2017. július 18., kedd

A hit titkai fölötte állnak annak a szintnek, ahol a dolgok még állíthatóak és tagadhatóak. (Simone Weil)


A KERESZT HIMNUSZA


Most minden földi szenvedés dicsérje az Urat:
Dicsérje Őt szegénység és száműzetés.
Dicsérje Őt csalódás, kitagadottság, hontalanság.
Dicsérje Őt oltatlan szomj és nyugtalanság.
Dicsérje Őt fénnyel tusázó kincs elme.
Dicsérje Őt a Természet sötét gyötrelme...
Dicsérje Őt szeretet kínja: szent és drága.
Dicsérje Őt a lélek árvasága.
Dicsérje Őt a lelki börtön, szellemek fogsága.
Dicsérje Őt a bűnnek mardosása.
Dicsérje Őt a bűnbánóknak sóhaja.
Dicsérje Őt múlások vontatott jaja.

Dicsérje Őt halál keserves végcsapása is...
Mert boldog lett a földi kín:
beléje szeretett
a Szeretet...
Íme a Kereszt fája,
min a világ Üdve megfeszíttetett...

Gertrud von Le Fort


A mi evangéliumunk az “annak dacára” vallása. Jelszava nem így kezdődik: “feltéve, ha…” hanem így: “még akkor is, ha…” mindig örvendező. (Stanley)


Akár kicsiny, akár nagy légyen a te bajod, igyekezz, hogy mindent békével viselj. Ne mondd, hogy ettől vagy attól az embertől ezt föl nem vehetem; de nem is kell, hogy ezeket eltűrjem, mert nagy kárt okozott és olyat hány fel nekem, mit sohasem gondoltam; de mástól szívesen fölveszek egyet-mást, amit elviselhetőnek látok. Oktalan gondolkozás ez, mely nem tekint a türelem erényére, sem arra, aki majd megjutalmazza azt, hanem inkább a személyekre és a szenvedett bántalmakra néz. Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik. Az igazán béketűrő nincs tekintettel arra, hogy mely embertől, elöljárójától, magához hasonlótól vagy alattvalótól, jó és szent férfiútól vagy gonosztól és méltatlantól kell-e valamit elviselnie. Hanem bármely teremtmény részéről, akárhányszor érje őt bármekkora kellemetlenség, az Isten kezéből hálával fogadja és igen nagy nyereségnek tekinti. Mert Isten előtt mi sem marad érdem nélkül, bármily csekélyet is szenvedünk Istenért. Készen légy tehát a harcra, ha győzni akarsz. Küzdelem nélkül a türelem koronáját el nem nyerheted. Ha pedig a koronát kívánod, emberül küzdj és békével tűrj. Munka nélkül nincs nyugalom, küzdelem nélkül nincs győzelem.

Uram, tegye lehetővé a Te kegyelmed, amit természetem lehetetlennek tart. Te tudod, hogy csak igen keveset bírok tűrni, s hogy csekély kellemetlenség is hamar kislelkűvé tesz. Minden megpróbáltatás legyen a Te nevedért előttem kedves és kívánatos, mert éretted szenvednem és bántalmaztatnom az én lelkemnek nagyon üdvösséges.

Kempis Tamás


„Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti.” (Péld 16,7)

Kórházakban járva tapasztalom annak a fontosságát, hogy az életből való elmenetel előtt meg tudjunk békülni egymással, még a hosszú ideje ellenfelünkkel, haragosainkkal is. Felemelő érzés, ha tanúja lehetek egy-egy kibékülésnek a betegágy mellett. Még ennél is csodálatosabb, ha valaki nem várja meg a legvégső napokat, hanem Istentől kapott bölcsességgel és szeretettel az engesztelés útjára mer lépni.
(Balogh Éva)



Amilyen nagynak látjuk bűneinket, olyan fokú a Jézus iránti szeretetünk.


Az alázatosság minden más erény anyja.



Az együttérző ember összegyűjti saját készletét békéből, bizalomból, kreativitásból, izgalomból és leleményességből, aztán nagylelkűen megosztja másokkal, bátorításul.



Az élet olyan, mint egy vonatutazás. Gyakran beszállunk, kiszállunk. Vannak balesetek, néhány megállónál meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleink. Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat. Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek számunkra. Ők a testvérek, a barátaink, és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretetünk, mégis másik vagonban utaznak. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziával, reménnyel és csalódással... és visszafordulni nem lehet.


„Az Úr látja az ember útjait.” (Péld 5,21)

Isten látja lelkem – hívjuk tanúul az Úristent. Milyen sokszor mondjuk, talán bele sem gondolva, milyen súlyos, komoly szavak! Hiszen Isten lát minden rejtett, kozmetikázott bűnt is. Látja romlott, igazi valónkat. Látja az ember szívét, lelkét azzal a látással, amely természetesen nem a szem látása. Vajon tudom-e úgy látni önmagamat és a világot, ahogyan Isten látja? Az Atya a Krisztusban teremtett engem és az egész világot, és Krisztusban jónak, szeretetre méltónak, megváltottnak látja azt (vö. Róm 11,36). E mélyebb látás azt mondja, hogy van remény, mert megváltottak vagyunk, és az evangélium bolondsága életünk egyetlen, sziklaszilárd örömhíre.
(Kőháti Dorottya)



Ha segíteni már nincs mód a bajon, adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami már megesett, a régi bajhoz újakat keresett.

William Shakespeare


Igaz tény: képzeletünk még a rabságban is szabad marad.


Isten mindig ott található, ahol befogadják. Az ő kedvenc helye, a gyenge és megsebzett emberi szív, ahol a fájdalom miatt panaszkodik vagy elnémul, ahol szeretnek és kiáltoznak, ahol reménykednek a remény ellenére is, ahol sírnak és nevetnek, ahol félik az isteni igazságszolgáltatást, ugyanakkor sóvárognak irgalma után.

Elie Wiesel


„Nézd, én ma áldást és átkot adok elétek. Áldást, ha hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a parancsolataira, de átkot, ha nem hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a parancsolataira.” (5Móz 11,26–28)

Elgondolkodtat-e bennünket az, hogyan férhet meg egy lapon, sőt egy igében Isten neve mellett ez a két szó: áldás és átok?! Származhat Istentől, az egyedüli jótól valami rossz? Bátran kijelenthetjük, hogy Isten nem fog senkit sem megátkozni, hanem az rekeszti ki önmagát az isteni áldás alól, aki elveti Isten szavát, parancsát, jelenlétét. De az is lehet, hogy bűnei következményei miatt átkos helyzeteket fog okozni önmagának és környezetének. Kedves Testvérem! Kérd Istenedet Krisztus Jézus által, hogy tudd az élet útját választani, és így az áldását is megkaphasd! (Tamásy Tamásné)



Sokan mondják: “Minden időben lehet imádkozni.” – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)


„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5)

Gondoljuk csak végig, eddigi életünk során milyen sok felesleges dolgot szereztünk meg magunknak. Ezek mind-mind értéktelen tárgyak. Anyagi javak. Ezek gazdagítanak bennünket? De azt is vegyük számba, hogy eddigi életünk során lelkünk, belső életünk mivel gazdagodott! S ebből a gazdagságból mit osztottunk meg környezetünkkel, mit adtunk át Isten akarata szerint másoknak?! Pedig ez az, ami valóban gazdagít bennünket! (Kuthy Ilona Ágnes)

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A szeretet arcai

A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz,
a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.
Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.
Éljetek egyetértésben.
Ne legyetek fennhéjázók,
hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez.
Ne legyetek magatokkal eltelve.
Rosszért rosszat senkinek ne fizessetek.
Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében.

Róm 12,10.15-17.

A termékenység forrása


Igazi misszionáriusaink közül soha senki sem merészkedett misszióba anélkül, hogy előtte elmélkedéseiben el ne mélyítette volna az isteni Megváltás misztériumát. Ahogy a megváltás nem valósulhatott meg Jézus keresztje nélkül, ugyanígy nem is képes folytatódni a lelkekben Jézus apostolainak keresztje és szenvedése nélkül.

Ebben a kérdésben a mi Urunkkal azonos érzéseket kell táplálnunk magunkban, ha az ő hiteles és igaz küldöttjei akarunk lenni. „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt … (aki) kiüresítette önmagát (és) ... engedelmes lett a halálig mégpedig a kereszthalálig, (hogy) megdicsőítse az Atyát (és megváltsa a lelkeket)” (vö. Fil 2)

Az utódok nem születnek fájdalom nélkül. Jézus a kereszthalálával szült meg minket az örök életre, Mária pedig a kereszt tövében lett a mi édesanyánk. A természetfeletti rendben a fájdalom, és gyakran a halál is, a termékenység forrása.

Boldog Paolo Manna

Mindent egyesíteni a Szentháromságban


A papnak utánoznia kell az Atyát, minthogy ő maga is atya legtisztább termékenységében és a lelkek iránti szeretetében. Igazi atyaként – a mennyei Atya képére, akinek gondolatában az ő hivatása is született.

Utánoznia kell a Fiút, aki Én vagyok, a megtestesült Ige, azáltal, hogy Belém alakul át. Ez nem csupán az én utánzásomat jelenti, hanem, hogy az én tökéletes képmásom lesz. Így megdicsőíti az Atyát élete minden cselekedetében és lelkeket ajándékoz Neki a Menny számára. Utánoznia kell a Szentlelket is, szeretetként, a szeretetet terjesztve, oly módon, hogy a lelkek beleszeressenek a Szeretetbe. A szeretettel egyesülve, a szeretettől áthatva kell terjesztenie az Igét, a szeretet által kell tanúságot tennie róla, és egyesítenie minden lelket a Szentháromságban, aki egészen szeretet: föl sem bírjuk fogni minden következményét annak, amit ez jelent.

Egység: szolidaritás az ítélkezésben, a gondolatokban, a döntésekben, miközben egyesít mindent: értelmet és szívet a Szentháromságban.

Conchita Cabrera De Armida: Krisztus papjai

Neked ajánlom lelkemet
Atyám,
átadom magamat Neked,
tégy velem
tetszésed szerint.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm,
mindenre kész vagyok,
mindent elfogadok,
csak akaratod bennem
és minden teremtményedben
beteljesüljön.
Semmi mást
nem kívánok, Istenem.
Kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek,
és mert szeretetem igényli,
hogy egészen
Neked adjam át magam,
hogy végtelen bizalommal
egészen kezedbe
helyezzem életemet,
mert Te vagy az én Atyám.

Charles de Foucauld

Tágítsuk ki a szívünket


Ki kell tágítani a szívünket Jézus Szívének mértékére. Micsoda munka! De ez az egyetlen szükséges dolgunk. Ha ezt megtettük, mindent megtettünk.

Mindenkit, aki a közelünkbe kerül, úgy kell szeretnünk, ahogy Isten szereti. És mivel az időben élünk, egyszerre egy felebarátunkat szeressük, ne maradjon a szívünkben a másik testvér iránti érzelem maradványa egy korábbi találkozásból. Így maga Jézus az, akit szeretünk mindenkiben. De ha visszamarad valami maradvány, az azt jelenti, hogy az előző testvért magunkért vagy magáért szerettük, nem Jézusért. És ez itt a baj.

Legfontosabb az, hogy megőrizzük magunkban Isten tisztaságát, azaz olyannak őrizzük meg szívünkben a szeretetet, ahogy Jézus szeret. Tehát ahhoz, hogy tiszták legyünk, nem kell kifosztani a szívünket, és elnyomni benne a szeretetet, hanem ki kell tágítani Jézus Szíve szerint, és szeretni mindenkit. Amint a földön található milliónyi szentostyából elég egy, hogy Istennel táplálkozzunk, éppúgy elég egyetlen testvér – az, akit Isten akarata mellénk ad –, hogy közösségre lépjünk az emberiséggel, a Misztikus Krisztussal.

Chiara Lubich

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

Az Egyház, az időben létező Szentháromság


Isten nem azért teremtett bennünket, hogy megmaradjunk a természet korlátai között, és nem is egyedüllétre szánt. Azért alkotott, hogy együtt vezessen be minket háromságos Életének ölére. Jézus Krisztus azért ajánlotta fel áldozatul önmagát, hogy eggyé tegyen minket az Isteni Személyek egységében.

Így kell megvalósulnia minden létező „Krisztusban mint Főben történő újraegyesítésének”, „újjászületésének” és „beteljesedésének”. Mindaz, ami ettől el akar vonni, félrevezetés.

Létezik egy „hely”, ahol már itt a földön elkezdődik mindenek egyesítése a Háromságban. „Isten Családja” ez, a Szentháromság misztikus kiterjedése az időben, amely nemcsak fölkészít minket erre az egyesítő útra és megadja nekünk a teljes bizonyosságot, hanem annak már most részesévé is tesz. Csak egy teljesen „nyitott” közösség tudja betölteni legbensőbb vágyainkat, és itt teljesedhetünk ki minden téren.

„De unitate Patris et Filii et Spiritus sancti plebs adunata”, vagyis „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből eggyé vált nép” (Szent Ciprián): ez az Egyház. „Teljesen betölti a Szentháromság” (Órigenész).

Henri de Lubac : Elmélkedések az Egyházról

Bátran beszélni, bátran hallgatni


Az elöljárónak a beszédhez alázatos tekintéllyel kell rendelkeznie, a rábízottnak pedig szabad alázattal. Az emberekben viszont a dolgok rendje gyakran összekavarodik.

Megesik ugyanis, hogy valaki a felsőbbrendűség gőgjével beszél, miközben azt hiszi, hogy a szabadság tekintélyével szól,– másvalaki pedig ostoba félelemből hallgat abban a hitben, hogy alázatos.

Az előbbi ugyanis, amikor úgy tekint az alárendeltekre, hogy nem veszi tekintetbe azt, Akitől mindnyájan függnek, gőgös felsőbbrendűségre emeli magát, és úgy kérkedik gőgjével, mintha az tekintély lenne.

Az utóbbi pedig, amikor fél attól, hogy elveszíti az elöljáró jóindulatát – attól tartva, hogy valami időleges kárt szenved –, elrejti gondolatát. Kettejük viszonyában hallgatólagosan alázatosságnak nevezi az őt leigázó félelmet. Ám miközben szívében hallgat, elítéli azt, akinek nem hajlandó semmit mondani. Így eshet meg, hogy éppen abban, amiben alázatosnak tartja magát, bizonyul a legsúlyosabb mértékben gőgösnek.

Ezért mindig meg kell különböztetni a gőgöt a szabadságtól, a félénkséget az alázattól, hogy ne keverjük össze az alázatot a félénkséggel vagy a szabadságot a gőggel.

Nagy Szent Gergely: Homília Ezekiel próféta könyvéről


Bölcsesség, nem ékesszólás


Nagy különbség van azok között, akik a kegyelem által szólalnak meg és akik pusztán emberi bölcsességükből teszik azt.

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy nagy szónokoknak, tanult és nemcsak a beszéd, hanem a megértés területén is kiemelkedően művelt embereknek a templomokban megtartott sok sikeres beszéd ellenére sem sikerül szónoklataikkal a hallgatóságból bárkiben is felindítani a bűnbánatot. Szavaikkal sokszor még a hitben vagy az istenfélelemben való növekedést sem tudják segíteni. Miután az emberek megcsodálják beszédeiket, eltávolodnak, hiszen az csupán kikapcsolódást jelentett fülük számára.

Gyakran látunk ugyanakkor embereket, akik szerényebb képességeikkel, egyszerű és kevésbé magasztos szavakkal, nem aggodalmaskodva azon, hogy mennyire kifinomult a beszédük, sokakat térítettek meg a hitre. Alázatra tanították a gőgösöket, és sok bűnös lélekben ébresztették fel a megtérés iránti vágyat. Ez minden bizonnyal annak a jele, hogy a számukra adatott kegyelem által szólaltak meg.

Órigenész: kommentár a Római levélhez 9,2

Isten életében minden ott van


Az Elhagyott Jézussal való találkozás ma az Istennel való világi találkozás szentségét jelenti. Ennek jele az elhagyottság, a cselekvésre való képtelenség, a nyomorúság bennünk és körülöttünk. E jelekben Isten szeretete fejeződik ki, amely magába fogad és átalakít mindent, ami ezekből fakad.

A hatása pedig az emberek új képessége a találkozásra, új közösség köztük, új figyelem a világ felé az Istennel való új közösségből kiindulva. (…)

Mivel Jézus magára vette mindazt, ami emberi, minden terhet, a világ minden bűnét, ezért semmi sincs a történelemben, ami Isten életén kívül maradt volna. Isten élete mindent magába foglal. Minden az Atya és a Fiú közti dialógus, az Atya és Fiú közti feltétel nélküli szeretet része.

Klaus Hemmerle: A egység útjai

Letenni a fegyvert

Fontos, hogy sikerüljön letenni a fegyvert.
Én hosszú évekig harcoltam ezt a háborút.
Szörnyű volt. De most letettem a fegyvert.
Nem félek többé semmitől,
mert „a szeretet elűzi a félelmet”.
Letettem, de nemcsak a fegyvert, hanem a győzni akarást is,
s hogy mások élete árán igazoljam önmagam.
Nem őrködök többé éberen,
irigyen ragaszkodva minden gazdagságomhoz.
Elfogadom, amit kapok, s megosztom másokkal. Nem tartom nagyra
elképzeléseimet és terveimet.
Ha jobb javaslatokkal találkozom,
örömmel fogadom.
Mindaz, ami jó, igaz, valós, akárhol legyen is,
az mindig a legjobb számomra.
Ezért nem félek többé.
Ha nincs már semmid,
félned sincs mitől többé.
„Ki ragadhat el Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35)
Ha azonban fegyvertelenné, mezítelenné válunk,
ha megnyílunk az Isten-ember felé,
aki mindent újjáteremt,
akkor Ő fogja eltörölni a megsebzett múltat,
s új idők kapuit nyitja meg, ahol minden lehetségessé válik.

Athenagorász pátriárka

Végtelen távlatok

Új eget és új földet láttam.
Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak,
és tenger sincs többé.
Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem
alászállt az égből, az Istentől.
Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.
Akkor hallottam, hogy a trón felől
megszólal egy hangos szózat:
„Íme, Isten hajléka az emberek között!
Velük fog lakni
és ők az ő népe lesznek,
és maga az Isten lesz velük.
Letöröl szemükről minden könnyet.
Nem lesz többé halál,
sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság,
mert az elsők elmúltak.”
Akkor a trónon ülő megszólalt:
„Íme, újjáteremtek mindent!”

Jel 21,1-5