2018. október 9., kedd

A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani. (Szent-Gály Kata)


„Aki a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Gal 6,8)
Vetés és aratás ismert fogalmak, mégis legtöbbünk csak néhányszor vagy talán sohasem próbálta. Különleges érzés a földbe elvetni egy magot és várni, hogy kicsírázzon, majd a megfelelő körülmények hatására termést hozzon. Ahogyan a természet önmagában hatalmas csoda – ilyen csodálatos a mi Teremtőnk –, úgy még nagyobb, amikor már nem a földire, de a lelkire és ezáltal az örökkévalóra koncentrálunk. Istennek legyen hála, hogy ő munkálkodik ezen. Veti az ige magvát, és adja az örök életet. (Tamásy Tamásné)


Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)


„»Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán.«” (Zak 8,8)
„Valósággal és igazán” – mintha nem hinnénk el, hogy te vagy a mi Istenünk. Miért nem érzünk valóságosnak, Istenünk? Talán már annyit csalódtunk az ígéretekben, hogy ezt sem hisszük el? A két szó azt fejezi ki, hogy egyszer nemcsak mint rejtőzködő Istent, hanem mint ítélkező Istent is megismerünk majd téged, Urunk. – Add, hogy addig ne vesszünk el végleg, hogy nevedet ne felejtsük el, és tebenned reménykedjünk, valósággal és igazán! Ámen. (Gerlai Pál)


Az imádság olyan valóságos erő, mint a földi gravitáció….Az egyetlen erő a világon, amely úgy tűnik, hogy legyőzi az úgynevezett természeti törvényeket is. (Alexis Korel)


„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15,19–20)
Csak ebben az életben reménykedhetünk anyagi javaink nyújtotta biztonságban, pozíciónkban, kemény munka árán meg- vagy visszaszerzett egészségünkben és így tovább. Utána ezekből semmi sem marad, ezt tudjuk. De semmink sincs akkor sem, ha „Krisztus nélkül élő keresztények” vagyunk (ami persze a keresztény szó eredetét tekintve is abszurd, hiszen jelentése „Krisztus-követő”). Mégis sokan úgy élnek, hogy nem látják, nem ismerik őt, s ezért nem tudnak élni és örülni sem a Krisztusban. Kérjük Isten Lelkét, hogy meglássuk a Megváltót, akiben itt és a halálban és azon túl is reménykedhetünk, aki új szövetséget hozott, aki feltámadt, hogy egyszer mi is feltámadhassunk az örök életre. (Kőháti Dóra)


Ha szeretünk valakit, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, és így örüljünk jelenlétének. Vágyunk rá, hogy jobban megismerjük, és szívesen megismertetjük másokkal. Ha tudjuk, hogy megtámadták, meg akarjuk védeni, ha pedig megbántották, mi is szenvedünk.


„Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.” (1Thessz 5,5–6) Isten már a teremtés első „lépéseiben” elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Nem engedte keveredni azokat. Így tesz a mi életünkben is, amikor újjáteremt, újjászül gyermekeinek. Élő reménységet ad a holnap felől, hogy eljön közénk országában. Ezért hangzik a biztatás, felszólítás, ébresztés is: mi a világosság és a nappal fiai vagyunk: éljünk ebben a reménységben. (Eszlényi Ákos)


JÉZUS SZÍVE SEGÍTS!
Jézus Szíve eléd áll gyermeked,
Jézus Szíve fogadd el fáradt lelkemet,
Jézus Szíve nyisd meg Szívednek ajtaját,
Jézus Szíve fogadd el lelkem imáját.

Jézus Szíve mikor az élet oly nehéz,
Jézus Szíve mikor úgy fáj a szenvedés,
Jézus Szíve add nekem akkor Szívedet,
Jézus Szíve hadd pihenjek meg Tebenned.

Jézus Szíve ne hagyd elveszni lelkemet,
Jézus Szíve vezéreld jóra éltemet,
Jézus Szíve vezess az élet tengerén,
Jézus Szíve jöjj csak, feléd evezek én.

Jézus Szíve felmosom csurgó véredet,
Jézus Szíve Te váltottál meg engemet,
Jézus Szíve add, hogy Tégedet kövesselek,
Jézus Szíve mindig jobban szeresselek.

Jézus Szíve adj szívemnek lakhelyet,
Jézus Szíve kulcsold imára kezemet,
Jézus Szíve örömben, gondban adj erőt,
Jézus Szíve ne hagyd az árva szenvedőt.

Jézus Szíve ha majd végórám közeleg,
Jézus Szíve Te född be fáradt szememet,
Jézus Szíve benned pihenni óhajom,
Jézus Szíve legyen majd végső sóhajom.



Légy résen és ne csüggedj soha, ha lelki betegségben szenvedsz! Ha Isten hagyja, hogy elgyengülj, ez nem azért van, hogy elhagyd magad, hanem hogy visszaállítson az alázatba, és hogy a jövőben figyelmesebb légy.
Pió atya



Miközben arra gondolunk, hogyan tehetnénk nagy dolgokat, nem szabad elhanyagolnunk a kis, mindennapos dolgokat, amelyek összeadódva olyan nagy dolgokká válhatnak, hogy nem is gondolnánk.
Marian Wright Edelman


Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. (Wass Albert)

Mit nevetsz? A mese rólad szól, csak a név más. (Horatius)


Nem kell attól tartani, hogy valakinek túl sok kegyelemben lehet része. A kegyelem túltengése kizárt dolog. (Spurgeon)