A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek
pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra.
A nagy szenvedést átélt ember új szívet kap Istentől.
A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére.
Erich Fromm
A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)
Aki
engedelmeskedik, mindig jól cselekszik. - Az engedelmesség nem azt
jelenti, hogy az egyes esetekben mindig megcselekszem, amit kívánnak
tőlem, hanem azt a benső elkötelezettséget, amellyel kiszolgáltatom
magam Isten akaratának. És nem fogcsikorgatva hajlok meg szándékai
előtt, hanem saját akaratommá teszem az Ő akaratát.
Mivel a bűn
az ember engedetlensége által jött be a világba, így csak engedelmesség
által lehet a bűn rabságából megszabadulni. Az engedelmesség út a
szabadsághoz. Mennél inkább engedelmeskedünk a kinyilatkoztatott
igazságnak, annál inkább szabadokká válunk. Mivel azonban az ember a
saját erejéből nem tud megszabadulni a bűntől, így ahhoz kell
segítségért fordulnia, Akinek van hatalma megtenni azt. Ha az ember
szívből vissza akar térni szerető Atyjához, akkor Isten olyan erőket
mozgósít, amelyek ezt lehetővé is teszik. Így nyerhet az ember rövid
földi engedelmessége által örökké tartó csodálatos szabadságot.
Az
emberek valóban értelmetlenül cselekszenek. Azokkal a szabadságokkal,
melyek az övék, nem élnek; s olyat követelnek, ami nem övék...
Kierkegaard
Az
időt nem ragadhatjuk meg. De hagyhatjuk, hogy az idő által Isten
ragadjon meg bennünket. És ezzel mi ragadhatjuk meg az Életet. (Gyökössy
Endre)
Bár mi nem kerestük Istent, Ő keresett bennünket, hogy mi is kereshessük Őt.
Szent Ágoston
Egy imában jobb, ha a szívünk van benne szavak nélkül, mint szavak a szívünk nélkül. (John Bunyan)
Érezte,
hogy ami előtte áll, az hosszú és nehéz út lesz. De tudta azt is, hogy
lesz ereje ehhez az úthoz. Mert akivel nekiindult ennek az életnek, azt
maga választotta. S az asszony útja az ura mellett halad, könnyű s nehéz
időkben egyaránt.
Wass Albert
„Híre
sem lesz többé országodban erőszaknak, határaidban pusztulásnak és
romlásnak. Isten szabadítását nevezed kőfalaidnak és dicséretét
kapuidnak.” (Ézs 60,18)
Melyik az az ország, amelyikben nincs
háború, erőszak, pusztítás? Jó lenne odaköltözni, letelepedési engedélyt
kérni. Ott lakni és örökös állampolgárává válni. E földön minden
országban van erőszak és pusztítás… mégsem reménytelen a helyzetünk.
Pünkösd ünnepén a szívünk különösen tele van hálával. Isten gyermekei
már itt az ő országának tagjai, és – ígéretének értelmében –
biztonságban érezhetik magukat jelenük és jövőjük felől. A szabadító
Isten már itt magához ölel, Szentlelkével ad bizonyosságot, és nekünk
küldetésünk, hogy az erőszak és a romlás közepette a szeretet, a
megbocsátás, a béke evangéliumát hirdessük, a fényt a sötétségben.
Jövel, Szentlélek, adj örvendező szívet és rólad tanúságot tévő életet! (Kőháti Dorottya)
„Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.” (Zsolt 118,18)
Többen
úgy gondolják még a mai időkben is, hogy a világban tapasztalható sok
nyomorúság, éhezés és háború Isten büntetése. Valóban csak ítélet ez?
Hisz Isten valójában nem büntetni akar, hanem megmenteni! Ő nem
keményszívű, hanem jóságos… Jézus úgy tanította imádkozni övéit, hogy a
mennyei Atyát láthassák benne. Ezt azonban csak az tudja, aki már
megtapasztalta: belebukunk a saját elképzeléseinkbe, de az utolsó
pillanatban megoldást kap az életünk. Van megtérés és újrakezdés. Váljon
személyes imádságunkká a 118. zsoltár! (Missura Tibor)
„Krisztus
mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg
vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”” (Mt 11,28)
Ma
újra ezzel a csodálatos mondattal indulhat a hetünk. Biztató szó, drága
ígéret, különleges lehetőség ez a heti ige. Nyugtalan világunkban
nyugtalan szívünk és életünk nincs hontalanságra és kilátástalanságra
ítélve. Terheinket letehetjük, fáradtságunkat feloldhatjuk,
békességünket megtalálhatjuk – nála. A hívás nekünk szól. (Hafenscher Károly [ifj.])
Mint ahogy a hitetlenek legnagyobb bűne a Krisztusban való életnek a
megtagadása, úgy az Isten gyermekeinek pedig a Szentlélek által
túláradó életnek a megtagadása. (Ruth Paxon)
„Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon.” (Zsolt 141,4)
Sokkal
boldogabb lenne az élet, ha Isten nem engedné meg a rosszat. Ha
megállítaná a kezünket, a szívünket, a gondolatainkat, amikor az rosszra
hajol. Csakhogy ez nem így működik. Minden élethelyzetben döntés elé
kerülünk: az Isten szerintit választjuk-e? Kísérje e zsoltárvers mai
napunkat, s legyen fohászként szívünkben, hogy őrá figyelve ne hajoljunk
a rosszra! (Hulej Enikő)
Tények
kellenek itt is. Hiába hirdetem Jézus szabadítását, ha én magam hajlandó
nem vagyok a halálba adni életem. Tények beszélnek.
(Molnár Mária)
Virágdíszbe
öltözött templom, orgonazúgás, hófehér menyasszonyi ruha, egyedülálló
élmény a menyasszonynak, a vőlegénynek és az egész násznépnek; ezt nem
lehet kihagyni, ezt egyszer mindenkinek át kell élnie – mondják sokan,
mert érzik, hogy a templomi esküvő nem csupán egy szertartás, egy a sok
lehetséges ünnepi esemény közül, hanem van valami "földöntúli" tartalma
is, mert valami megváltozik általa. De hát mi is történik ott, a
templomban az oltár előtt? Gyakori vélekedés: az is csak egy ceremónia,
egy új papír. Pedig a templomi esküvő a házasság szentsége
kiszolgáltatásának első pillanata, hogy azután ez a
szentség-kiszolgáltatás egy életen át megszakítás nélkül folytatódjék. A
házasság szentségének kiszolgáltatója ugyanis nem a pap, hanem a férfi
és a nő, akik kölcsönösen önmagukat ajándékozzák egymásnak, jellé teszik
önmagukat, annak jelévé, hogy Isten mennyire szereti az embert.
A
házasságnak maga Isten a szerzője, mert Isten a férfi és a nő szívébe
oltotta a vágyat, hogy valakinek magát elajándékozva kiegészüljön, "és
ketten egy testté legyenek" (Ter 2 24). Ezért Isten megáldja a
házastársi szeretetet, és az emberpárt bevonja teremtő művébe. Isten
kimondta rájuk a maga IGEN-jét, egymásnak rendelte őket. Amikor pedig a
menyasszony és a vőlegény az oltár előtt kimondja egymásra az IGEN-t,
Isten akaratát teljesítik. És történjék most már bármi, Isten az IGEN-t
soha vissza nem vonja, áldása végleges. A szentségi házasság tehát nem
csak addig létezik, és addig köti a feleket egymáshoz, ameddig a
szerelem nagy lángon lobog, vagy ameddig ők ketten jól érzik magukat
együtt.
Isten kölcsönös önátadásra hívja a házasságban élőket. Ez
a teljes és kölcsönös önátadás, a "felette nagy titok" (l. Ef 5, 32),
maga a szentség. Tehát a házasság szentsége alapvetően az adás
szentsége. Valahányszor egy házasság meg akar újulni, a házasság ezen
alapvető vonásában kell megújulnia: ismét kész vagyok önmagamat
maradéktalanul odaajándékozni a másiknak, ismét kész vagyok
maradéktalanul az ő boldogsága lenni. A keresztény házastársak sajátos
ajándékokkal, kegyelmekkel rendelkeznek, ezek erejével segítik egymást a
házaséletben, a gyermek elfogadásában és nevelésében. E kegyelem
forrása Krisztus, aki "velük marad" a házasság nehéz perceiben is,
amikor "esteledik", és erőt ad nekik, hogy egymást természetfölötti,
nemes és termékeny szeretettel szeressék.
Korunkban a szeretet sokak
számára "énközpontúvá" vált, a szeretet minőségét azon mérik le, hogy
"engem boldoggá tesz-e, vagy sem". Jézus a házasság szentségében élőket a
"teközpontú" szeretet gyakorlására hívja meg: Add életedet a másikért!
Önmagát állítja elénk például: "ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én
szerettelek titeket." (Jn 13,34) Önmagáról pedig így vall: "az életemet
... Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól." (Jn 10,18) A
szentség erejében válik képessé az ember a mind önzetlenebb szeretetre
és a legteljesebb kibontakozásra.
Élni a házasság szentségét azt
jelenti, hogy a férfi és a nő kegyelmi közösségben marad Krisztussal. A
szentség a maga teljességében gyümölcsözően csak azok számára tud jelen
lenni, akik valóban egyek Vele, akik nem csak mellette, külső
szemlélőként, hanem Vele eleven közösségben élnek, azaz "úgy szeretik
egymást, ahogy Ő szeret minket."
Élni a házasság szentségét azt
jelenti, hogy személyes szeretettel fordulunk egymás felé. Jézus önmagát
adta értünk, semmit sem tartva meg magából önmagának. A mai ember
személy-tudatát felülmúlja individuum-tudata, és ezt befedi biológiai
lény-tudata. Az individuális kapcsolatban az ember csak a felszínen
találkozik a másikkal úgy, ahogy a tárgyak érintkeznek egymással, ahogy
két biliárdgolyó ütközik, ahogy az autóbuszon két ember válla
összekoccan. Sok kortársunk a házasságban is individuálisan éli meg
kapcsolatát, ezért tud olyan könnyedén elválni. A személyes kapcsolatban
az ember részt vesz a másik életében. "Ha valaki szeret engem,
megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és
lakóhelyet veszünk nála." (Jn 14, 23) A személyes kapcsolatban állók
kölcsönösen lakást vesznek egymásban, mennél inkább szereti az egyik a
másikat, annál inkább egymásban léteznek, így mindegyikük nagyobb
mozgásteret nyer. Sohase feledjük személy voltunkat, sohase érjük be
puszta biológiai együttléttel! A csak a biológia síkján mozgó
házasságban könnyen megszületik az elv: ma veled, holnap vele; a
megfogant élet az abortusz áldozatává válik, hisz az csak egy biológiai
aktus nem kívánt mellékterméke, amelyet biológiai úton el lehet
távolítani. Korunk egyik veszélye, hogy az ember önmagát biológiai
lénnyé fokozza le, vagyis megfosztja önmagát transzcendens távlataitól,
ami egyszerre hat ki személyes kapcsolataira, szexualitására és az
élethez való viszonyára.
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy
megelőzően szeretünk. Krisztus már akkor is szeretett bennünket, amikor
még bűnösök voltunk. A házasság és a család élete akkor erős, ha
leggyengébb tagjában is él a megelőző szeretet. Jézus a Tóbiás könyvéből
származó ószövetségi "amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se
tedd"-el szemben az újszövetségi "amit akarsz, hogy neked tegyenek, te
is tedd"-et állítja elénk. Az ószövetségi tézist követők életében
stagnál a szeretet, nincs kezdeményezés, nem bántjuk egymást, és
elvárjuk, hogy a másik se bántson minket. A jézusi tézis a szeretet
szüntelen növekedésével ajándékoz meg. Ha a másiknak nincs is ereje a
kezdeményezésre, én mindig kezdeményezhetek szeretettel, megbocsátással,
lemondással, adakozással, áldozatvállalással, és így szüntelenül adott a
szeretet növekedésének lehetősége.
Élni a házasság szentségét azt
jelenti, hogy nem szűnik meg a kommunikáció a házasságban és a
családban. A szentháromságos Isten közössége szüntelen kommunikáció.
Olyannyira az, hogy háromságos egy Istenről beszélünk. A házasság
szentsége teremtette egységet mind a házasságban élők, mind a család,
mind pedig a külvilág akkor fogja megtapasztalni, ha a szeretet eleven
kommunikációja él a férj és feleség között. Az a szeretet, amelyet nem
kommunikálnak, nincs.
Bíró László
az MKPK családreferens püspöke