A világ jobban tudja, mint mi, hogy mi illik Isten népéhez. A keresztény embertől mindig megkívánja, hogy Istennek tetsző élete legyen, s megbotránkozik, szemrehányást tesz, és lenézi az olyan hívőt, aki méltatlan hitéhez. (Turóci)


Aki Isten előtt megalázott szívvel olvassa Bibliáját, csakhamar megnyilatkozott szentélyt fog abban találni. (Kroeker)


Azt akarjátok tőlem hallani, miért és hogyan kell szeretnünk Istent? Íme: Isten iránti szeretetünk oka maga Isten; mértéke mérték nélküli szeretet. Két okból mondottam, hogy Istent önmagáért kell szeretnünk: először is, mert semmi sem méltóbb szeretetünkre, másodszor, mert semmi sem válik jobban hasznunkra.

A kérdés, miért kell Istent szeretnünk, kettős gondolatot ébreszt bennünk. Felmerül ugyanis a kétség lelkünkben, minek kell szeretetünk legfőbb indítóokának lennie: vajon Istent önmagáért, vagy magunk miatt kell szeretnünk? Mindkettőre ugyanazt válaszolom: Isten iránti szeretetünknek nem találom más méltó okát, mint Őt magát.

Nézzük előbb, mivel érdemelte meg szeretetünket? Sok érdemet szerzett nálunk, aki nekünk, érdemteleneknek adta Önmagát. Hiszen még Ő is mit adhatott volna jobbat Önmagánál? Ha tehát azt kutatjuk, mivel érdemelte ki szeretetünket, ha Iránta való szeretetünk indítóokát keressük, akkor azt kell mondanunk, hogy elsősorban azért kell Őt szeretnünk, mert Ő előbb szeretett bennünket. Teljességgel méltó arra, hogy viszontszeressük, különösen, ha meggondoljuk, ki Ő, kik vagyunk mi, és mennyire szeretett bennünket. Isten az, aki szeretett bennünket, ellenszolgáltatás nélkül. Még ellenségeit is szerette. És mennyire? János felelt erre: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”, és Pál: „Aki saját Fiának nem kegyelmezett – úgymond –, hanem odaadta Őt érettünk”. És maga a Fiú tesz tanúságot önmagáról: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja barátaiért”. Így szerzett érdemeket az Igaz a gonoszaknál, a Legnagyobb a legkisebbeknél, a Mindenható a tehetetleneknél. Úgy vélem, hogy akik előtt ez nyilvánvaló, azok előtt nyilvánvaló az is, miért kell szeretnünk Istent: azért, mert kiérdemelte a szeretetünket.

Nem csoda, ha valaki kevésbé szereti azt, akit kevésbé ismer. De még így is tudjuk, hogy mindenünkkel adósai vagyunk Annak, Aki bennünket mindenestől alkotott. Mit kell tennem tehát nekem, aki az én Istenemet nemcsak életem ingyen ajándékozójának, legbőkezűbb igazgatójának, kegyes vigasztalójának, gondviselő kormányzójának, hanem ezenfelül a leggazdagabb megváltómnak, örök megtartómnak, gazdagítómnak, megdicsőítőmnek vallom? Mit adjak az Úrnak mindezekért? Ha mindenemmel tartozom Neki azért, hogy teremtett, mit adjak még ehhez hozzá, amiért újjáteremtett, és ily módon teremtett újjá? Mikor először teremtett, engem adott magamnak, mikor másodszor, önmagát, mikor önmagát adta, engem adott vissza önmagamnak. Mivel teremtett és újjáteremtett, önmagammal tartozom önmagamért, és kétszeresen tartozom. Mit adjak Istennek Őérette? Mert ha ezerszeresen vissza is tudnék Neki fizetni, mi vagyok én Istenhez képest? Mivel az a szeretet, amely Istenre irányul, a mérhetetlenségre és végtelenségre irányul – hiszen Isten mérhetetlen is, végtelen is; milyennek kell lennie, kérdem, a mi szeretetünk határának és mértékének? Milyennek, hiszen mi nem ingyen adjuk már szeretetünket, hanem tartozásból? A mérhetetlenség szeret bennünket, az örökkévalóság szeret, a tudomány mindent felülmúló szeretete szeret; Isten szeret bennünket. Akinek a nagysága határtalan, Akinek a bölcsessége mérhetetlen, Akinek a békéje felülmúl minden értelmet: és mi mértékkel fizessünk vissza Neki?

Szeretlek, Uram, erősségem, támaszom és menedékem, szabadítóm és mindenem, amit csak kívánatosnak és szeretetreméltónak lehet nevezni! Istenem, segítőm, szeretlek ajándékodért és az én mértékem szerint, amely kisebb ugyan, mint amilyet az igazságosság megkívánna, de nem kisebb tehetségemnél. Mert ha tehetségem alatta marad is tartozásomnak, nem tudom felülmúlni önmagam. De többre leszek képes, ha többet kegyeskedel adni Önmagadból, bár sohasem leszek képes annyira, amennyire méltó lennél!

Clairoaux-i Szent Bernát


Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére. (Augustinus)



Ha a szeretet irányít, többet kapsz, mint amire számíthattál.


Ha valaki személyes kapcsolatba kerül Jézus Krisztussal, azonnal tudja magáról, hogy ő jó-e vagy rossz; nem gondolkodás által, hanem belső szemlélet által. (O. Chambers)



Istenünk, Atyánk!
Te mindig közel vagy hozzánk:
a csendben, és a munkában,
a magányban úgy, mint a találkozásban,
a már ismerősben éppúgy, mint az idegenben.

Add meg kérünk, hogy
egyre jobban felismerjük jelenlétedet életünkben,
és képesek legyünk mindenben Téged keresni és megtalálni.

Hogy közelségednek jelét add, elküldted hozzánk Fiadat, Jézust.
Segíts Őt egyre mélyebben megismernünk,
hogy úgy lássuk a világot, ahogy Ő látja,
hogy úgy szeressünk, ahogyan Ő szeret,
és úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik.

Tölts el minket Szentlelkeddel,
hogy Jézust egyre jobban szeressük,
és Őt még nagyobb odaadással kövessük.
Ámen

„Jézus Krisztus mondja: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.”” (Mt 5,11–12)

Közhely, hogy a jó ügyért harcolni nemes gesztus. Jézus szavai ennél többet ígérnek – boldogok vagytok, ha szenvedtek is érte. Boldognak lenni Krisztus szerint egyet jelent az üdvösséggel, és Isten országa fölötte áll minden emberi értékelés szerinti jónak. Krisztus ezt ígéri nekünk – ez valóban örömre és ujjongásra ad okot! (Gerlai Pál)

Krisztusunk, aki elestél bűneink súlya alatt és fölkeltél megigazulásunkra, kérünk, segíts minket és mindazokat, akiket földre sújt a bűn, hogy föl tudjunk kelni és folytatni tudjuk utunkat.

Szent II. János Pál pápa

„Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Préd 12,14)

A Prédikátor könyvének zárómondata ez. Mintegy igazolja, megerősíti a könyv bevezető sóhajtását: „Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” (Préd 1,2) Hiszen akár jó, akár rossz, akár nyíltan, akár rejtve ment végbe egy cselekedet: Isten megítéli. Ne legyen kétségünk: ez elítélést jelent. A Prédikátor nem kevesebbet állít, mint hogy az ember az Isten szerinti jó cselekvésére képtelen. De akkor mit tehetünk? Essünk kétségbe? A Prédikátor bár a realitás talaján áll, mégsem pesszimista! „De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert őt félik” – vallja (8,12). „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” – mondja (12,13). A Prédikátor ezzel a hit által való megigazulást prédikálja: bár cselekedeteink – jók és rosszak egyaránt – ítéletet vonnak a fejünkre, Isten megkegyelmez az őt félőknek, mert nem cselekedeteiket, hanem hitüket veszi figyelembe. (Véghelyi Antal)

Öntudatos keresztény életet nem lehet élni anélkül, hogy az ember ne tekintsen hátra és előre, ne lássa azokat, amelyek lettek, és azokat, amelyeknek meg kell lenniük.



Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.(Saint Exupery)



Tedd rá kezedet a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól.

Seneca

Uram, életemben oly sok az árnyék, de Te azt akarod, hogy fény legyek. Bennem még oly sok a homály, de Te azt akarod, hogy testvéreimnek világítsak. Magamat is alig vonszolom, de Te azt akarod, hogy testvéreimet hozzád vezessem, Hozzád vonzzam. Oly üres és íztelen vagyok Uram, de Te azt akarod, hogy a só legyek. Uram, Te légy életem fénye, világossága, íze, jó illata! Engedd, ha velem találkoznak az emberek, Rád találjanak!

„Valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” (Jn 1,16)

Először karácsonyi hangulat melegít át, majd színdarabok jutnak eszembe, látom a darabokat játszó kisgyerekeket, amikor ezt a mondatot olvasom. A kegyelemnek sokféle „illata” járja át életünket. A Király bevonulása Jeruzsálembe és a szívünkbe, a fojtott hangulatú, de örök nyugalmat hordozó utolsó vacsora, a fájdalmak férfija, a feltámadott Jézus vár minket kegyelmével ma és minden napon a világ végezetéig. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az ellaposodástól és lelki megszegényesedéstől, pedig erőt csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)


A gondolkodás olyan, mint az ejtőernyő. Akkor jó, ha nyitott!


A türelem és a várakozás hozzátartozik az emberi élethez. A türelemben rejlik az erő, amivel törekedhetünk a változásra és változtatásra. A türelemben azonban az időnek is fontos szerep jut. Csak akkor változik bármi, ha időt hagyunk rá maguknak.
A növekedéshez időre van szükség. Aki önmagával szemben türelmes, és tud várni, le fogja aratni érettsége gyümölcseit.
Saját fejlődésünkhöz is sok türelemre van szükségünk. Nem tudjuk önmagunkat egyik percről a másikra megváltoztatni. A változás lassan, olykor észrevétlenül történik.

Anselm Grün


A valódi szeretet keménységet követel a válság pillanataiban.



Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.

„Erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.” (Zsid 6,18)

Pál apostol képe nagyszerűen használható ma is. Talán egy utolsó pillanatban elért busz vagy vonat juthat eszünkbe, amely az utazót egészen rossz irányba is viheti. Miért vagyunk óvatosak? Távolról sok minden megtévesztő lehet, aztán közelebb érve el kell döntenünk, hogy élünk-e a messziről oly hívogatónak tűnő lehetőséggel. Az Isten segítsége olyan reménység, amelybe bele lehet és bele is kell kapaszkodni. Erős bátorításunk van: a Jézus Krisztus által tett ígéret! (Gerlai Pál)

Ha van időd magadra, kitörsz az idő uralmából. Érzékeled, élvezed az időt. Felismered, hogy ajándékba kaptad, így megszabadulsz a szorongástól. Engedd, hogy teljen az idő és érzékeld is múlását.
Az idő mindig ajándék, Istené és a tiéd. Itt találkozhatsz Vele és itt válhatsz valódi önmagaddá. Főleg az nyer időt, aki minden pillanatban teljesen jelen van. Számára nincs elveszett idő. Számára minden pillanat a beteljesedés ideje. Teljesen mindegy, hogy dolgozik vagy semmit sem tesz, olvas vagy zenét hallgat, sétálni megy vagy a gyermekeivel játszik - teljesen elmerül abban, amit éppen tesz. Élvezi az idő ajándékát, minden másodperc ajándékát. Számára minden perc szabad idő, az élet ideje.

Ne engedd, hogy megfertőzzön a „rögtön” szelleme!
Tanulj állhatatosságot,
tanulj meg lenni,
gyakorold a kitartás erényét!
Akkor lelked megszilárdul,
életed pedig sikeres lesz.
Aki lassan jár,
az néha gyorsabban ér célba,
mert nem kergeti semmi,
nem kell menekülnie.
Csak arra törekszik, ami fontos.
Tehát: ajándékozz időt magadnak.
Élvezd a lassúságot.

Anselm Grün

„Isten ugyanis, aki ezt mondta: »Sötétségből világosság ragyogjon fel«, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor 4,6)

Majdnem tíz éve megkérdeztem egy evangélikus lelkészt, hogy mi élete fő célja. Azt válaszolta, ő azért él, hogy bevilágítson a szeretet fényével oda, ahol sötétség uralkodik. A válasz megmaradt bennem. Azóta többször is átéltem, milyen ez az említett sötétség, mint az átvirrasztott éjszakák csöndje, és azóta tudom, milyen fontos a sötétséget felváltó felkelő nap, a fény, a világosság, az evangélium. Az ember lelkében valóban világosság lesz, ha Krisztus arcán tájékozódva Isten szeretete az életében is világosságot gyújt. (Balog Eszter)

Jézus Krisztus...

Te légy a hűség - ingatag jellemvonásaimban.
Te légy a figyelem - szétfolyó létemben.
Te légy a fölneszelés - hangszigetelt lelkemben.
Te légy a szabadság - posványos életemben.
Te légy a szeretet - magam körül forgó lényemben.
Te légy az előrelépés - egyhelyben-topogásomban.
Te légy a szelíd megbocsátás - vad vádjaimban.
Te légy a kitartás - összecsuklásomban.
Te légy a minden - az én semmimben.


Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)


Nem tartom sokra a testi bátorságot; az élet megtanított arra, mi az igazi bátorság: ellenállni a környezet lesújtó ítéleteinek. (Antoine de Saint-Exupéry)



...nyomorú sors nyomorultnak tudni magunkat, de a nagyság jele, ha felismerjük nyomorultságunkat. (Blaise Pascal)

„Több jót teszek veletek, mint azelőtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Ez 36,11)

A választottak sok jót tapasztaltak: Ábrahám elhívásától kezdve az egyiptomi szabadulás, a csodákkal teli vándorlás, az ígéret földjére való megérkezés számtalan öröme és bizonysága lehetett a szívükben, emlékezetükben, vallomásukban. Az Újszövetség Jézusra tekintő népe sem panaszkodhat, mert századok és ezredévek alatt Isten népe mindig újra átélhette és átélheti a megmenekülés, a kegyelem, az ígéretek ajándékait. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a Nyolc Boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

A keresztyén élet nem csupa mosolygás, de azért a szenvedések között is tud mosolyogni.


A múltbeli dolgokat el kell feledni és meg kell bocsátani. A jövő még nem érkezett el. Ma szeretheted Jézust, ahogyan ő szeret téged: személyes, benső szeretettel.
Nem kell félned: Isten megad neked minden kegyelmet, amire csak szükséged van, ha te megengeded neki, hogy az imádságon, áldozatokon, szenvedésen és kemény munkán keresztül megszenteljen téged. Semmi sem lehetetlen Isten előtt, hiszen "Isten a szeretet" 1Jn 4.16.

Kalkuttai Teréz Anya


Akkor van a legnagyobb esélyünk arra, hogy megtaláljuk Istent, ha visszamegyünk oda, ahol hagytuk. A madarak azért tanulhattak meg repülni, mert hittek benne, hogy sikerülni fog. Akinek hite van, annak előbb-utóbb szárnyai is lesznek. (Darnel Christian)



Amióta teljesen lemondtam önmagamról, a lehető legboldogabb életet élem. Ha tudnák, ha sejtenék, hogy mennyire dúsgazdaggá tesz bennünket a teljes lemondás…

Kis Szent Teréz


Az a baj a világban, hogy az erő nem igazságos, és az igazságnak nincs ereje. (Blaise Pascal)

„Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.” (Zsolt 147,11)

Volt egy néni, akinek az volt a szokása, hogy minden szombaton leült a templommal szemben a padra, és megkönnyezte a templomból kilépő aznapi friss házasokat. Kicsit bogarasnak tartottam, és már előre bosszantott, hogy a mi esküvőnkkor is ott ül majd, és pityereg, pedig nem is ismerjük egymást. Aztán amikor eljött a nagy nap, mégsem volt ott. Másnap hallottam, hogy meghalt. Ki tudja, miért, elmentem a temetésére. Ahogy ott álltunk a koporsó körül, egyszer csak könny szökött a szemembe. És rájöttem, ugyanazért vagyok én itt, mint amiért ő volt ott a sok esküvőn: mert a szeretetnél nincs gyönyörűbb látvány. (Zsíros András)

Egy szív érettem dobogott, egy szívnek nagy fájdalma volt.
Egy szív engem hőn szeretett, egy szív érettem megrepedt.
E szívben irgalom élt, e szív szerette a szegényt.
E szívben nem volt semmi folt, e szív Jézusom szíve volt.



Gondoskodjatok arról, hogy akivel találkoztok, boldogabb legyen a veletek való együttlét után, mint amilyen előtte volt.

Teréz anya



Jézus képe a bárány. Erre a képre kell nekem is elváltoznom. Életét halálra adta, nem kereste a maga hasznát.


Jó az, aki jobb akar lenni.

„Megismertetem szent nevemet népemmel.” (Ez 39,7)

Izrael népe számára Isten nevének kinyilatkoztatása egyet jelent hatalmának kinyilvánításával. Isten nevét – hatalmát – segítségül hívva imádkoztak, áldottak és átkoztak, így végezték munkájukat, és így tértek pihenni is. Milyen kár, hogy úgy tudjuk és akarjuk élni az életünket, hogy kihagyjuk belőle az Urat! Akik megismerik Isten nevét, azok az övéi: ezért ismerkedjünk meg és éljünk együtt Isten nevével! (Gerlai Pál)

Mindent lehet pótolni, csak Krisztust nem. Amint az Ő helyébe valami pótlékot teszünk, azonnal beáll a pusztulás. (Szikszai György)

„Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe.” (2Kor 4,8)

Vannak országok, ahol ma is üldözik a keresztényeket, de a bátor, határozott, elhivatott tanítvány tudja, Isten országa a szorongatások, fenyegetések, félelmek, vereségek ellenére, láthatatlanul ugyan, de növekszik. Az élő Isten kétségeskedő, bizalmatlankodó és neki pimaszul hátat fordító gyermekei is megtérhetnek, és megújultan, megváltottan élhetnek egymásért. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ne féljetek a szenvedéstől és a haláltól! Mivel Krisztus keresztje a szeretet és a megváltás jele, nem kell meglepődjetek azon, hogy minden igazi szeretet áldozatot követel. Ne féljetek tehát akkor, amikor a szeretet túl sokat követel! Ne féljetek, amikor a szeretet áldozatot követel! Ne féljetek Krisztus keresztjétől!
A kereszt az Élet Fája. Minden öröm és minden béke forrása. Ez volt az egyetlen mód Jézus számára, hogy eljusson a feltámadásra és a győzelemre. Az egyetlen mód számunkra is, hogy részt vegyünk az ő életében, most és mindörökké.

II. János Pál pápa

„Pál írja: Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” (1Kor 15,10)

De ki is vagyok én igazából? Mit értem el eddig életemben? Iskolák – munkahely – család – gyermekek – unokák? Így akartam? Vagy kudarcos az életem, és egész más irányt vett többször is, mint ahogy elképzeltem? Ahol most állok: küzdelmes út egy pontja. A múlt tapasztalataiból építkezni, a jelent boldogságban megélni, a jövőt tervezni, és előre örülni neki – ez mind én vagyok. Isten kegyelméből, a hit által. Mert ő van velem, és segít minden utamon, hogy a kudarcból tanuljak, a sikerekből pedig épüljek. (Balog Eszter)

Utak váltakoznak...
fény- mélységes éj...
De minden kegyelem!
Ne félj! (Balti házi mondás)

A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból. (Zwingli)


A szívnek megvan a maga ésszerűsége, amit az értelem egyáltalán nem ismer. (Blaise Pascal)

„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!” (Zsolt 90,14)

Az új nap reggele mintha mindig megfiatalítana minket. Kutatók kimutatták, hogy a reggeli napsugár feltölti az ember szervezetét, felkészíti az egész napos munkára. Az Isten kegyelme – ószövetségi értelemben: az Isten természetfeletti ajándékai – vagy ha úgy tetszik, a fény, amelyben időnként a lelkünk megfürödhet, késszé tesz az örök életre. (Gerlai Pál)

Assziszi boldog Aegidiust egyszer két cetonai testvér látogatta meg, hogy Istenről beszélgessenek. Egyikük így szólt:
– Tisztelendő atyám, Szent János evangélista igen nagy és magasztos dolgokat mondott Istenről.
– Drága testvérem, Szent János evangélista semmit sem mondott Istenről.
– Drága atyám, vigyázz, mit mondasz! Hiszen Szent Ágoston is úgy véli, hogy ha Szent János még magasztosabban szólt volna, senki halandó nem értette volna meg. Ne mondd hát, atyám, hogy semmit sem mondott.
– Újra mondom nektek, hogy Szent János semmit sem mondott Istenről.
Látogatói erre elkedvetlenedtek, és felkerekedtek. Mikor már néhány lépésnyire voltak, Aegidius visszahívta őket, rámutatott a Cetona mellett ég felé törő hegyre és így szólt:
– Ha lenne ekkora hegy kölesmagból, mint ez itt, és veréb laknék a tövében és belőle lakmároznék, mennyit hordana el belőle egy nap, egy hónap, egy év, sőt száz év alatt?
– Ezer év alatt is majdnem semmit.
Aegidius így folytatta:
– Az örök Istenség olyan mérhetetlen és olyan nagy hegy, hogy Szent János, aki szinte csak veréb volt, semmit sem mondott Istenről, Isten nagyságához képest.

Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem. (J. R. Miller)

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25)

A konfirmációs vizsga előtt rettenetesen izgultunk. Még az utolsó percekben is a kátét lapozgattam, mert úgy éreztem, elfelejtettem ezt-azt. Aztán bejött a lelkész bácsi, meglátta riadt arcunkat, elmosolyodott, és így szólt: „Ne féljetek, nem én vizsgáztatlak benneteket.” Összenéztünk. „Hát ki?” „Csak Jézus lesz bent” – kacsintott. Az egész konfirmációs felkészülés alatt nem tanultam annyit, mint ebből a mondatból. (Zsíros András)

Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét

-Én olyan sötétnek tudom magam.-

Azt mondják, köszöntésem: békesség.

-S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!-

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,

És több mint szépség: jó cselekedet.

-Bennem dúl a magamra-ismerés,

s meakulpázva verem a mellemet.-

Azt mondja, aki találkozik velem,

Hogy tőlem kapott ajándékot.

-S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,

Hogy mindenkinek adósa vagyok.-

Ó Barátaim, ha egy FÉNYSUGÁR

Lelketekig hullt, át lelkemen:

Nem az enyém az a fény, csak bennem jár,

Istennek köszönjétek, – ne nekem.

(Reményik Sándor)

„Krisztus a mi békességünk.” (Ef 2,14)

Az úrvacsora befejezésekor mondják a lelkészek ezt az agendában szereplő imádságot: „Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, add, hogy süket legyen a veszekedés és a békétlenség hangjára…” Nagyon szép imádság ez, és talán minden reggel ezt kellene imádkoznunk, rögtön felébredés után, hogy valóban teljesíteni is tudjuk. Akkor lesz békesség a környezetünkben, ha mi magunk békét sugárzunk. Az igazi belső békességet, a „tenger mélyén lévő nyugalmat” Krisztusban találjuk meg. Így a felszínen fodrozódó hullámok is szépen lassan lecsendesülnek. (Balog Eszter)

„Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” (Jn 15,4)

A februárban lemetszett venyigén hiába keresünk gyümölcsöt szeptemberben, a szőlősgazdák nagy többsége már elégette. Nem hiába mondja Jézus a tanítványoknak: kövessetek, ragaszkodjatok a Teremtőhöz, mert csak így remélhető Istennek tetsző gyümölcstermés, megbocsátás, türelem, parancsolatokhoz igazodó életvitel. Hangolódjunk a jézusi magatartásra. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.

Boldog Kalkuttai Teréz


Ne kételkedj! Tégy mindent Isten kezébe, hagyj mindent Isten kezében, végy mindent Isten kezéből!



Nem a lehetőségeink határánál, hanem a valóságos életünk lüktetésében kell Istent megismernünk. (Bonhoeffer)



Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

Thoreau


Tudd van egy gyertya a szívünkben, van kié lobban, van kié nem.
De él az Isten, ki lángra gyújthat és meggyógyíthat ha Benne élsz!
...hordozd a gyertyát, lángoljon benned, annyian várják, oly sok szív fáj,
Törd át az éjjelt, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyát, szükség van rá,
óvd a lángját, szükség van rá!

A keresztyén élet folyton kiszélesedik. Isten világa felé nyitott, titkokat mindig jobban látó élet. Jutalma: biztonság és békesség.



Ahol az igazság keresése kezdődik, ott mindig élet kezdődik. Mihelyt azonban az igazság keresése megszűnik, az élet is megszűnik. (John Ruskin)



Az igazi megtérést éppúgy nem lehet eltitkolni, mint ahogy a fényt a sötét szobában nem lehet elrejteni. (Spurgeon)


Az imádságnak mindig ígéreten kell alapulnia. De hála az Istennek, hogy az Ő ígéretei mindig szélesebbek, mint a mi imádságaink. (Havergal)


Azok a leggazdagabbak, akik a legtöbbről tudnak lemondani. (Rabindranath Tagore)



Isten vagy azt adja meg, amit kérünk, vagy azt, ami ennél hasznosabb nekünk.

Clairvauxi Szent Bernát


Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: Ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!



Istenünk, ha eljön a végső "átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk.

„Krisztus Jézus váltságul adta önmagát mindenkiért.” (1Tim 2,6)

Egyszer egy gyermektáborban – lehettem vagy nyolcéves – kaptam egy kis festményt egy festőpalántától (aki csak két évvel volt idősebb nálam, de már tudta, hogy festőművész lesz). A délelőtti foglalkozáson Krisztusról tanultunk: meghalt miértünk, a bűneinkért. A kép a tanítás alatt keletkezett, pillanatok alatt, a szemem láttára. Krisztus a keresztfán, mögötte a felkelő nap. Máig is őrzöm, mint ahogy az ott hallott, a hitünk alapját képző gondolatokat. „…hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4,9) (Balog Eszter)

Ne bízzál saját igaz voltodban. Ne aggodalmaskodjál amiatt, ami elmúlt.

Remete Szent Antal


Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás. (Lawton Collins)

„Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!” (Zsolt 9,3)

Minél nagyobb egy örömünk, annál nagyobb a kényszer, hogy megosszuk mindenkivel. És minél több mindenkivel osztjuk meg, annál nagyobb lesz maga az öröm is. Hadd használjam ki hát a lehetőséget, hogy az Evangélikus Élet hasábjain tudathatom minden kedves Olvasóval: augusztus 30-án apa leszek! És az a legnagyszerűbb, hogy ezt ennyi mindenkivel megoszthattam. De hidd el, még ennél is nagyszerűbb, ha magával Istennel osztjuk meg minden örömünket! Hiszen tőle kaptuk mind. (Zsíros András)

„Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.” (JSir 3,58)

Huszonkét versszakra oszlik Jeremiás harmadik siralma, ebből a huszadik kezdődik ezzel a verssel. A szerző a jeruzsálemi templomot siratja, mivel azt Kr. e. 587-ben lerombolták, a népet pedig fogságba hurcolták. Azzal vigasztalódik, hogy bármennyi szenvedést kellett is átélnie neki és népének, ügyének intézője maga az Úr, aki igaz bíró. A babiloni fogság ma is jelkép, fogalom, amely értelmezhető az életünkre, ügyeink megbéklyózottságára, amelyekből szabadulást csak Isten adhat. Adja Isten, hogy átéljük a szabadulást! Ámen. (Gerlai Pál)

Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.


Törekedjetek a szeretetre és senkit se ítéljetek el. És ha valakit súlyosan vétkezni láttok, nem azt mondom, hogy tetszéseteket leljétek benne, sem azt, hogy ne riadjatok vissza tőle, hanem azt mondom: ne ítéljétek el. Ne vessétek meg a bűnösöket, mert semmit sem tudtok arról, hogyan ítél az Isten. Sőt, sokan, akiket az emberek elkárhozottnak gondolnak, megmenekültek Isten előtt, és sokról gondolják az emberek, hogy megmenekültek, akiket Isten már elvetett és elkárhoztatott.

Fulginói Boldog Angela

„Tudd meg és lásd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem féled őt!” (Jer 2,19)

A szíveket vizsgáló Isten jól látja gonoszságaimat, hogyan éled naponta szívemben a gyűlölet, hogyan gondolok „főbenjáró” bűnökre, vagy teszem is titokban ezeket, hogyan élem a számomra adott kegyelmi időt – lustán, sután, imádság nélkül, hálátlanul, tékozló fiúként és tékozló lányként! Halljuk meg a nekünk szóló figyelmeztetést: mindez gonosz, keserves, istentelen! Közeledjünk, térjünk vissza a hozzánk közeledőhöz, amíg időnk van! (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Uram! Gyarló nekem még a szeretetem is. Bocsásd meg, ha időnként fontosabbnak látom ajándékaidat, mint Téged magadat. Pedig semmi sem lehet Hozzád hasonlatos, semmi nem lehet Tőled fontosabb, még az áldásaid, az ajándékaid sem. Segíts mindent a helyén kezelni életemben. Ámen


Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

„A tanítványok veszélyben voltak. Ekkor odamentek Jézushoz, felébresztették, és így szóltak: »Mester, Mester, elveszünk!«” (Lk 8,23–24)

„Ezért keltettetek fel?” – kérdezte Jézus álmosan. Péter a haját tépte: „Nem érted, Mester? Mindjárt felborítja a vihar a hajónkat, és elsüllyedünk! Valamennyien a vízbe fúlunk!” Jézus felkönyökölt. „Ugyan mióta jelenti a halál azt, hogy elvesztetek?” A tanítványok elcsendesedtek. Aztán a tenger is. (Zsíros András)

Bármily erősen kérsz és óhajtasz is bizonyos dolgokat, könyörgésed mindig úgy végződjék, mint a Mesteré: “Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.”

„Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor fölépül az Úr városa.” (Jer 31,38)

Isten hűséges az ő választottaihoz, az ő népéhez. A zsidó nép történelmében nyomon követhetjük ezt a vonalat, vagyis azt, ahogy Isten minden nehéz helyzetben népe mellett állt, és szabadulást ígért minden sanyarú élethelyzetből (különösképp a fogságokból). A választottak számára pedig mindig ott volt a kihívás, hogy vajon tudnak-e eléggé hinni Istenben és bízni a szabadításban akkor, amikor éppen a legelhagyatottabbnak érzik magukat. A próféták mindig is bátorították, buzdították a népet: Isten hűséges népe iránt, az ő választottai, szerettei iránti hűsége nem megkérdőjelezhető. (Balog Eszter)



„Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17)

Istenünk a választott népet, mai népét, engem is a megváltás útjára tanított. Fia, Jézus életével, szenvedésével, halálával és feltámadásával. Az ő útja biztonságos, kétségtelenül az új lehetőségeket kínálja, szilárdan és rendíthetetlenül hirdeti: javunkra válik, ha a jézusi szeretet útját járjuk, becsülve egymást, fáradva a mellettünk élőért. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd. Példabeszédek 24.10

Ez egy olyan Ige, melyet magyarázat nélkül is ért mindenki. A nyomorúságban látszik meg, hogy mekkora erőnk van. Jó néhány évvel ezelőtt egy hívő presbiter asszony elveszítette hitetlen férjét. Feleségemmel elmentünk meglátogatni, és a hogy van kérdésre azt felelte, hogy azt hitte magáról, hogy lelkileg erősebb ember, mint ami kiderült róla. Igazából tényleg a nyomorúságban mutatkozik meg lelki erőnk nagysága (vagy kicsinysége).
Azonban fontos meglátnunk az erőgyűjtés szükségességét. Lelkileg akkor leszel erős a nyomorúság idején is, ha a kiapadhatatlan erőforráshoz csatlakozva, jól feltöltött állapotban vagy. Isten mindig készen áll arra, hogy erejéből merítsünk. De mi élünk-e az igeolvasás, az imádkozás és a gyülekezeti közösség nyújtotta lehetőségekkel? Ha nem, akkor ne csodálkozzunk erőtlenségünkön, lelki gyengeségünkön...

Forrás: Napi ige és gondolat

Ha megpróbálok emberi befolyásoló stratégiákat és taktikákat alkalmazni, hogy elérjem, hogy más emberek azt tegyék, amit én akarok… és a jellemem alapjaiban torz… hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot fog kelteni, és minden, amit teszek, manipulációnak fog tűnni. (Stephen Covey)



Hidd el, az életben legfontosabbak éppen a kicsinek látszó dolgok.

Pestalozzi


Igazán segíteni csak szeretetből, szeretettel lehet.



Imádkozni az tud, aki a mások bűneit nem a fejébe gyűjti, hogy másoknak elmondja, hanem a szívébe, hogy Isten elé a szentélybe vigye.



Istentől ihletett ember az a személy, akinek magatartását, gondolatait, érzelmeit közölhetetlen fonal fűzi egybe. (Simone Weil)

„Jézus felment a hegyre magánosan imádkozni.” (Mt 14,23)

Az Isten fiának is szüksége volt a magányra, feltöltekezésre, meditációra. Korunkban egyre divatosabb – főleg az emberekkel foglalkozó hivatásokban – a szupervízió és a mentálhigiéné hangsúlyozása. Kezdünk rájönni, hogy nem megy a magas fordulaton élés lelki feltöltekezés, lelki „feltankolás” nélkül. Az imádkozó ember kezén az ujjak összekulcsolódnak, mint ahogyan lelkünk összekapcsolódik az Isten lelkével. Tudjuk a hétköznapokból, hogy üzemanyag híján semmilyen gép nem képes működni. Ezt az egyszerű tapasztalatot alkalmazzuk a lelki életünkre is, ne hagyjuk, hogy az életúton „lerobbanjunk”. Adjuk meg magunknak a feltöltekezés lehetőségét! (Gerlai Pál)

Minden őszinte megtérés kezdete Istennek a bűnösre vetett pillantása.

II. János Pál pápa



Sokan úgy gondolják, hogy a megtérés arra való, hogy megtisztítsa őket, mint ahogy megtisztítanak egy ruhát, és ha megtértek, nincs más hátra, minthogy ott lógjanak az Úr ruhatárában, amelynek ajtaja szorosan be van zárva, hogy többé por ne érje őket. Azt a ruhát, amely nincs többé használatban, megrágja a moly. (Becker)



Tedd rá kezedet a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. (Seneca)

A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik. (Victor Hugo)


Akkor töltekezel Istennel, amikor hiányát átéled.

Simon András



Az első lépés azon az úton, hogy az ember erős legyen, abban áll, hogy az ember magának bevallja saját gyengeségét.



Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)



Az erőre szükségünk van, nem arra a fajta erőre, amit mi birtokolunk, hanem arra, amelyet kapunk, ha imádságban kérjük, és ez nem más, mint a türelem ereje. (Frederick Neumann)



Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Kálvin János)



Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)


Életünkben vannak időszakok, amikor valami darabokra törik, valami összeomlik bennünk. Ez az összeomlás még csak a kezdet, de már tele van reménységgel. Mindenekelőtt nem szabad újra fölépíteni, amit a kegyelem lerombolt. Ezt is meg kell tanulnunk, hiszen mindig nagy a kísértés, hogy valamiféle állványt készítsük az omladozó homlokzat elé, és újra munkához lássunk.
Meg kell tanulnunk megmaradnunk romjaink mellett, keserűség nélkül leülnünk a törmelék között, anélkül, hogy vádolnánk magunkat vagy Istent. Ezekre a romokban álló falakra kell majd reménnyel és ráhagyatkozással támaszkodnunk, egy gyermek bizalmával, aki arról álmodik, hogy apja mindent helyre fog hozni. Hiszen ő tudja, hogyan lehet másként helyreállítani, jobban, mint előtte volt.

Éppen mint a tékozló fiú, aki számára annyi minden romokban hevert: a pénze, a dicsősége, a szíve; mindent elveszített, amit a teremtményektől várhatott, és bizalommal telve mégis úgy döntött, hogy visszatér atyjához.
Aki valamikor fia volt az atyjának, az is marad mindörökké. Abban a pillanatban, amikor az elveszett fiú kiengesztelődik kudarcával, már otthon is van a szülői házban atyja mellett. Aki viszont harcol kudarcaival, az önmaga és az Isten ellen harcol, még mindig a harag áldozata, és nem képes felismerni a szeretetet. Szeretetben, kegyelemben élni nem más mint kikerülni a harag uralma alól, amely eredeti állapotunk.

Jézus halála és feltámadása képessé tesz minket arra, hogy vele együtt legmélyebbről fakadó gyengeségünkben is felismerjük az Atya szeretetét. Hiszen megtérésben lenni nem más, mint szüntelenül belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Vigyázzunk, nem átlépni a bűnből a kegyelembe, hanem belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Ezt azt jelenti, hogy meg kell válnunk minden önigazolástól, minden saját igazságtól, és elismerni bűnünket, hogy meg tudjunk nyílni Isten kegyelme előtt.



Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem, és ahogyan szükséged van rám. Uram, te tudod, mit jelent kitaszítottnak lenni, legszegényebbnek a szegények között. A gazdag ember, a jómódú asszony is lehet kirekesztett, de lehet a szegény is a tőled kapott parányi földön. Add, hogy evilági országodban mindannyian gazdagok lehessünk, annak tudatában, hogy neked szükséged van ránk, s hogy nekünk is szükségünk van egymásra!

Boldog Kalkuttai Teréz



Isten soha meg nem szűnik gyermekeinek Atyja lenni.

Páduai Szent Antal

„Keresztelő János tanítványai ezt kérdezték: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« Jézus így válaszolt nekik: »Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium.«” (Mt 11,3–5)

Ahol Jézus jár, jelen van, annak nyoma van az életünkben. Ő mindenkinek azt adja meg, amire szüksége van ahhoz, hogy teljes életet élhessen. Lehet, hogy bár nem gyógyulhatunk ki egy fizikai betegségből, de közben lelkiekben mégis gazdagabbá válhatunk a Jézus Krisztusban való hit által. Jézus gyógyít, az Atya dicsőségére, hogy higgyünk benne: higgyük, hogy ő a Megváltó, és a mi életünkben is ő munkálkodik. (Balog Eszter)

„Megóv engem sátrában a veszedelem napján, elrejt sátra mélyén.” (Zsolt 27,5)

Azt álmodtam, hogy esernyő vagyok. Az emberek kifeszítettek maguk fölé, és megóvtam őket az esőtől, miközben én magam teljesen eláztam. Amikor az emberek megérkeztek, összecsuktak, és csuromvizesen beállítottak a sarokba. Aztán ott felejtettek. Volt, aki órák múlva jött vissza értem, volt, aki napokkal később, volt, aki soha többé. Reggel elmeséltem az álmomat a feleségemnek. Ő meg azt álmodta, hogy Jézussal találkozott. Csuromvizesnek látta. (Zsíros András)

„Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.” (Zsolt 5,13)

Nóé igaz ember volt, a megmenekülés, a szabadulás áldását kapta. Mi is kérhetünk őszinte bizalmat, becsületet, mely megment a fásult közömbösségtől, a jellemtelenségtől és a divatos hűtlenségtől, amely megmérgezi a családi élet értékeit, megrengeti a legszebb emberi kapcsolatokat, és keserű fájdalmat okoz a gyerekeknek. Mondjunk igazat, bízzunk bátran, harcoljunk kitartóan egymásért! (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és kevés az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád a panaszkodást.

Pió atya



Segíts Uram, hogy hűségesen haladjak utjaidon! Vezetésedet fölösleges megértenem: hiszen gyermeked vagyok. Te a bölcsesség Atyja vagy és az én Atyám is. Tudom hát: ha az éjszakán át vezet is az út, akkor is tehozzád jutok.

Edith Stein



Senki sem kerülheti el az öregedést. De azt el kell kerülni, hogy eljárjon felettünk az idő. (A. de Mello)

„Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez.” (Ézs 25,1)

A próféta a föld pusztulásáról, majd az ítéletről, végül a mennyei vacsoráról jövendöl. Becsapós a múlt idő, mert Isten prófétáló embere a jövőben megtörténő eseményekről ír múlt időben, a még meg nem történt eseményeket megvalósultként írja le. De talán számunkra is lehet jelentősége: a csodára váró ember mindig a kész csodát keresi. Isten cselekedeteinek az eredményét nem mindig a kész tényekben kellene keresni, hanem el kellene fogadni, hogy az örök igazság talán a mi hiányos koordináta-rendszerünkben nem tűnik olyan csodásnak és számunkra tökéletesnek. Urunk, add, hogy meglássuk csodáid gyümölcseinek beérését! (Gerlai Pál)