Anyai vigasz

Írta: Fritz Meier

Az evangélikus útmutató szerint a 2016. év igéje: „Ahogy az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézs 66,13)
Egyre reménytelenebbé váló világunkban nem segít az olcsó vigasz, a „Fel a fejjel!” buzdítás. És nem mindegy az sem, hogy ki az, aki vigasztalni próbál. Ha a bátorítás olyan valakitől származik, aki közel áll hozzánk, komolyan vesz bennünket, akinek jelentünk valamit, akkor szavainak van súlya. Az anya éppen ilyen személy, mert ő egészen különös módon áll hozzánk közel. Ha baj van, ő teljes valójával együtt érez velük, és mint gyermekének, mindenben a legeslegjobbat kívánja. Vannak idők, amikor senki nem tud jobban, teljesebben, mélyebben vigasztalni, mint saját anyánk. Sokaknak azonban már nem él az édesanyjuk – vagy olyan állapotban vannak, amikor a legőszintébb anyai vigasztalás sem képes reményt adni számukra. Sokan ragadtak meg kiúttalan vigasztalanságban, mint valami zsákutcában. Egy találó mondás szerint azonban a zsákutcák is nyitottak – felfelé! Igen! Isten vigasztalást ígér mindazoknak, akik elfogadják a vigaszt, akik hisznek, akik számára Isten realitás. Az ilyen, legfelsőbb fórumról érkező ígéret jót tesz az embernek. Nagyon is jót. Mert az élő Istentől jövő ígéret soha nem üres ígérgetés vagy olcsó vigasztalás. Ha pedig a hit embereiként Istentől megvigasztaltak vagyunk, akkor mi is erősíthetjük másokban a reménységet, mert Isten

„megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” (2 Kor 1,4)

"Atyám, bocsáss meg nekik..."

(Lk 23, 34);

"Egyedül ellened vétkeztem..."
(Zsolt 51,6)

Az Isten bocsánata olyannyira fontos, hogy Jézus és István vértanú még ellenségeik számára is elkérik ennek ajándékát. Az 51. zsoltárban pedig Dávid egyértelműen kijelenti, hogy egyedül Isten ellen vétkezett, nem emberek ellen. De mi van akkor, amikor megbántok másokat, vagy engem bántanak meg? Hogyan bocsátok meg, és hogyan bocsáthatnak meg nekem?

A megbocsátás, úgy tűnik, két ember ügye, de valójában ez a feladat Istenre és rám tartozik. Ki tud megbocsátani? Isten. Miért kellene akkor nekem is megbocsátanom másoknak? Azért, mert Ő megbocsátott nekem. Ha nem vagyok hajlandó megbocsátani, akkor ez azt jelenti, hogy az engem ért sérelem fontosabb számomra, mint az Atyával való kapcsolatom. Jelzi, hogy úgy gondolom, az ellenségem bűne súlyosabb, mint az enyém. De a legnagyobb bűn az életemben mégiscsak az én bűnöm, nem a másiké. A bűn elválaszt Istentől. A másik bűne akkor választ el Istentől, ha nem vagyok hajlandó megbocsátani. És ekkor a másik bűne az én bűnömmé válik.
Mit tehetek hát, amikor vétkezem valaki ellen? A tettemmel adósommá tettem őt. Kérjek bocsánatot? Ha mástól kérek bocsánatot, mint Istentől, akkor csak magamra van gondom, csak az bánt, hogy megromlott a kapcsolatom a másikkal, és vágyom arra, hogy kibéküljünk. De lehet, hogy a másik képtelen arra, hogy megbocsásson, vagy csak akkor tud megbocsátani, ha ezt nem várom el tőle, nem próbálom kicsikarni belőle. Az én feladatom az, hogy megvalljam, hogy vétkeztem, a másiknak meg az, hogy megbocsásson, ha tud.
Amikor a Miatyánkot imádkozzuk, arra kérjük Istent, hogy bocsássa meg a mi vétkeinket. Ha ezt az imádságot együtt mondom azzal, aki vétkezett ellenem, akkor én azért imádkozom, hogy Isten bocsássa meg az ő bűnét, ő meg azért imádkozik, hogy Isten bocsássa meg az enyémet. Atyám, bocsáss meg! Atyám, bocsáss meg nekik! Atyám, tégy képessé arra, hogy megbocsássak!
(Ailisha O'Sullivan)

Békesség Istentől

Írta: Benedek Csilla

Egy bibliaórát követően egyik lelki testvéremmel ültünk a budapesti autóbuszon, amikor is ellenőr vizsgálta a jegyeket, bérleteket. A mögöttünk levő ülésen fiatal nő ült, akinek a bérlete már nem volt érvényes. Az ellenőr közölte vele, hogy ilyenkor mi az eljárás, mire a nő felháborodva kifakadt, hogy nem fizeti ki a büntetést, és az egész ügy őt nem is érdekli. Mindig hangosabb és ocsmányabb szavakat használva védte a maga igazát. Az ellenőr nyugodt és higgadt hangon közölte vele, hogy ez az előírás. Az önmagát felhergelő utastársunkon már látszott, hogy ő el is hiszi, hogy neki van igaza.
Mi pedig egymásra néztünk, és hálás szívvel megállapítottuk, hogy igennagy ajándék az Úrhoz tartozni, aki a Békesség Fejedelme. Mennyire más az a világ, amiben a körülöttünk levők élnek, és pedig úgy, mintha mindenki egy-egy benzines hordón ülne, és egy apró szikrától már robbannak is. Mi pedig beismerhetjük, ha valamit elrontottunk, igazat adhatunk annak, aki erre felhívja figyelmünket, bocsánatot kérhetünk, és rendezhetjük, akkor is, ha ez nekünk veszteséget okoz majd.

„Az Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)

Ha már elmúlt a karácsony

Írta: Horváth Mária


„Ha elmúlik karácsony, / A szeretet lángja halványabban ég, / De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még. / Ha elmúlik karácsony, / És legszebb titkát nem árulja el, / Az új csodára egy évig várni kell (...) Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek, / Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!" – énekli a Neoton Família, és bizony sokan érzik igaznak a szép dallamhoz tartozó szöveget.
De mi értelme van annak, hogy január közepét is elhagyva még mindig a karácsonyi ünnepet idézzük. Hiszen már bőven benne járunk az új esztendőben. A boltok túljutottak az év elején esedékes leltározáson, és az ünnepi fényfüzérek is a dobozok mélyére kerültek. Parti Nagy Lajos költő gondolata tette számomra aktuálissá a kérdés újbóli átgondolását, aki így fogalmazott: „Karácsonykor könnyű szeretni, de mi van azzal a sok hétfő reggellel?"
Karácsonykor tényleg könnyű szeretni? És mit kezdjünk a szeretetünket próbára tevő hétköznapokkal, amikből egy évre sokkal több jut, mint ünnepnapokból? Isten valóban a szeretete ünnepének szánta karácsonyt, a szó legnemesebb értelmében. De nem úgy, hogy néhány álbékességes napig szeretet-színházat játszunk. Jézusban a valódi szeretet jelent meg. Hiszen ő az életét is feláldozta értünk a kereszten – ez pedig nem is hasonlítható a világ karácsonykor alkalmazott üres szeretet-fogalmával.
Isten örömhírét elérhetővé tette számunkra, ezért a titok felismerhető, és nem kell rá várnunk egy újabb évig. Sőt, nem is korlátozódik a karácsonyi ünnep néhány szép napjára. Ha pedig megértjük, hogy Jézus miért és hogyan áldozta magát értünk, akkor már nem gyűlik meg a bajunk a sok hétfő reggellel sem, mert Isten szeretetéből meríthetünk erőt, ötletet és kitartást ahhoz, hogy szeretet-küldetésünket be tudjuk tölteni a hétköznapokban is.
Az idézett énekben kifejezett óhaj egybecseng Jézus akaratával is:


„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért." (Jn 15,12-13)

Hull a hó!

Csodálatos műhold felvétel készült decemberben, ami azt mutatta be, hogy a hó egész Európát betakarta. Az emberek természetesen különböző módon fogadták az eseményt. A gyermekek, a szánkózók, a síelők és a romantikus lelkűek nyilván örültek ennek, a gazdák ilyenkor mindig hálásak, de a közutakon közlekedni kívánók talán nem annyira.

Több költőt indított már versírásra a téli, havas táj, s ezek mind remekművek lettek. Olvasásuk közben szinte megjelenik előttünk a fehérbe öltözött természet, s talán gyermekkorunk havas élményei is eszünkbe jutnak.

A megváltott ember nem csak azért lehet hálás, hogy a hónál fehérebb, tisztább lett az élete Jézus Krisztus váltságáldozata következtében, de az is örömöt jelenthet számára, hogy ahogyan a hó hasznos a földnek, mert megáztatja, úgy az Istennek emberszívbe hulló igéje sem tér vissza dolgavégezetlenül: élete termővé és gyümölcsözővé válhat. Isten így éri el célját a hóval és az Igével is.

Zila Péter / Budapest

Isteni ígéret: „Ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55,10-11)

MELEGET REMÉLVE

Sötét, ködbevesző ég, hómező és drótkerítés. Szibéria. A hadifoglyok kora hajnalban indulnak a munkába. Beleborzongok az elképzelt látványba, ahogyan a durva örök megszámolják a felsorakozott, rongyokba göngyölt, elfásult rabokat. Nagy kincs az újságpapír, amivel enyhíteni lehet a csontig hatoló hideget. Az egyik rabnak melegebb munkahely jutott, ahol felengedve, mélyen elaludt. Amikor estefelé ismét megszámolták a rabokat és egy hiányzott közülük, valamennyinek el kellett szenvednie a következményeket. Felfoghatatlan gyötrelmek olvashatók Szolzsenyicin könyvében.

De közöttünk is élnek testi-lelki melegség után vágyódó emberek. Naponta találkozunk velük. „(…) a szegények mindenkor veletek lesznek (…)” ­– mondta Jézus (Mt 26,11). Nem adhatunk mindenkinek, de ne fordítsuk félre fejünket: Úgyis csak elisszák! Lehet, de enniük is kell. Ítélkezünk felettük? Az egyedül Isten joga, mert csak ő tudja, honnan jöttek és hová tartanak. Közülük sokan kedves, segítő szavakat szeretnének hallani, hogy érezzék: ők is emberek.

Egy téli napon szakállas, ápolatlan férfi szállt fel a villamosra. Egyik kezében ócska, kitömött táskát, a másikban jókora fagyöngy-bokrocskát szorongatott. Arca, orra kipirult, valószínűleg nem csak a friss levegőtől. „Kezitcsókolom” – ült le velem szemben. Jó napot! Nehéz volt leszedni? – kérdeztem. Majdnem a fa tetejéig felmásztam érte – válaszolt, és beszélgetni kezdtünk. Több mindent megtudtam életéről a közös utazás alatt. Isten áldja! – köszöntem el leszállás előtt, mire ő váratlanul kezembe nyomta a fagyöngyöt: Magának adom! Zavartan nyúltam a pénztárcám után. Ajándék. Ne fizessen érte! – érintette meg a kezemet.

Csak pár jó szót szóltam, mégis én kaptam az alamizsnát. Otthon, a meleg kályhának támaszkodva, szégyenkezve adtam hálát Istennek mindazért a sok jóért, amivel megajándékozott.

* * *

HAJLÉK NÉLKÜL

Ott a kövön,

az aluljáróban,

fekszik egy hajléktalan.

Kidőlt fa

a lábak sűrű erdejében.

Gyökere beszakadt,

ágai véreznek.

gyümölcse holtan

született.



Ott a kövön

az aluljáróban,

elnémult egy szív.

Nem keresi, nem reméli

sem a földi,

sem a mennyei honát.

Uram! Mit tegyek,

hogy enyhítsem

vigasztalan fájdalmát?

Gaál Éva / Budapest

Jézus tanácsa: „Aki kér tőled, adj neki (…)” (Mt 5,42)

Neveljétek őket!

Írta: Levekiné Zsömböly Ágnes


Az ismerős fiatal családba megszületett az első gyermek, egy kisfiú. A család szeme fénye lett, és kis bálvány. Minden és mindenki körülötte forgott. Egy-két éves korára már ő dönthette el, hogy mit szeretne aznap enni: ehetett akár egy fél üveg Nutellát reggelire, 6 db pöttyös Túró Rudit ebéd helyett, és vacsoránál kézzel kivehette a közös tálból azt a darabot, amit csak akart, mielőtt a többieknek tálaltak volna. Ha úgy volt éppen kedve, az alig 3 éves gyermek ledobta magáról ruháit, és mezítelenül kirohant a kertbe, a hóba hemperegni! A felnőttek csak kezüket tördelve kérdezték: Mit tegyünk, ha éppen ezt akarja?
A kisfiú óvodába került. Mindenki legnagyobb csodálkozására az óvó néni mindennap így fogadta szüleit: Jó, engedelmes, semmi baj sincs vele. Odahaza viszont ugyanúgy viselkedett, mint addig: terrorizálta a családot.
- Miért vagy az óvodában olyan jó kisfiú, itthon pedig egyre szaporodnak és nagyobbak a konfliktusok? – kérdezték tőle.
- Mert ott megmondják, hogy mi a jó és a rossz; mit szabad tennem és mit nem. – fogalmazta meg válaszát a négyéves legényke.


"Ti apák (...), neveljétek (gyermekeiteket) az Úr tanítása és intése szerint." (Ef 6,4)

Örömöm a fán

Írta: Móréhné Ági

Nagy ajándék, amikor a hétmérföldes csizmánkat felhúzva barangolhatunk, és közben gyönyörködhetünk a teremtett világ szépségeiben. A lelkünk is megújul ilyenkor. Nem csak tényszerű megállapításokat teszünk, hogy "ez szép", de a szívünk is ujjong. De vannak élethelyzetek, amikor betegség, vagy más körülmény miatt el vagyunk zárva ilyen örömöktől. Hasonló napokat élek át mostanában én is. Mégis, bezártan is, számtalan öröm ér!
Például, amikor az ablakhoz ülök, és csak gyönyörködöm a fenyőfánkra szálló madarakban, amiket annyira szeretek. Ma is ideszállt egy fakúsz és egy csuszka.
Nagyon megrendített Zsindelyné Tüdős Klára egy mondata. Amikor kitelepítették őket a balatoni házba, és kiment másnap reggel a ház elé, akkor így kiáltott fel: "Uram, te tudtad, hogy szeretem a szépet?"
Amikor beköltöztünk a házunkba, és pár nap múlva megjelent az első madárcsapat a környező bokrokon, fákon, én is hasonlóan örvendeztem: "Uram, te tudtad, hogy én szeretem a madarakat?"
Igen, ő tudja. És azt is, hogy nehéz helyzetünkben hogyan lépjen közel hozzánk. És ő ad szemet észrevenni mindazt, ami őróla beszél. És ő indítja hálára a szívünket mindezek láttán.

"Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről!" (Zsolt 103,2)

"Ti kinek mondotok engem? Simon pedig felelvén monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus monda néki: Boldog vagy, Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám."

Máté 16, 15-17

Boldog vagy, Simon

és boldog én is
és még annyian,
kikből kicsordul
Simon vallomása:
"Te vagy a KRISZTUS, az ISTEN FIA!"
Kik nem figyelnek többé senki másra,
csak Rá, KI ÚR a bűn, halál felett...

ezért írok én boldog verseket.

Urunk, Istenünk!
Mi valamennyien boldogságra vágyunk, de többnyire a test és vér szava, a magunk elgondolásai szerint. Köszönjük, hogy Te boldogságkeresésünkben sem hagysz magunkra, sőt feltárod előttünk a valódi boldogság titkait. Add, hogy bűneink bocsánata, lelki ajándékaid, az üdvösség tudata tegyenek bennünket boldoggá a SZENTLÉLEK szerint! Add, hogy fontos legyen számunkra mások boldogsága is. Így áldj meg örvendező élettel a JÉZUS KRISZTUSBAN!
Ámen.

VAKON A SÖTÉTBEN

Szokványos téli délután. Nincs hó, csak nyirkos, nyálkás levegő és hideg. Egy család autózik hazafelé, fáradtan, de vidáman. A nagypapa vezeti az autót. Nem fiatal már, de sok éve és nagyon jól vezet. Rohamosan sötétedik, egyre kevesebbet látni, a szembejövő autók lámpája folyamatosan vakít. Már az egész család az utat figyeli, abbamarad a beszélgetés, a feszült figyelem veszi át az uralmat. Nem lehet látni az utat!

A sofőr egyre többször tér át az út bal oldalára, kórusban figyelmeztetik, hogy jöjjön vissza, hiszen jönnek szembe. Egyértelmű, hogy a sofőr nem látja az utat. A feszült figyelemben szinte tapintani lehet a csendet, és a csendben is érezhetőek a kétségbeesett imádságok: Uram, segíts! Kérlek, óvj meg bennünket! Mindenki érzi, hogy már más kezében van a volán.

Amikor beérnek a közeli településre, körforgalmak sora következik. Egy váratlan pillanatban az autó a körforgalom kellős közepén, a füvön találja magát. Hogy került oda? Nem tudni, de nem volt sem bokor, sem fa, sem kő, pedig lehetett volna. Semmi bajuk nem lett!

A történet bizarr, de igaz. A család épségben hazaért. A kegyelem, az isteni gondviselés hihetetlen módokon tud körülvenni bennünket. Félelmetes, és egyben csodálatos átélni, hogy az Isten kezében a vak is biztonságban van.
Mi, mindannyian vakon közlekedünk a világban. Ha Jézus Krisztus nem vezetné az autónkat, sehová se jutnánk. Hálás vagyok, hogy életem kormányát az ő kezében tudhatom. Kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalja, Jézus a legsötétebb utakon is vezet bennünket, őbenne mindig vakon bízhatunk!
Dr. Varga Katalin / Budapest

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket...” (1Pt 2,9)

"Az Úr előtt megyen vala nagy erős szél...de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett, de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék."

1 Királyok 19,11-12


A halk és szelíd hangok

A halk és szelíd hangok
vonzottak mindig engem,
csak hallatukra támadt
visszhang az én szívemben.

Üzenetekre várok
ma is a földi zajban,
mint ballagó zarándok,
s Igék áldása rajtam.

Teremtő Istenünk!

Viharok, földindulások, népeket emésztő tüzek vannak mögöttünk. Hányszor rendültünk meg, hányszor futottunk már Hozzád irgalomért! Áldott légy érte, hogy Te mindenkor lecsendesítetted lelkünket, s halk és szelíd hangod - Igéd - szívünkig ért. Add, hogy mély és igaz kérésként fakadjon föl belőlünk: "Szólj, szólj hozzám, URAM, mert szolgád hallja szódat!"

Ámen.

CSAK EGY CICA...

Egy téli napon, amikor odakint mínusz 5 fok dermesztette a levegőt, lányom földszinti ablakában felbukkant egy apró, fehér-vörös foltos cica. Remegve és elveszetten álldogált, hideg szél borzolta selymes szőrét. Tágra nyílt szemmel, esengve bámult ránk, a szájáról leolvastuk, hogy keservesen siránkozik. Mire kiszaladtunk, a cica már eltűnt.

Másnap korán reggel hosszú csöngetésre ébredtem. – Sikerült megtalálnom! – lelkendezett lányom, és óvatosan kezembe helyezte a párdekás szőrgombócot. – Nem hagyhatjuk megfagyni szegénykét, ugye, egyetértesz… Neked már volt cicád, tudod, mit kell tenni. Szia, én rohanok dolgozni!
Egyetértettem. Rozsdás Rezsőke beköltözött hozzám. Amikor már felengedett, boldogan dorombolva nyalogatta a langyos tejet, de dorombolt, ha csak ránéztem, rajongva követett mindenhová a lakásban, miközben semmi kis üveghangján folyamatosan nyávogott. Ekkora hálát még életemben nem tapasztaltam!
Eleinte többet volt az ölemben, mint a földön. Amikor a rajzasztalnál dolgoztam, fejét a karom alá dugva, buzgón dögönyözte szőrös pulóveremet. Ki tudja, mi történhetett vele rövidke életében, amiért pár napon át képtelen volt elaludni? Ha lebicsaklott a feje, és már bóbiskolni kezdett volna, nyomban felriadt, és körülnézett: – Nem fenyeget valami veszély? Nincs a közelben egy kutya?


Idén, az újév első napján az alábbi (heti) igével ajándékozott meg az Úr. Ilyen nagy figyelemmel gondol az Isten rám? Meghallgatta keserveimet, megmentett a kárhozattól, hogy gyermeke legyek, és egy pillanatra sem hagy magamra. Nagy hálával áldom szeretetéért!

Gaál Éva / Budapest

Jézus Krisztus: „Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.” (Mt 10,29-30)

Isten nem hibázik

Írta: Horváth Mária

Mindennapos tapasztalat, hogy a szakemberek ígéretében csalódunk. Ezúttal egy megbeszélt kéményellenőrzés „ment füstbe”. A mesterrel telefonon egyeztettük az ellenőrzés napját, és azt is, hogy dudáljon, ha megérkezik, mert a csengő elromlott. Családunk egyik tagja a csípős hidegben egész nap a kertben sertepertélt, hogy véletlenül se szalassza el a találkozást. A szemle mégis elmaradt.
A következőként kijelölt, korra reggeli időpont nem volt számunkra ideális. Viszont a szakember pontosan érkezett, és első útja a fürdőszobába vezetett. Amikor belépett az ajtón, váratlan látvány tárult a szeme elé: a konvektor füstcsöve az illesztéseknél szétcsúszott, és három különálló darabban várta az érkezőt. Pedig tíz perccel korábban még minden rendben volt. A mester gyorsan megszüntette a bajt, ellenőrizte a kéményt, és alapos szellőztetés után használható lett a helyiség.
A csalódás és bosszankodás egy pillanat alatt hálába fordult a precíz isteni időzítésért, mert a revízió éppen a szükséges időpontban valósult meg, és életet mentett. Szörnyű még gondolni is arra, hogy mi történhetett volna, ha a csövek akkor csúsznak szét, amikor a fürdőszobát éppen rendeltetésének megfelelően használjuk.
Ó, hányszor tapasztaltam már hasonló tervmódosítást! Amikor Isten változtatott az előre eltervezett események folyásán, és ezzel bajt, hibát, mulasztást előzött meg. Isten sosem ejt hibát.

„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,18)

Jól vagy?

Írta: Budai Judit


Lelkészünk két és fél éves kislánya a napokban beteg lett. Magas láz kíséretében hányt és hasmenése volt. Bár a betegség teljesen hatalmába kerítette, ennek ellenére ő nem akart szembesülni ezzel a ténnyel. Ezt a furcsa helyzetet kívánta az édesapja néhány rávezető kérdéssel feloldani.
Johanna, lázas vagy? Igen – válaszolta kissé megtörten a leányka. Hasmenésed is volt? Igen. Ugye, hánytál is? Igen. Nahát, kislányom, akkor te BETEG vagy! Én nem vagyok beteg! – jött a higgadt és meggyőző felelet. Ami akár hangozhatott volna imígyen is: Én nem vagyok beteg, én, Johanna vagyok. Hiszen ilyen választ már hallottunk tőle, amikor az „aranyos kislány" megnevezés sem tűnt számára hízelgőnek, és a becsületes polgári nevére hivatkozott.
Gyermekek szájából mindez nagyon kedves és megmosolyogtató. De a csökönyösség és a valóság tagadása nem korlátozódik az ő világukra.
Mi, felnőttek is hajlamosak vagyunk a magunk által felépített és kiszínezett álomvilágot minden ébresztgető törekvéssel szemben védelmezni, amikor eszközök sokaságával akarjuk magunktól távol tartani a nyomor, a kiszolgáltatottság, az elesettség és a halál tényét. A mögöttünk lévő ünnepek alatt is szívesebben emlékeztünk a „kis Jézuskára", megtartva az ünnepet a szeretet, a jóság idillikus hangulatában. Nem engedve, hogy bárki is belerondítson például azzal, hogy a bűnről és annak a következményéről, a megtérés szükségességéről, Jézus istenségéről beszél nekünk. Pedig Isten igéje ilyenkor talán még erőteljesebben figyelmeztet bennünket:


„És amiképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét eltörölje..." (Zsid 9,27-28)

Láss!

Írta: Benedek Csilla

A rajz, ami ágas-bogas fát ábrázolt, ezzel a szöveggel jelent meg: „Látsz is, vagy csak nézel?” Ha a képet tüzetesen vizsgálta valaki, akkor az ágak között újabb és újabb emberi arcot fedezhetett fel, amit felszínes szemlélő nem venne észre. A fáról készült rajz tíz arcot rejt magába. Találó kérdés tehát a „Látsz is, vagy csak nézel?” – felirat.
Az emberek általában úgy róják életük útját, hogy csupán felszínesen szemlélik a körülöttük zajló eseményeket, de nem látják meg az ezeknek mélyén rejtőző üzeneteket. Pedig Isten üzenetei, figyelmeztetései, önmagáról szóló kijelentései és személyes megszólításai rejtőznek azokban. Annak felismerése nélkül lehetetlen megérteni, hogy mindaz, ami velük, körülöttük történik, Istentől küldött fontos és értelmes dolog, ami szükséges a formáltatásukhoz. Ha nem látjuk meg, ha nem figyelünk rá, semmit sem használnak a rejtett üzenetek, de látva, megértve, és igenelve: áldásul és javunkra válnak.

„Jézus megkérdezte a vak embertől: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Mester, hogy lássak! Jézus ekkor így szólt: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt az úton” (Mk 10,51-52)

"Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által."

(Kol 1,19-21)

Képzeld el, hogy nyári hőségben egy úszómedence mellett napozunk, és te meg szeretnéd valahogy mutatni, hogy mekkora áldozatra vagy képes értem, hogy akár életedet is kockára tennéd. Mi lenne, ha ilyen gondolatokkal a fejedben, bár gyenge úszó vagy, beugranál a mélyvízbe, miközben én a parton vagyok? Vajon irántam való szeretetként értelmezném ezt az őrült magatartást? Egyáltalán tudnám-e értékelni? Megérteném, hogy mindezt értem teszed?
Egészen más lenne viszont, ha éppen fuldokolnék, és te utánam ugranál, hogy kihúzz a vízből. Akkor nyilvánvaló lenne, hogy mindezt értem tetted, önfeláldozó szeretetedhez nem férne kétség.

Sokáig csodálkoztam azon, hogy az emberek nagy részét, még templomba járókat is, hidegen hagyja, hogy Isten Fia meghalt értük. Ezért aztán eszükbe sem jut, hogy hálából egész életüket Neki szenteljék, és adják vissza Neki, aki nemcsak megteremtette őket, hanem még életét is feláldozta értük a keresztfán. Pedig minden embernek hiányzik a szeretet, ami maga a Teljesség. A Teljességnek nem kellene hogy hiányozzon az ember, nélkülünk is teljes Ő. Mégis - érthetetlen módon - tetszett a Teljességnek lakozást venni az emberben, a hiánylényben.
Csakhogy amíg nem "fuldoklunk", nem értjük, miért áldozta értünk önmagát. Annyira jóknak képzeljük magunkat, hogy csodálkozunk, miért kellett neki a Golgotán miattunk és értünk szenvednie. Amíg nem ismerjük fel, hogy Isten szemében milyen súlyos bűn, hogy függetleníteni akarjuk magunkat Tőle, hogy hitetlenek vagyunk - addig hazug önámítással meg tudjuk vigasztalni magunkat. Jóleső érzéssel tölt el bennünket a magunk kiválóságának a tudata. Pedig annyira súlyos bűn az Istentől való elpártolásunk, hogy nem lehetett megbocsátani csak a legszentebb Fiú borzalmas halála árán. Jézus halála értelmetlen vértanúság lett volna, ha mi - egy kis jószándékot tanúsítva - amúgy is megérdemelnénk Isten irántunk való jóakaratát.
Én sokáig fuldokoltam, amíg rádöbbentem, hogy Isten "csak úgy" nem bocsáthat meg. Ahhoz, hogy elengedje a bűnöm, szükség volt a keresztre, a lehető legnagyobb és legteljesebb áldozatra, amit senki más nem tehetett volna meg értem. Azóta tudom, hogy tetszett a Szeretet Teljességének engem, a méltatlan bűnöst ennyire szeretni.
(Horváth Levente)

Nem, Uram!

Írta: Göllner Pál

Egy fiatal skót leány felkereste a lelkészt.
- „Szeretném az életemet teljesen átadni Jézusnak.” – mondta.
- „És mi tartja vissza?”
- „Két dolog. Ön tudja, hogy zongoraművész vagyok, most tettem le nagy sikerrel a vizsgáimat. Előkelő hangversenyekre kaptam meghívásokat. Attól félek, hogyha átadom az életemet Jézusnak, azt kéri majd tőlem, hogy mondjak le ezekről.”
- „És mi a másik?”
- „Ha átadom az életemet Jézusnak, félek, hogy azt akarja, menjek el Indiába szolgálni a szegényeknek, és én ezt nem akarom.”
- „Ez minden?”
- „Igen, ez minden.”
- „Vegyük elő az Újtestamentumot, az Apostolok cselekedeteiről írt könyv 10. fejezetét. Ebből kiragadok két szót: ’Nem, Uram!’ Ez a két szó ellentmondás önmagában. Vagy ura Péternek Krisztus, és akkor nincs joga azt mondani, hogy: Nem, Uram –, vagy pedig joga van Péternek nemet mondani, és akkor Jézus nem ura neki.”
- „Teszek egy javaslatot.” – folytatta a lelkész – „Ide írom a papírra ezt a két szót: Nem, Uram! Ön döntsön. Húzza át az egyik szót. Ez lesz a döntése.”
A lelkész kiment a szobából. Tíz perc múlva visszajött. A leány, arcát kezébe temetve, csendesen sírdogált. A papíron ez állt: Uram!

(Forrás: Új Élet – Evangéliumi folyóirat (a Vetés és Aratás elődje), 5. évfolyam (1967.) 3. szám, 3. old. - Kiadta: Evangéliumi Iratmisszió, Stuttgart, NSzK. Felelős szerkesztő: Ungár Aladár.)

Dávid király imádsága: 

"Senki se szégyenüljön meg, aki benned bízik. Azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled. Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” ( Zsolt 25,3-4)

Reménység fél lábbal?

A balerina könnyed szökkenésekkel kezdi a táncot, csak néhány másodperc elteltével tűnik fel, hogy a jobb karja hiányzik. Majd hangos kopogás hallatszik; táncpartnere mankóra támaszkodva érkezik a színpadra. Döbbent csend van a nézőtéren: Mihez tudnak kezdeni a balettelőadáson, ők, ketten egy-egy hiányzó kézzel és lábbal?

Aztán következnek a bravúros mozdulatok; a féllábú balett-táncos megmutatja, hogy nem adta fel. Mankójára támaszkodva könnyedén emelgeti, forgatja párját; társa is teljes odaadással azonosul szerepével, és lágy könnyedséggel libben a csodálatos zene ritmusára – majd a tánc végén a férfi, társára nehezedve lebiceg a színpadról. A darab címe: Reménység.

Hasonlít a hívő keresztyén élete is erre a sánta táncosra. Támaszték nélkül eldőlne. Segítség híján nem tudna előre haladni. Közösség nélkül kiszolgáltatott lenne. De társához is, akinek hiányzó kezét pótolta párjának erős karja.

Amikor úgy véli valaki, hogy most már közösség, gyülekezet nélkül, egyedül is jól boldogul, és nincs szüksége mennyei Atyjának naponkénti segítségére sem, akkor ne csodálkozzék, ha majd nagy esés lesz az elbizakodott magántánc vége. Jézus Krisztus, a vele és egymással való közösségre hívott el bennünket – csak ebben a kettős közösségben mutathatjuk be Isten dicsőségére életünk ’táncát’.

Szász L. Dóra / Kisbér

Előadás megtekinthető:http://duzsu.wordpress.com/2010/01/02/remeny/



A keresztyének megtapasztalása is: „Kinek szíve reád (Istenre) támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik.” (Ézs 26,3)

Száraz kenyéren és vízen?

Írta: Előd Erika


Régmúlt századokban ezt kapták a rabok a fogságban. Isten azt ígéri népének, hogyha őneki szolgálnak, akkor megáldja kenyerüket és vizüket. Csak kenyeret és vizet? Nem tejet, nem, kávét, teát, és nem kalácsot vagy tortát? „Csak" kenyeret és vizet? Igen, Isten tudja, ha ez megvan, akkor életben maradhat az ember.
S amikor napjainkra értékes kinccsé lett a tiszta ivóvíz és az adalékmentes, finom, friss házikenyér, és vannak nemzetek, ahol ez a minőség egyre elérhetetlenebb, és még a rosszért is drága árat kell fizetniük, akkor keresztyén emberként hálásak vagyunk, hogy jut asztalunkra víz és kenyér. S bizonyára annál még több is. Bátorítson tehát mindenkit a Biblia biztatása:


„Ne aggodalmaskodjatok és ne mondjátok tehát: 'Mit együnk?' vagy 'Mit igyunk?' vagy 'Mivel ruházkodjunk?'. Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van." (Mt 6,31-32)

TI MIÉRT NEM ÉNEKELTEK?

Emlékszem egy kislányra – nevezzük Katinak –, aki csillogó szemekkel figyelt az alkalmakon. Később tudtam meg, hogy otthon mindig beszámolt arról a történetről, amit a vasárnapi iskolában hallott. Szülei nem voltak bibliaolvasó emberek.

Amikor Kati első alkalommal eljutott a nyári gyermek csendes hétre, sok kedves evangéliumi éneket megtanult, különösen tetszett neki az étkezések előtti közös ima és ének. Otthon már az első családi vacsoránál énekelni kezdte az asztali áldást, majd gyermeki természetességgel megkérdezte szüleitől: „Ti miért nem énekeltek velem?” Nem sokkal később, a kislány unszolására először édesanyja kezdett járni az istentiszteletre, de Kati vágyott arra, hogy együtt legyen a család, így aztán édesapja is csatlakozott hozzájuk.

Évek teltek el, Kati felnőtt, és Jézus követője lett; majd – csodák csodája – ösztöndíjjal felvették a hitoktatói szakra! Milyen jó, hogy mindez időben történt, és így nem rontotta el élete kezdetét sem. Hivatását és társát már az Úrtól kérheti.

Életbevágóan fontos, hogy a gyermekek időben hallják az Igét – még ha nem is tér meg mindegyik –, és a hit előszobájába beléphetnek. Kevesebb lenne akkor a kábítószeres fiatalok és az abortuszra menő lányok száma, és több a kölcsönös bizalom és a szeretet a családokban.

Két évtized után is izgalommal készülök a gyermek-istentiszteletre, mert közöttük mindig történhet valami váratlan dolog. Nagyon hálás vagyok ezért a szolgálatért, hiszen a hit hallásból van, az Isten Igéje által (Rm 10,17), és a fogékony gyermekszívekbe jó helyre hullik a mag.

Zika Klára / Budapest

Jézus tanácsolja: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket…” (Mk 10,14)

Angyali adomány

Írta: Szász Lídia Dóra


A karácsonyi ünnepkörben divat adakozni, adományvonalakon versenyeztetni a cégeket és az együtt érző embereket, mert „jónak lenni jó". És minden adakozó el is várja, hogy az adományáról megemlékezzenek, esetleg a neve is szerepeljen egy jóságlistán. Aztán karácsony multával az adakozó kedv is lelohad, pedig jókedvű adakozókra nem csak az ünnepnapokon lenne szükség.
Pár napja bejött egy ismeretlen idős úr abba az iskolába, ahol dolgozom, és azt mondta, hogy írjunk össze egy kívánságlistát, mert egy hét múlva nagyobb összegű adományt szeretne számunkra átadni. Kérésünkre sem volt hajlandó a nevét megmondani, és amilyen gyorsan jött, egy pillanat alatt el is távozott. A hét letelte előtt eszembe jutott a kívánságlista. Kétségeim támadtak az ismeretlen jótékonykodó visszatérésével kapcsolatban, de mégiscsak megírtam a felajánlott összegre a beszerezni vágyott eszközeink listáját. Az idős úr a megadott időben pontosan megérkezett, és mielőtt megköszönhettük volna nagylelkűségét, a kívánságlista és kiléte felfedése nélkül, az összeg átadása után elköszönt. Távozásakor a Szentírás szavai jutottak eszembe:


„Amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy a te adakozásod titkon legyen. És a te Atyád látja, amit titkon tettél, és megfizet neked nyilván." (Mt 6, 3-4)

Az Újév és a kerék

Írta: Dr. Viczián Miklós

A Föld forog tengelye körül, a Föld és a Hold forog egy közös tömegközéppont körül (mi úgy érzékeljük, hogy a Hold kering körülöttünk), és ez a kettő egy nagy ellipszis alakú pályán kering a Nap körül – a legprecízebb óraműnél nagyobb pontossággal. Örök egyenletes mozgásuk keretet ad az időnek. Minden reggelből este lesz, de tudhatjuk, hogy nem végleges a sötétség, mert a maga idején ismét felkel a Nap, és nap-pal lesz az éj-szaka után. Ugyanígy a sötét, csillagfényes újhold éjszakáját biztosan követni fogja egy új telihold – s a tél után tavasz, nyár, ősz és ismét tél következik.
A periodikusan ismétlődő kozmikus események azt az érzetet keltik bennünk, hogy mivel minden ismétlődik, nincs különösebb jelentősége az időnek. Közmondásunkat elferdítve: amit ma megtehetsz, megteheted holnap is. Pedig az idő olyan, mint a biciklikerék pályája: igaz, hogy a szelep rendületlenül egyszer fent, máskor lent, és mindig egyazon tengely körül forog – de közben halad! Halad a kiindulási helytől a célja felé.
Az egymást követő napok végtelennek tűnő sora ne feledtesse velünk azt a tényt, hogy az idő egyenes fonal, ami a kezdettől a vég felé tart! Tart a kozmikus méretekben a teremtéstől az új teremtésig tartó idősávon – de tart a mi egyéni életünkben is!
Erre figyelmeztetnek az apostolok most, az új év kezdetén:

„Ma, ha az ő (Jézus Krisztus) szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,7-8) és „A jótevésben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk. Azért amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, kiváltképpen pedig azokkal, akik hozzátartozóink a hitben.” (Gal 6,9-10)

IMÁDKOZZÁL ÉS DOLGOZZÁL!

Hamar feladod majd! – mondogatták sértődötten felettesei a külföldön eltöltött ösztöndíjas évek után hazatérő fiatal lelkésznek, aki visszautasítva a felkínált hivatalt, falusi parókiát kért. Ezért tanultál annyit? Alig találni azon a környéken reformátust – keseregtek továbbra is döntésén. (Pedig hajdanán, a zempléni hegyek között megbúvó kicsi településeken sokat időztek reformátoraink, az idők azonban változtak…)Később is eredménytelenül hívták a lelkészházaspárt külföldre, gazdag gyülekezetbe.

Majd eltelt néhány év, és nagy örömmel értesültem arról, milyen áldás is kíséri a fiatal szolgák döntését. A lelki munka mellett három falu 120 reformátusával összefogva – a szakmát kitanulva –, méhészetet alapítottak, s 2011 őszén már ebből a jövedelemből indították el a Református Talentum Tehetséggondozó Általános iskolát (hosszú évek óta nem volt iskola a faluban!), s építették fel a játszóteret.

Meggyőződésem, hogy az Úr Isten ezt várja mindenkitől: ki-ki a maga helyén, hűségesen és legjobb tudása szerint sáfárkodjon talentumaival. Szüleink, nagyszüleink sokkal nehezebb politikai-társadalmi rendszerekben éltek (a két világháború, Trianon, Rákosi diktatúra, 1956 utáni leszámolás…), mégsem panaszkodtak annyit, mint mi, utódaik.
Isten magyarnak teremtett minket, gyönyörű országot jelölt ki számunkra. Ha valaki ismeri történelmünket, akkor hálás a Történelem Urának, hogy annyi tragikus esemény ellenére újra és újra talpra állította, lelkileg megújította népünket.

Most is az a feladatunk, hogy felelősséget vállalva munkálkodjunk gyülekezetünk, lakóhelyünk, hazánk javára – ha kell, áldozatok árán is. Vegyük komolyan Isten parancsát (lásd: heti ige!)!
Zika Klára / Budapest



„Fáradozzatok annak a városnak a békességén… és imádkozzatok érte az Úrhoz” (Jer 29,7)

Isten majd megbocsát

Írta: Benedek Csilla


Varnus Xaver, akit az orgona fenegyerekének neveznek, így nyilatkozott az egyik TV csatornán: „Ha egyszer meghalok, felmegyek a mennybe, és biztos vagyok benne, hogy Isten majd megbocsájt, az a mestersége." Egyik könyvének címe is ez: Isten majd megbocsájt: az a mestersége.
Nem feladatunk a művésszel való polémia, de a valóság megismertetése igen, hiszen sokan vélekednek hozzá hasonlóan, miközben felelőtlenül élnek, Isten akaratával mit sem törődve. Istennek ugyanis nem mestersége a bocsánatadás, és nem is lehet azt kiérdemelni, megvásárolni, csak ingyen, kegyelemből ajándékba kapni. Isten bocsánata a legcsodálatosabb, legértékesebb és legérthetetlenebb ajándék, amit ember átélhet. A haragja alatt élő, kárhozatba süllyedt és ítéletére váró embert Isten Szentlelke szólítja meg, munkál benne vágyat és keresést az ő megismerése után. A Szentlélek nyitja meg a süket fület, és vak lelki szemet Jézus Krisztus meglátására, hiszen ő vállalta magára mindannak gyilkos terhét, aminek átélése után Isten valóban bocsánatot kínálhat az elveszett bűnös embernek, aki immár reménykedve imádkozhat ilyen szavakkal:

„Moss ki egészen álnokságomból, és vétkeimből tisztíts meg engem! Mert ismerem bűneimet, és vétkem szüntelen előttem van." (Zsolt 51,4-5)

Merre, Balázs testvér?

'Merre, Balázs testvér, de merre, de merre?' / „Azt mondom én, testvér, jobb lesz ha semerre. / Sorsunknak sorsával már régen számoltak, / Már nem a mi dolgunk, hogy mi lesz a Holnap.” (Ady Endre, Két kuruc beszélget)

Nemzetünk ősi nyavalyája a búskomor jövőlátás, az elkövetkezőkre szorongással tekintő, a jó napokban is nehézséget sejtő (Nagy böjtje lesz ennek!) kurucos kesergés. S kevés kivétellel jellemző ez a beteges lelkiség a keresztyén emberekre is.

A minap örömmel számoltam be egy társaságban arról, hogy a két hófúvásos nap közti enyhülésben, kint, a kertben boldogan trillázik a cinke. „Boldog tudatlanság! – jegyezte meg ekkor a jól értesült – a meteorológia már narancssárga riasztást adott ki...”

A madárcsapat erről tényleg semmit sem tudott, ők csak boldogan dicsérték alkotójukat; nem aggódtak a holnap miatt. Jövőbelátó barátom pedig bizonyságát adta az Isten gondviselő hatalmáról mit sem sejtő hitetlenségének.

Bizony, Balázs testvér, nem számolsz az Úrral, s maradsz, ami voltál: magadban a búval!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel



Jézus Krisztus figyelmeztetése: „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek és nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket! Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? ...Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6, 25-34)

Minden bajnak az oka a Francia Forradalom?

Írta: dr. Viczián Miklós

Ötven évvel ezelőtti osztálytársakkal beszélgettünk karácsony előtt egy budai vendéglőben. Előkerültek régi csínytevések, egykori tanáraink kedvenc mondásai, de lassan áttevődött a társalgás a jelen eseményeinek értékelésére. A politikai, világnézeti paletta, ami az úttörős, KISZ-es időkben beszédtéma sem lehetett, mára igen szélesre nyílt, s az idők – meg életkorunk – változását is jelezve felszínre is tört. Ki hevesen, ki visszafogottan értékelte a bel- és külpolitika sajtóból megismerhető, s ebből tovább szőhető összeesküvés-elméleteit.
Eljutottunk az orosz-amerikai geopolitikai huzavonáig s az ukrán-válságig. Ekkor az egyik fiú, akit én magamba úgy kategorizálnék, hogy vallás nélküli humanista, hozzám címezve a szót, fennhangon ezt mondta:
- Te erről biztos többet tudsz, ugye Káin megölte Ábelt?
- Igen.
- Ezek szerint mi mind Káintól származunk. Nem ezért van minden emberben ez a káini indulat, hogy bármi áron, de le akarjuk győzni egymást?
Megállt egy pillanatra a beszélgetés, majd ilyen gondolatok törtek felszínre: Akkor ez genetikailag kódolt bennünk? Ilyen az élet! Nem tehetünk ellene...
- A baj már a szülőknél kezdődött, amikor fellázadtak Isten rendje ellen – vetettem közbe, de mint kellemetlen témán, ezzel tovább is gördült a beszélgetés, és valaki a Francia Forradalmat kezdte szidni, hogy ott kezdődött Isten trónfosztása. Kár, hogy a gondolkodás sokaknál itt be is fejeződik, hiszen

„... azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett". (Lk 19,10)

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!"

Ésaiás 43,1


Ne félj!

Háromszázhatvanhat "Ne félj!"
táplálja bennünk a reményt
a Biblián át... Aki tud,
olvasni, minden napra jut
annak ígéret s védelem,
hogy megszűnjék a félelem.
Híd ez, mely mindent átível,
csak hinni kell,
csak hinni kell!

Mennyei Atyánk!
Te látod, mennyi valós okunk van a félelemre, ha magunkra, környezetünkre,sok baj között vergődő világunkra nézünk. Csodálatos szereteted, JÉZUS KRISZTUS értünk hozott áldozata űzze ki félelmeinket, és aggodalmainkat minden időben!
Ámen.

"Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni."

(Jn 15,5)


"Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni" - mondta a Mester, és tanítványa egyetértett. Szerette Mesterét, soha egyetlen szavát sem vonta volna kétségbe. Hogyan is tehette volna, hiszen annyiszor láthatta azoknak beteljesedését. Látta, hogy a sánta jár, a vak újra lát, ha Mestere megszólal, és reménykedni kezd a megszomorodott.
Amikor legközelebb találkozott barátaival, meg is osztotta velük ezt a csodálatos gondolatot, és meg tudta ítélni, ha valamelyiküknek sikertelensége vagy tévedése abból származott, hogy figyelmen kívül hagyta ezt az alapigazságot.

Legújabb munkahelyén meglepetten tapasztalta, mennyi minden megy kollegáinak, akik nem ismerték a Mestert. Nélküle éltek és boldogultak. Nélküle szerettek és szereztek. Nem hiányzott nekik a Mesternek sem tanácsa, sem intése, sem biztatása. Önfeledt és menő haverei jelenlétében kezdte szorosnak és túlzottan szigorúnak érezni Mestere szavait, majd kezdte rendre felfedezni az effajta kötöttségektől mentes ember életét. Mestere nélkül egyre könnyebb volt saját ügyeit intézni munkaidőben. Az sem zavarta, hogy a pénzzel és munkaidejével való elszámoláskor legtöbbször saját javára kerekített.
Eltelt a kisstílű felkerekítések korszaka, nagyobb vállalkozásokba kezdett. Ennek megfelelően nagyobb ajtók nyíltak meg előtte, több lett az elismerés. Idővel a társaságban, majd otthoni magányában elfogyasztott szesz mennyisége is növekedett. Valami feszítette belülről. Ilyenkor nem használt sem a falon sorakozó, bekeretezett díszoklevelek látványa, sem az a tudat, hogy bankszámláján bőven van tartalék pénze. Az sem elégítette ki, ha egyszerre több barát és barátnő zsongta körül.
Az utca forgatagában megpillantott egy arcot. Nehezen tudta azonosítani, annyit viszont tudott, hogy csak egyszer látta. Valami nem hagyta nyugton, amíg rá nem jött, honnan ismeri: egyik barátja hozta magával ezt az ismeretlent még annak idején, amikor lelkesen magyarázta a "nélkülem semmit sem tudtok cselekedni" igazságát.
Otthon már tudta, hogy mi feszíti olyan nagyon bensejét: a Mestere hiányában összegyűjtött semmi.
(Adorján Kálmán)

S AZ ÁRA?

Építkezni! Nagy a láz,
fényes otthon, cifra ház,
minden ponton új elem,
nőttön nő a kényelem...
És az ára?

Nagy telek vár, jó víkend,
fóliázott konyhakert.
Díszkerítés is telik
minden hétvég ott telik...
És az ára?

Ékesít az iskola,
a második diploma,
doktorátus... Ennyi kell!
Testhez áll a sok siker.
És az ára?

Gürcölsz, egyre többre mégysz,
mindig jobban kell a pénz,
váltig űz a "nem elég",
hajt az ifjabb nemzedék...
És az ára?

Mindezeknek élve, mondd,
bölcs voltál-e vagy bolond?
Ballagván a vég felé
nem a lelked ára-é,
mit elértél?

Közben hányszor szólt az ÚR!
Mennyi Ige porba hullt!
Mit viszel s mi lesz veled,
ha elkérik lelkedet
még az éjjel?
Füle Lajos / Vásárosnamény

Mózes imádsága: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)

Újesztendő, vígságszerző

Írta: Dr. Makrai Tibor

„Újesztendő, vígságszerző most kezd újulni,

Újulással, víg örömet most kezd hirdetni.
Hirdeti már a Messiást, el fog az jönni,

Legyetek a nagy Istennek igaz hívei.”

A fenti újévi köszöntő ének első versszakai örömmel üdvözlik az új esztendőt, örömöt és igazi bizakodást sugároznak. A 2017. év hajnalán – a jövőre gondolva – inkább szorongás, aggodalom félelem van a szívekben. Mit hoz az új év? Milyen próbatételt, természeti csapást, terrorakciót, betegséget, veszteséget? De ezek felől nem kell aggodalmaskodnunk, hanem letehetjük a 2017-es esztendőt is Urunk kezébe, és nyugalommal várhatjuk az új évet.
Örvendezzünk tehát az új esztendőnek, hiszen ez azt jelenti, hogy Urunk gondviselő szeretete átsegített az elmúlton bennünket, hálásak lehetünk a hordozó, megtartó szeretetéért!
Örvendezhetünk már előre azért is, hogy az előttünk álló év minden napján velünk lesz Megváltó Urunk, a menny és föld teremtője, hiszen ezt ígérte: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20)
Az új esztendő megújulást is jelenthet. Sokan tesznek ilyenkor fogadalmat: lemondok káros szokásokról, rossz tulajdonságoktól meg fogok szabadulni, új életet kezdek majd – de ez általában csak ígéret marad, mert emberi akaratra épül.
Az előttünk álló 2017-es év egy jelentős egyháztörténeti esemény is, a reformáció 500 éves jubileumának az éve lesz. A reformáció azt jelenti: visszaalakítása valaminek, ami eltorzult, az eredetinek lényegére történő visszaformálása. A reformátorok a régit, az eredetit, az evangéliumit akarták megtisztítani és újból hozzáférhetővé tenni mindenki számára. Az egyház több évszázados deformálódása után – Isten kegyelmes szeretetéből, az Ige hathatós munkájával – visszaállhatott az eredeti formába, a Szentírás alapjára. A reformáció a Sola Ecclesia (Egyedül az Egyház) elvével a Sola Scriptura (Egyedül az Írás) elvét állította szembe. A cselekedetekből való megigazulás helyett a középpontba a Jézus Krisztus kegyelméből, hit által történő megigazulás tanítása és gyakorlata került.
Amiképpen az egyház deformálódott az évszázadok alatt, ugyanúgy a mi személyes életünk is deformálódik, ha nincs az Ige szoros kontrollja alatt. Nekünk is állandóan megújulásra van szükségünk (nemcsak: Ecclesia semper reformari debet! – az egyházat mindig reformálni kell), naponta az Ige zsinórmértékéhez kell mérnünk életünket. Erre bíztat Pál apostol is: „újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban” (Ef 4,23). Felsorolja azt is, hogy mennyi mindent el kell vetni, amik a világ hatásaként deformálják életünket: hazugságot, haragot, lopást, keserűséget, rothadt beszédet, káromkodást, gonoszságot.

Ha rendszeresen olvassuk Isten Igéjét, és ehhez igazítjuk életünket, „az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket” (2Kor 3,18).

Nem nekünk kell görcsösen igyekeznünk a megújulásra, hanem Isten jelenlétében élve megtapasztaljuk, hogy „megújít szeretetével” (Sof 3,17/c).
Isten megújító szeretetét várjuk az új esztendőben is!

„Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene, az a nép, amelyet örökségül választott magának.” (Zsolt 33,12)

…hogy legyek fogékony a te jeleidre, Uram…

Az, amit épp most teszek, mennyire történik Jézussal való kapcsolatomban?

Az embereket szemlélem. Végignézek rajtuk a legnagyobb szeretettel. Ez hogyan hat rám?

Ebben a helyzetben van valami új, valami sohasem látott. Teljesen átengedem magam a pillanat örökkévalóságának…

Hol van bennem ellenállás?

Isten ebben a pillanatban vágyik rám…

Isten nagyobb dicsõségét szolgálja, amit most teszek? Mit üzen az Úr?

Jelen pillanatban az új élet levegõjében élek, vagy a régiben?

Jézus az arcokon… Hálát adok…

Ki az elsõ a szívemben, akit szeretek?

megállok… elcsendesedem… teret engedek Istennek…

Melyik értékes pillanatért szeretnék most hálát adni?

Mennyire figyelek most a Lélekre?

Merre felé sodor az, aminek hatása alatt most vagyok: közeledek Istenhez, vagy távolodom?

Mi az a lépés, amire most késztetsz, Uram?

Miben kívánod, Uram, hogy növekedjek?

Milyen irányba megyek? És hogyan vezet az Úr?

Most én akarok vagy engedem, hogy Isten akarjon bennem?

Most Jézussal járom az utam?

Most milyen érzés van bennem? És mit üzen az Úr?

Testem nyugalma vagy feszültsége mit mond nekem? Mit üzen az Úr?

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Péld 4:23)

Vannak dolgok életedben, amelyeket minden áron meg kell óvnod és védened! Különben örökre elvesznek, és Te szegényebb leszel nélkülük.

Felelős vagy a hitedért.

Felelős vagy a lelkiismeretedért.

Felelős a szívedért.

És felelős vagy azokért az emberekért, akik rád bízták magukat, vagy akiket Isten bízott rád, és akikről gondoskodnod kell.

Felelős vagy hited lángjáért. Ápold hát!

Felelős vagy lelkiismereted hangjának csengéséért. Képezd hát!

Felelős vagy szíved tisztaságáért. Vigyázz rá!

Felelős vagy szeretteid testi-lelki javáért. Gondoskodj róluk!

Hogyan?

Gondold azt, hogy kertész vagy, Isten kertésze, aki sövényt húz minden kicsi, a gyenge és a törékeny palánta köré, hogy azok nőhessenek és teremhessenek.

Veszély ugyanis, amely sérülést okozhat nekik, van elég!

És ami egyszer eltört, az nehezen gyógyul…

Vannak dolgok életedben, amelyeket minden áron meg kell óvnod és védened!

Hisz Te vagy Isten dolgainak kertésze.

Egész életed folyamán felelős vagy azért ami, és aki számodra fontos, illetve amit, és akit Isten rád bízott.

Légy jó kertész!

MINDEN IGAZ MAGYARNAK és TESTVÉREMNEK!!!

Minden Magyarországon élő "magyar"vezetőink és politikusaink figyelmébe ajánlom Oroszország miniszterelnökének teljes beszédét !!!
- Hogyan is kellene tisztességgel és becsülettel cselekedniük, ha már a HAZA és NEMZET szolgálatában állottak, mint MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK...

... valamint, mit és hogyan kellene szem előtt tartaniuk, ha valóban Magyarország és a magyar nép érdekeit néznék, nem pedig a zsidók és kisebbség (cigányság) teljes mértékű kiszolgálása lenne a cél,........ és amíg ez nincs meg, addig Önök nem mások, mint a HAZA és NEMZET árulói, kiárusítói,......nem pedig a magyar társadalmi érdekeket a magyar közjót szolgáló és szem előtt tartó, a magyar nép által megválasztott, és a magyar nemzethez mindvégig hűséges politikusaink, akik nemzettudatukban és identitásukban megrendíthetetlen, munkájukban BECSÜLETES, TISZTESSÉGES VEZETŐINK, országunk kormányzói !!!

Putyin példaértékű beszéde

"Oroszországban oroszok élnek. Ha bármely kisebbség, bárhonnan, Oroszországban akar élni, itt dolgozni és Oroszországban lenni, beszélnie kell oroszul, és tiszteletben kell tartaniuk az orosz törvényeket. Ha inkább más törvényeket, tisztelnek, akkor azt tanácsoljuk, nekik, hogy menjen azokra a helyekre, ahol ez az állami jog. Oroszországnak nem kellenek ezek a kisebbségek. ezeknek a kisebbségeknek, kell Oroszország, és nem adunk nekik kiváltságokat, ne próbálják megváltoztatni a törvényeinket, hogy illeszkedjen az ő vágyakhoz, nem számít, mennyire hangosan kiabálnak "hátrányos megkülönböztetést". Jobb ha tanulunk az öngyilkossági statisztikákból Amerikában, Angliában, Hollandiában és Franciaországban, ha túl akarjunk élni, mint nemzet. Az orosz szokások és hagyományok nem kompatibilisek sok kisebbség primitív kultúrájával. Ez a tiszteletreméltó törvényhozó testület, az új törvények megalkotásánál, az Orosz nemzeti értékeket kell szem előtt tartania, megjegyezve, hogy a kisebbségek, akik ide jönnek nem oroszok! "

A politikusok a Dumában öt teljes percig, álló ovációval fogadták Putyin beszédét!!!
Putyin ez igazi karizmatikus vezető, akitől Amerika is tart.......sajnos, a mi vezetőinkről ez nem mondható el !!! Mindenkinek behódolnak, csak nekünk magyaroknak nem............

Akkor lefordítanám a gyengébbek kedvéért a MAGYAR HON NYELVÉRE is......hogy ne csak értsék, hanem valóban megértsék politikusaink, hogy milyen egy igazán jó vezető, akinek a "HAZA MINDEN ELŐTT és MINDENEK FELETT ÁLL", íme: "Magyarországon magyarok élnek. Ha bármely kisebbség, bárhonnan, Magyarországon akar élni, itt dolgozni és Magyarországon lenni, beszélnie kell magyarul, és tiszteletben kell tartaniuk az magyar törvényeket. Ha inkább más törvényeket, tisztelnek, akkor azt tanácsoljuk, nekik, hogy menjen azokra a helyekre, ahol ez az állami jog. Magyarországnak nem kellenek ezek a kisebbségek. ezeknek a kisebbségeknek, kell Magyarország, és nem adunk nekik kiváltságokat, ne próbálják megváltoztatni a törvényeinket, hogy illeszkedjen az ő vágyakhoz, nem számít, mennyire hangosan kiabálnak "hátrányos megkülönböztetést". Jobb ha tanulunk az öngyilkossági statisztikákból Amerikában, Angliában, Hollandiában és Franciaországban, ha túl akarjunk élni, mint nemzet. Az magyar szokások és hagyományok nem kompatibilisek sok kisebbség primitív kultúrájával. Ez a tiszteletreméltó törvényhozó testület, az új törvények megalkotásánál, az Magyar nemzeti értékeket kell szem előtt tartania, megjegyezve, hogy a kisebbségek, akik ide jönnek nem magyarok! "

A MAGYAR FÖLD és a MAGYAR HAZA NEM ELADÓ !!!

Amíg ezek a eszmék, szemléletek és alaptörvények nem tudatosodnak politikusaink fejébe, addig az ország és a benne lévő magyaremberek, nem fogják önöket szolgálni, kiszolgálni, mert a magyar nemlesz, se zsidók se cigányok szolgája a saját hazájában !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Mi csakis a SZENT KORONÁNAK tartozunk hűséggel, valamint tisztességes szolgálattal, és becsületes munkával.........minket a vérünk kötelez !!! ISTEN MINKET ÚGY SEGÉLJEN

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/2804-minden-igaz-magyarnak-es-testveremnek

A gyorsíró beszólt a kongresszusnak

Az amerikai cionista cirkuszban volt egy bátor gyorsíró, aki felállt a pódiumra és kimondta az igazságot.

"A legnagyobb megtévesztés itt az, hogy ez nem egy nemzet Isten alatt. Soha sem volt. Ha úgy lett volna, akkor az alaptörvényt nem a szabadkőművesek írták volna. Isten ellen mennek. Nem szolgálhattok két mestert! Dicsértessék Isten, dicsértessék Urunk Jézus Kriszkus! Dicsértessék mindörökké!"

Video >>

A bátor gyorsíró asszony Dianne Reidy, akit kivezettek a kongresszus terméből és egyenesen egy elmegyógyintézetbe vittek. Elképzelhetjük mi vár az igazságot kimondókra a zsidó doktorok kezében. Freud követői gyógyszeres kezelés alá vetik és őrültnek nyilvánítják

Üdvözlet a vadnyugatról!

Kitartást!

Kiss László

Az üzenetet átadták, de vajon vették is?

Az adósságplafon megemeléséről az amerikai Képviselőházban múlthét szerdán tartott vita során Dianne Reidy, a képviselőház egyik állandó gyorsírója, egy nem várt üzenet átadásával lepte meg a jelenlévőket.

A C-Span által közzétett felvételen látszik, amint Dianne nyugodtan odasétál az emelvényhez és Istenről, az Egyesült Államok megalapításáról, az alkotmányról és Szabadkőműveseknek az ország alapításában játszott szerepéről beszélt. Figyelmeztette a képviselőket, hogy nem szolgálhatnak két urat és, hogy Istent nem lehet megcsúfolni. Cseppet sem meglepő módon, Mrs. Reidy-t eltávolították az emelvényről és a George Washington Egyetem Kórházába szállították „elmeorvosi vizsgálatra”. A kórház két óra elteltével hazaengedte.

A média, beleértve szinte valamennyi konzervatív keresztény riportert és rovatvezetőt, már amelyik egyáltalán vette a fáradtságot, hogy írjon az esetről, egytől egyik arról adtak számot, hogy Dianne Reidy megszégyenítő, nyilvános idegösszeomláson esett át. Leereszkedő stílusban magyarázták, hogy bizonyára a túlhajszolt munkatempó eredményeként történhetett ilyesmi, az amúgy nagyon megbízható gyorsíróval. Miközben ugyanezek a médiumok folyamatosan az ország siralmas állapotáról tudósítanak, nemcsak Dianne viselkedését ítélték el, de az átadott üzenetet is félresöpörték.

Egyértelmű, hogy figyelemre sem méltetták az üzenetet, és valószínűleg a Trunews rádió által a férjével készített interjút sem hallgatták meg, aki számos fontos információt osztott meg arról, hogy mi késztette feleségét az üzenet átadására.

Dianne Reidy

Az üzenet

Mit mondott tehát Dianne Reidy a mikrofonba? Az alábbiakban az üzenet szövege olvasható, két különböző hangfelvétel alapján összeállítva:

„Istent nem lehet megcsúfolni. A legnagyobb elhitetés, hogy ez itt nem ’egy és osztatlan Nemzet az Isten színe előtt’. Soha nem volt az. Nem. Nem is lehetett. Az alkotmányt nem Szabadkőművesek írták volna. Ők Isten ellen vannak. Nem szolgálhattok két urat. Nem szolgálhattok két urat. Dicsőség Istennek, az Úr Jézus Krisztusnak. Dicsőség örökké.”

Ez volt Dianne üzenete, legalábbis, amit lehetősége volt elmondani, mielőtt két biztonsági őr el nem távolította a pódiumtól.

Az előzmények

A férje elmondta, hogy mindketten aktív keresztények. Az esemény előtti négy hét során Dianne gyakran felébredt éjszaka vagy korán reggel és sokat olvasta a Bibliát, ami napi teendőit, sem otthon, sem a munkahelyén, nem befolyásolta. A munkáját mindig nagyon komolyan vette és soha nem tett volna olyasmit, ami miatt elveszíthetné állását. A férje azonban látta, hogy küzd magával, mintha késztetést érzett volna megtenni valamit, amivel az állását kockáztatná. Ezt persze csak az incidens után értette meg.

Dianne ódzkodott az üzenet átadásától, mert tudta, hogy annak súlyos következményei lehetnek munkájára nézve.

Dianne nem osztotta meg terhét a férjével és nem igazán készült semmilyen tervvel az üzenet szövegére vagy időzítésére vonatkozóan. Később elmondta férjének, hogy a Szent Lélek határozott indíttatására vágott bele a beszédbe és csupán eszköznek, üzenetvivőnek tekintette magát.

A férj elmondta, hogy az esemény után Dianne teljesen nyugodtan viselkedett és láthatólag megkönnyebbült, mint aki hűen teljesített egy rábízott feladatot.

Elutasítás

A legtöbb ember, sok keresztényt is beleértve, gondolkodás nélkül elutasítja, és negatív jelzőkkel írja le Dianne tettét. Viselkedéséből ítélve, Dianne pontosan erre számított és ezért is küzdött a rá bízott feladat teljesítése ellen.

Az incidens nem precedens nélküli. A bibliai történelemből számos eset ismert, amikor isten egy írnokon keresztül üzent. A régmúlt korokban sem volt ez könnyű feladat, és a fogadtatás is hasonló volt. Az üzenetvivőket gyakran kinevették és üldözték. Ennek ellenére sokan megtették, amire késztetést éreztek, viselve tettük következményeit és a történelem ítéletét.

A történet nem Dianne Reidy-ről szól. Soha sem a hírnök, hanem az üzenet a fontos. Figyelembe véve Isten korábbi tetteit, és elmúlt korok profetikus üzeneteit, ajánlatos lenne megszívelni a figyelmeztetést, mert nemcsak egyszerű, de igaz is. „Istent nem lehet megcsúfolni.”

A közelmúlt eseményeinek ismeretében, éppen időszerű, hogy egy modernkori írnok felszólaljon és egy ilyen üzenetet adjon át. A figyelmeztetés éppen azok között a falak között hangozott el, ahol a legtöbb olyan a férfit és nőt találjuk, akik eladták a lelküket. Saját törvényeik által elferdítették Isten törvényét. Isten törvényeinek betartatása helyett megcsúfolták Őt azzal, hogy megpróbálták átértelmezni a törvényeket.

A különböző titkos és okkult társaságokon keresztül az Egyesült Államokat belülről igázták le. A jelenlegi vezetés alatt az ország akadálytalanul robog az önmegsemmisítés felé, önként alávetve magát az egységes világrend istentelen tervének, annak minden velejárójával együtt, beleértve a kereszténységnek oly sokak által követett, felvizezett formáját is.

Nyilván a tájékozottabbaknak is kényelmetlen elfogadni, hogy nemcsak az Egyesült Államok alapítói, de a jelenlegi, konzervatív keresztényként ismert politikai vezetők is szoros kapcsolatban állnak bizonyos titkos, okkult társaságokkal. Jobb azonban, ha az ember kényelmetlenül érzi magát, de megismeri az igazságot, mert csakis így ébredhetünk fel hosszú álmunkból és érthetjük meg, hogy a ma eseményeit nagyon régen hozták mozgásba.

George W. Bush beiktatási ceremóniáján, 2001. január 20-án például, az új elnök kétszer is megemlített egy angyalt, aki „a forgószélben utazik és ezt a vihart irányítja”, miközben a Washington emlékműként ismert szabadkőműves obeliszk felé fordult. Pontosan 33 (az okkult számára jelentőségteljes szám) héttel később bekövetkezett az az esemény, ami örökre megváltoztatta az életet az Egyesült Államokban.

Az ilyen és ehhez hasonló rejtett üzenetek, szófordulatok, körmönfont, de érthető üzenetek bárki számára felismerhetők lehetnek, akinek van füle a hallásra. Ezek az üzenetek egytől egyig arról szólnak, hogy a világot „a korok új rendje” felé terelik és ezt az új rendet nem Isten inspirálta, hanem a sötétségnek az a bizonyos angyala.

Szerdán egy üzenet hangzott el, de vajon hányan hallották?

Forrás: homelandsecurityus.com