Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A böjt idején fordítsatok különös figyelmet a bűnbánatra és az elégtételre. Jézus mondta, hogy a bűnbánatra szükség van az ördög, a világ és a test legyőzéséhez. Szeressetek imádkozni! Napközben gyakran érezzétek szükségesnek az imát, és ne fáradjatok bele az imádságba.


A kis Bernadett főnöknője irigy volt, és azt kérdezte: „Miért téged választott a Szűzanya?” De Bernadett sohasem sértődött meg és sohasem válaszolt: mindig vakon engedelmeskedett. Ne szalasszátok el tehát a felkínálkozó alkalmakat! Jelentéktelen dolgoknak tűnhetnek, de Isten számára semmi sem jelentéktelen.


A Szűzanya nagysága alázatában áll. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Jézus oly szoros egységben élt vele. Mintha csak azt kívánná, hogy egyetlen dolgot tanuljunk meg: szelídnek és alázatos szívűnek lenni.


Az Ő számára mindannyian becsesek vagyunk, hiszen Ő választott titeket, nagy szeretettel. Miért titeket? Mások talán jobban cselekedtek volna nálatok és nálam is. Azt hiszem, hogy Isten nagyságát kicsiny semmiségeken át kívánja megmutatni. Legyünk képesek szilárdan elhatározni: alázatosak leszünk, mint Mária. Szentek, mint Jézus.


Egy orvos azt mondta nekem egyszer, hogy meglepődött, amikor a hívők között szokatlan halálfélelmet tapasztalt. Azt hiszem, ez azért van, mert magas ideálokat állítottunk magunk elé, és félünk attól, hogy azok kiüresednek. Ha az igazgyöngy példáját át tudjuk ültetni életünkbe: ha igazán fölfedezzük ezt a gyöngyöt, ha mindent eladunk és megvesszük azt a földet, ahol az a gyöngy van, akkor semmitől sem kell félnünk halálunk óráján, amikor Jézussal találkozunk.


Elmélkedjünk nagy odaadással Urunk szenvedésén és vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy megláthassuk, mi okozta Jézus szenvedését! Ezen elmélkedtem ma reggel. Ki fogom javítani hibáimat, és hogy jobban részesülhessek Jézus szenvedésében, elégtételre szánt cselekedeteimet megkétszerezem. Szigorú ellenőre leszek szememnek. Csak tiszta gondolatokat fogadok szellemembe, nagy figyelemmel tartom meg a szív csendjét, hogy abban meghallhassam Isten erősítő szavait, és teljes szívemből erőt meríthessek, hogy megvigasztalhassam a szegények szenvedéseiben rejtőzködő Jézust.


Hogyan kell megtanulni imádkozni? Nehéz imádkozni akkor, ha a szívben nem honol csend, mert Isten a szív csendjében szólal meg, és csak ezután, szívünk teljességéből születhet meg bennünk a hang.


Jézus szeretetért átdöfött szíve emlékeztet bennünket arra a hatalmas kegyelemre, hogy az Oltáriszentségben az Ő Testében és az Ő drága Vérében részesülhetünk. Nagyon hiányzik a szeretet. Jézus szíve ezért van átdöfve. Amikor a szeretet ellen vétünk, az Ő szívét döfjük át. Emlékezzünk arra, amit Urunk Alacoque Szent Margitnak mondott: a legnagyobb fájdalmat választottainak gondatlansága, mulasztása okozza.


Június havában vegyük a fáradtságot, hogy a szeretet élő példái legyünk. Egyesüljünk mindannyian, hogy megszabaduljunk minden szeretetlenségből fakadó kritikától, gondolattól, vagy cselekedettől, hogy Jézus Szent Szíve vigaszra és elégtételre leljen bennünk.


Kérjük Máriától, hogy Szíve szívünkben éljen. Szép, tiszta és szeplőtelen, szeretettel és alázattal teljes Szíve dobogjon szívünkben, hogy magunkhoz vehessük és be tudjuk fogadni Jézust az Élet Kenyerében, és úgy szerethessük Őt, ahogyan Mária szereti. Legyünk képesek meglátni és megszeretni Őt a legszegényebbek szenvedő arcában, tekintetében.


Ma reggel az Ő irgalmas szeretetéről elmélkedtem. Szeretném, ha ti is megtennétek ezt. Gondoljatok többször Rá, és találjátok meg magatokat az imádságban. Lelkiismeret-vizsgálat előtt kérjétek: „Jézus, aki szeretetben égsz értem, lobbantsd lángra szívemet!”




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

Ebben a Jézus drága vérének szentelt hónapban meg kell erősítenünk szeretetünket a szentmise és Krisztus szenvedése iránt, örömmel kell fogadnunk a nap, mint nap reánk váró apró áldozatokat. Ne meneküljetek el az apró küzdelmek elől, mert azok nagyon üdvösségesek számotokra és mások számára is.


Ennek az Új esztendőnek kezdetén határozzuk el együtt, mindannyian, hogy Jézusért és Jézussal fogunk élni, és hogy ebben az évben boldogok és szentek leszünk. Legyen ez az év mindannyiunknak az imádság és az Istennel való egyesülés éve, és a mélyből fakadó, örömteli szereteté. Kezdjétek azokkal, akik körülöttetek vannak, legyen életté a szándék, és akkor eljut a szegényekhez. Szilárdan határozzuk el mindannyian: „Ebben az évben egyetlen szándékos bűnt sem akarok elkövetni a szeretet ellen.”


Hamarosan hozzálátunk ahhoz, hogy fölkészítsük magunkat Jézus eljövetelére, és szívünkben helyet hagyunk az üres bölcső számára. Ebben az évben igazán jó helyet kell készítenünk: az alázat, a szegénység, az evangéliumi egyszerűség bölcsőjét. A betlehemi életre van szükségünk, a názáreti életre, arra az alázatra és arra az egyszerűségre, hogy megértsük, fölfogjuk és befogadjuk az Ő örömhírt terjesztő munkáját.


Ismételjétek gyakran magatokban: Szent szeretnék lenni. Szolgálni szeretnék. Imádkozni szeretnék. Mindig azzal az elhatározással kell élnünk, hogy mindenünket odaadjuk, mert másképp nincs értelme az életünknek.


Június havában vagyunk és már több mint háromszáz esztendeje annak, hogy a Szent Szív még egyszer föltárult a világnak, hogy fölismerhessük és szerethessük. Ezért, gyermekeim életünk legyen Jézus folyamatos befogadása és átadása. Ugyanennek a szeretetnek kell a szegények felé fordulnia. Hogyan szolgáljuk őket? Mi a szegényeknek köszönhetően létezünk. Ők kenyérre és szeretetre éheznek; vízre és gyöngédségre szomjaznak; megbetegedtek a kóroktól és az elhagyatottságtól; hajléktalanok, mert nincsen házuk és mert nem kívánatosak; négy fal közé vannak bebörtönözve és tudatlansággal befedve.


Miközben Lisieux „Kis Virága”haldoklott, nővértársai azon tanakodtak, hogy mit is írjanak majd róla? Kis Teréz meghallotta, megörült neki és ezt mondta Jézusnak: „Te nagy dolgokat cselekedtél, nagy dolgokat egy méltatlan senkivel.” Ő kis dolgokat cselekedett nagy szeretettel, hétköznapi dolgokat rendkívüli szeretettel, és Róma ezért nyilvánította szentté. Ott, a Kármelben, ahol ez a Kis Virág lakott, él egy öreg apáca, akit senkinek sem sikerült fölvidítani és boldoggá tenni. Állandóan zsörtölődött, ezért senki sem akart vele foglalkozni. Az egyetlen önkéntes ajánlkozó a Kis Virág volt, mert szerette Jézust. És mindennap ugyanaz a litánia: „Túl lassú vagy” vagy „Túl gyorsan mész”, „A halálba fogsz kergetni”, „Már megint mit csinálsz?”, „Nem tudsz egy kicsit fürgébb lenni?”. Állandó zsémbeskedés tehát. És a Kis Virág mindig engedelmeskedett ennek az apácának, és minden kérését teljesítette. Csodálatos és teljes engedelmesség.


Mindannyian kutatjuk az eget, ahol Isten lakozik, de nekünk megadatott, hogy már most az égben legyünk Vele, hogy boldogok lehessünk Vele – már ebben a pillanatban. Mit jelent vele lenni most? Szeretni, ahogyan Ő szeret; Segíteni, ahogyan Ő segít; Adni, ahogyan Ő ad; Szolgálni, ahogyan Ő szolgál; Gyógyítani, ahogyan Ő gyógyít; A nap huszonnégy órájában mindig Vele lenni!


Néha közbejöhet ugyan valami vagy valaki, de sohasem fogom megengedni, hogy akadály álljon Jézus és közém – ez az én szilárd elhatározásom.


SZENT JÓZSEF, A MUNKÁS. A Szent Család Jézusból, Máriából és Józsefből áll. Jézus nem volt egyedül. Ahhoz, hogy a család teljes legyen, Jézus hatalmasságán és Mária szeplőtelenségén túl szükség volt Józsefre, az ácsra is.


Tökéletesítsük imáinkat és elmélkedésünket. Szabadítsuk meg lelkünket mindattól, ami nem Jézus. Ha nehezetekre esik az imádság, kérjétek ismételten Jézust: „Jöjj szívembe, imádkozz bennem és velem, hogy megtanulhassam Tőled, hogyan kell imádkozni.” Imádkozzatok többet, mert minél többet imádkoztok, annál jobban imádkoztok.


Vegyétek a fáradtságot, hogy állhatatosak legyetek az apró dolgokban! Ahhoz, hogy legyőzzük az ördögöt, a világot és a testet, szükséges a bűnbánat és az elégtétel. Így mondta Jézus. Krisztus szenvedése meg kell, hogy változtasson bennünket. Ez a változás Isten kegyelmének segítségével történik úgy, hogy igazán lemondunk saját énünkről. Tartós, nehéz áldozat kell ehhez. Ki kell magunkat üresíteni.


Vigaszul szolgálna Urunknak és örömöt szerezne Édesanyánknak, Máriának, ha minden erőtökkel azon lennétek, hogy befogadjátok, fölfogjátok és megértsétek: engedelmességben élni nagy kiváltság, tisztesség és páratlan kegyelem. Az engedelmesség megtámadhatatlan békét teremt bennünk és örömmel tölti el lelkünket. Amikor azonban engedetlenek vagytok és az engedelmesség ellenében cselekedtek, megfosztjátok magatokat a szabadság örömétől.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

Vianney Szent János gondolatai

A hitnek és a szeretetnek ez a fölindítása mindenre jó orvosság: „Istenem, hiszek, erősen hiszek, azaz a legkisebb kétely és habozás nélkül. Hiszem, hogy mindenütt jelen vagy, hogy látsz, hogy rajtam nyugtatod a szemed, hogy egy napon én is meglátlak téged tiszta világosságban, és élvezni fogom mindazt, amit ígértél! Istenem, remélem, hogy megjutalmazol mindazért, amit érted tettem! Istenem, szeretlek, hiszen a szívemet szeretetre teremtetted!”


A jó Isten igenis szereti, ha alkalmatlankodunk neki.


Ajánljátok fel a kísértést a bűnösök megtéréséért is: ez bosszantja és megfutamodásra készteti az ördögöt, mert a kísértés így ellene fordul... Utána már nyugodtan hagy benneteket.


Amikor a sátán gyűlölködő gondolatokat támaszt bennünk azok ellen, akik rosszat tettek nekünk, legjobb, ha imádkozunk mindjárt a megtérésükért. Ez megfutamítja a kísértőt.


Azok, akik gyakran mennek szentmisére, jobban boldogulnak, mint azok, akik kishitűen azt gondolják, hogy erre soha nincs idejük. Ha egész bizalmunkat Istenbe helyeznénk, és nem csupán a munkánkra számítanánk, mennyivel boldogabbak lennénk!


Azt gondolom, gyermekeim, hogy aki nem úgy figyel Isten szavára, amint kell, nem fog üdvözülni, mert nem fogja tudni, hogy mit kell tennie az üdvösségért. Ellenben a hitben jártas embernél mindig kéznél van a mentőeszköz. Bármennyire eltévelyeg is a gonoszság útján, mindig van remény, hogy előbb-utóbb visszatér a jó Istenhez.


Ha a szegény kárhozottak megkapnák azt az időt, amit mi elvesztegetünk, milyen jól felhasználnák! Ha csak félórájuk volna is, ennyi idő alatt levezekelnék a poklot.


Ha nem lenne örökkévalóság, akkor sem érezném magam csalódottnak, olyan szép és teljes volt az életem Istennel.


Ha okosak akartok lenni, menjetek elébe a keresztnek, mint Szent András, aki amikor látta, hogy már fölállították számára, így szólt: „Üdvözöllek, ó jóságos kereszt, ó csodálatos kereszt, ó várva várt kereszt!... Zárj engem karjaidba, ragadj ki engem az emberek közül, és adj át Mesteremnek, aki általad váltott meg engem!”


Milyen jó, hogy még ilyen kicsiny létünkre is tetszhetünk a jó Istennek!


Nekünk csak a sátánt, a bűnt és önmagunkat kell gyűlölnünk.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A házasság életszentségre vezető út akkor is, ha keresztúttá válik.


A jó nevelőnek nyitottá kell tenni tanítványait az abszolút értékek fel, és meg kell tanítania őket arra, hogy az egész életet és történelmet Krisztus nagy és gazdag Misztériumának fényében szemléljék.


Az aratnivaló sok, de a munkás kevés! Magyarországon a papok, a szerzetesek és a szerzetesnők száma, kevés, többek között a múlt rendszer megszorításai miatt. Sürgető ezért a hivatásébresztéssel foglalkozó lelkipásztori munka megújítása. Elengedhetetlen az is, hogy igénybe vegyétek komolyan képzett és apostoli buzgósággal eltelt világiak segítségét. Minden erőt latba kell vetni az Evangélium hirdetésére.


Az ember nemcsak a szenvedéssel és a halállal, de környezetének eltérő véleményével szemben is természetes félelmet érez. Különösen így van ez, ha környezete saját véleménye érvényesítéséhez olyan nagyhatású eszközökkel rendelkezik, amelyek könnyen kényszerítő eszközökké is válhatnak. Ezért az ember sokszor inkább a környezetéhez, az uralkodó divathoz való alkalmazkodást választja a helyett, hogy vállalná a Krisztus Evangéliuma iránti hűséget.


Fiatal Barátaim, szeressétek Krisztust, és szeressétek az Egyházat! Szeressétek Krisztust, ahogyan Ő szeret benneteket! Szeressétek az Egyházat, ahogyan Krisztus szereti! És ne felejtsétek, hogy az igazi szeretet nem szab feltételeket, nem latolgat, nem rója fel a hibákat; egyszerűen csak szeret. Hogyan is vállalhatnátok felelősséget egy olyan örökségért, amelyet csak részben fogadtatok el? Hogyan vehetnétek részt valaminek az építésében, amit nem szerettek teljes szívvel?


„Isten Szava eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál” (Zsid 4,1). Ez a Szó ragyog minden kor embere számára, mint világosság az élet sötétségében. Tegyetek meg mindent, hogy a Szentírás eljusson mindenki kezébe, még ha ez komoly erőfeszítést és áldozatot követel is!


Korunk embere inkább hisz a tanúknak, mint a tanítóknak; inkább a tapasztalatnak, mint a tanoknak, jobban az életnek és a tetteknek, mint az elméleteknek. A keresztény élet tanúsága a misszionálás első és pótolhatatlan formája.


Néhányan közületek talán kísértést érezhetnek arra, hogy elmeneküljenek a felelősségvállalás terhe elől: az alkoholizmus és a kábítószerek csalóka világába, futó, házasságra, családalapításra nem irányuló kapcsolatokba, közömbösségbe, cinizmusba, sőt erőszakba. Óvakodjatok a világ csapáitól, amely arra törekszik, hogy kihasználja vagy eltorzítsa a boldogság és az élet értelmének keresésére irányuló vágyaitokat, erőfeszítéseiteket!


…nem halok meg egészen, az, ami bennem elpusztíthatatlan, tovább él!



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Szent II. János Pál gondolatai

A megfeszített Krisztus nyilatkoztatja ki a szabadság igazi értelmét, mert a teljes önátadásban éli meg a teljes szabadságot, és arra hívja tanítványait, hogy az Ő szabadságában részesüljenek.


A világ elsősorban azt az evangéliumi tanúságot fogadja el, amely figyelemmel fordul az emberekhez, szeretettel a szegényekhez, a kicsinyekhez és a szenvedőkhöz.


Akinek bőségesen van, annak sokat kell adnia.


Az Egyház az eucharisztikus Krisztusból él, belőle táplálkozik, tőle nyeri világosságát. Az Eucharisztia a hit misztériuma, és ugyanakkor a „világosság misztériuma”. Valahányszor az Egyház ünnepli, a hívők bizonyos módon átélhetik a két emmauszi tanítvány élményét: „Megnyílt a szemük és fölismerték őt a kenyértörésben” (Lk 24,31).


Az Evangéliumban a Feltámadt Krisztus egyetlen kérdést intéz Péterhez: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?”(Jn 21,16). Jézus ebben a Péter egész életét meghatározó kérdésben nem afelől érdeklődik, milyen talentumai, képességei, adottságai vannak. Még csak nem is azt kérdezi attól, aki nemrég elárulta Őt, vajon mostantól kezdve már hű marad-e Hozzá, számíthat-e arra, hogy többet nem bukik el. Egyetlen lényeges dolgot kérdez tőle, amire a hivatását alapozhatja: Szeretsz-e engem? Krisztus ma mindannyiótokhoz ugyanezzel a kérdéssel fordul: Szeretsz-e engem? Nem kívánja tőletek, hogy tömegekhez szóljatok, szervezeteket irányítsatok, vagyonokat kezeljetek. Azt kéri tőletek, hogy szeressétek Őt! Minden egyéb majd ebből fakad. Az a döntés, hogy Jézus követőivé válunk, nem azt jelenti, hogy azonnal tennünk vagy mondanunk kell valamit, hanem mindenekelőtt azt, hogy szeretjük Őt, Vele vagyunk, fenntartások nélkül befogadjuk Őt az életünkbe.


Igaz, hogy egyesek a keresztény erkölcsöt „terhesnek” tartják. Egyébként többé-kevésbé mindenki kísértést érez, hogy ilyennek minősítse, amikor akarata beleütközik annak igényeibe.


Így vonulnak a nemzedékek – Mezítelenül jönnek a világra, és mezítelenül térnek vissza a földbe, amelyből vétettek. „Porból vagy és porrá leszel”.


Minden élet szenvedésben és fájdalomban születik. Ennek ellenére minden élet Isten ajándéka.


Ne féljetek a kockázatoktól! Az isteni erők sokkal hatalmasabbak a nehézségeiteknél! A kiengesztelődés szentségének hatása mérhetetlenül nagyobb a világban működő rossznál…


Tévedés azt gondolni, hogy a gyönge értelemmel szemben, a hitnek hatalmas meggyőző ereje van; épp ellenkezőleg, az a veszély fenyegeti, hogy mítosszá, illetve babonává torzul.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A halál óráján mennyire sajnáljuk majd azt az időt, amit haszontalan fecsegésre, élvezetekre, semmittevésre fordítottunk ahelyett, hogy megtettük volna a magunkét az önmegtagadásban, imában, jócselekedetekben; gondoltunk volna szegény magunkra, sírtunk volna bűneink felett! Akkor majd látjuk, hogy a mennyországért semmit sem tettünk.


A kereszt jele rettenetes az ördög előtt, mert épp a kereszt által szabadultunk meg tőle.


Amikor olyan szerencsések vagytok, hogy befogadjátok a jó Istent, egy darabig örömöt, balzsamot éreztek a szívetekben. A tiszta lelkeknél így van ez mindig. Ez az egyesülés adja erejüket és boldogságukat.


Az ember lelkét semmi sem tudja a földön kielégíteni. Ha elfordult a jó Istentől, nem lehet boldog… Fogjatok ki egy halat a vízből, nem él sokáig. Ilyen az ember Isten nélkül!


Az ember megtudhatja, hogy mikor fogadta valaki méltóképpen az Oltáriszentséget: az illetőt annyira átitatja a szeretet, annyira átalakul és megváltozik, hogy cselekedeteiben, szavaiban alig ismerünk rá. Alázatos, nyájas, önmegtagadó, szeretetreméltó, szerény, egyetért mindenkivel, fogékony a legnagyobb áldozatokra is: egyszóval rá sem ismerünk.


Isten után a pap minden… Hagyjatok egy plébániát húsz évig pap nélkül, és az emberek állatokat fognak imádni!


Keresztségetek pillanatában elfogadtatok egy keresztet, s ezt csak a halál pillanatában tehetitek le.


Legnagyobb kísértés, ha nincs kísértés. Szinte azt mondhatnám, boldogok, akiknek kísértésük van: itt a lelki aratás ideje, amikor fölhalmozhatjuk termést a mennyország számára. Úgy van, mint aratáskor: az ember korán kel, sokat fárad, de nem panaszkodik, hiszen örül a termésnek.


Ó, mily nagy az ember! Úgy szeretette Isten az embert, hogy nem akarta az állatok hasonlóságára teremteni, hanem saját képére és hasonlóságára teremtette.

Rajta tehát, gyermekeim, végezzetek szentáldozást! Menjetek Jézushoz szeretettel és bizalommal! Éljetek belőle, hogy élhessetek érte! Ne mondjátok, hogy sok a munka. Nem mondotta-e az isteni Üdvözítő: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én felüdítelek titeket!”? (Mt 11,28) Tudnátok ellenállni ilyen gyöngéd és barátságos meghívásnak?


Úgyis azé lesz a világ, aki jobban tud szeretni és szeretetét embertársainak bebizonyítani.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

„A bűn visszaélés azzal a szabadsággal, amelyet Isten a teremtett személyeknek ajándékoz azért, hogy szeretni tudják Őt és egymást” (KEK 387); a keresztségben kapott isteni élet visszautasítása, az igaz szeretet elutasítása. Az embernek ugyanis megvan az a félelmetes hatalma, hogy akadályozhatja a jót ajándékozó Isten akaratának érvényesülését.


A keresztény erkölcs sokat követel. Néha olyan igényeket is támaszt, amelyeket – őszintén megvallva – magasnak találhatunk.


A régi elv: contemplata aliis tradere (továbbadni az elmélkedés gyümölcseit) napjainkban is időszerű és éltető. Elsősorban azt érinti, aki átad: az Ige hirdetőjét és szolgáját. Ugyanis egyedül és kizárólag csak a „contemplata”-t áll jogában átadni; azt, amit átelmélkedett: az átimádkozott gondolatait.


A rossz félelmetes erővel vonzza az embereket, olyannyira, hogy számos bűnös magatartásformát sikerült „normálisnak” vagy „elkerülhetetlennek” bélyegeztetnie. A rossz állandóan növekszik és pusztítja a lelkiismereteket. Az ember lelkiismerete így fokozatosan elveszíti tájékozódó és felismerő képességét.


Adni kell abból, ami „fölösleges”, és olykor még abból is, ami „szükséges”, hogy biztosítani lehessen azt, ami a szegények megélhetéséhez nélkülözhetetlen.


Aki hitoktatást végez, akármilyen beosztása legyen is az Egyházban, gondosan törekedjék arra, hogy tanításával és magatartásával Krisztus életét és tanítását adja tovább. Nehogy azok szívét és lelkét, akiket tanít, magához láncolja, vagy saját véleménye és lelki adottságai szerint alakítsa őket. Főleg pedig attól óvakodjék, hogy saját véleményét és gondolatait úgy adja másoknak, mintha ezzel Krisztus tanítását és életét közölné. Aki joggal nevezi magát hitoktatónak, soha nem teheti meg, hogy saját ízlése szerint válogasson a hitletétemény anyagában, maga ítéljen fontosnak és tanítson bizonyos dolgokat, másokat pedig, mint jelentékteleneket kihagyjon a tanításból.


E mulandóságnak értelme van…


Krisztus a Testévé és Vérévé változtatott kenyér és bor egyszerű színei alatt velünk járja az élet útjait, mint erősségünk, útravalónk, és mindenki számára a remény tanúivá tesz bennünket. S ha e misztérium színe előtt az értelem megtapasztalja is a maga korlátjait, a Szentlélek kegyelmével megvilágított szív meglátja, hogyan kell viselkednie, s hogyan kell elmerülnie az imádásban és a határtalan szeretetben.


Krisztus úgy küld benneteket, mint bárányokat a farkasok közé, hogy a kereszt titkát jelenvalóvá tegyétek abban a környezetben, amelyben éltek. Kit ne rendítene meg egy ilyen feladat, sőt ki ne rettenne vissza tőle? Kit ne bátortalanítanának el a tényleges nehézségek? Ki ne venné észre, mennyi kárt okoz a bizonytalanság és a tétovázás… Ennek ellenére azt mondom nektek: Ne csüggedjetek el!


Legyünk egyek abban, hogy magunkban és környezetünkben őszintén keressük a jóságot és a békét!


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10