2018. október 31., szerda

A Biblia nem teológiai rendszer, hanem az üdvösség kézikönyve, a gyermek abc-je és a tudós számára a legmélyebb bölcsesség tárháza. (Spurgeon)



A kegyelem folyója, mely áthömpölyög ezen a sáros és bűnös földgolyón, az Isten szívéből eredt. (Ecsedy Aladár)


ÁLDJON

Nagy jó Úristen, ki vagy a kéklő Mennyekben,
Bércen innen, s túl igazak ajka hirdessen,
Testvérünk a Nap tükrözi fényed szárnyalva, nagy fennen.

Áldjon fenn a Hold, halovány arcú húgocskánk,
S mind a csillagfény – csupa hunyorgó mécsesláng,
Derű és ború, amiket bölcsen szétosztva küldesz ránk.

Áldjon lenn a víz, csupaszív nénénk, hasznos, szép,
Áldjon tűz öcsénk, ködöt és árnyat oszlat szét,
Áldjon földanyánk, elibénk tárva garmada bőségét.

Áldjon a szelíd, aki megenged társának,
Békén tűr, ha kell, s a betegágyon hálát ad,
Ékes koronát jutalomképpen érette méltán kap.

Áldjon a halál, kapukat táró testvérünk,
Karja fölsegít, amikor hozzád megtérünk.
Téged, Fennvaló, gyermeki szívvel, ámulva dicsérünk!


Az evangélium nélkül közülünk mindenki hiábavaló, az evangélium nélkül nem vagyunk keresztyének,az evangélium nélkül minden gazdagság nyomorúságos, a bölcsesség bolondság Isten előtt, az erő gyengeség és minden emberi igazságot kárhoztat az Isten. De az evangélium ismerete Isten gyermekeivé tesz minket, Krisztus testvéreivé, a szentek polgártársaivá,a mennyek országa polgáraivá, Jézus Krisztussal együtt Isten örököseivé. Így, ezáltal a szegény gazdaggá lesz, a gyenge erőssé, a bolond bölccsé, a bűnös megigazulttá, az elhagyott megvigasztalttá, a kétkedő bizonyossá, a rabszolga szabaddá. Ez Isten ereje minden hívőnek üdvösségére és az ismeret kulcsa, mely megnyitja a mennyország kapuját a bűneikben heverő hitetlenek előtt. Boldogok azok, akik hallják és megtartják azt. Mert nyilvánvalóvá lesz előttük, hogy ők Isten gyermekei. Jaj azoknak, akik nem akarják sem hallani, sem követni azt, mert ők az ördög gyermekei. (Kálvin János)


Biztos vagyok abban, hogy sem térbeli távolság, sem halál vagy távollét szét nem választhatja azokat, akiket egy Lélek éltet, egy Szeretet fűz össze.

Szent Bernát

Egy régi monda szerint, egy fiatalember a sivatagon átkelve rábukkant egy kristály tiszta vizű, csodálatos forrásra. A víz olyan édes volt, mint a méz, így megtöltötte vele a kulacsát, hogy vigyen belőle a tábor egyik bölcs tanítójának. Négy napi gyaloglás után megérkezett a táborba, s átadta a vizet az agg bölcsnek. A mester ivott belőle, kedvesen mosolygott majd hálásan megköszönte a finom, édes vizet. A fiatal férfi boldogan tért haza a falujába.Később, a mester adott a vízből egy másik növendékének is, aki kiköpte mondván, hogy szörnyű íze volt. Nyílván a régi kulacs áporodott ízét átvette a víz. A tanítvány megkérdezte a tanítót: “Mester, a víz állott volt. Miért tettél úgy, mintha finom lett volna?”

Erre a mester így felelt: “Te csak a vizet kóstoltad. Én az ajándékot. A víz csak egy kedves gesztus közvetítője volt, aminél nincs édesebb. A szívből adott ajándék szívből jövő hálát érdemel!”

Legjobban talán akkor értjük meg ezt a tanulságos mesét, amikor kis gyermekektől kapunk ártatlan ajándékokat. Agyagtálka vagy tésztából fűzött karkötő; mindegy, hogy mit kapunk, a természetes és jó válasz őszinte hálánk kifejezése, mert értékeljük az ajándék mögött rejlő kedves szándékot.

A szívből adott ajándék végül is nem más, mint maga a szív ajándéka.

Michael Josephson: Szívből adott ajándék


Igehirdetők! Ne csak az utcalányoknak mondjátok, hogy újjá kell születniük, hanem a vallásos embereknek is. Jézus Nikodémusnak mondta ezt. (Stewart)



„Isten esküvel vállalt kezességet, ezért erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.” (Zsid 6,17–18)A reformáció hetének végén fel kell tennünk a kérdést: vajon ma minden rendben van gyülekezeteinkben, életünkben? Vajon ma nem lenne szükségünk új reformációra, amely nemet mond a hitetlenségre, a keserűségre, az elbizakodottságra, a monotonságra és a hiteltelenségre? Én azt gondolom, nagyon is szükségünk lenne minderre. És hogyan? Ahogy igénk írja, csak annyit kell tennünk, hogy belekapaszkodunk az előttünk levő reménységbe. Igent mondani Krisztusra…
(Pongrácz Máté)


Isten Igéje az a sínpár, melyen életednek haladni kell – naponként engedelmeskednetek kell az Igének – a vonat csak két sínen mehet, különben baj lesz. (Stewart)


Nem az ajándék értéke számít, hanem a szeretet az ember szívében.


Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam iránt, benned azonban bízom! Uram, Jézus Krisztus, ha te nem segítesz, sohasem leszek képes jót tenni! Ha te nem segítesz, elvesztem. Jézus, légy az én Jézusom, ez számomra az üdvösség! Add, hogy ne félelemből ragaszkodjak hozzád, hanem szeretetből! Nem akarok mást tenni, mint a te akaratodat. Szentháromság egy Isten, könyörülj rajtam!


Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!
(Avilai Teréz)


Uram, nem tudok igazán sírni előtted. Siránkozni naponként szoktam. Sok a baj, a gond, a betegség, a szegénység, a megaláztatás, nagyon kellene, és nagyon hiányzik a boldogság. Sokszor kértem segítségedet. Sokszor kérdeztem sírva: miért büntetsz. De mindig inkább másra néztem, nem magamba. Csak szóval kértem: legyen meg a te akaratod, de magamban inkább azt szerettem volna: legyen meg az én akaratom, s ha nem teljesült, sírtam haragomban. Igéd tükrében látom, befele kell fordítanom szemem. Magam bűneit, magam önzését, magam szeretetlenségét kell meglátnom ahhoz, hogy igazi, mély sírással bánjam meg, hogy nem tudlak lelkemből követni. Kérlek, Atyám, taníts meg úgy sírni, hogy egész életem megváltozzék. Hogy boruljak le előtted s tegyem le egész életemet a te kezedbe. Te pedig, Atyám, vedd kezedbe semmit érő életemet, s adj neki értelmet, értéket, szépséget, boldogságot, ahogy csak te adhatsz a tieidnek. Ámen


Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram, ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.

Szent Efrém


„Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől.” (Zsid 3,12)

Miénk a felelősség. A Golgotán Urunk országát nyitotta meg előttünk, és jól tudjuk, hogy nincs az a hatalom, amely az ő kezéből kiragadhatna bennünket (Jn 10,28–29). Ennek ellenére ki lehet kerülni ebből az éltető közösségből – ha mi lépünk ki belőle. Akkor, ha nemet mondunk Istenre, ha nem bízunk tovább, ha már nem hiszünk az ő szeretetében, bűnbocsánatában, Krisztusában. Ezért szól a figyelmeztetés: vigyázzatok a szívetekre!
(Eszlényi Ákos)