2017. július 18., kedd

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A szeretet arcai

A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz,
a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.
Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.
Éljetek egyetértésben.
Ne legyetek fennhéjázók,
hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez.
Ne legyetek magatokkal eltelve.
Rosszért rosszat senkinek ne fizessetek.
Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében.

Róm 12,10.15-17.

A termékenység forrása


Igazi misszionáriusaink közül soha senki sem merészkedett misszióba anélkül, hogy előtte elmélkedéseiben el ne mélyítette volna az isteni Megváltás misztériumát. Ahogy a megváltás nem valósulhatott meg Jézus keresztje nélkül, ugyanígy nem is képes folytatódni a lelkekben Jézus apostolainak keresztje és szenvedése nélkül.

Ebben a kérdésben a mi Urunkkal azonos érzéseket kell táplálnunk magunkban, ha az ő hiteles és igaz küldöttjei akarunk lenni. „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt … (aki) kiüresítette önmagát (és) ... engedelmes lett a halálig mégpedig a kereszthalálig, (hogy) megdicsőítse az Atyát (és megváltsa a lelkeket)” (vö. Fil 2)

Az utódok nem születnek fájdalom nélkül. Jézus a kereszthalálával szült meg minket az örök életre, Mária pedig a kereszt tövében lett a mi édesanyánk. A természetfeletti rendben a fájdalom, és gyakran a halál is, a termékenység forrása.

Boldog Paolo Manna

Mindent egyesíteni a Szentháromságban


A papnak utánoznia kell az Atyát, minthogy ő maga is atya legtisztább termékenységében és a lelkek iránti szeretetében. Igazi atyaként – a mennyei Atya képére, akinek gondolatában az ő hivatása is született.

Utánoznia kell a Fiút, aki Én vagyok, a megtestesült Ige, azáltal, hogy Belém alakul át. Ez nem csupán az én utánzásomat jelenti, hanem, hogy az én tökéletes képmásom lesz. Így megdicsőíti az Atyát élete minden cselekedetében és lelkeket ajándékoz Neki a Menny számára. Utánoznia kell a Szentlelket is, szeretetként, a szeretetet terjesztve, oly módon, hogy a lelkek beleszeressenek a Szeretetbe. A szeretettel egyesülve, a szeretettől áthatva kell terjesztenie az Igét, a szeretet által kell tanúságot tennie róla, és egyesítenie minden lelket a Szentháromságban, aki egészen szeretet: föl sem bírjuk fogni minden következményét annak, amit ez jelent.

Egység: szolidaritás az ítélkezésben, a gondolatokban, a döntésekben, miközben egyesít mindent: értelmet és szívet a Szentháromságban.

Conchita Cabrera De Armida: Krisztus papjai

Neked ajánlom lelkemet
Atyám,
átadom magamat Neked,
tégy velem
tetszésed szerint.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm,
mindenre kész vagyok,
mindent elfogadok,
csak akaratod bennem
és minden teremtményedben
beteljesüljön.
Semmi mást
nem kívánok, Istenem.
Kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek,
és mert szeretetem igényli,
hogy egészen
Neked adjam át magam,
hogy végtelen bizalommal
egészen kezedbe
helyezzem életemet,
mert Te vagy az én Atyám.

Charles de Foucauld

Tágítsuk ki a szívünket


Ki kell tágítani a szívünket Jézus Szívének mértékére. Micsoda munka! De ez az egyetlen szükséges dolgunk. Ha ezt megtettük, mindent megtettünk.

Mindenkit, aki a közelünkbe kerül, úgy kell szeretnünk, ahogy Isten szereti. És mivel az időben élünk, egyszerre egy felebarátunkat szeressük, ne maradjon a szívünkben a másik testvér iránti érzelem maradványa egy korábbi találkozásból. Így maga Jézus az, akit szeretünk mindenkiben. De ha visszamarad valami maradvány, az azt jelenti, hogy az előző testvért magunkért vagy magáért szerettük, nem Jézusért. És ez itt a baj.

Legfontosabb az, hogy megőrizzük magunkban Isten tisztaságát, azaz olyannak őrizzük meg szívünkben a szeretetet, ahogy Jézus szeret. Tehát ahhoz, hogy tiszták legyünk, nem kell kifosztani a szívünket, és elnyomni benne a szeretetet, hanem ki kell tágítani Jézus Szíve szerint, és szeretni mindenkit. Amint a földön található milliónyi szentostyából elég egy, hogy Istennel táplálkozzunk, éppúgy elég egyetlen testvér – az, akit Isten akarata mellénk ad –, hogy közösségre lépjünk az emberiséggel, a Misztikus Krisztussal.

Chiara Lubich

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

Az Egyház, az időben létező Szentháromság


Isten nem azért teremtett bennünket, hogy megmaradjunk a természet korlátai között, és nem is egyedüllétre szánt. Azért alkotott, hogy együtt vezessen be minket háromságos Életének ölére. Jézus Krisztus azért ajánlotta fel áldozatul önmagát, hogy eggyé tegyen minket az Isteni Személyek egységében.

Így kell megvalósulnia minden létező „Krisztusban mint Főben történő újraegyesítésének”, „újjászületésének” és „beteljesedésének”. Mindaz, ami ettől el akar vonni, félrevezetés.

Létezik egy „hely”, ahol már itt a földön elkezdődik mindenek egyesítése a Háromságban. „Isten Családja” ez, a Szentháromság misztikus kiterjedése az időben, amely nemcsak fölkészít minket erre az egyesítő útra és megadja nekünk a teljes bizonyosságot, hanem annak már most részesévé is tesz. Csak egy teljesen „nyitott” közösség tudja betölteni legbensőbb vágyainkat, és itt teljesedhetünk ki minden téren.

„De unitate Patris et Filii et Spiritus sancti plebs adunata”, vagyis „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből eggyé vált nép” (Szent Ciprián): ez az Egyház. „Teljesen betölti a Szentháromság” (Órigenész).

Henri de Lubac : Elmélkedések az Egyházról

Bátran beszélni, bátran hallgatni


Az elöljárónak a beszédhez alázatos tekintéllyel kell rendelkeznie, a rábízottnak pedig szabad alázattal. Az emberekben viszont a dolgok rendje gyakran összekavarodik.

Megesik ugyanis, hogy valaki a felsőbbrendűség gőgjével beszél, miközben azt hiszi, hogy a szabadság tekintélyével szól,– másvalaki pedig ostoba félelemből hallgat abban a hitben, hogy alázatos.

Az előbbi ugyanis, amikor úgy tekint az alárendeltekre, hogy nem veszi tekintetbe azt, Akitől mindnyájan függnek, gőgös felsőbbrendűségre emeli magát, és úgy kérkedik gőgjével, mintha az tekintély lenne.

Az utóbbi pedig, amikor fél attól, hogy elveszíti az elöljáró jóindulatát – attól tartva, hogy valami időleges kárt szenved –, elrejti gondolatát. Kettejük viszonyában hallgatólagosan alázatosságnak nevezi az őt leigázó félelmet. Ám miközben szívében hallgat, elítéli azt, akinek nem hajlandó semmit mondani. Így eshet meg, hogy éppen abban, amiben alázatosnak tartja magát, bizonyul a legsúlyosabb mértékben gőgösnek.

Ezért mindig meg kell különböztetni a gőgöt a szabadságtól, a félénkséget az alázattól, hogy ne keverjük össze az alázatot a félénkséggel vagy a szabadságot a gőggel.

Nagy Szent Gergely: Homília Ezekiel próféta könyvéről


Bölcsesség, nem ékesszólás


Nagy különbség van azok között, akik a kegyelem által szólalnak meg és akik pusztán emberi bölcsességükből teszik azt.

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy nagy szónokoknak, tanult és nemcsak a beszéd, hanem a megértés területén is kiemelkedően művelt embereknek a templomokban megtartott sok sikeres beszéd ellenére sem sikerül szónoklataikkal a hallgatóságból bárkiben is felindítani a bűnbánatot. Szavaikkal sokszor még a hitben vagy az istenfélelemben való növekedést sem tudják segíteni. Miután az emberek megcsodálják beszédeiket, eltávolodnak, hiszen az csupán kikapcsolódást jelentett fülük számára.

Gyakran látunk ugyanakkor embereket, akik szerényebb képességeikkel, egyszerű és kevésbé magasztos szavakkal, nem aggodalmaskodva azon, hogy mennyire kifinomult a beszédük, sokakat térítettek meg a hitre. Alázatra tanították a gőgösöket, és sok bűnös lélekben ébresztették fel a megtérés iránti vágyat. Ez minden bizonnyal annak a jele, hogy a számukra adatott kegyelem által szólaltak meg.

Órigenész: kommentár a Római levélhez 9,2

Isten életében minden ott van


Az Elhagyott Jézussal való találkozás ma az Istennel való világi találkozás szentségét jelenti. Ennek jele az elhagyottság, a cselekvésre való képtelenség, a nyomorúság bennünk és körülöttünk. E jelekben Isten szeretete fejeződik ki, amely magába fogad és átalakít mindent, ami ezekből fakad.

A hatása pedig az emberek új képessége a találkozásra, új közösség köztük, új figyelem a világ felé az Istennel való új közösségből kiindulva. (…)

Mivel Jézus magára vette mindazt, ami emberi, minden terhet, a világ minden bűnét, ezért semmi sincs a történelemben, ami Isten életén kívül maradt volna. Isten élete mindent magába foglal. Minden az Atya és a Fiú közti dialógus, az Atya és Fiú közti feltétel nélküli szeretet része.

Klaus Hemmerle: A egység útjai

Letenni a fegyvert

Fontos, hogy sikerüljön letenni a fegyvert.
Én hosszú évekig harcoltam ezt a háborút.
Szörnyű volt. De most letettem a fegyvert.
Nem félek többé semmitől,
mert „a szeretet elűzi a félelmet”.
Letettem, de nemcsak a fegyvert, hanem a győzni akarást is,
s hogy mások élete árán igazoljam önmagam.
Nem őrködök többé éberen,
irigyen ragaszkodva minden gazdagságomhoz.
Elfogadom, amit kapok, s megosztom másokkal. Nem tartom nagyra
elképzeléseimet és terveimet.
Ha jobb javaslatokkal találkozom,
örömmel fogadom.
Mindaz, ami jó, igaz, valós, akárhol legyen is,
az mindig a legjobb számomra.
Ezért nem félek többé.
Ha nincs már semmid,
félned sincs mitől többé.
„Ki ragadhat el Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35)
Ha azonban fegyvertelenné, mezítelenné válunk,
ha megnyílunk az Isten-ember felé,
aki mindent újjáteremt,
akkor Ő fogja eltörölni a megsebzett múltat,
s új idők kapuit nyitja meg, ahol minden lehetségessé válik.

Athenagorász pátriárka

Végtelen távlatok

Új eget és új földet láttam.
Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak,
és tenger sincs többé.
Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem
alászállt az égből, az Istentől.
Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.
Akkor hallottam, hogy a trón felől
megszólal egy hangos szózat:
„Íme, Isten hajléka az emberek között!
Velük fog lakni
és ők az ő népe lesznek,
és maga az Isten lesz velük.
Letöröl szemükről minden könnyet.
Nem lesz többé halál,
sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság,
mert az elsők elmúltak.”
Akkor a trónon ülő megszólalt:
„Íme, újjáteremtek mindent!”

Jel 21,1-5