2017. július 18., kedd

A hit titkai fölötte állnak annak a szintnek, ahol a dolgok még állíthatóak és tagadhatóak. (Simone Weil)


A KERESZT HIMNUSZA


Most minden földi szenvedés dicsérje az Urat:
Dicsérje Őt szegénység és száműzetés.
Dicsérje Őt csalódás, kitagadottság, hontalanság.
Dicsérje Őt oltatlan szomj és nyugtalanság.
Dicsérje Őt fénnyel tusázó kincs elme.
Dicsérje Őt a Természet sötét gyötrelme...
Dicsérje Őt szeretet kínja: szent és drága.
Dicsérje Őt a lélek árvasága.
Dicsérje Őt a lelki börtön, szellemek fogsága.
Dicsérje Őt a bűnnek mardosása.
Dicsérje Őt a bűnbánóknak sóhaja.
Dicsérje Őt múlások vontatott jaja.

Dicsérje Őt halál keserves végcsapása is...
Mert boldog lett a földi kín:
beléje szeretett
a Szeretet...
Íme a Kereszt fája,
min a világ Üdve megfeszíttetett...

Gertrud von Le Fort


A mi evangéliumunk az “annak dacára” vallása. Jelszava nem így kezdődik: “feltéve, ha…” hanem így: “még akkor is, ha…” mindig örvendező. (Stanley)


Akár kicsiny, akár nagy légyen a te bajod, igyekezz, hogy mindent békével viselj. Ne mondd, hogy ettől vagy attól az embertől ezt föl nem vehetem; de nem is kell, hogy ezeket eltűrjem, mert nagy kárt okozott és olyat hány fel nekem, mit sohasem gondoltam; de mástól szívesen fölveszek egyet-mást, amit elviselhetőnek látok. Oktalan gondolkozás ez, mely nem tekint a türelem erényére, sem arra, aki majd megjutalmazza azt, hanem inkább a személyekre és a szenvedett bántalmakra néz. Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik. Az igazán béketűrő nincs tekintettel arra, hogy mely embertől, elöljárójától, magához hasonlótól vagy alattvalótól, jó és szent férfiútól vagy gonosztól és méltatlantól kell-e valamit elviselnie. Hanem bármely teremtmény részéről, akárhányszor érje őt bármekkora kellemetlenség, az Isten kezéből hálával fogadja és igen nagy nyereségnek tekinti. Mert Isten előtt mi sem marad érdem nélkül, bármily csekélyet is szenvedünk Istenért. Készen légy tehát a harcra, ha győzni akarsz. Küzdelem nélkül a türelem koronáját el nem nyerheted. Ha pedig a koronát kívánod, emberül küzdj és békével tűrj. Munka nélkül nincs nyugalom, küzdelem nélkül nincs győzelem.

Uram, tegye lehetővé a Te kegyelmed, amit természetem lehetetlennek tart. Te tudod, hogy csak igen keveset bírok tűrni, s hogy csekély kellemetlenség is hamar kislelkűvé tesz. Minden megpróbáltatás legyen a Te nevedért előttem kedves és kívánatos, mert éretted szenvednem és bántalmaztatnom az én lelkemnek nagyon üdvösséges.

Kempis Tamás


„Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti.” (Péld 16,7)

Kórházakban járva tapasztalom annak a fontosságát, hogy az életből való elmenetel előtt meg tudjunk békülni egymással, még a hosszú ideje ellenfelünkkel, haragosainkkal is. Felemelő érzés, ha tanúja lehetek egy-egy kibékülésnek a betegágy mellett. Még ennél is csodálatosabb, ha valaki nem várja meg a legvégső napokat, hanem Istentől kapott bölcsességgel és szeretettel az engesztelés útjára mer lépni.
(Balogh Éva)



Amilyen nagynak látjuk bűneinket, olyan fokú a Jézus iránti szeretetünk.


Az alázatosság minden más erény anyja.



Az együttérző ember összegyűjti saját készletét békéből, bizalomból, kreativitásból, izgalomból és leleményességből, aztán nagylelkűen megosztja másokkal, bátorításul.



Az élet olyan, mint egy vonatutazás. Gyakran beszállunk, kiszállunk. Vannak balesetek, néhány megállónál meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleink. Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat. Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek számunkra. Ők a testvérek, a barátaink, és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretetünk, mégis másik vagonban utaznak. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziával, reménnyel és csalódással... és visszafordulni nem lehet.


„Az Úr látja az ember útjait.” (Péld 5,21)

Isten látja lelkem – hívjuk tanúul az Úristent. Milyen sokszor mondjuk, talán bele sem gondolva, milyen súlyos, komoly szavak! Hiszen Isten lát minden rejtett, kozmetikázott bűnt is. Látja romlott, igazi valónkat. Látja az ember szívét, lelkét azzal a látással, amely természetesen nem a szem látása. Vajon tudom-e úgy látni önmagamat és a világot, ahogyan Isten látja? Az Atya a Krisztusban teremtett engem és az egész világot, és Krisztusban jónak, szeretetre méltónak, megváltottnak látja azt (vö. Róm 11,36). E mélyebb látás azt mondja, hogy van remény, mert megváltottak vagyunk, és az evangélium bolondsága életünk egyetlen, sziklaszilárd örömhíre.
(Kőháti Dorottya)



Ha segíteni már nincs mód a bajon, adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami már megesett, a régi bajhoz újakat keresett.

William Shakespeare


Igaz tény: képzeletünk még a rabságban is szabad marad.


Isten mindig ott található, ahol befogadják. Az ő kedvenc helye, a gyenge és megsebzett emberi szív, ahol a fájdalom miatt panaszkodik vagy elnémul, ahol szeretnek és kiáltoznak, ahol reménykednek a remény ellenére is, ahol sírnak és nevetnek, ahol félik az isteni igazságszolgáltatást, ugyanakkor sóvárognak irgalma után.

Elie Wiesel


„Nézd, én ma áldást és átkot adok elétek. Áldást, ha hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a parancsolataira, de átkot, ha nem hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a parancsolataira.” (5Móz 11,26–28)

Elgondolkodtat-e bennünket az, hogyan férhet meg egy lapon, sőt egy igében Isten neve mellett ez a két szó: áldás és átok?! Származhat Istentől, az egyedüli jótól valami rossz? Bátran kijelenthetjük, hogy Isten nem fog senkit sem megátkozni, hanem az rekeszti ki önmagát az isteni áldás alól, aki elveti Isten szavát, parancsát, jelenlétét. De az is lehet, hogy bűnei következményei miatt átkos helyzeteket fog okozni önmagának és környezetének. Kedves Testvérem! Kérd Istenedet Krisztus Jézus által, hogy tudd az élet útját választani, és így az áldását is megkaphasd! (Tamásy Tamásné)



Sokan mondják: “Minden időben lehet imádkozni.” – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)


„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5)

Gondoljuk csak végig, eddigi életünk során milyen sok felesleges dolgot szereztünk meg magunknak. Ezek mind-mind értéktelen tárgyak. Anyagi javak. Ezek gazdagítanak bennünket? De azt is vegyük számba, hogy eddigi életünk során lelkünk, belső életünk mivel gazdagodott! S ebből a gazdagságból mit osztottunk meg környezetünkkel, mit adtunk át Isten akarata szerint másoknak?! Pedig ez az, ami valóban gazdagít bennünket! (Kuthy Ilona Ágnes)