”” (Jn 4,14)

Csak megnyitjuk a csapot, és tiszta, iható víz folyik belőle. Milyen természetes! Kinyitjuk a Bibliánkat, hallgatjuk az igehirdetést, és az örök élet evangéliuma szól hozzánk. Milyen természetes! Annyira, hogy talán már nem is értékeljük. Jézus korában nem volt csap, a vizet messziről hozták fáradságos munkával – s a víz értékes volt. Hogy mit jelentett a samáriai asszonynak, amikor először hallott az örök élet vizéről? Az örök élet forrásává lett benne. Bárcsak mi is minden alkalommal úgy tudnánk hallgatni az örök élet evangéliumát, mintha először hallanánk, és úgy fogadnánk, ahogy a samáriai asszony! Soha el nem apadó forrássá válna bennünk! (Isó Dorottya)

Mindenütt a földön vágynak valami jó után, minden ember keresi hol a boldogság. Sok mindent elérhetsz mégis üres maradhat a szív, ha nincs benne igazi érték, mely mindenen átsegít.
Az élet néha bonyolult, nem is mindig értem én, de kell, hogy a szívben ott legyen a hit, szeretet, remény. E három dolog közül legnagyobb a szeretet, mely mindent elhordoz, s ha kell sok vétket elfedez.

„Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!” (Péld 3,7)

Naponta elcsodálkozhatunk a tudományos kutatások eredményein: leszállhatunk a tengerek mélyébe, csodálhatjuk a földet a magasból, vagy dobogó szívbe tekinthetünk be katéter segítségével. Az ámulat után azonban elfog bennünket a félelem, mert a tudományt az emberek irtására (fegyverkezésre) és a környezet károsítására (életterünk elpusztítására) is felhasználják. Ezért ma is aktuális az Ószövetség háromezer éves figyelmeztetése: kerüld a rosszat! Az ősi intelem azonban nemcsak a tudósoknak szól, hanem nekünk is. Aki nem tanulja meg kicsiben kerülni a rosszat, az nem tudja nagyban sem követni a jót! (Missura Tibor)

„nem voltam elég bátor, hogy szembenézzek az álmaimmal.” – Paulo Coelho


Ó Úrnő, Isten egyedül téged adott nekem vigasztalásul:
Szikkadt szárazságomra égi harmat;
Kiszáradt szívemet öntöző isteni patak;
Sötét lelkemnek fénylő lámpás;
Bolyongásomban útmutató;
Gyöngeségemben erő;
Ruhátlanságom betakarója;
Koldusszegénységem gazdagsága;
Idült sebeim gyógyszere;
Könnyeim fölszárítója;
Sóhajaim csitítója;
Bajaimban segítőm;
Bánatomban vigasztalóm;
Rabságomban szabadítóm,
Üdvösségem reménye:
Hallgasd meg könyörgésemet!
Könyörülj rajtam!
Az emberszerető Isten Anyjaként tekints reám,
Hajtsd füledet kéréseimhez,
És teljesítsd lelkem forró vágyait.

Szent Germanosz


Sokszor előfordult már életemben, hogy elhatároztam, minden tettem előtt megkérdezem: fontos? Biztos, hogy itt és most ezt nekem kell megtennem? És a legtöbb mozdulatomról kiderül, hogy kapkodás, fölösleges, hogy ráér, hogy nyugodtan átadhatom valakinek. Voltaképpen mi hajszoljuk ösztönösen magunkat a rohanásba. Ebből az ideges és állandó ténykedésből adódik, hogy az élet szép színei egybeolvadnak, és szürkévé változnak.



Uram, könyörülj azokon, akik fájdalmukat nem tudják legyőzni, akik szenvedésükben nem tudnak fölegyenesedni, akik a csapásoktól sújtva - mint vakok - kénytelenek tovább botorkálni! Uram, segítsd őket, hogy ki tudjanak egyenesedni, állj mellettük, mint legközelebbi barát, aki tud velük hallgatni, vigasztalni és keresztet viselni, hogy újból fényt lássanak, a Te fényedet!

Páli Szent Vince

 „Utoljára a latin volt az a pánt, mely valamilyen szellemi egységbe fogta össze az európai műveltséget. EZ a pánt elszakadt: a nemzeti becsvágy szétszakította. Közös nyelv nélkül nincs Európa, csak nemzetek vannak, melyek negyven nyelven gyűlölik egymást.” (Márai Sándor)