A jómódú gazda és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad. Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni, amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte. Hát, csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát, amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.
A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.

A szeretetteljes hangnak kimondhatatlan értéke van, mindenki meg tudja érteni. (Kilburn)


Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.
Michel Quoist


EGÉSZEN A TIÉD
Én Uram, én Istenem,
Én Uram, én Istenem,
vedd el tőlem mindenem,
ami gátol Feléd!
Én Uram, én Istenem,
add meg nekem mindenem,
ami segít Feléd!
Én Uram, én Istenem,
fogadd el az életem,
hadd legyek egészen a Tiéd!

„Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róm 15,7)

A szálláson nem volt számukra hely, nem fogadták be Máriát, Józsefet, így Jézus istállóban született. Az ember ajtókat zár, falakat épít, hogy „védje magát”. Lelkét is elzárja: ne kelljen más baját magára vennie. Ám így nem védi, hanem örök magányra és halálra ítéli magát! Mert óvintézkedéseivel a Krisztus kopogtatásától is elzárkózik! Az élet forrásától zárja el magát börtönében. Krisztus szüntelenül keres bennünket a falaink mögött. Igazi otthonunkat, Isten országát, a nekünk készített helyet kínálja. Fogadjuk be őt, engedjük, hogy ő védje meg életünket! (Kőháti Dóra)

Ha másról ítéletet mondunk, legtöbbször saját adottságainkat ítéljük meg bennük. (Sainte-Beuve)


Inkább csapjanak be kilencszer, minthogy egyszer ne adjak valakinek, akinek igazán szüksége van rá.

„Jézus így szólt a vakhoz: »Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában« – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (Jn 9,7)

Igen, ez rólunk is szól: a Jézussal való találkozás után visszatérünk, és már látunk. És sokan kérdeznek majd. Lesz, aki a gyógyító Orvosról fog minket kérdezni. Lesz, aki hitetlenkedik, vagy egyenesen nekünk támad, kiközösít vagy kigúnyol, de – hála Istennek – lesz, aki maga is azonnal oda akar menni Jézushoz, aki látóvá tett minket. Milyen csodálatos lehetőség róla bizonyságot tenni! Látóvá tett szemmel nézni a világot, hirdetni őt, de mindenekelőtt hálát adni neki, hogy megnyitotta a szemünket. (Kőháti Dóra)

Jézus nélkül az élet gyötrelmes pokol, Jézussal pedig édes paradicsom. (Kempis Tamás)

„Krisztus mondja: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.”” (Jn 20,21)

Nem tarthatom meg magamnak a békességemet, tovább kell adnom, hisz én is ajándékba kaptam. De az első lépés: meg kell hallanom őt, ahogy békességet kívánva köszönt engem. Meg kell hallanom a hangját. Ha ez a béke, csönd kiteljesedett a szívemben, akkor leszek képes másokat megerősíteni, megbékíteni, megnyugtatni. Hiszen ez a nyugalom nem az enyém. Az ő csendjében születik. (Balogh Éva)

Lesütött szemmel és lehajtott fejjel jött velem szembe, s szólt az az ember. Teste rongyos ruhákba bújt, s szemében a fény rég kihunyt. „Éhezem, asszonyom, ennék!” – így szólt, s mondhatom nagyon udvarias volt. „Csak jegyeim vannak, pénz nincsen nálam, de élelmet vehetünk” – feleltem lágyan.
Ahogy végigjártuk az üzlet polcait, gyermekként választott, s kért még valamit. Boldogan biztattam, vegyen csak bátran. Aztán elment az úton, sosem feledem, mert olyat adott, ami nem volt nekem. Esélyt, hogy adjam, mit adhatok, szeretetet, kinek nem jutott, élelmet, kinek más nem adott, s, hogy jó lehessek, ahogy tudok. Köszönöm, ó rongyos idegen, az étel közt megtaláltam a szívem, hogy lehettem én, kinek több jutott, ki a kopogásra ajtót nyitott.

„Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2,11)

A „minden embernek” félelmetes sokaságot vonultat fel, személytelen tömeget. Embereket a villamoson, az utcákon, a vásárlókat a piacon, a tévében megjelenő tüntetőket, az éhező százakat, a parlamentet, a templomi népet. Én nem vagyok közöttük. Szeretném, ha nekem jelenne meg Isten üdvözítő kegyelme. De Isten odaállít valamelyik tömegbe. Nem csak nekem, nekik is megjelent, az övék is, nem sajátíthatom ki. Így válok, az élmény miatt, az ő részükké. Egyformán bűnösként láthatjuk: megjelent. (Koczor Tamás)

Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein. (Spurgeon)


Szabad akarsz lenni? Tanulj meg Istennek engedelmeskedni, másokon önzetlenül segíteni, és uralkodni önmagadon!


Talán úgy kellene élnünk – hiszen ki tudja, meddig élhetünk? – hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.


Túl közel ültetett fák elsatnyulnak, sőt egymástól elhajlók lesznek, tiszteljük szeretteink egyéniségét és biztosítsuk számukra azt az életteret, amely szükséges fejlődésükhöz.


Van, hogy el kell engednünk a múltat, hogy lehessen jövőnk.

A köszönet legszebb formája: az őszinteség.

A rendből születik a hatékonyság.

„Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17)

Azon a régi osztályfőnöki órán zavartan ültek a padban a diákok. Próbálták meghatározni a számukra olyan fontos, sokszor hangoztatott szabadság fogalmát, de hirtelen összezavarodtak. Ha az ember azt teszi, amit akar, akkor egyszerűen csak önző. Az Istentől jövő szabadságról egy szó sem hangzott el. Ilyen idők jártak akkor. Ki is csöngettek, mielőtt bármi eredmény született volna. Az akkori zavartság emléke máig bennem él. De mindig hozzáadódik az igazi szabadság megtapasztalásának élménye, ahogyan szabad áramlatként végigsöpört az életemen. Mint egy mély, tiszta levegővétel. (Balogh Éva)

Amit tagadunk, az nem gyógyítható. (Klaus Douglass)

Békességünk alapja az Úrhoz való viszonyunkban rejlik, mert Ő a mi békességünk.


Boldog, aki Téged szeret, Uram. Barátját Benned, ellenségét érted. (Augustinus)

„Én nem vetem el az Isten kegyelmét.” (Gal 2,21)

Nem cselekedetekért, hanem az Isten kegyelméből kapunk örök életet és üdvösséget. Ez az év, amelynek utolsó napjait írjuk, tele volt Isten kegyelmének megnyilvánulásaival. Magam fel sem tudom sorolni, és csak ámulok, hogy hány alkalommal és milyen csendes, jó időzítéssel működött életemben. Ami sikerült, tudom, az ő kegyelme volt. Vegyük számba, mit köszönhetünk Istennek – bárcsak felmutatnánk őt életünkben, hitünkben, szavainkban és cselekedeteinkben, amint tette Pál apostol, amint tette Luther… Ne féljünk, hogy mi kevesek, kicsik vagyunk! Hiszen minket is ugyanannak az erős Istennek a karja véd, és ugyanaz a végtelen kegyelem tart meg. (Kőháti Dóra)

„Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.” (Zsolt 143,8b)

Ma könnyű dolgunk van, alig lehet eltévedni. Minden autóban vagy mobiltelefonban lehet már GPS. Az angol betűszó jelentése: globális helymeghatározó rendszer. Nekünk, Krisztus követőinek – hála neki – már kétezer éve van ilyen globális helymeghatározónk. Van vezérfonalunk: a Bibliánk. És van vezetőnk, aki előttünk és velünk járja a sokszor nehéz, meredek utat is. És mindig jó irányba vezet. Az út végén pedig szintén az ő karja vár. (Kőháti Dóra)

Istenen kívül minden bőség csak szűkölködés nekem.
(Anselmus)

„Jövevény vagyok a földön.” (Zsolt 119,19)

Talán a hely, ahol vagyunk, nem a mi hazánk. Olykor saját, megszokott környezetünkben is idegennek érezzük magunkat. Isten felismerésében a mulandó világ törekvései, gondolkodásmódja tesznek hazátlanná. Jézus nem azt mondja: érezd magad otthon, hanem azt, hogy ez életünk velejárója. Minél inkább hozzá tartozunk, annál kevésbé vagyunk elemei ennek a világnak. Idegenségünk válik jellé. Hozzátartozásunk üzenetté. (Koczor Tamás)

Minél inkább telik el valaki az Istennel, annál kevésbé van eltelve önmagával. (Zwingli)

Néhány hónapja láttam a televízióban egy közvélemény-kutatást, mely szerint a megkérdezett emberek 92%-a azt állította, hogy mindig segít a bajbajutottakon. Igen, ezt állítjuk magunkról, amikor megkérdezik, de a valóság ettől olykor sokkal zordabb képet fest rólunk. A közelmúltban történt, hogy két kerekesszékkel közlekedő személy beszorult a villamos sínek közé. Kb. 20 percig senki nem segített rajtuk. Autósok sokasága ment el mellettük a segítőszándék legkisebb jelét sem adva. Akár az életükbe is kerülhetett volna ezeknek a bajbajutottaknak a segítség hiánya. Megrázó riport volt ez, mely több mint elgondolkodtató.

Nem nagy dolgokra vágynak az emberek körülöttünk, csak valóban annyira, hogy észrevegyük őket, és segítsünk. Ez gyakran egy forintunkba sem kerül, mégsem tesszük meg a legszükségesebbeket.

Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.

A Krisztussal való közösség, az emberi közösséget is befolyásolja. (Herczeg Pál)


A szeretetet nem lehet patikamérlegen lemérni. Ne számítgasd hát előre, hogy mennyit is adjál belőle a rászorulóknak, hogy milyen messzire menj a szereteteddel… Legyen önzetlen a szereteted! Az a szeretet, amit az ember méricskél, már nem szeretet, hanem számítás, üzlet. Azzal nem szerzel igazi örömöt, és ilyen szeretettel nem leszel te sem boldog. A spontán szeretet azonban valami csodálatos dolog. A spontán szeretet férjedhez, feleségedhez, gyermekedhez, szüleidhez, barátodhoz, egy szenvedő embertársadhoz az utcán, valakihez, akit mindenki kerül…

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”” (Mt 2,1–2)

Hát nem a fővárosban kell keresni egy királyt?! Rezidenciákban, palotákban? Ma pedig tőzsdeszékházakban vagy bevásárlóközpontokban? A bölcsek ebben a kérdésben mintha e világ szerint gondolkodtak volna. És én hol keresem őt? Tudok-e különbséget tenni a külső csillogás és a belső fény között? Felismerem-e ezt a csöndes, kitartó, néha alig látható fényt, amely az ő jelenlétét adja tudtomra? Kétezer év elteltével most én is szeretném megtalálni ezt a csillagot, hogy őhozzá vezessen… (Balogh Éva)

Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük. De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.
1Jn 1.5-10


Csak kétféle ember van: igazak, akik bűnösnek, s bűnösök, akik igaznak hiszik magukat. (B. Pascal)


Egyetlen dolgom van e földön: a szeretet. (Victor Hugo)


Ha már átkeltetek a bűneiteken, mondja az Úr, hegymagasságra dagasztjátok őket. Pedig mikor éppen átkeltek rajtuk, akkor kellene látnotok, hogy valóban hegyek, és iszonyúak. Ti utána vagytok erényesek. De legyetek erényesek előtte! És közben. (…) Mindent, akármit megtennétek értem, kivéve azt a kis lemondást magatokról, ami az én számomra minden.
(Charles Péguy: A gazda és a vendég)

„Márta így felelt: »Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.«” (Jn 11,27) Én hiszem… Irigylésre méltó az a bizonyosság, az a megtartó erő, amely Márta hitét jellemzi. S éppen testvére, Lázár elvesztésekor halljuk tőle ezt a vallástételt. (A feltámasztás csodája pedig még csak ezután következik.) A hit nem roppan össze. A hívő ember ereje persze nem önmagából fakad: az élet legnehezebb próbáinál a feltámadás és az élet Ura áll mellette. Mindenre van erőnk a Krisztusban, aki megerősít. Higgyük ezt, és hívjuk segítségül az ő nevét! (Kőháti Dóra)

Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell változnia. (Ravasz László)


Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem sokkal inkább lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni; odaajándékozni életünk – ez a karácsony igazi szelleme.


Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.

„Tied vagyok! Szabadíts meg!” (Zsolt 119,94)

Szabadíts meg, Istenem, és add, hogy valóban, teljesen és mindörökre a tied lehessek! Szabadíts meg a bánattól, a félelmektől, ne engedd, hogy hitetlenné, tagadóvá tegyenek a nehézségek. Adj olyan örömöt, amely nem veszi el józanságomat, amely megtart a helyes úton, és nem tesz gőgössé, másokat lenézővé. Adj mindenből pont annyit, amennyi elég – és én magamat hadd adjam neked oda mindörökre! Ámen. (Kőháti Dóra)

A szeretetnek az a természete, hogy feláldozza magát mások bűnéért, bajáért. A szeretet sohasem tud semleges maradni, ha pedig beavatkozik, máris megkezdődött a szenvedése. (Stanley)


Akit Isten szeretete éltet, az kész életét Istenért odaadni.

„Áldott legyen Isten, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak.” (Dán 3,28a)

Égő kemencéből szabadultak ki élve a felséges Isten szolgái. Könnyen tudnánk sorolni a példákat, amelyek számunkra a tüzes kemence kínjaival felérő emberi megpróbáltatások. Reménytelen helyzetek, ahonnan nincs emberi kiút. Meg kell égni, nem lehet épen szabadulni. Isten hű szolgái nem ismertek más Urat, és nem bíztak másban, mint abban, aki életüket jóban és rosszban, fényben és árnyékban megőrizte és vezérelte. Önmagunk Istennek való teljes átadása: megnyugvás. Isten, ha kell, angyalával a „tüzes kemencébe” is értünk jön, és kihoz. A „kemencék” sokfélék, de Isten minden nyomorúságon győz, és kiment belőlük minket. (Kőháti Dóra)

Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből. Ne várjatok semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni. (L. Evely)


Amint a parázsra rakott fa éleszti és megsokszorozza a tüzet, úgy sokszorozódik meg benned a szeretet, ha tekintetedet állandóan Krisztusra és az Ő tökéletességére emeled.


Az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még, mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd.

„Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld!” (Ézs 12,5)

Mindig hálásan fogadják a szerkesztők, amikor a vallási (rádió)műsor zenei részéhez szólnak hozzá a hallgatók. Mert az ének – imádság. Az istendicséret formája, mely összeköt ismeretleneket, közösségé avat, és felfelé emeli tekintetünket. Dühből, dacból nem lehet énekelni. Énekeljük őseink énekeit, és a mi új énekünket majd a jövő nemzedék énekeli tovább. Misszió is, érték és még annyi minden; de a lényege, hogy nem magunkat hirdetjük, hanem az Urat dicsérjük általa, aki minden napunkon okot ad az énekre, az örömre. (Kőháti Dóra)

Hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: “Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!” Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van. (Gyökössy Endre)


Isten kegyelme megjelent minden embernek. Igen Jézus, az Üdvözítő Isten arca nemcsak keveseknek, néhánynak jelent meg, hanem minden embernek. Igaz, a szegényes betlehemi hajlékban kevés személy találkozott vele, de Ő mindenkiért jött: zsidókért és pogányokért, gazdagokért és szegényekért, közeliekért és távoliakért, hívőkért és nem hívőkért… mindenkiért. A természetfeletti kegyelmet Isten minden teremtménynek szánta.
De szükség van arra, hogy az ember befogadja azt, hogy kimondja igenjét, miként Mária, hogy a szívet megvilágítsa az isteni fénynek egy sugara. Azon az éjszakán a megtestesült Igét befogadta Mária és József, akik szeretettel várták, és a pásztorok, akik nyájukat őrizve virrasztottak. Kis közösség fogadta és imádta tehát a Gyermek Jézust, kis közösség, amely az egyházat és minden jóakaratú embert képviseli.
Ma is azok, akik várják és keresik Őt, találkozhatnak Istennel, aki szeretetből testvérünk lett, akik szívükkel feléje fordulnak, vágyakoznak arra, hogy megismerjék arcát és siettessék Országa eljövetelét. Jézus maga mondja majd prédikációjában: a lélekben szegények, a szomorúak, a szelídek, az igazságosságot éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a béke munkálói, az igazságosságért üldözöttek ismerik fel Jézusban Isten arcát, és miként a betlehemi pásztorok távoznak szívükben megújulva a szeretetétől kapott örömmel.
XVI. Benedek


KARÁCSONY
Karácsonykor:
Angyalok szállnak,
Híradást hoznak,
Béke jegyében,
Élet fényében,
Szentség lelkében,
Hívők hitében,
Krisztus képében
Földön jár az Isten.

Karácsonykor:
Harangok zúgnak,
Szent igék szólnak,
Imádság szárnyán,
Szíveknek vágyán,
Zsoltárok hangján,
Szeretet hídján,
Bocsánat útján
Mennyben jár az ember.
Dömötör Tibor

„Ne legyetek személyválogatók, hanem a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye.” (5Móz 1,17)

Tudunk úgy meghallgatni valakit, hogy őszinte szívvel arra figyelünk, amit mond? Amit igazán mond. Nem a státusára, elismertségére, tisztelt mivoltára figyelve, hanem csak arra, amit közölni szeretne velünk. Egészen egyszerű emberek vagy gyerekek szájából néha meglepő igazságokat hallhatunk, ha van fülünk hozzá. (Balogh Éva)

Ne lepje be a hó a szívünket,
ne menjen el mellettünk az ünnep,
ne csak múló hangulatra vágyjunk,
JÉZUS legyen az ajándék nálunk! (Füle Lajos)

„Néhány ciprusi és cirénei férfi hirdette az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.” (ApCsel 11,20–21)

A karácsony kezdet. A folytatás nem marad el. Jézus legfőbb műve, a megváltás, az isteni jó hír elhat a föld végső határáig. Új és új nemzedékek képviselői adják tovább az Isten cselekvésének történeti eseményeit. A Lélek pedig hitet ébreszt azokban, akik nyitott szívvel fogadják a tanúságtételt. Nekünk is szabad hírvivőkké lennünk egy rossz hírekre betájolt világban. (D. Szebik Imre)

Utolsó szavát intézi Isten mindnyájunkhoz a Fiú által. Több mondanivalója nincs. És ahogy mi a Fiút fogadjuk, attól függ az egész jövőnk. (Victor János)

S az Ige testté lett… (Jn 1.14)

A Gyermeknek, ha szemébe tekintek benne ragyognak, nap, hold, csillagok, Anyja szemei s a Te szemeid Istenem, a Te szemeid azok…


A karácsony örömhír – elejétől a végéig.

„„A pásztorok visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”” (Lk 2,20)

Az Isten cselekvésének tanúja, mint a pásztorok, örömöt, eufóriát érez. Igen, minden úgy történik, ahogyan Isten mondja, ígéri, üzeni! Isten megtartja szavát. Még annál is messzebb megy el, mint az ember valaha elképzelné. A megtért ember szeme végre felnyílik, megérti az ige üzenetét, és átéli, hogy Isten valóban megváltja és szeretetébe fogadja. Ez dicsőítést és magasztalást vált ki belőlünk. Az ég és a föld „összeér”… Nyissuk ki a lelkünket, fogadjuk be Isten minket átformáló, lelket megújító, betöltő jelenlétét! (Kőháti Dóra)

A születés, egy élet világra érkezése mindig nagy pillanat. Jézus közénk jövetele felülmúl minden más eseményt. A karácsony történése ezért lázba hozza a pásztorokat. Ámulva Isten tettein, leborulva imádják a jászolban fekvő kicsi gyermeket. Elindulnak a bölcsek is. A világi hatalom birtokosa megrendül, lelkesedést színlelve tőrbe csalná a kor legműveltebb embereit, a csillagászokat. A történelem Ura a tudósokat, miután kifejezték hódolatukat s imádatukat a föld minden nemzetsége nevében, más úton készteti hazatérni. Isten nagyobb az ármánykodó földi hatalom gonosz szándékainál. (D. Szebik Imre)

Aki okosan szeret, az nem tekint annyira szerelmének ajándékaira, mint az ajándékozónak szeretetére. (Kempis Tamás)

„Amikor a pásztorok meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak.” (Lk 2,17)

Személyes élménnyel, érintettséggel átfűtve kellene megélnünk minden karácsonyt. Azzal a gyermekkori csodaváró hittel, amely olyan könnyen elkopik bennünk. Figyelmünket az isteni ajándékokra irányítva: a „velünk az Isten” csodájára, jelenlétének misztériumára. A megbizonyosodás egyértelműségével. (Balogh Éva)

Az Isten szeretetéhez nincsen más járható út, mint amely az emberek iránti szereteten vezet át.


CSILLAG GYÚLT
Csillag gyúlt a sötét égen,
Megszülettél szép reményem,
Csendben pihensz anyád karján
reménységünk éjszakáján.

Csillag gyúlt a sötét égen.
Aludj csendben én reményem!
Anyád őrzi édes álmod,
mint ahogy te a világot.


Ha nincs szívedben karácsony, nem fogod megtalálni a fa alatt sem.


Isten kegyelme megjelent. Íme ezért a fény ünnepe karácsony. Nem teljes fény, amely nappal mindent beborít, hanem születő fény, amely meggyullad éjszaka és szétárad a mindenség egy határozott pontjából kiindulva, a betlehemi barlangból, ahol az isteni Gyermek világra jött. Valójában Ő maga a fény, amely szétárad, miként a karácsonyt ábrázoló sok képen látjuk. Ő a világosság, amely megtöri a homályt, szétoszlatja a sötétséget, és lehetővé teszi, hogy megértsük létezésünk és a történelem értelmét. Minden jászol egyszerű és ékesszóló felhívás, hogy nyissuk meg a szívünket és lelkünket az élet misztériumának. Találkozás a halhatatlan élettel, amely halandó lett karácsony misztikus eseményében.
XVI. Benedek


Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)


Jó néha gyereknek lenni, és mikor lenne jobb, mint karácsonykor, hiszen gyermek volt az ünnep fenséges alapítója is.
Charles Dickens


Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalára, s emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van! (Tolsztoj)


S az Ige testté lett…
Jn 1.14

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Egy áruházban piros szívekkel voltak tele a polcok, hogy „a szeretet ünnepére” dekorációként vigyük haza őket, így csempésszük be életünkbe a szeretetet karácsonyra. Az Isten szeretetét ünnepeljük ma, s minden korábbi előkészület, minden díszlet és eszköz céltalan, üres, értelmetlen és értéktelen, ha nem a lényeget látjuk. Ez a szeretet lejött a földre, és most, mikor a betlehemi gyermeket imádjuk, örömünk és hálánk ahhoz az Istenhez száll, aki mint Megváltónk egészen a Golgota keresztjéig ment el. Jézus, előtted állunk, téged köszöntünk, hozzád imádkozunk, köszönjük, hogy megmutattad, hogy milyen a szeretet! (Kőháti Dóra)

A mai rohanó világunkban a karácsony megünneplése során a kis Jézus alig látható. Sok minden utal a karácsony időszakában arra, hogy itt a karácsony: Fenyőfákat állítunk, feldíszítjük otthonainkat, sütünk-főzünk, miközben… – Jézus alig látható. Vendégségeket szervezünk, ajándékokat adunk és kapunk, miközben az ünnepünkben – Jézus alig látható.
Mi lett Jézus Krisztus születésnapjából, ahol Jézus már alig látható? S elgondolkodtam… Valóban, ott az első karácsonykor is – Jézus alig volt látható. Bár érkezését az angyalok és a csillagok is hírül adták, érkezése mégis csak keveseknek volt látható. Mert a világ (akkor is, éppúgy mint ma) szalad, tesz-vesz, intézkedik, teszi a fontosabbnál fontosabb teendőit, s közben megszülethet akár az Isten Fia is, de – ő alig látható.
Mert őt keresni kell! – Igaz, ő keres minket, mint elveszetteket, mégis az első karácsony tanúi csupán azok lehettek, akik keresték őt. Messze földről érkezve keresték őt a bölcsek, és keresték a pásztorok is. Hát keressük mi is! Keressük meg karácsonyunkban, szívünk jászolában Jézust, aki mint gyermek született meg bennünk, hogy velünk éljen és utat mutasson nekünk.

KARÁCSONY

Hó nem szitál. Az ég derűs.

Csupán az este hűs.

A szív örül: Jézusra vár.

A lélek: fénysugár.

Havatlan pusztán mély a csend,

egy csillag megjelent.

Az arcokra kíváncsiság,

mély áhítata szállt.

Idézve látom múltamat…

a gyémántos havat.

S míg lelkem Jézust keresi:

Szívem békével van teli.

Hisz mit használ nekem, hogy te, Uram, eljössz a világba, ha nem jössz el az én szívembe, ha nem térsz be hozzám, ha nem élsz bennem és csendben nem beszélsz nekem? Hozzám kell eljönnöd, Uram, karácsonykor és életem minden napján bennem kell megszületned! Bennem növekedned kell, nekem pedig kisebbednem…

A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretet hiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, mely démoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz.

Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet…

A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan – mindez így együtt a világ. Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.

Wass Albert


Aki meg akarja találni Krisztust, annak előbb az egyházat kell megtalálnia. Az egyház pedig nem fa és kő, hanem Krisztus-hívők gyülekezete. Hozzájuk kell csatlakozni, és megnézni, hogy hogyan hisznek, élnek és tanítanak. Krisztus kétségtelenül ott van náluk.
A keresztény gyülekezet soha össze ne jöjjön úgy, hogy ne hirdessék és ne imádkozzák Isten igéjét, hacsak a lehető legrövidebben is!
Az ünnepet úgy szenteljük meg, hogy időt és alkalmat keresünk istentiszteletre, vagyis arra, hogy összegyülekezzünk, Isten igéjét hallgassuk, arról elmélkedjünk, s azután Istent magasztaljuk, neki énekeljünk és imádkozzunk! (Luther Márton)

„Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát.” (Gal 4,4) A legszentebb éjszaka, a legcsendesebb óra, a legmeghittebb együttlét szeretteinkkel, Isten megváltást hozó cselekvésének örömteli kezdete. Az idő teljessége. A történelem közepe. Hozzá viszonyul múlt és jövő. Minden ezért a pillanatért történt. S minden azért következik be, hogy rádöbbenjünk Isten értünk hozott, szív szerinti döntésére. Ünnepeljünk hálával lelkünk mélyén, imádsággal és énekkel ajkunkon! „Jöjj, Isten népe, áldjuk őt, / A mindenség Urát, / Kitárta a menny ajtaját, / Elküldte szent Fiát, / Elküldte szent Fiát.” (EÉ 156,1) (D. Szebik Imre)

Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből.
Ne várjunk semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni.

„Az angyal ezt mondta a pásztoroknak: »Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz.«” (Lk 2,10) Ma délután elcsendesedik a város, leáll a forgalom, és az otthonokban fényeket gyújtanak. Mi ad örömöt ezen a napon? A családi kör, az együttlét, az otthon melege? A gondterhelt felnőttek öröme talán a gyermekek örömének látása? A találkozás, a közelség, az egymás szemébe nézés, a megbékélés? Isten megörvendeztet minket: ezen az éjszakán fénybe borul minden, mert a találkozás, a megbékélés, a megbocsátás, a közelség – amelyet Isten vitt végbe értünk, nekünk – olyan csodálatos módon történt meg. Igen nagy öröm ez: a csendben, a sötét ég alatt, a csillagragyogásban közel lépett az Isten, békességet hirdetett egy kis gyermekben. Végtelen szeretete testté lett Krisztusban. Áldott karácsonyt, áldott ünnepeket! (Kőháti Dóra)

CSILLAG GYÚLT
Csillag gyúlt a sötét égen,
Megszülettél szép reményem,
Csendben pihensz anyád karján
reménységünk éjszakáján.

Csillag gyúlt a sötét égen.
Aludj csendben én reményem!
Anyád őrzi édes álmod,
mint ahogy te a világot.

Eljön közénk, kezünkbe adja magát,
Ő, akinek állandóan a tenyerén vagyunk.


FÖLDRE JÖTTÉL
Eljött hát a boldog óra,
Amit lelkem titkon várt.
Itt vagy végre karjaimban,
Megszülettél kisbabám.

Gyenge gyermekké születtél,
Földre jöttél, mely rád várt.
Reményt adsz, ki bízik benned,
Léted égi fénysugár.


Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság című novelláját olvastam a napokban. A történetben egy kisfiúnak meghal az ikertestvére. Janika számára nagy veszteség Pistuka távozása, hiszen egyetlen órát sem bírtak ki korábban egymás nélkül. Miért halt meg, kérdezi szüleit, akik ezt válaszolják: Azért, hogy angyalka legyen. ő ugyan nem érti egészen ezt a választ, de megjegyzi örökre, mert a gyerekeknek jó érzékük van a fontos dolgok megjegyzéséhez és összekapcsolásához.
Pár hónap múlva eljött a karácsony. Janika türelmetlenül várja az ebéd végét, s hogy végre este legyen és láthassa a karácsonyfát meg az ajándékokat. A legszívesebben mindjárt ebéd után bemenne a szobába, ahol a feldíszített fa állni szokott, de még nem szabad. A szülei nyugtatják: A kis Jézus még nem érkezett meg, de az angyalkák már itt vannak és készülődnek. Az angyalkák már itt vannak? – csillan fel a kisfiú szeme, s ettől kezdve aztán végképp nem lehet nyugtatni. Miközben az apuka bent van a titokzatos szobában, ő próbál a kulcslyukon bekukucskálni, fülét az ajtóhoz szorítva hallgatózik, s amikor nyílik az ajtó, a résen át akar belesni a szobába. Édesapja már-már elveszti türelmét: – Hallatlan kíváncsiság! Az angyalkák ezt nem tűrik! Nem szabad! – mondja fiának. De a kisfiú nem tágít, kérlelni kezdi apját, hogy benézhessen a szobába. Egész testében reszket, a szeme csupa tűz és esdeklés: – Csak egy igen picit benéznék, csak azt nézném, hogy hátha köztük van a Pistuka!
Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat, teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.
Horváth István Sándor


Hallják-e, mit az Angyal hirdetett:
Megszületett a legfőbb Szeretet!
Akik szeretnek, örvendezzenek!


Isten szeretetének a lelke nem kerítheti hatalmába az embert mindaddig, míg belőle nem áradhat tovább másokra is. (Fosdick)


Itt vagyok immár, Isteni Gyermek,
Szívemet hoztam, nézd ide el,
Portól a szívig ó, hogy elértem,
Mint jászoltól keresztig a kehely.
Lábad elé, ím a szívem leteszem,
Kincseiből fűzz nyakravalót, vagy játékot, csomagot,
Bár tudom így se lehet ragyogóbb, mint a Te arcod.
Nézd, Uram, én haragudtam, de megbántam,
S most fogadd kegyesen a megbocsátás drágakövét.
Szigorú voltam és makacsul hittem a szavam,
S most az erőszak elmúlt, fogadd el játékosságomat.
Megbabonázott, napnak tűnt a világ,
S most csend lett újra! Fogadd szívvel az imádság csomagját.
Ez az ajándék, és sok más még idebent,
Amit csak én meg Te tudhatunk, senki idegen.
Odvas fába bújtam, de te megtaláltál,
Szereteted lángjával, Uram, betakartál,
Kivezettél engem fényedbe újra,
Áldott a Te Neved, Glória, Glória!
Kozelka Henriett


Karácsony meleg hangulata és öröme ragyogja be a mai napot, mintegy elővételezve az ünnep fényét. A beteljesedés biztos tudatával kell hálát adnunk a mérhetetlen kegyelemért. Az igazi, őszinte hála tettekre ösztönöz, és arra késztet, hogy életünkkel Isten irgalmának hirnökei legyünk.

„Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2,11) Karácsony lényegét foglalja össze Pál apostol bejelentése. Nélkülöz ez a mondat minden dekorációt, minden díszletet: nem olvashatunk itt jászolbölcsőről, pásztorokról vagy napkeleti bölcsekről, mégis mennyire eleven, mennyire mozgalmas és sokatmondó a híradás. Megtudhatjuk belőle, hogy mi a célja Istennek az emberrel, miként akar eljuttatni országába. (Smidéliusz András)

Mennyei Atyánk! Micsoda lelki sötétségben élne ez a világ s mi valamennyien Nélküled! Köszönjük Neked, Szent Fiadat, Jézust, a világ Világosságát, ki ártatlan gyermekként jött közénk. Kérve kérünk, ne hagyj bennünket a bűn éjszakájában, világíts át szereteted fényével, s adjál – az Ő érdeméért – örök karácsonyt!


Mert a szeretet nélküli kötelességtudat kedvetlen.
A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Jn 3.16


Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony! (Szilágyi Domokos)


Senki sem lehet rossz viszonyban az emberrel és ugyanakkor jó viszonyban az Istennel.


Úgy szerette Isten ezt a világot,
hogy Egyszülött Fiát adta érte.
Amikor sötétség borult a mindenségre,
csillagot gyújtott a csillagtalan égen.
Örök szeretettel kiválasztotta Máriát,
hogy édesanyja legyen szerelmes Fiának.
Azóta nem rémít a közelgő éjszaka minket,
a sötétség rémeitől nem kell félnünk.
Az erős Asszony Szülöttje győzött, Juda törzséből,
az éjszaka közepén mint győztes tért vissza.
Örülj és örvendezz, Boldogasszony, Mária,
mert rád ragyogott föltámadt Fiad világossága.
Egyedül a te hited világolt a Kálvária éjszakájában.
Egyedül a te hited várta Krisztus föltámadását,
csak te reméltél a fényben a halál sötét árnyai között.
Boldog vagy Mária, mert hinni tudtál, amikor a hit kialudt a földön.

Te vagy a mindenség aranymécsese,
Te vagy a förgeteges viharok éjszakáján a reménysugár,
mely Isten házának ablakából haza hívogat.
Te vagy az Asszony, ki meggyújtottad a szombati fényt a földön.
Lágy fényt, szelíd sugárt hoztál a vakok szemének,
napba öltözött Úrnő, lábad alatt a Hold,
csillagkoszorús Asszony, ki győzött az Őskígyó fölött.
A csillagos égbolt a te oltalmazó palástod,
a nyáresti szellő anyai simogatásod.
Földünk égbenyúló világos szirtje,
érintetlen hegycsúcs, bűntelenség tiszta földje.
Isten arcának anyai mosolygása,
Szentlélek érzékeny ezüsthárfája.
Téged köszöntünk, esthajnalcsillag.
Hozzád menekülünk szorongattatásainkban, Jézus édesanyja.
Téged választott ki Isten, hogy elküldhesse Fiát a földre.
Köszöntünk, megtestesülésnek szent öle.
Veled dicsőítjük a kiapadhatatlan fényesség forrását:
az Atya és a Fiú és a Lélek Szent Háromságát.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Ámen


Uram, boldog, aki szeret Téged: barátját benned, ellenségét Érted. Soha szeretteit el nem veszítheti, mert abban kedvesek, Aki el nem vész.

„„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől.”” (Zsid 12,15)

Délutántól elcsendesül a világ néhány órára. Betölt minket a békesség, a boldogság. Az Isten kegyelmének testté, emberré lett létező valósága. Jó lenne, ha nem csak néhány órányi emelkedett állapot lenne, amikor mi is közel hajolhatunk a hozzánk lehajló Istenhez. Szükséges, hogy másnap, az élet bajai, kísértései, próbatételei között se hajoljunk el ettől a nekünk adott kegyelemtől! Mert Isten adja, folyamatosan felénk nyújtja, ám mi sokszor habozunk elfogadni. (Kőháti Dóra)

„„A betegeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.”” (Mt 15,30–31) Nagyon vágyunk a gyógyulásra, mert beteg lélekkel és testtel kínszenvedés az élet. Időnként orvoshoz kell menni. Néha nehéz, mert félünk, hogy nem empátiával bánik majd velünk. Hogy félrekezel, hogy csak egy kórkép, egy eset leszünk. Azok, akik betegeiket Jézus lába elé vitték, a legnagyobb jót tették. Ez a mi dolgunk is. Vigyük a betegeinket Jézus elé! Mindenekelőtt magunkat! Betegek vagyunk, amíg ő ránk nem teszi kezét, amíg meg nem szabadít rabságunkból. Neki nem csak egy eset vagyunk, neki fontos, hogy nekünk mi fáj, és meg akar gyógyítani. (Kőháti Dóra)

A derűs keresztyén ajánlás a hithez. Amint a kirakat elé állsz megnézni, mi mindent lehet ott venni, éppen úgy tekintenek az emberek az arcodra, vajon mi is lakik a szívedben?


A legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

„A népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.” (Jel 15,4)

Mikor lesz végre igazság e földön? Jézus születése előtt feszült várakozás hatotta át a népet, majd megérkezett egy gyermek, aki nem úgy jött, nem úgy szólt, tanított, cselekedett, harcolt, amint várták. És nem dicsőn, hanem a megvetett keresztfán halt meg. Megbocsátásról beszélt, és lehajolt a bűnöshöz, a megvetetthez. Most még sokan nem értik, miként működik Isten ítélete, igazsága, de a hívő ember már most Isten tenyerén élheti életét. És akinek kegyelemből megadatik ez a hit, az leborul elé. S eljön majd a nap, az óra, amikor minden nép előtt minden nyilvánvalóvá lesz. Adjunk hálát, hogy már most itt Isten kezében, kegyelmében vagyunk. (Kőháti Dóra)

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.
Paulo Coelho

Ahol meghidegült a szeretet az emberekkel szemben, ott a világosság elé is árnyék borult.

„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.” (Lk 1,68)

Zakariás énekének első mondata ez, amellyel Keresztelő János születésekor a némaságából meggyógyult édesapa ad hálát Istennek csodatetteiért, s amely a keresztény egyház liturgiájának is évszázadok óta fontos eleme. A népét meglátogató s neki váltságot szerző Isten szabadításának megkerülhetetlen mérföldköve a karácsonyi esemény. Az emberré lett Üdvözítő útját készíti majd elő az a gyermek, kinek világra jötte felett Zakariás most dicséretet énekel. (Smidéliusz András)

„Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye.” (2Sám 23,3–4)

Az alá- és fölérendeltség ősi rendje ellen ifjúkorunkban mindnyájan tiltakozunk. A felnőtté válás jele, ha belátjuk, e sajátos felelősségvállalás, vezető és beosztott szerepköre nélkül nem képzelhető el az élet jó rendje, nem működik a teremtettség. Keresztényként valljuk, hogy bármelyik pozícióban végezzük is mindennapi feladatainkat, végső soron Urunknak tartozunk számadással. Az istenfélő vezető olyan, mint a felkelő nap fénye. Világosságot, áttekinthetőséget látni döntéseiben; mindenkiörül, ha jó szándékkal megjelenik a munkatársak között; fényt hoz az életükbe, reménységet az új kezdetre. (D. Szebik Imre)

Azok a dolgok, amelyek pénzen megvehetők, nem lehetnek igazán értékesek.


Egyáltalán nem az a kérdés, hogy milyen alkalmaim vannak a szolgálatra, hanem az, mennyire adtam át magam az Ő rendelkezésére. (Victor János)


Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét ígér. Lassan itt a pillanat, talán felenged a fagy az összes jég szív alatt. Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet, és a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.


Glória szálljon a Mennybe fel, jöjjön a földre a Béke, és az emberi szívbe a jóakarat. Ámen


Ha úgy bánunk egy emberrel, amilyennek mutatja magát, akkor rosszabbá válik, mint amilyen valójában. Ha úgy bánunk vele, amilyen lenni szeretne, segítünk neki azzá válni, amire képes. (Goethe)


Szükségünk van a csendre, hogy megérinthessük a lelkeket.
Kalkuttai Teréz Anya