2017. július 29., szombat

A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket. (Stendhal)



A hitetlenség a körülményeinket állítja Isten és miközénk. A hit Istent állítja közénk és a körülményeink közé. (F. B. Meyer)


Ha Jézus egyedül jönne felénk, akkor mindnyájan szívesen befogadnánk, mert Ő mindenkinél szeretetreméltóbb! De az állandóan vele járó apródok: a szegénység, megvetés és a szenvedés díszmenete senkinek sem tetszik. (Tersteegen)



Hit nélkül olyanok vagyunk, akár a színes üvegablakok a sötétben.


Igen rövid parancsot kapatál: Szeress, és tégy, amit akarsz. Ha hallgatsz, szeretetből hallgass. Ha kiáltasz, szeretetből kiálts, ha kímélsz, szeretetből kímélj, a szeretet gyökere legyen benned, s ebből a gyökérből csak jó fakad.

Augustinus


„Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Préd 12,14)

Az ítélet cselekedetek alapján történik, az üdvösség csak a Jézus Krisztusban felkínált és az ember által igényelt kegyelem alapján lehetséges.
(Bozorády Zoltán)



„Meghagyok Izraelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baál előtt.” (1Kir 19,18)

Illés próféta meg volt győződve arról, hogy ő az utolsó istenfélő ember, ezért kétségbeesett, elfásult és feladni készült a küzdelmet a bálványimádás ellen. Az Úr azonban kijelentette, hogy sokan vannak még az országban, akik hűségesek maradtak hozzá, és az új kezdet már a küszöbön áll. Ha mi meghalunk, megszűnik a gyülekezet – időnként így keseregnek hűséges, idős testvérek, ám baljós jövendölésük sok esetben nem válik valóra. Istennek hála ezért, hiszen ő szüntelenül munkálkodik Szentlelke által: újabb és újabb embereket hív el, s alvó keresztényeket tesz lelkes, aktív követőivé. Ne ess hát kétségbe, hogy mi lesz az egyházzal, ha te már nem leszel, vagy erőd fogytán lesz! Amíg lehet, munkálkodj hűségesen az Úr szolgálatában, a többit pedig bízd rá Istenre!
(Hulej Enikő)


Mit határoz az, Uram, ha sötét a jövő?
A holnapért imádkozni én nem tudok.
Oltalmazd meg ma szívemet,
védj meg ma engem,
s add nekem mára szent világosságod!

Lisieux-i Szent Teréz



Mivel Te, Uram, visszavásároltál, többé nem adom piacra magamat. (Augusztinus)


Nem cselekszenek helyesen, akik a jövőben reájuk váró szenvedésekre gondolnak. Nekünk, akik a szeretet útjain készséges szívvel járunk, semmiért sem kell aggódnunk.

Kis Szent Teréz


Némelyik fa görbe, de az is tud édes gyümölcsöt teremni. (orosz közmondás)


„Pilátus megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus ezt felelte: »Te mondod.«” (Lk 23,3)

Pilátus kérdez Jézustól: „Te vagy a zsidók királya?” A helytartó katonái térdet hajtva gúnyolják: „Üdvöz légy, zsidók királya!” A kérdés ma felénk irányul. Mi kinek valljuk Jézust? Királynak, úrnak, életünket alakítónak vagy csupán egy földön élt, jóságos embernek, esetleg gúnyolódás tárgyának? Nagyon fontos, hogy ne kerüljük ki a döntés és a válaszadás lehetőségét. Mert egykoron Jézus lesz ítélőbíránk, aki felettünk fog dönteni. Ez nem fenyegetés, hanem ma még drága figyelmeztetés és lehetőség. Éljünk vele! (Tamásy Tamásné)


„Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsolt 27,14)

A hitből jön a reménység is. Nem reménykedhetünk megalapozatlanul. Ezért mondja a zsoltáros: „az Úrban”. Ezt adja Krisztusban nekünk, ő az alapja reménységünknek. Jézussal egy csónakban ülünk. Erőt kaptak Jézustól feltámadása után a tanítványok, amikor megjelent nekik; ezt ma is adja, nekünk is. Ez a bátorság elég volt ahhoz, hogy teljesítsék a missziói parancsot, és ez nekünk is elég. Ne félj, ne ijedj meg a mai viharoktól, fogyatkozástól és esetleg gúnyolástól. Légy bátor, reménykedj az Úrban, ő mindig megadja az elegendő erőt hited megvallására, országának terjesztésére.
(Tóth-Szöllős Mihály)