A békés ember az, aki a jót jóval viszonozza, és lehetőség szerint senkinek sem okoz kárt. A türelmes ember a rosszat nem viszonozza rosszal, és képes elviselni azt is, aki terhére van. A békességszerzők viszont a rosszat jóval viszonozzák, és készek arra is, hogy segítségére legyenek azoknak, akik a terhükre vannak.



A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.

Charles Dickens


A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.
(Teréz anya)


A kegyelem adományai azért nem áradhatnak reánk, mert háládatlanok vagyunk alkotójuk iránt, s nem viszünk mindent eredeti kútforrásukra vissza. (Kempis Tamás)



Aki másokat győz le, mindig beszennyeződik. De aki önmagán győzött, megtisztul általa.

Örkény István


Általában óvakodjunk az elhamarkodott véleménynyilvánítástól: a látszat alapján mi másként láthatunk.


Ami a szívből jön, az a szívhez szól.

Jeremiah Burroughs



Az apák megszentelt élete a fiaknak gazdag öröksége. (Spurgeon)


Az aztán a "híres" békesség, amelyet a mások igaztalansága vagy sérelem azonnal felborít. Az ilyen békesség elvesztése felett nem is érdemes sajnálkozni, hiszen egy fabatkát sem ér.

Trudel


Az Imádság olyan valóságos erő, mint a földi gravitáció…. Az egyetlen erő a világon, amely úgy tűnik, hogy legyőzi az úgynevezett természeti törvényeket is. (Alexis Korel

Az ismert költőről, Rainer Maria Rilkéről olvastam egy kis történetet, amely szerint párizsi tartózkodása idején naponta elhaladt az utcán egy koldusasszony mellett, aki mindig ugyanazon a helyen várta az emberek adományát. Ha a járókelők közül valaki pénzt dobott kis dobozába, ő mozdulatlanul ült tovább, nem látszott rajta nagy öröm, csupán egy alig észrevehető fejbiccentéssel fejezte ki köszönetét. De azt is teljes közömbösséggel szemlélte, hogy az emberek többsége adakozás nélkül ment tovább és sokan észre sem vették. Mosolyt soha senki nem látott az arcán, de hát milyen érzelmeket is várhatunk egy sanyarú helyzetben élő koldustól?
A költő egy reggelen egy szál virágot adott a koldusasszonynak, akinek ebben a pillanatban felragyogott az arca, talpra ugrott és lelkesen megszorította az adakozó kezét. A váratlan adomány váratlan cselekedetre indította őt. A költő mosolyogva ment tovább, s hátrapillantva még látta, hogy az asszony összepakolja holmiját és elindul haza, pedig még csak reggel volt. A koldus aztán néhány napra eltűnt, csak egy hét múlva tűnt fel újra megszokott helyén. Úgy tűnik napokig tartott öröme és boldogsága, mert olyan dolgot kapott, ami többet ér a pénznél.

„Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket. Uram, siess segítségemre!” ((Zsolt 40,13–14) **Ha vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus.** 1Jn 2,1)

Bűneink, mint a csahos kutyák, utánunk jönnek és belénk marnak. A sok hárítás, elfojtás, mellébeszélés után ideje lenne megszabadulni. Egyéni és közösségi életünket is beborítják a bűnök. Látjuk-e, érezzük-e, hogy így nem mehetnek tovább dolgaink, ügyeink? Akin bűn uralkodik, annak prédikálása, vallásossága erőtlen, hiteltelen, nem sokat ér. Testvér, kiálts a Mindenhatóhoz, Megváltóhoz teljes szívvel: Uram, siess segítségemre! Bocsásd meg bűnömet, hogy nélküled éltem, és ebből sok baj és nyomorúság következett. Köszönöm, hogy értem is meghaltál a kereszten. Szabadításodra vágyom, Uram! (Szeverényi János)


„Ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Kor 13,2)

Erich Fromm A szeretet művészete című könyvében vallja: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban legyőzzük, leküzdjük az elkülönültséget, a magányt. A gyerek az anyai szeretetet éli meg először, amikor megérkezik a világra, és ez az élmény egész életén át elkíséri. A szeretet forrásához kellene megérkeznie a léleknek, ahol az teljesen, bőségesen és változatlanul van jelen, s amelyből feltöltődve mi is szeretni tudunk. Amikor olvassuk az evangéliumokat, azt látjuk: Jézus nem a szeretet szó használatával, hanem a belőle áradó szeretet megnyilvánulásaival, a gyengéd, odafigyelő, lehajoló cselekedetben megmutatkozó szeretettel szerette övéit. Ilyen az Isten, benne láthatjuk igazán: ekkora a szeretet. (Kőháti Dóra)

Ifjabb koromban túlságosan sokat adtam az emberi tanításokra… de végül eljutottam oda, Isten Igéjének és Szentlelkének a vezetésével, hogy meglássam, e dolgokat félre kell állítanom, és Isten tanítását közvetlenül az Ő Igéjéből megismernem. (Zwing)

„Így szólt Jézus: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.”” (Mt 26,52)

Karddal az ember hatalmat szerezhet magának: győzhet a másik ember felett, leigázhat népeket, uralma alá hajthatja a természetet, a világot, fogcsikorgató engedelmességre kényszeríthet mindenkit. De egyre soha nem lesz képes. A szíveket soha nem tudja átformálni. Ahhoz a kardnál lényegesen nagyobb erő, nagyobb hatalom szükséges: Krisztus szeretetének ereje, keresztjének bűnön és halálon győztes hatalma, mely a kőszívet hússzívvé teszi, a gyűlöletet szeretetté, a hitetlenséget bizalommá magasztosítja. Ezért a tanítvány fegyvere: a szeretet, a megbocsátás és az áldozatos élet. (Isó Dorottya)

Ismerjük fel, hogy szavainknak, és tetteinknek messze ható befolyásai lehetnek!


“Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.” Máté 16:26-27

A hívő élet középpontja nem a templom, hanem az otthon. (Stanley)


A KULCS

Minden léleknek kulcsa van,
Magától ki nem nyílik.
Kulcs nélkül bezártan marad,
Hiába is feszítik!

Bármely kísérlet mit sem ér,
Csak összezárul jobban,
De nyílni kezd, ha érzi, hogy
Egy szív érte is dobban.

Ha megnyitod a szíved úgy,
Hogy szereteted árad:
Kitárul minden lélek, mert
A lelkek erre várnak!

Hézser Zoltán



A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye.
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe.
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
De nem kér érte árat.

Szeress úgy, mint a Nap, feltétel nélkül.
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy, mint a Nap, Fényből születve.
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
A mindenségnek része.
Azt hiszi, hogy porszem,
Pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
Egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
De ebben hinni nem mer.

Szeress úgy, mint a Nap, feltétel nélkül.
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy, mint a Nap, Fényből születve.
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!



A szívemnek megvannak a bizonyítékai, amiről az ész semmit sem tud. (Pascal)



Az ember arra rendeltetett, hogy élje az életét, ne pedig készülgessen rá. (Boris Pasternak)



Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.


Benned, észrevette-e, felismerte-e már valaki Jézus arcát, jellemét? – Az emberek körülötted Jézust szeretnék látni. Látni szeretnék Jézust.

„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (2Móz 20,2)

Ki hoz ki minket a szolgaság házából, ínségeinkből? Ki szabadít ki bennünket elrontott életünkből, elszakadt kapcsolatainkból, megromlott házasságunkból, rossz családi közösségünkből, erkölcstelenségeinkből, gyermekeink elhibázott neveléséből, elvilágiasodottságunkból, hitetlenségünkből? Az Úr, aki ószövetségi népét kihozta Egyiptomból. Az Úr, aki újszövetségi népének a bűnbocsánat ajándékát adta szenvedése, vére árán. Őnála van a szabadulás minden ínségből. Egyedül őnála! (Isó Dorottya)

Jöjj Szentlélek Isten, jöjj
s áraszd ki a mennyekből
fényességed sugarát!
Jöjj, ki árvák atyja vagy,
jöjj, ki szívek lángja vagy,
ajándékos jóbarát!

Jöjj áldott vigasztalás,
drága vendég, lelkitárs,
legédesebb enyhülés:
fáradságra nyugalom,
hőség ellen oltalom,
zokogásban könnyülés!

Jöjj és töltsd be híveid
legtitkosabb szíveit,
boldogító égi tűz!
Semmi, semmi nélküled
az emberben nem lehet,
semmi tiszta, semmi szűz.

Mosd, amit a szenny belep,
öntözd, ami eleped,
seb fájását csillapítsd;
ami dermedt, élesztgesd,
ami fagyos, melengesd,
ami hibás, igazítsd!

Benned minden bizalom!
Osszad, osszad pazaron
hét szent ajándékodat:
adj érdemre jobbulást,
üdvösséges kimúlást,
s örök vigasságot adj!


Ne becsüld le a pihenés szükségességét.

„Ne gyalázzátok meg szent nevemet.” ((3Móz 22,32) **Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért.** Fil 1,27)

Isten nevére dicsőséget vagy gyalázatot hozunk, attól függően, mi sugárzik ki belőlünk környezetünkre. Amikor a „templomos” keresztények is hazudoznak, pletykálkodnak, lopnak, paráználkodnak, isznak, gyűlölködnek, a „világ” jogosan veti szemünkre, hogy ti is ugyanolyanok vagytok, mint mások, akik nem járnak templomba. Tudomásul kell venni, hogy a kereszténység, a Krisztus követése valami egészen más, mint ami a világban van. A világ gyűlöli a szentséget, ugyanakkor csak ez segít rajtuk, de rajtunk is. (Szeverényi János)

Olykor, ha megnyílna lelki szemünk, és felfognánk Isten intézkedéseit, megmentésünkön fáradozó angyalokat látnánk, akik lábunkat az örök hegyeknél is erősebb alapra igyekeznek helyezni. Ekkor új hit, új élet ébredne bennünk.

„Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsolt 51,4)

A bűnbánatból fakadhat csak megújulás. Dávid akkor írta ezt, amikor igazán nagyon sok „lemosni való szenny” volt rajta, a vétke Betsabéval. Sokan képtelenek kimondani: vétkeztem az Úr ellen. Képtelenek azt kérni: mosd le rólam bűnömet, tisztíts meg engem. És nem tudják letenni a terhet, amelyet pedig letehetnének, mert Isten nem akarja, hogy cipeljék. Ez a régi ószövetségi történet, egyben az egyik legszebb zsoltár ma is a „miénk”, rólunk szól. A bűneitől szabadulni vágyó figyelje Nátán válaszát: „Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg.” (2Sám 12,13) Figyeljünk Jézusra, akiben a megtisztítás, vétkeink lemosása nem várt módon lett valóság, s az úrvacsora által részünk lehet benne. (Kőháti Dóra)

„Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.” (Jób 42,2)

A szenvedő Jób lázadása véget ért. Míg barátaival szemben bátran megvédte igazát, most, amikor Isten megszólal, és kijelenti magát neki, elhallgat. Rádöbben arra, hogy Isten előtt minden igazságunk por és hamu. Vallomása a Mindenhatóról azt a döbbenetes felismerést is hordozza, hogy Isten szóba áll az emberrel. Az Ige testté lett érettünk, a Lélek bennünk munkálkodik, mert a szeretet irányítja minden döntését. A Szentháromság titka valahol itt rejlik, érettünk történik minden, ezért magasztalhatjuk őt. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

A követő nemcsak csodálja Jézus személyét, de Úrnak is tekinti őt, akinek engedelmesség jár. A követő odaadja magát Jézusnak, akit csodál, és annak megfelelően alakítja életét, ami Jézus kérése a számára. A követő nem pusztán szemlélő és imádó, hanem tanítvány is. Egy élet követője. A követő nem vonja ki magát Jézus személyének hatása alól. Bizonyos értelemben a csodáló sem, de az ő esetében a hatás inkább esztétikai jellegű, olyasmi, mint egy műalkotás élvezete esetében. A követő ezzel szemben felszólítást hall, és a felszólításra válaszol is. Felkel, és követi Mesterét. (Sören Kierkegaard)

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.” (1Jn 4,18)

Ezen az igén nagyon sokat kell és érdemes gondolkozni, hogy valóban megértsük, milyen mély mondanivalója van. Alapvető élményünk a félelem. Nincs emberi élet félelem nélkül. Ez pedig gyötrelem, és lehetetlenné teszi a szeretetet, ahogy az ige folytatja. Mindezen sorok Az Isten szeretet című szakaszban vannak. Isten mindennél hatalmasabb szeretetében elrejtve lehet csak megbékélni. (Kőháti Dóra)

Az Egyháznak szüntelenül hirdetnie kell ezt az isteni irgalmasságot, s ezt nem csupán Krisztustól kapott küldetése kívánja meg, hanem az, hogy az emberek tudatában állandóan ott legyen, hogy irgalmas az Isten. A sokszor emlegetett megtérés azt jelenti, hogy amikor beismerem bűneimet, egyúttal felfedezem Isten irgalmát is, amely megbocsátja és eltörli bűneimet. Az irgalom új lehetőséget nyit számomra és reményt ad, amely megvéd a kétségbeeséstől. Van kiút a bűnökből, van lehetőség arra, hogy új életet kezdjek.

Horváth István Sándor

Egy kedves kis történetet hadd osszak meg a testvérekkel:
"A nyuszinak és a teknősnek minél hamarabb oda kellene érniük egy bizonyos célhoz. A kettejük között lévő különbségből adódóan nehezen haladnak. A nyuszi szaladna, de a teknős csak lassan cammog utána. A nyuszi próbálja folyamatosan nyüstölni a teknőst, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknős egyre csak azt mondja:
- Te, nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk!
A nyuszi végül már kissé idegesen visszakérdez:
- Ugyan, miért lenne jó?! Hát így nem érünk oda soha!
Mire jön a csendes válasz a teknőstől:
- Hát, mert nem jó irányba megyünk..."
Míg célba nem érünk, földi életünk végéig bármikor megláthatjuk mi is, hogy talán egész eddigi életünk nem jó irányba haladt. Isten kegyelmes, minden bűnös útról visszafordulhatunk, mindig a szerető Atya bocsánatával és örömével fogad bennünket. Ha csak egy dologban, ha csak érintőlegesen léptünk rá a bűnösök tanácsa szerint a széles útra - akkor is. Ha már több dologban is a vétkesek szavára figyeltünk, ha meg-megálltunk Istennek nem tetsző utakon is - akkor is. Ha már maradásunk is volt az atyai háztól távol, miként a tékozló ifjú megtelepedett a disznók vályúja mellett - akkor is.
Milyen jó, hogy a kegyelmi idő csak lassan pereg az életünkben! Ma még nem késő elgondolkodnod: jó irányba rohansz? Vagy egy csendes szó talán téged is próbál visszafordítani?

Gyallai Henrietta

„Jézus mondta: »Amikor a pásztor megtalálja az eltévedt juhot, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.«” (Mt 18,13–14)

Érzed-e Isten fájdalmát a szívedben a kicsinyekért? Amikor betölti szívünket a könyörület Lelke (Zak 12,10), az Örökkévaló eszközeivé válunk a kicsinyekért való harcban, küzdelemben. Kik a kicsinyek? A kiszolgáltatottak, megvetettek, rászorulók, vagyis a magzatok, a szenvedélybetegek, cigányok, a megtévesztett, agymosott ifjúság, mindenki, aki magától nem tud kiszabadulni nyomorúságos helyzetéből. Ne „hívogassatok”, hanem menjetek! Menjetek el azokért, akik maguktól nem tudnak jönni! (Mt 28,16–20) (Szeverényi János)

„Jöjjön el a te országod.” (Mt 6,10)

Talán mindennap elmondjuk ezt az imádságot, ezt a kérést. Olyan megszokott, olyan magától értődő. Érdemes meggondolni: kérjük, hogy jöjjön el, azért, mert még nincs itt. Kérjük, hogy Isten törjön meg minden gonosz hatalmat, hozza el az újjáteremtett világban örök országát és azt, hogy mi annak a részesei legyünk; hogy országa hozzánk is eljöjjön, hogy ne maradjunk ki belőle. Ez az ő kegyelmes és jó akarata, mely éltet és erőt ad, hogy már itt, e világban vele éljünk, mint akik az ő örök országához tartoznak. (Isó Zoltán)

Magamat teljesen elfelejtettem és azon fáradoztam, hogy semmibe se keressem önmagamat.

Kis Szent Teréz


Megpróbáltatások, akadályok, nehézségek és nem egyszer a csüggedésre késztető körülmények azok, amelyek a hit táplálékát képezik.



Nagylelkű az az ember,aki belátja,ha nincs igaza.
Még nagyobb lelkű az, aki hallgatni tud amikor igaza van.

Jim Fiebig


Ne adjon mást tudományt Isten nekem, csak önmagam megismerését!

Szent Bernát


Ne mondd: Istenre várok! – Isten vár terád.


Sokszor nem elég megszabadulni egy rossz szokástól. Vegyél fel egy jó szokást a helyébe.

„Tudjátok, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem Krisztus drága vérén.” (1Pt 1,18–19)

Tudjuk, hogy Krisztus a mi Megváltónk. De honnan tudjuk ezt? A Szentlélek Isten, a Szentháromság harmadik személye tesz bizonyságot bennünk arról, hogy az életünk nem hiábavaló. Nem üres térben lebegünk, félúton a semmi felé. Valakinek fontosak vagyunk, hiszen életét adta értünk. A Szentlélek győz meg arról, hogy Krisztus halála az örök életet hozta. A Lélek emlékeztet arra, hogy Isten gyermekeiként szabadságban élhetünk. Ezért adjunk hálát az Úrnak!. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell! Add tudtomra azt, amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod akadálya!

Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat. Elkezdődött a verseny, de a nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára. Ilyeneket mondogattak: "Oh de fárasztó, sosem fognak feljutni." vagy "Semmiképpen nem sikerülhet, a torony túl magas." A békák kezdtek lemaradozni, egyetlenegy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfelé. A nézők továbbra is kiabáltak: "Ez túl fárasztó, nem sikerülhet nekik!" Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza, csak az az egy haladt tovább kitartóan, egyáltalán nem akarta feladni. Végül mindegyik feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambícióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára.
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerülhet neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek. Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje, hogy feljusson a csúcsra. Ekkor derült ki, hogy a győztes béka süket volt.

A hétköznapi ember és a harcos között az az alapvető különbség, hogy a harcos mindenben kihívást lát, míg a hétköznapi ember mindent áldásnak vagy átoknak tekint. (Don Juan)



A kicsiny hit is képes üdvözíteni, de nem képes Isten dicsőségére nagy dolgokat véghez vinni. (Spurgeon)


Aki mentegetőzik, önmagát vádolja.


Bízz Benne: Van valami az életedben, amit nem értesz, pedig már régóta próbálod megfejteni? Add át Istennek, és akár elmagyarázza neked, akár nem, bízhatsz Benne, hogy meg fog áldani és mindenféle válságon át fog vinni. (Joyce Meyer)


Én édes Istenem, mindig Te légy velem,
adj éber figyelmet, a jóra kegyelmet,
ó engedd, hogy legyek hűséges gyermeked,
számmal és szívemmel dicsérjem szent neved.
Én édes Jézusom, vezess a jó úton,
ne hogy eltévedjek, bűnt szóljak vagy tegyek,
földi életemnek legyen a lámpása,
a Te szent Igédnek áldott tanítása.
Ámen


Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.

„Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” (Róm 14,17)

Isten országa hétköznapi valóság, nem délibábos vallásos álom csupán. Mi motivál, mi mozgat; hol van életünk központja, hol dőlnek el dolgaink? A hasunkban vagy a szívünkben? Jézus erősen tanácsolta, hogy vegyünk Szentlelket, ne éljünk nélküle (Lk 24,48–49). A Lélek gyümölcse hitelesíti istengyermekségünket. Minden a gyümölcsért van (Gal 5,22). (Szeverényi János)

Kis nehézségek sokszor kiborítanak, és a nagy nehézségek hatására térünk ismét magunkhoz.

„Krisztus mondja: „Aki megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”” (Mt 10,33)

Jézus már régen vallást tett rólunk: az életét adta értünk, hogy éljünk. Most is közbenjár a mennyei Atyánál. Az életünk, örökké való létünk függ attól, hogy megvalljuk: Jézus az élet ura, mi őhozzá tartozunk. Jézus Krisztus Úr és Isten. Keresztyének ezrei adták ezért a hitvallásért az életüket. Mi megvalljuk-e az iskolában, a munkahelyen és a hétköznapok sodrásában, hogy kihez tartozunk? Ha igen, az élet a részünk! (Isó Zoltán)

MIHELYT SZÓLÍTALAK

Én csak egy szegény bűnös vagyok, Uram,
De mihelyt szólítalak,
Kegyelmeddel és irgalmaddal
Egészen elárasztasz engem.
Legnagyobb boldogságomról mondanék le,
Ha nem törekednék arra,
Hogy mindig csodálatos jelenlétedben éljek.

Kolumbusz Kristóf


Ne keseredjünk el, ha nehézségeket élünk át, mert ez nem annak a jele, hogy Isten elhagyott vagy lemondott volna rólunk.

„Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!” (Zsolt 22,12)

Sokszor megkísérti ez a gondolat a hívő embert: Hol van Isten? Miért engedte meg ezt az életünkben? Ha ránk szakad az ég, úgy érezzük, egyedül maradtunk megoldatlan problémáinkkal, bajainkkal. Barátaink, rokonaink is elhagynak, és úgy gondoljuk, Isten is néma marad kiáltásunkra. Valóban távol lenne Isten? A 22. zsoltár a szenvedő ember imádsága. Jézus is ezt mondta a kereszten kínjai közepette. Mindez arra tanít minket, hogy szabad kétségeinket, bizonytalanságunkat Isten elé vinni. Ő nem botránkozik meg szavainkon. Mellettünk van akkor is, ha felhők takarják a napot. „Bár késik a segítség, / és nem találsz vigaszt: / Eloszlik bú és kétség, / Előbb, mint véled azt.” (EÉ 342,6) (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)



„Őrizd meg a rád bízott kincset.” (1Tim 6,20a)

Vannak kincsek, amelyeket nem lehet e világi módon őrizni és sokasítani. Nem széfben elzárva, hogy ne lássa, ne tapintsa senki, nehogy elrabolják, hanem amint kaptuk: teljesen és egészen, amint éppen kell: továbbadva, szétosztva, hirdetve, megélve; akitől kaptuk, azzal kapcsolatban maradva, hogy megtartson benne. Ránk is van bízva kincs. Nem leszünk kifosztva, hanem gazdagodunk. Itt más „logika” működik, s máshogy „kamatozik”… (Kőháti Dóra)

Te lélegezz bennem, Szentlélek Isten,
Hogy ami szent, azt gondoljam.
Te parancsolj nekem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, azt tegyem.
Te hívogass engem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, azt szeressem.
Erősíts engem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, azt hűséggel megvédjem.
Te őrizz engem, Szentlélek Isten,
hogy szent kegyelmedet el ne veszítsem.
Ámen

A bölcsesség lehetővé teszi az ember számára, hogy a dolgok fölött álljon, anélkül azonban, hogy megvetné azokat; megadja, hogy a világot Isten szemével láthassuk - de az Ő szívével is egyúttal! Megtanít igent mondani Istennek, igent mondani korlátozottságainkra is, múltunkra is - számos csalódásunkkal, mulasztásainkkal és bűneinkkel együtt.

II. János Pál pápa


A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.



Aki Istentől fél, nem fél az emberektől.


Az igazság nem fél a világosságtól. (Fosdick)

„Az Úr azonban ezt mondta Gedeonnak: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr a békesség.” (Bír 6,23–24a)

1898 őszén Wisconsin államban összetalálkozott egy szállodában két utazó üzletember. Nem ismerték egymást, de mindketten keresztények voltak, és esténként együtt imádkoztak. Isten indította őket arra, hogy társaságot alapítsanak keresztény üzletemberek számára azzal a céllal, hogy Isten igéjét terjesszék. Közös ima után a Gedeon nevet választották a Bibliából, a Bírák könyve 6–7. részéből. Gedeon olyan férfiak vezetője volt, akik készen álltak Isten szolgálatára. Isten nagy bírává tette őt, hogy szabadítsa meg Izraelt. A mai gedeoniták szállodákban, kórházakban és börtönökben több száz millió (!) Újszövetséget ajándékoztak el. (Kőháti Dóra)

Egy Charney nevű francia férfi úgy megharagította Napóleont, hogy börtönbe csukták. Úgy tűnt, örökre elfelejtkezett róla mindenki a külvilágban. Magányosságában és elkeseredettségében kiválasztott egy követ a falban és ezt véste rá: "Senki sem törődik velem."
Egy napon egy zöld növény hajtott ki a padló kövei közül, és kezdett növekedni a cella tetején levő kicsiny ablak irányába. A fogoly naponta megtartotta ivóvizének egy részét, és ráöntötte a növény leveleire. Az addig növekedett, míg végül gyönyörű kék virágot bontott. Amikor a virágszirmok teljesen kibomlottak, a magányos fogoly áthúzta az előző időben falra vésett szavakat és föléjük írta: "Isten törődik velem."
De Isten további áldást is tartogatott e fogolynak. A férfi cellaszomszédjának volt egy kislánya, akit rendszeresen beengedtek látogatásra a börtönbe. A kislánynak tetszett az, hogy Charney annyira szereti azt a kis növényt és ezt másoknak is elmesélte. A hír eljutott Josephine császárnőhöz is, aki így szólt: "Ha egy férfi olyan nagy odaadással szeret és gondoz egy virágot, akkor nem lehet gonosz ember." Ezután meggyőzte a császárt, hogy engedje szabadon.
Charney magával vitte a virágot az otthonába, és gondosan ápolta egész életében. A virág azt tanította meg vele, hogy higgyen Istenben.

"Türelem, megértés és gyengéd figyelem napsütésnél jobban melegítenek, így nem hervad a szeretet virága, s aki ültette, örökké áldja."

Gyakran ebben az illúzióban élünk: azt szeretnénk, hogy változzon meg a környezetünk, a körülményeink, mert akkor minden jobban fog menni. Ez azonban általában tévedés. Nem a külső körülményeknek kell megváltozniuk, hanem először a mi szívünknek, amelynek meg kell tisztulnia az önzéstől, a szomorúságtól, a reménytelenségtől.
Az az érzésem, hogy az igazi élet másutt van, máshol, mint ami az én életem, ami nem igazi élet, szenvedései vagy korlátai miatt nem biztosítja számomra az igazi lelki kibontakozás feltételeit. A körülményeimnek csak a negatív oldalát látom, azt, ami hiányzik a boldogságomhoz; ettől elégedetlen, irigy, csüggedt leszek, és már nem haladok előre. Az igazi élet másutt van - mondom magamnak - és egész egyszerűen elfelejtek élni.
Pedig néha olyan kevés is elég lenne, hogy minden másképp legyen, és óriás léptekkel haladjak előre: más látásmód, a bizalom és a remény tekintete a helyzetemmel kapcsolatban, arra a bizonyosságra alapozva, hogy semmiben nem lehet hiányom.

"Gyomláld ki szívedből a gazt, mert nagyértékű magot vetnek belé. Ne burjánozzék ott semmi, ami ezt a magot elfojtaná!" - mondja Szent Ágoston. Üressé, tágassá kell lennie a szívnek, hogy ott felnőhessen és kinyílhasson a szeretet virága.
Akinek szíve saját énjével van tele, abba nem fér bele az Isten. Csak ha odaadtam mindenemet, lesz enyém a Minden. "Ha kenyeret akarsz venni, filléredet adod. Ha telket akarsz venni, tallérodat adod. Ha szeretetet akarsz venni, magadat kell adnod. A kenyér ára a fillér. A telek ára a tallér. A szeretet ára te vagy!" Nagy ár ez! De szinte semmi, ha összevetjük azzal a végtelen kinccsel, amely nélkül minden édesség keserű és minden vagyon koldusi nyomor. Aki így odaadta magát és akit így betöltött az Isten, az szabad, mint a tavaszi szél, annak testvére a nap, hold, ékes csillagok, annak nővérkéje a halál és barátja minden ember; annak öröme mások öröme, bánata mások bánata, annak élete Krisztus, halála nyereség; az nem tartozik senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel. De ezt a tartozást soha leróni nem tudja. "A pénzadósság csökken, ha leróni kezdjük. A szeretet tartozása annál inkább növekszik, mennél inkább szeretünk. Amikor adósságot fizetünk, vagyonunk kisebbedik. Amikor a szeretet tartozását rójuk le, szeretetünk egyre gyarapszik." Kifogyhatatlan, kimeríthetetlen a szeretet, akárcsak az Isten.

Nemeshegyi Péter S.J.

„Isten lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol 2,15)

Erről nem szeretünk beszélni, agyonhallgatjuk a személyes gonosz létéről, romboló munkájáról szóló kijelentést. Úgy is nézünk ki, hiszen sokszor a hazugság, gyűlölet, félelem igazgat, mozgat. De ő azért jött, hogy lerontsa életünkben az ördög munkáját, felépítményét. Kiálthatunk ma is: Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtunk! Szabadíts meg a gonosztól, mert elveszünk! (Szeverényi János)

Kudarc? Azt sem tudom, mi az. Mindig csak pillanatnyi megtorpanásokkal találkoztam. (Dottie Walters)



Még ha mindenki esélytelennek tart is, ne add fel...

„Nem vagyunk egyformák” - állítják magukról az emberek. Hogy a kecskék és farkasok mit állítanak magukról, nem tudjuk. De, hogy ők sem egyformák, az biztos. Igazolja ezt a következő történet:

Ez úgy kezdődik, hogy a kecskének sikerült fölmenekülnie a farkas elől a háztetőre. És miután már biztonságban érezte magát odafönn, elkezdte ócsárolni a farkast. Ez a farkas azonban nem gurult dühbe. Legalábbis nem mutatta. Leült a hátsó lábára, és nézte mereven a kecskét. Egy hangot sem adott ki a száján. Ez viszont a kecskét ingerelte föl.
- Megkukultál farkas koma, hogy egy szót sem szólsz? Jobban is teszed, ha hallgatsz, mert ha kinyitod a szád, lemegyek, és ellátom a bajodat.
A farkas meg se moccant. A kecske pedig tovább ingerelte - a farkas helyett - önmagát: - Tudod mi vagy te? Egy gyáva, csavargó, báránytolvaj. Akadtál volna csak velem össze ott lenn a pataknál, elvettem volna a kedved a húsevéstől!
A farkas ült tovább mozdulatlanul. A kecske pedig már kezdte elhinni, amit a farkasnak odakiáltott. Hogy erősebb nála és nem is érti, miért futott el előle. Egyre jobban megerősödött benne ez a tudat. Roppant erősnek érezte itt fenn magát. Mintha összenőtt volna a házzal, és a ház minden ereje és szilárdsága az ő tagjaiba szállt volna. Lenézett a farkasra, és most már teljesen elvesztette józanságát. Hogy merészel ez így bámulni rá, mint vadász a zsákmányra?
- Ha el nem takarodsz innen, azonnal lemegyek és eltaposlak, mint egy férget - kiáltotta magán kívül, és el is indult a háztetőn lefelé a farkas irányába.
A farkas csak ült mereven, mozdulatlanul. A kecske pedig már nem tudott megállni, még ha akart volna sem. A következő pillanatban nagyot huppant a földön, és ott állt a farkas előtt. A farkas fölállt ültéből. Szemében a győztesek lángja lobbant föl. Kitátotta száját, és elővillantak hatalmas fogai. A kecske megrettent. Már abban a pillanatban, amint lába a földet érintette, megváltozott körülötte minden. Ismét a félénk, ijedős káposztaevő volt, akinek legszörnyűbb ellensége a farkas. Egyetlen gondolata maradt csak: menekülni. Késő volt. A farkas villámgyorsan csapott le rá.

Farkasok és kecskék. Különfélék, akár az emberek. És az életük sem egyforma, akár az embereké. De a tanulság, amit levonhatunk: ugyanaz. Aztán, hogy megtörténik -e a tanulság levonása, ismét kérdéses. Mert nem vagyunk egyformák.

Önmagadra szegezd tekintetedet, és mások megítélésétől óvakodjál. Mások megítélésében sokszor tévedünk, de aki önmagát vizsgálja meg, mindig hasznosat cselekszik.



Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted megvalósul.

II. János Pál pápa

„Szenvedése után Jézus sok bizonyítékkal megmutatta az apostoloknak, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.” (ApCsel 1,3)

A szív gyenge, csüggedt és elkeseredett Jézus nélkül. Mert ilyenkor az ember csak maga van, és az Istennel való közösség hiányában nincs élet benne. Az apostoloknak a halálon győztes, feltámadott Jézus megjelent, így erősítette a szívüket, és élettel töltötte meg. A mi szívünket is erősíti jelenlétével az oltáriszentségben láthatóan és a hallhatóan hirdetett igéjében. Így tölt el bennünket is el nem múló élettel. (Isó Zoltán)

Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon. (Goethe)

„Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?” (Lk 18,7)

A hamis bíró példázatában Jézus arra tanít minket, hogy legyünk kitartóak az imádságban, ne csüggedjünk el. Ha az istentelen hivatalnok, megelégelve az asszony könyörgését, végre elintézte ügyét, mennyivel inkább törődik velünk a mi mennyei Atyánk! Isten nem közömbös szenvedéseink iránt. Egyszerűen az ő órája másképp jár, mint a miénk. Ő tudja, mikor jön el a segítség ideje. Bízzunk benne, hogy bölcsen dönt. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, amikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzékedet.

Weöres Sándor


A hit a dolgok legegyszerűbbje. Lehet, hogy éppen ezért oly nehéz megmagyarázni.


Akkor is legyünk óvatosak, ha mások életében látunk megrázkódtatásokat, mert lehetséges, hogy azt is Isten munkálja, éppen a javukra.


Az embernek csak azért érdemes élni, amiért képes meg is halni...


Az Ördög így szól: Tagadd el bűneidet és halj meg.
A Szentlélek így: Valld meg bűneidet Istennek és élj.

„Az Úr ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, hogy haragszol?!” (Jón 4,4)

Jónásnak nincs igaza. A haragvó embernek nincs igaza. Nincs, mert az ember haragja a másik ellen irányul: nem jó, amit a másik tesz, nem jó, amit a másik mond. Nem jó, ha nem az ő akarata és érdeke érvényesül. Sokszor így haragszunk az Istenre is. Az Isten „jogtalanul” irgalmas, „jogtalanul” kegyelmes a ninivei emberekhez! Az Isten „jogtalanul” irgalmas és kegyelmes hozzánk. Nem érdemeljük meg. Nem is lehet kiérdemelni, éppen ezért kegyelem és irgalom. És milyen jó, hogy ez az Isten saját döntése alapján így van! (Isó Zoltán)

Békéd, mint a folyó, szereteted, mint a hegy,
Szent Lelked, mint a szél, mely fúj mindenfelé.

Örömnek forrása, gyógyítja az életem.
Isten Szentlelke, töltsd be szívemet.
Jöjj Isten Szentlelke, töltsd be szívemet.
Jöjj Isten Szentlelke, töltsd be szívemet.


Inkább az igazság ütlege, mint a hamisság csókja.


Isten, aki híveid szívét a Szentlélek felvilágosítása által tanítottad, add, hogy Lelked által mi is megismerjünk Szent Fiadban Tégedet. Jöjj Szentlélek, békesség Lelke, töltsd el békéddel szívünket! Jöjj Szentlélek, öröm Lelke, töltsd el lelkünket isteni örömöd boldogságával, hogy a reménytelenség és szomorúság támadásait kegyelmeddel elviseljük és örömmel szolgáljunk Téged! Jöjj Szentlélek, örök Szeretet, taníts meg mindig szeretni, viszonzás nélkül is szeretni, megbocsátani és bocsánatot kérni. Jöjj Szentlélek Úristen, áraszd reánk teljesen, mennyből fényességedet!

„Jézus így szólt: »Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.«” (Lk 5,32)

Nincs közünk Jézushoz, ha nem térünk meg teljes szívünkkel hozzá. Ő a bűnösökért jött, azokért, „kik eltévedtek az úton” (415. énekünk). Isten megváltó szeretetének korlátja én magam vagyok, amikor eszem ágában nincs bűnbánatot tartani, gondolkodásomat megváltoztatni. Isten ma is megtérésre hív minket: az egyént és a közösséget is. (Szeverényi János)

Jöjj, Szentlélek, tölts el engem!
Az Atya Lelke, éltess engem!
A Fiú Lelke, válts meg engem!
Ó, örök Szeretet, hass át engem!
Tüzeddel gyújts lángra engem!

Fényességeddel világosíts meg engem!
Eleven forrás, itass engem!
Bűneimtől tisztíts meg engem!
A visszás korszellemtől távolíts el engem!
Vigasztalásoddal enyhíts engem!

Keneteddel erősíts meg engem!
Kegyelmeddel vezess engem!
Angyalaid által oltalmazz engem!
Tőled elszakadni soha ne hagyj engem!
Szentlélek-Isten, hallgass meg engem!

Kegyelmed sugara érintsen meg engem!
Az erények áramával árassz el engem!
Kegyelmeiddel bátoríts engem!
Gyümölcseiddel üdíts fel engem!
A gonosz ellenségtől védj meg engem!

A végső harcra kenj föl engem!
Halálom óráján támogass engem!
Utána pedig vonj magadhoz engem!
Hogy minden szentekkel egyetemben
Dicsérjem az Atyát, a Fiút és Téged,
Ó, szelíd Vigasztalóm, örökké.

„Krisztus mondja: »Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik.«” (Jn 10,9)

Annyiféle ajtót nyitnak meg ma a kereső emberek előtt, kihasználva, hogy milyen magányos és elkeseredett a támasz nélküli ember. A lelki éhségre, a céltalanság, a létbizonytalanság megoldására, a spirituális vágy csillapítására iparágak épültek ki. Jézus nem „egy lehetőség” a sok közül, nem egy jobb lehetőség a többi jó között, sem szimpatikus tanító vagy bölcs, netán egy különlegesen jó ember, egy alternatíva, amelyet ki lehet próbálni; nem egy ajtó – az ajtó. Minden más „ajtó”, amely megváltást ígér, hamis. (Kőháti Dóra)

„Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved.” (Ézs 7,4)

Ézsaiás próféta nehéz feladatot kapott. Az ellenségtől megrettent királyhoz, Áházhoz kellett mennie az Úr üzenetével. A fenyegető veszedelemmel szemben hirdette: nem a félelem, a pánikba esés a megoldás. Stresszoldó tréning és nyugtatók helyett komolyan vehetjük az Úr ígéretét. A nehézségekkel, gondokkal, bajokkal szemközt is megőrizhetjük nyugalmunkat, belső békénket, ha belekapaszkodunk a biztató szóba: Ne félj! Isten már tudja a kiutat, ne engedd, hogy a kétségbeesés, a rémület irányítsa cselekedeteidet. Jó várni és csendben lenni az Úr szabadításáig. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

Mennyei Atyám! Minek tagadnám, Te úgyis látod, hogy időnként elfáradok, sőt elegem lesz, besokallok. Emberi gyengeség ez, a bűn következménye. Olykor még a családom tagjai is kiakasztanak, pedig nagyon szeretem őket és örülök, hogy ajándékba adtad mellém mindegyiküket. Köszönöm azokat, akik kegyelmedből még mellettem lehetnek. Hálás vagyok értük. Add, hogy ezt ne felejtsem el akkor se, amikor gyengébb pillanataim, óráim vannak. Ámen



Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
(Wass Albert)


Mindennap újra kell hinnünk, a tegnapi hit mára mit sem használ.


Semmi sem gátolja annyira, hogy természetesek legyünk, mint az, ha természetesnek akarunk látszani. (La Rochefoucauld)

A bölcs nem az, aki soha nem szenvedett, hanem aki átélte és legyőzte a kétségbeesést!

Indiai tanítás


A gyermekek számára a legtökéletesebb szociális háló, ha szüleik becsülik egymást.

Jan Blaustone


A hitetlenség bűne a remény hiánya; maga a reménytelenség. Azt szoktuk mondani, hogy a bűn gyökere abban áll, hogy az ember olyan akar lenni, mint az Isten. Ez csak a bűn gyökerének egyik oldala, mert amikor az „Istenné válás” nem sikerül, akkor elveszti reményét és kétségbeesik. Íme a bűn gyökerének második oldala, mert sokszor nem annyira a bűn dönt minket romlásba, mint inkább a reménytelenség.
Az isteni ígéretekben remélő ember áll hozzá normálisan, józanul, realistán a valósághoz. A krisztusi remény nélkül ez az élet őrült zuhanás a semmibe. A teljesen reményvesztett lélek olyan, mint a pók hálójába került légy, amelyet a pók már méreggel elbódított. A látszólagos nyugalom csak készülődés a légy felfalására.

Minden bűnben van valami súlyosabban mérgező anyag, mint maga a konkrét bűn. Ez nem más, mint a természetfeletti remény elhagyása.

„A századosnak ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.” (Mt 8,13)

Jézus a római százados hitére hagyja a szolga helyzetét. De mit hisz a százados? Azt, hogy a szolgája meggyógyul? Azt, hogy Jézusnak csodatévő, mágikus ereje van? A százados hite Jézus szavának ellenállhatatlan, teremtő erejére irányul: amit ő mond, az megtörténik! „…csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.” Teljesen Jézusra, az ő akaratára, az ő szavára hagyja magát és a szolgáját. Ez a hit csodája és ereje. Ezért van élet, ezért van gyógyulás. Ebből a hitből van nekünk is életünk és a bűn betegségéből gyógyulásunk. (Isó Zoltán)

„Amikor eljött a pünkösd napja, és a tanítványok együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel.” (ApCsel 2,1–2.4)

Eljött-e már számodra is a „pünkösd napja”? Nincs ennél nagyobb ajándék: Isten bennünk. „…minden vágyad az Isten szava benned…”– írta Babits. A mennyei tűz égessen ki minden szemetet, bűnt életedből, és hevítsen fel a mennyei szeretet hőfokára! (Szeverényi János)

Csak, ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni. (Joseph Campbell)



Ha szívesen hordod a keresztet, magára vesz, s az óhajtott véghez vezet téged, ahol vége szakad a fájdalomnak. (Kempis Tamás)


Isten tudja, hogy akkor vagyunk boldogok, ha szeretve érezzük magunkat, és ha mi is szeretünk. Tudja azt is, hogy a szeretet hiánya szenvedést, frusztrációt, bizonytalanságot okoz számunkra. Ezért mondja: Szeress!
Megtanulni úgy szeretni, ahogy Isten szeret, nem könnyű, és nem is spontán folyamat. Hosszú és igen fáradságos küzdelemről van szó, amely során elbukhatunk, megfáradhatunk, elveszíthetjük célunkat, bátorságunkat. Isten tudja ezt, és ezért elénk jön, nem mint szigorú bíró, hanem mint egy jó apa vagy anya; ő nyújtja kezét felénk, mert magánál akar tudni minket… mint gyermekeit.
Isten nem botránkozik meg miattunk, nem ítél el, nincs benne félelem a rossz sötétjétől, és nem jön indulatba bűneink miatt. Lehajol hozzánk, lábainkat mossa, megérintve és begyógyítva rejtett sebeinket, amelyekhez még mi sem merünk nyúlni. Ez a logikája annak, aki szeret.

Rácz Piusz OFM

„Krisztus mondja:„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”” (Jn 10,27–28)

A Szentháromság második személye, Jézus a pásztor és juhai metaforában úgy mutatkozik be, mint aki szüntelenül törődik az övéivel. Ismer név szerint, és örök életet ajándékoz nekünk. Kezében biztonságban vagyunk jó és rossz napokban egyaránt. Mindez örömmel és jó reménységgel tölthet el minket. Egy régi ének sorával mondhatjuk: „Hű Jézusom kezébe teszem kezem le én.” Ha figyelünk hangjára, akkor senki és semmi sem szakíthat el minket tőle. Ilyen Megváltónk van, aki ennyire szeret minket. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

Láttatok ragyogóbb napsugarat annál, mely a záporeső után áll elő? Ilyen ragyogó a lélek öröme a bűnbánat könnyzápora után. (Spurgeon)


Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat.

Winston Churchill


Nincs olyan fájdalom, gond, mit meg nem oldhat,
Nincs olyan nagy hegy, mit Ő meg nem mozdíthat,
Nincs oly sötét nagy vihar, mit le nem csendesít,
Nincs olyan nagy bánatod, amin Ő nem segít.

Mert e világnak terheit mind vállain hordta.
Tudom testvérem, hogy Téged is hordoz majd.
Jézus hordoz majd...


Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! A nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk.
(Antoine de Saint-Exupery)


Szentlélek nélkül olvasni a Bibliát annyi, mint valaki napsütés nélkül akarná használni a napórát. (Stewart)


Vedd számba egyetlen napodat! Hányszor és miben kerested az Urat, hányszor és miben igazodtál hozzá, hányszor és miben adtál hálát neki?