A kísértés nem szégyen, hanem nélkülözhetetlen része az emberi élet küzdelmeinek. Kerüljünk ki győztesen belőle!

A morális, keresztény önelemzés szükséges előfeltétele az igényes életnek, valami mégis hiányzik belőle. Az elhatározás. Hasonló az ilyen ember a szabadulásáról álmodozó fogolyhoz, kiből lassan kikopik a cselekvés ereje. Belesüpped ábrándjaiba, elernyed, s talán épp álmai teszik végképp fogollyá.

Egyetlen szentségnél sem éreztem oly erősen, mint épp a gyónás szentségénél, hogy a szentség - jobb szó híján és sok mindenen túl - cselekedet is, méghozzá a lélek legrejtettebb erőit is megmozgató cselekedet. S ez a cselekedet jóval több a legtisztább szándékú önelemzésnél s földi jótettnél is. A gyónás szentségében titokzatos módon mindig jelen van ez a drámai pillanat. Semmiféle önelemzés és semmiféle bánat nem pótolhatja ezt az értéket. A lelkiismeret-vizsgálatot és bánatot csakis a gyónás emeli valamiféle hasonlíthatatlan drámai történéssé, konkrét erejű mozzanattá. A gyónással küszöböt lépsz át, mely a bűn rabságából Isten szabadságába vezet. Fellélegzel. Megtetted a nagy lépést. Látszatra alig „történt” valami; „cselekedeted” isteni közegben játszódott le. Csak csöndes ujjongásodon érzed, mennyire valóságos szabadulásod. De épp ez a titokzatos „cselekvési mozzanat” magyarázza azt, hogy el is lehet szokni tőle. Erő, és újra és újra elhatározás kell minden egyes gyónáshoz, mint minden valódi cselekvéshez. S már a cselekvés „misztikájához” tartozó kérdés volna azt megfejteni, az ember miért hajlamos a restségre akkor is, mikor az rabságot, rosszat, árnyékot jelent számára, s miért rest megtenni a döntő lépést, mikor az a szabadságba, örömre és világosságra vezet?

Azoknak írtam, akik átélték a léleknek hasonló, indokolatlan bénaságát, vagy épp most élik át. Örökös lelkiismeret-vizsgálatban élnek talán, és ismerik a bánat könnyeit is. Csak épp a nagy lépésig nem tudnak eljutni. Ahhoz a lépéshez, mikor a szabaduló fogoly riadtan veszi észre szívében, hogy a hosszú fogságban hozzászokott fogságához! Aztán összeszedve minden erejét, kilép börtöne ajtaján, s talán csak fölujjongó szívével érzi, mi is történt vele.

Pilinszky János

„A mi Urunk Jézus Krisztus meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.” (1Thessz 5,10)

A kereszt biztonságunk forrása. Embermagányunk oldódik fel azáltal, hogy Jézus meghalt a kereszten. Elszigeteltségünk szűnt meg azáltal, hogy a templom kárpitja kettéhasadt. Krisztus halála nélkül a reménytelenség és a magány, az elszigeteltség és a félelem az ember osztályrésze. De a kereszt is azt hirdeti: Velünk van az Isten! Ha ébren vagyunk vagy alszunk, velünk van. Életünkben és halálunkban is velünk van. A szívünk bizodalmával feleljünk erre az ajándékra! (Bence Imre)

Aki báránnyá lesz, hamarosan észreveszi, hogy még nem halt ki minden farkas.

Spurgeon

Az Istentől való függés függetlenít az emberektől.


Gyűlölöm a hazugságot, megvetem, nem tűrhetem, nem azért, mintha egyenesebb volnék, mint más, hanem mert a hazugság engem egyszerűen megrémít. Valami halálos illatot, a halandóság ízét érzem a hazugságban.
(Joseph Conrad)

Ha ott van a szíved, mindig találsz megoldást, ha nincs ott a szíved, mindig találsz kifogást. (Bhakti Abhay Narayan)

Jutalmam, hogy szolgálhattam!

Krisztus minden nap bennünk akar föltámadni.


Mi sohasem bocsáthatunk meg annyit, mint amennyi nekünk bocsáttatott meg.

Fosdick


Nem enyém ez a fény, csak bennem jár. (Reményik Sándor)

„Pál írja: Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1Kor 9,16)

Pál azt írja: kényszer. Én meg a tapintat nevében sokszor elhallgattam. Tapintat, mondtam magamban, de valójában a gyávaságom miatt maradtam csöndben. Ki tudja, hányan nem hallottak vigasztaló szót miattam… A gondolat, hogy örömhír híján csüggedten maradtak, nagyon megszégyenít. Add, Uram, hogy a következő alkalommal ne hallgassak, amikor beszélnem kell! (Balogh Éva)

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4,29)

Vajon a mi beszédünk áldást vagy átkot hoz hallgatóinknak? Szoktunk-e utánagondolni szavaink következményének? Építjük a testvéri közösséget, vagy éppen bomlasztjuk beszédünkkel? Ismeretes a szóböjt fogalma, de gyakoroljuk is? Lehet, hogy jobban meg kellene fontolni, valóban olyan lényeges a legújabb pletykák, híresztelések továbbadása a másik emberről? A nyolcadik parancsolat arra kötelez minket, hogy inkább csak akkor szólaljunk meg, ha valóban jót tudunk mondani a másikról. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

Szomorú lehet az ember, ha Istent nem érti meg, de sötét csak akkor, ha ellenáll Neki. (Zeller)

A kereszt az a kereszteződés, ahol Isten és az ember mindig találkozhat.

A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.

Seneca

A Sátán fegyvertára kifogyhatatlan, de az Úr Jézusé is.

„Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját.” (Jer 31,10)

Isten ítélete szétszórta Izráelt a babiloni fogságban. Van-e még remény a nép összegyűjtésére, a hazatérésre? Ez a próféta és sokak kérdése. Isten válaszában bocsánatot, új kezdetet ígér a benne bízóknak. Jézus jó pásztorként azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. Ő utánamegy az egy eltévedt báránynak is, mert igazán szereti az övéit. Ahogy régen a választott népnek szólt az ígéret, úgy most az Istentől távol élő embert biztatja: Krisztus halála által új közösségre és oltalomra találhatunk a gyülekezetben. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

Dicsőség, szent áldás, tisztesség
A föltámadt Úrnak, Húsvéti Báránynak,
Dicsőség, szent áldás, tisztesség.
A halál és élet harcra szállt.
Meghalván az Élet a halálon úr lett.
A halál és élet harcra szállt.

Mit láttál, szent asszony, a sírnál?
Sírnak ürességét, Krisztus dicsőségét.
Mit láttál, szent asszony, a sírnál?
Fényes nap! Úradta ékes nap!
Isten adta nékünk, azért örvendezzünk.
Fényes nap! Úradta ékes nap!

„Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.” (Jer 31,31)

Kellett egy új egyezség, amely felülírta a korábbi megállapodást. Ez az új szövetség mennyivel tágabb ölelésű, mennyivel előnyösebb körülményeket kínál! Miért is van az, hogy Isten kinyújtott kezét még mindig kevesen veszik észre? (Balogh Éva)

Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám.

Boldog Kalkuttai Teréz

Ha szeretünk valakit, akkor szenvedéseiben is osztozni kívánunk.

Ismered az öröm tízparancsolatát? Íme:

 1.    Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt!
   2.    Mosolyogj és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is!
  3.    Szívből ismételgesd: „Isten, aki engem szeret, mindig jelen van.”
   4.    Szüntelenül törekedj arra, hogy csak a jó oldalukat lásd az embereknek!
  5.    Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot!
    6.    Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb!
   7.    Munkádat örömmel és vidáman végezd!
    8.    A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd!
    9.    A szenvedőket vigasztald, magadról feledkezz meg!
  10.                      Ha mindenütt az örömöt terjeszted, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz.


Isten teremtő Isten, aki a nemlétből hozta elő a létezőket - szabad elhatározásából, szeretetből. Ha erre képes, akkor megteheti azt is, hogy fölkelti a porból mindazokat, akiket szeret. A Szeretet ugyanis nem olyan világot kíván, ahol nincs ott az, akit szeret.
Íme az Isten gyöngédsége és hatalma, íme az ő állandó vigasztalása ebben a mulandó világban.

Jézus nem annak lát bennünket, akik vagyunk, s akinek magunkat tartjuk, hanem a lehetőséget látja bennünk Isten ihletése, irányítása alatt.

Lelkünk gyógyulását abból láthatjuk, ha mindenben szükségét érezzük az orvosnak, mindinkább felismerjük bajainkat, s mind nagyobb mélységből kiáltunk Hozzá.

Oly sok fa törik le saját termésének súlyától, pedig a vad szelek sem bírták megroppantani.


 Minden öröm szabad nekünk, amit nem kell titkolnunk, s ami miatt később nem kell az önvád keserű könnyét hullatnunk.



Nagyon gyanús, mikor valaki bűntudat nélkül járkál a világban s ugyanakkor örömről, hitről, növekedésről beszél.

SUGARAT HORDOK

Örök, dicső tekintetetedből,
én Istenem, fénylő Napom,
sugarat hordok a szívemben
sötét, ködös, nagy utamon.
A Te szemed reám tekintett:
Ím, az enyém is ég, ragyog.
Beboríthat mindent az éjjel:
Fényedből egy sugár vagyok.

Túrmezei Erzsébet

Szűz Mária! Testemet és lelkemet ma, mindennap és halálom óráján a te oltalmadba, különös gondviselésedbe, anyai szívedbe ajánlom! Neked ajánlom minden reménységemet, minden örömömet, minden gondolatomat és esendőségemet, életemet és halálomat. Közbenjárásod és érdemeid által eszközöld ki nekem a kegyelmet, hogy minden gondolatomban, szavamban és tettemben a Te isteni Fiadnak szent akaratát teljesítsem.

Gonzága Szent Alajos

Tegnapon én Veled élni szűntem.
Újra kelőn Veled él, ki meghal!

Damaszkuszi Szent János

A fontos dolgokban: egység; a vitatott dolgokban: szabadság; mindenben: tisztaság. (Richard Baxter)

A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni.

André Gide

A hit arra bátorít bennünket, hogy a sír ridegsége mögött is meglássuk Isten szeretetét.

A hit minden csoda és titok alapja, a hit a sikertelenség legmegbízhatóbb ellenszere.

Czimer Györgyi

A szenvedés szentély, amelyben az Isten az emberrel együtt akar lenni.

„Aláhúzhatjuk az „íme” szócskát. Jelzi, hogy az, ami láthatatlan, valami módon a tapasztalat tárgya lesz újra, meg újra, hogy jelenlétének új, meg új csodáját tapasztalják majd meg. Aki csak engedelmeskedik a szavának, annak öröksége és része lesz a jelenlét hatalmából.” (Ablonczy Dániel)


Azért olyan szegények a hívők, mert nem adakoznak.

Csönd van… Krisztus alászállt a holtak országába. Ez nemcsak azt fejezi ki, hogy valóban meghalt, valóban befejezte a földi életét, hanem azt is, hogy halálának jelentősége van a megholtak számára. Ő az emberrélevésben közösséget vállalt az élőkkel, azokkal, akik küzdenek, szenvednek, keresik az igazságot és a boldogságot. A halálban viszont azokkal is közösséget vállalt, akik úgy szállnak le a sírba, hogy nem találták meg az igazságot és a boldogságot.

Egyszer olvastam a kitartás fontosságáról egy idézetet, amelyben Kurt Dimberger, a híres hegymászó, aki a K2-t mászta meg mondja: "nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében". Igen. Sokat jelenthet a mindennapokban, hogy tanuljunk meg küzdeni. Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy ne adják fel a küzdelmet, legyen kitartásuk, ha nehezen megy a lecke megoldása, ha problémákba ütköznek, ne lombozódjanak le, hanem újult erővel folytassák, és mi magunk is bíztassuk egymást arra, hogy tarts ki, légy erős és próbáld az akadályokat legyőzni. Milyen szükség van ma, sok erőtlen élet számára a bátorító szóra, a családban, az iskolában vagy a munkahelyen.

Életünk mély pontján jusson eszünkbe, hogy a lejtőn csak térdelve lehet megállni.

„Isten, aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32)

Nagyszombat: ma némák a harangok. Fekete leplek a templomokban. Gyász, félelem, értetlenség a tanítványok szívében. Miértek, de csak némaság, csend. Isten nem kímélte tulajdon Fiát! Magunkra maradtunk, ha nagyszombat után nem virrad a másnap. A kísértő azonban nem vehet erőt rajtunk! Isten vele együtt odaajándékoz nekünk mindent! A nagyszombatok félelme, a magunkra hagyatottság érzése, az Isten nélküli világ érzete ha elfog, ha a halál tűnik a győztes hatalomnak, ragaszkodjunk ehhez az igéhez. A húsvét hajnala érkezőben! Isten így akarta, így cselekedte: Krisztus legyőzte a halált. Mai tanítványok, akik félünk: ez az este szépséges, mert fájdalmában ott a remény, gyászában a hit: felvirrad. Feltámad! (Kőháti Dóra)

Istené minden és a tied semmi! S ha semmiségedet örömmel vállalod, akkor békességed lesz Istennel.

„Magasztaljátok Istenünket!” (5Móz 32,3)

A hála szavait kimondva minden megváltozik az életemben. Átrendeződnek a hangsúlyos pontok. A hála megtölti friss levegővel körülöttem a teret. Minden könnyebb lesz valamivel. Miért is gondoltam, hogy Istennek van szüksége az én hálámra? Nekem van szükségem arra, hogy dicsérni tudjam Istent. (Balogh Éva)

Mi magunk legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban.

Gandhi

„Mindenben és mindenek fölött legyen benned jóakarat, ez az egyetlen szándék meg fogja adni lelkednek minden erény ragyogását és különleges érdemét.”

A belső béke szükséges és elengedhetetlen feltétele a jóakarat, amit nevezhetnénk a szív tisztaságának is. Ez annak az embernek állandó lelkiállapota, aki elhatározta, hogy Istent mindennél jobban fogja szeretni, őszintén vágyik arra, hogy Isten akaratát bármilyen körülmények között a sajátja elé helyezze, és semmit nem akar tudatosan megtagadni tőle.
Ez a jóakarat elegendő ahhoz, hogy jogunk legyen megőrizni szívünket a békességben, még ha egyenlőre sok hibánk és hiányosságunk van is.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Olyan a közösségben a csak magára gondoló ember, mint az emberi testben a rákdaganat: ahelyett hogy az egész test életét munkálná, elkezd önálló életet élni. (Sarkadi Nagy Pál)


Te a sírba is elkísérsz minket. Egyetlen pillanatra sem hagysz egyedül, életünk minden helyzetében velünk akarsz maradni. Akárhányszor gördít elénk követ a Sátán, akármekkora súlyú is a vétkünk, Te értünk jössz Angyalaiddal, elhengeríted a követ, hogy létünk értelme feltárulhasson előttünk, és elnyerjük az örök Életet.

A kereszt üzenete: a szeretet erősebb, mint a gyűlölet és a bosszú.

A kereszt üzenete: a sikertelenségben mindig jelen van a remény - a sötétségben a csillag - a viharban a szabadulást jelentő kikötő.

A kereszt üzenete: a szeretet nem ismer határokat. Közvetlen környezetünkben kezdődik, és nem feledkezik meg a legtávolabb élőkről sem.

A kereszt üzenete: Isten mindig nagyobb, mint mi, emberek, nagyobb, mint csalódásaink - az élet mindig erősebb, mint a halál.

II. János Pál pápa

A nagypénteki sötét éjszakának el kellett jönnie, mert az új világosság csak ebből ragyoghatott fel.

A szenvedés: orvosság a bűn ellen! Égető, fájdalmas orvosság, de orvosság! Hány salakos élet tisztult meg már a szenvedések tüzében, és lett Isten kezében új, drága acélszerszám!

Aki engedelmesség helyett csak magyarázkodik, az eltompul és fásult lesz.

Aki úgy áll az ítélőszék elé, hogy a védelmet maga látja el, mentegeti magát, ártatlanságát hangoztatja és ezért felmentést vár, – annak érdekében a nagy ügyvéd nem szólhat semmit.

Az uralom első feltétele: az alázat... aki az uralmat képviseli, annak az emberi céloktól távol kell maradnia... (Hamvas Béla)

„Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie és a harmadik napon feltámadnia.” (Lk 24,6b–7)

Nagypéntek: a gyász és a fájdalom órái. Szemünk előtt peregnek a képkockák. Még nem érti senki, csak az élettelen test, a sírkamra a valóság. Itt a vég. Itt? (Kőháti Dóra)

Ha az ember élete nem egy üzenet, mit ér akkor bármiféle üzenet?

Szentgyörgyi Albert

Jézus karjai kitárva, hogy átöleljen engem, feje lehajtva, hogy megcsókoljon, lábai szorosan szögezve, hogy szabaddá tegyen engem. Vére kiöntve, hogy lelkemet mossa, szíve szélesen kitárva, hogy befogadjon engem. Akkor tudom, hogyan szeretett Jézus engem.

Boldog Kalkuttai Teréz


 „Keserves szívvel Magyarországban Mondhatjuk magunkról A nagy siralmat, kit Jerémiás Régen írt zsidókról: Emlékezzél meg, hatalmas Isten, Nyomorúságinkról; Tekints mi reánk, állj bosszút immár Mi nagy romlásinkról! Téríts tehozzád, és mi megtérünk, Kegyelmes Úr Isten! Újítsd meg immár mi napjainkat, Mint régi időben.” (Jeremiád, RÉ 385. dicséret)

KÖNYVEK KÖNYVE

Van egy drága könyvünk,
Boldog, ki forgatja,
Mert megszentelt annak
Minden sora, lapja.

Csodálatos erő
Árad ki belőle,
Békességet, reményt,
Vigaszt nyerhetsz tőle.

Ezért, ha könnyet csal
Szemedre gond, bánat,
Ne csüggedj, nyisd meg e
Könyvet: Bibliádat!

S minden fájdalomra,
Jajra, könnyre, sebre,
Gyógyító balzsamot
Fogsz találni benne.

De ha jól megy sorod,
Öröm éri szíved,
Akkor is vedd elő
Ezt a drága könyvet.

S ha minden áldott nap
Olvasod, meglátod,
Megsokszorozódik
A te boldogságod!

Mészáros Sándor

„Krisztus mondja: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”” (Jn 8,31–32)

„A megbocsátás öröme tette, hogy nemcsak szenvedései szűnését érezte hirtelen, de olyan lelki nyugalmat is, amilyet régebben sohasem tapasztalt. Ugyanaz, ami szenvedéseinek volt forrása, egyszer csak, úgy érezte, lelki öröm forrásává vált; ami megoldhatatlan volt, amikor elítélt, vádolt és gyűlölt, egyszerű lett és világos, amikor megbocsátott és szeretett.” Nagy erejű leírás ez Tolsztoj egyik főművéből. Egy ember felismeri, hogy a megbocsátás, az ige, az igazság felszabadít. Bár a mi életünk regényének lapjaira is ilyen sorok íródnának! (Kőháti Dóra)

Másnap visszavittek a 13-as szobába, a lépcső alatti „izolaré”-ba (büntetőszoba) tettek. Itt töltöttem egyedül életem kívülről nehéz, lelki vonatkozásokban leggazdagabb 40 napját. Senkivel sem volt szabad érintkeznem, de Istent kizárni nem lehetett. Ő csodálatosan közel jött hozzám, és nagy lelki békességgel ajándékozott meg. (Csiha Kálmán)


Megtaláltam a hivatásomat; az én hivatásom: a szeretet.

Kis Szent Teréz

A látható dolgok hitvallása így hangzik: Hiszek magamban! A hitbenjárás bizonyossága így szól: Hiszek Istenben!

Spurgeon

Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta. (Seneca)

Ha nem volna pokol, a Golgota a legnagyobb tévedés lenne. (Stewart)

HIMNUSZ AZ OLTÁRISZENTSÉGRŐL

Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért,
melyet hullatván értékes
váltságul az emberért a föld ura,
a felséges méh gyümölcse nem kímélt.

Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szűz, szeplőtelen.
Értünk hullt magként a földre,
s lakozék az Ige lenn:
a csodák rendjébe szűrte életét
a Kegyelem.

S hogy a végső estebédet
ülték ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.

És a kenyér lett Igévé,
kenyérré az Ige-test,
és a bor Krisztus vérévé:
magyarázni ne keresd!
Hit dolga és igaz szívé,
hogy erősen tartsa ezt.

Az Atyának és Fiának
legyen áldás, dicsőség.
S aki kettejükből árad,
a Lélek is áldassék!

Isten elfogad minket, és úgy szeret bennünk amilyenek vagyunk, pedig mekkora különbség van közte és közöttünk… Fogadjuk el hát mi is embertársainkat szelíden és türelmesen, hisz hasonlóak vagyunk.

Isten nem rejtély. Rejtély az, hogy van valami Istenen kívül. Isten a nyilvánvaló láthatatlan. A misztérium nem Isten, hanem a világ, ahogy nem a szellem a misztérium, hanem a természet, nem a lélek, hanem a test. Isten megismerése nem nehéz.


Jézus az utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: a kenyérrel kezébe vette önmagát és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Meghalt, megtöretett, mint a kenyér, hogy szétoszthassa önmagát. Testével és vérével új életre segíti az éhezőket.

„Jézus így imádkozott: »Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.« Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.” (Lk 22,42–43)

Emberi ésszel felfoghatatlan, hogy mit kellett Jézusnak elviselnie. Imádsága – drámai rövidségében – az egyik legmegrendítőbb tudósítás, akárcsak az „én Istenem, miért hagytál el engem” kereszten mondott szavai. Amikor erőnk feletti, teher van rajtunk, amikor vívódunk, „sorsunk beteljesedésétől” félünk, bízzunk. Kérjük az Istent. Nem ad olyan „kelyhet” amelyet nem bírunk el. Ha az ő akarata lesz meg rajtunk, akkor nem félelem és gyötrelem, örök halál és kín, hanem élet és üdvösség lesz részünk. (Kőháti Dóra)

Jézusom, vezess engem a te utadon.
Ne engedjem el soha a te kezedet.
A Te kegyelmed éltessen engem.
A Te szereteted lakjék bennem.
A Te tisztaságod költözzék belém.
Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
Ne a jelen, hanem az örök élet.
Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
mindig csak Te, és sohasem én legyek az első!

Kereszt nélkül olyan a keresztyén, mintha Krisztus nélkül akarna keresztyén lenni . (Gyökössy Endre)

Különbség van abban, hogy az Úr kezéből csak felüdülést fogadunk el, vagy pedig békét találunk Nála.

 „Márk vadállatokról beszél, melyekkel együtt vala, arról nem szól, hogy testi épsége veszélybe forgott volna, de annál inkább láthatott a böjtölésben, szakadatlan tusakodásban kimerült lélek köréje tekergőző tüzes kígyókat, rajta mászkáló ártalmas férgeket, feléje közeledő ordító oroszlánokat, vérszomjas tigriseket. A kísértő alakja aszerint változik, amint azt a lélek titokzatos sötét kamrája előhívja.” (Lukácsy Imre)


Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését.

II. János Pál pápa

„Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” (Mt 6,11)

Lehet, hogy gazdasági válság kellett ahhoz, hogy a jólétben, pazarlásban élő világ megtanulja becsülni azt, amit korábban észre sem vett? A szűkebb-tágabb értelemben vett mindennapi kenyeret? Ma egyre többen inkább otthon, kemencében sütik meg az aznapra valót. S nem dobják ki a maradékot. Sőt odaadják a szomszédnak, aki esetleg rászorul, vagy egy ismeretlen szegény embernek. Milyen mély tanítás a Miatyánk ezen kérése! Add meg – vagyis mindent, ami alapvető az életben, fentről kapjunk. Nekünk – azaz ne csak nekem, hanem ha kérek, kérem azt másnak is, hiszen nem önzésre, hanem testvéri szeretetre kell törekednem. Ma – mert bízom az Istenben, aki holnap is megadja, ami kell. Tanuljuk meg hálával venni… (Kőháti Dóra)

Nagycsütörtökön együtt van az egyre sűrűsödő éjszaka, és egy örömteli fénysugár. Nem külön, hanem együtt vannak!
Ez a sötétség órája: Az elviselhetetlen testi és lelki szenvedések sűrűjébe menő magányos Jézust látjuk, aki tusakodik. Ugyanakkor János evangéliuma szerint ez a „dicsőség órája”. Most dicsőül meg az Emberfia.
A szomorúsággal együtt ott van az öröm. Azt mondja az Úr: „Szomorú az én lelkem mindhalálig”; de arról is beszél, hogy az Atyához megy és mindent tudtul ad, hogy az Ő öröme a miénk legyen, és örömünk teljessé váljon.
Jézus találkozik a halállal. Halálfélelmet él át, és tusakodik: „ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár”. Ugyanakkor teljes nyugalommal az Atyában bízva mindent elfogad, hogy életet adjon nekünk: „Ez az én testem, mely értetek adatik”.
Jézus teljesen elveszíti szabadságát. Elfogják, megkötözik, börtönbe vetik. Mégis ezt mondja: „magam adom oda az életemet, senki sem veszi el”.
Együtt van itt a megaláztatás és az alázat. Jézust kivégzőinek jövőjét, üdvösségét szolgálta csendes belső odaadásában.
Aztán ott van a búcsúzás és a visszajövetel is. Ez a két ellentétes valóság együtt van. Nem egyik a másik után! Nem arról van szó, hogy az öröm felváltja a fájdalmat.

Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája, mondja az Úr Jézus, és ezzel a képpel szeretné megmagyarázni az apostoloknak azt, ami most ővele történik. A szülő asszony nem annak örül, hogy fájdalmai megszűnnek, hanem hogy ember születik a világra.
Eddig csak az édesanyáé volt a gyermek, egyedül ő érezte, benne élt. A szülés előtt csak az övé volt, ő birtokolta, most másoké is lesz. A szülőanya mégis örül, leírhatatlan az öröme...

„Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8,28)

Sokszor olyan természetesnek vesszük, hogy Isten szeret minket. De vajon mi szeretjük-e őt? Mai igénk szerint azok az emberek tudják életük történéseit Isten kezéből hálásan elfogadni, akik megtanulták: nem elegendő pusztán elfogadni Isten szeretetét, de nekünk is igyekeznünk kell teljes szívünkből, elménkből és erőnkből szeretni őt. Ha életünk így teljesen mennyei Atyánkra irányul, akkor feltárul a titok: semmi sem képes elválasztani minket az Isten szeretetétől. Istenétől, aki az élet kenyere, teljessége, célja a benne bízóknak. (Gerőf iné dr. Brebovszky Éva)

Viselj el mindent, amivel a bűnt meg lehet akadályozni.

Don Bosco

Bízzatok, mert legyőztem a világot. Jn 16.33

Akkor találtam meg létem célját és értelmét, amikor felismertem az élet tiszteletének elvét, amely magában foglalja az erkölcsi világigenlést. Ezért az embereket rávezetvén arra, hogy önmagukról elgondolkodjanak, elmélyültebbé és jobbá tételükön szeretnék munkálkodni.
(A. Schweitzer)

Az önzés határtalan ostobasága, a hit, hogy én vagyok az, aki a legjobban tudom, mi kell nekem. – Nagyobb gondot viselnek rám, mint ahogy én magamra gondot viselek. (Hamvas Béla)


Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, - ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)

Ha nem félsz a bűntől, rettegj attól, ahova az vezet.

Húsvét. Ha ünnepeinket külső szemmel tekintjük, akkor úgy tűnik, mintha a Karácsony mögé helyezkedne a fontossági sorrendet tekintve. Nincs az a nagy felhajtás, nincsenek díszek, se fények, se ajándékok, és sok időt nem töltünk a takarítással, sem a főzéssel. A Húsvét ünnepére való készülődést össze sem lehet hasonlítani azzal, ami Karácsonykor történik. Úgy tűnik, mintha másodrendű ünnep lenne a kereszténységen belül is, pedig nem így van. Tükröt állít elénk, és arra kényszerít, hogy lelkünkbe nézzünk és lássuk be, hogy Krisztusnak a mi bűneink miatt kellett szenvednie. A mi bűneink voltak a szegek, amelyekkel Krisztus a kereszthez szegezték. Azt mutatja meg, hogy az ember mennyire kicsiny és tehetetlen Isten nélkül. Milyen felemelő pedig üzenete: "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért." (Jn 15, 13).

Hogyan szeressünk? Mit jelent igazán szeretni? A mai ember önmagát helyezi előtérbe, és a szeretetben is az válik fontossá, hogy ő kap valamit, őt szeretik-e. Ez az elváró szeretet. Jézus azonban az odaadó szeretetre tanít, hiszen Isten előbb szeretett minket, és önmagát adta értünk. Az igazi szeretet az személyes, reményt adó szeretet, ami tettekben mutatkozik meg. Mert nem elég szavakban kifejezni szeretetünket. Fontos, hogy tevékeny szeretetben éljünk, vegyük észre a másik ember gondját, baját, miként Jézus. Olyan szeretet lakjon a szívünkben, amely a másikat megérintő szeretet, amely reményt, jövőt adó szeretet, és amely tettekben gazdag és boldogságra vezető szeretet.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3, 16)

Húsvét. Jézus első szava az új teremtés világából bizony ugyanaz, mint amivel a régi világban búcsúzott:

"Én vagyok, ne féljetek!" (Jn. 6,20).

Húsvét. Jézus lényege nem változik. Ez a Húsvét csodálatos titka. Mi emberek, amikor szembesülünk a saját elmúlásunkkal, a saját halálunkkal, akkor az a kérdés izgat talán a legjobban bennünket, hogy vajon hogyan változtatja meg lényegünket a szenvedés, az elmúlás, a halál. Ő nagyon jól tudja, hogy erre van a legnagyobb szükségünk, mert a félelem ott él mindegyikünkben. Ott él bennünk, azóta, amióta az ember képes volt felrúgni az Isten iránti bizalmat. Ne féljetek, mert én itt vagyok! Ez azt jelenti: a halál lényege változott meg, nem az én irántatok való hűségem és szeretetem. Isten csodálatos válasza aktív szeretetének a megjelenése, a halálfélelem és az élet félelmeinek világában. Ezt a félelmet csak az tudja legyőzni bennünk, aki így köszönt és azt mondja: ne féljetek!

Húsvét. A feltámadás hite tesz képessé arra, hogy felül tudjunk emelkedni minden indulaton és félelmen, amit magunkban hordozunk, amit átöröklünk és átörökítünk, mert ott a bizonyosság: Ő visszajött értünk. Amikor azt mondta: "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok!" - akkor nem csapott be, megígérte és itt van: Itt vagyok, mert szeretlek titeket! A félelemnek csak és kizárólag a szeretet az ellentéte, mert csak a teljes szeretet tudja kiűzni, legyőzni azt a félelmet, amelyik magányossá tesz, halálosan magányossá: ezt mondja Húsvét. Ez a Feltámadottba vetett hit tud közösséget formálni, így tud embereket egymáshoz vezetni. Mert az a bizonyosság van mögötte, hogy Jézus lényege nem változott, a halál lényege változott meg. Erre csak Jézus képes. Ezért ünnepeljük, ezért imádjuk és ezért magasztaljuk őt ezen a napon és életünk minden napján.

Húsvét. Kezdjük másképp látni az életünket, a körülöttünk élőket, a világot. A hétköznapok nem az értelmetlen hajsza és törtetés alkalmai többé. Az ünnepek nem átmeneti szünetek a lüktető rohanásban, hanem valami egészen más kezdődik el. A mi számunkra ott kezdődik, ahol halljuk az Ő szavát: ne féljetek! És ekkor kezdődik a szép új világ, amelyik nem a félelemre, nem a bizalmatlanságra, nem az egymás eltiprására alapítja a jövőt, hanem arra, hogy Jézus lényege nem változott, mert a halál lényege változott meg. Ez a Húsvét.

„Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta tanítványainak: »Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.«” (Lk 22,19)

Holnap minden templomunkban vehetünk úrvacsorát. A bűneink bocsánatát kapjuk, és egy eljövendő asztalközösség áldásáról nyerünk megerősítést. Egy kétezer évvel ezelőtti húsvét történetét hallgatjuk az igéből, de nem a múlt emlékéből kell élnünk: mi is részesei vagyunk, amikor vesszük az úrvacsora szentségét. Él az Úr, akivel találkozunk. Emeljük föl lelkünket, éljük át azt a csodát, amelyet ostyában és borban lelkünk, hitünk erősítésére kapunk. Érezzük, amint szétárad bennünk a boldogság, hogy ennyire szeret minket az Isten. (Kőháti Dóra)

Királyi zászló jár elöl, keresztfa titka tündököl. Melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.

Miért keresnéd Őt a sírba,
Hisz nincsen ott, mert nem halott.
Halál bilincse szétszakítva,
Az Úr Jézus feltámadott!

A Golgotán volt az ítélet,
Ott győzte le a bűnt s halált.
A sírból most kikelt az élet,
Az ígéret valóra vált!

A Golgotán Ő meghalt érted,
Ó bűnös szív, ezt ne feledd.
A Golgotánál hajtsd meg térded,
És sírva sírj bűnöd felett.

De nagypéntekre jött a húsvét,
Örülj, ujjongj bűnbánó szív,
Az Úr életre kelve ismét,
Örökre él s életre hív!

Szabolcska Mihály

Nem az a kérdés, hogy mennyire távolodhatok el Istentől, hogy azért még keresztyén maradjak, ellenkezőleg, az a kérdés, hogyan juthatnék Hozzá mindig közelebb. (Stewart)


Nem ahhoz kell az akarat, hogy válasszunk a lehetőségek között, hanem ahhoz, hogy döntésünket véghez vigyük. (Bitó László)

„Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” (Zsolt 37,8)

A 37. zsoltár a gonoszok szerencséjén kesergő, indulatos embernek íródott. Hányszor fordul elő velünk is, hogy Istent igazságtalannak érezzük, mivel a bűnösök sikeres, gazdag életet élnek, míg mi nyomorgunk. Türelem – biztat a zsoltáros –, az indulat, a harag nem jó tanácsadó. Bízzad Istenre sorsodat, ne másokhoz méricskéld lehetőségeidet. „Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az Úrban reménykednek, azok öröklik a földet” – folytatódik a zsoltár. „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” – erősíti meg Jézus is a Hegyi beszédben Isten ígéretét. Az indulatainkon való uralkodás egyben azt is jelenti, hogy nem ítélkezünk mások felett, Istenre bízzuk az igazságszolgáltatás idejét és módját. (Gerőf iné dr. Brebovszky Éva)

„Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?” (Zsolt 10,1)

A legsötétebb és leggyászosabb életszakasz bármikor rászakadhat az emberre. S gyengeségünkben azonnal összeomlunk, ha „Isten napfogyatkozását” (Pilinszky) éljük át, mint ennek a zsoltárnak az írója valamilyen nagy bajában. Sírunk, mert az igazság elrejtezik a szem elől. De az az Isten, aki a húsvét sírkövét is elhengerítette, maga felé hív, maga felé térít. Nem áll távol az Úr egyetlen hozzá kiáltótól sem. (Kőháti Dóra)

A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, az, hogy őszinte szívvel figyelsz rá.

Richard Moss

A megszólító csend ünnepe van. Jézus teste a sírboltban, de halálának csendje mondanivalót hordoz számunkra: Engedjük, hogy Krisztus élete szívünk, lelkünk valamennyi halott részébe eljusson.

Krisztus a sírban fekszik. Mi is gyakran fekszünk a sírban, önsajnálatunk, önzésünk, büszkeségünk sírjában... Gyakran csupán a túlzó elvárások, tökéletességi kényszerképzet és a vereségtől, a megszégyenüléstől való félelem tart fogva bennünket. Nézzünk szembe sírbeli helyzetünkkel és tartsuk a feltámadásba vetett hitet félelmünk elé.

Hallgassuk a nekünk intézett szelíd, csendes szavakat: Kelj fel az életre, hiszen nem azért születtél, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálodból, hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel bátran, ne félj, menjünk ki innen, hiszen te énbennem és én tebenned egy és osztatlan Egység leszünk...

A nagy emberek életének és eredményes a szolgálatának titka mindig abban rejlett, hogy volt idejük Istennel egyedül lenni. (Kroecker)

„Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Mt 23,12)

Divattá lett az öndicséret. Minél magabiztosabban szól valaki sikereiről, elért eredményeiről, annál inkább kiválóságként/celebként ünnepelik. Isten másképp lát minket, és másképp ítél. Az önmagával eltelt embert és kezének munkáit egy szempillantás alatt meg tudja semmisíteni. De mit jelent önmagunkat megalázni? Bibliai értelemben azt, hogy elismerem Istent Úrnak életemben, terveim, jövőm felett, és kérem segítségét. Ha kezébe tesszük le sorsunkat, úgy békességre találunk. Az Istennek engedelmeskedő ember számára a felmagasztalás úgy valósul meg, hogy élete a helyére kerül, oda, ahova Ura szánta. (Gerőf iné dr. Brebovszky Éva)

Az a hívő, aki a keresztyén életet csupán saját erőfeszítéseivel akarja megélni, hasonlít ahhoz az emberhez, aki az óceánon próbál átvitorlázni, de hajója napokon át sem mozdul semerre. Végül belefáradva a mozdulatlanságba, próbálja a hajót megmozdítani a vitorlája irányában. Nagy erőfeszítésével sikerül a hajót meghimbálnia és ezáltal néhány kis hullámot keltenie az egyébként sima tengeren. Amikor észreveszi a hullámokat, és érzi a hajó himbálását, feltételezi, hogy elindult a holtpontról, ezért tovább küszködik. Természetesen, nagy fáradozása ellenére sem halad előre.
Az ember erejének forrása Isten kegyelme, nem az emberi akaraterő, nem az önfegyelmezés és nem valamiféle erőlködés.

Jézus pihenése a sírban csak látszólagos. Lelke él és csendesen vár ránk. Hisz a kereszthalállal az volt a célja, hogy teljesen magához vonjon minket a Szentháromság Egységébe.



Isten betölt minket az ő szeretetével és együttérzésével, így mi is szolgálni tudunk azok felé, akik zaklatottak… Mi visszük el a Jó Hírt, hogy Jézus segít úrrá lenni a helyzetünk felett érzett bánatunkon és a megpróbáltatásokon. (Jon Walker)

„Lelkem köztetek marad! Ne féljetek!” (Hag 2,5)

Vannak családok, ahol az elhunyt kisgyermek emlékét úgy őrzik, hogy fotókkal van tele a lakás, a szobáját érintetlenül hagyják, játékaival, tárgyaival is próbálják őt „maguk között tartani”. Talán így könnyebb számukra? Mert az elengedésre még nem értek meg? Hiszen a földi elengedés, egyfajta magány, része sorsunknak. Csak egyvalaki nem hagy minket soha el. Isten számtalan ígéretet ad, hogy Lelke által velünk, köztünk marad. Haggeusnál így szól: mikor kijöttetek Egyiptomból, megígértem, lelkem köztetek marad. És Jézus János 14-ben mit ígér? Nem hagy minket árván, eljön hozzánk. Húsvét után máris pünkösd felé nézhetünk. A Szentlélek Isten Lelke legyen velünk, és vezessen, hogy sose legyünk magunkra hagyottak, árvák. (Kőháti Dóra)

Máriának a „túlélők” fájdalma jutott, az a fajta fájdalom, amitől az emberi képzelet talán leginkább fél, riadva hátrál; meg se mer közelíteni. „Áldott a te méhednek gyümölcse.” - hirdette egykor az angyal, s az Édesanyának most kell igazán elfogadnia ezt a mondatot.

Mendelssohn egyszer elment a fridbourgi katedrálisba. Fölment az orgonához, és megkérdezte, hogy játszhatna-e a híres hangszeren. Az idős orgonista féltékeny volt a hangszerére, és először nem akarta megengedni a játékot. Később azonban engedett, hogy az idegen kipróbálhassa a katedrális fenséges „mennydörgését”. Néhány percig elbűvölten hallgatta a muzsikát, majd rátette kezét a vendég orgonista vállára és felkiáltott: „Kicsoda ön? Mi a neve?” Az orgonajátékos ezt felelte: „Mendelssohn.” „Hogy lehet, hogy mégsem akartam megengedni, hogy Mendelssohn hozzányúljon az orgonához?!” - korholta magát az orgonista.

Az ember hasonlóan cselekszik, amikor nem engedi meg, hogy Krisztus kézbe vegye az életét, és ő hozza ki belőle az összhangot és melódiát.

Mit nekem a gyötrelem, ha végén győzelem válik belőle?

Néha akkor mutatkozik meg az erőnk, amikor sebezhetőek vagyunk. Néha összeomlásra van szükség ahhoz, hogy önmagunkra találjunk és folytathassuk utunkat.

„Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20)

Minden bizonyságtétel alapja végtére is ez: nem tehetjük, hogy ne mondjuk el! Így van ez kétezer éve. Urunk szól hozzánk – az egyház szól az ő Uráról. Akkor is, ha egy rendszer üldözi. Ha megfélemlítik, ha gyalázzák, akkor sem hallgat az, akit a hit megragadott. Ez a hét valami elemi erővel tölt fel mindannyiunkat: íme, látjuk, lássuk meg: Isten nem feledkezett el rólunk, az ígért Megváltó eljött, és nincs e világon hatalom, aki, amely nagyobb lenne nála! Ünnepeljük az életet, ünnepeljük Krisztust, s nem a négy fal között, nem némaságban, hanem kiáradó örömmel! (Kőháti Dóra)

 Nem véletlenül tanácsolják nekünk: „Bocsáss meg az ellened vétkezőknek!” Csak így maradhatunk egészségesek és boldogok. A meg nem bocsátás az egyik legfőbb betegségkiváltó ok, hiszen a savanyú gondolatok a testet emésztik. (Andrew Matthews)


Óvakodj mindentől, ami a Jézus Krisztus iránti hűségeddel versenyez! A Jézus iránti odaadás legnagyobb vetélytársa a neki végzett szolgálat. (Oswald Chambers)

Sok dologra rájön az ember, ha nem ért azonnal egyet önmagával.


Szeresd Istent: akkor közel lesz. Szeresd és szívedbe költözik.

VÍGY MAGADDAL ÉN URAM

Uram, méltatlan vagyok Hozzád,
méltatlan a Te szolgálatodra.
Mégis Tebenned bízom,
és Terád bízom magamat.

Kérve kérlek vigyázd lépteimet, járj énmellettem,
tapaszd ajkadat a fülemre,
nyújtsd a kezedet felém, és vezess
ahogy apa vezetgeti fiát az első lépéseknél.

Had legyek víz, amely mezőidet öntözi,
fény, amely magodat kicsíráztatja,
szolga, aki termeidet tisztán tartja,
száj, amely szavaidat ismétli,
fül, amely fiaidat meghallgatja,
láb, amely legyőzi a távolságokat,
szív, amely megérti az összes szíveket.

Vígy magaddal én Uram, és ne hagyj el soha.