2017. május 29., hétfő

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A csend: sokszor meglenne a kész válaszom, mégsem felelek. Várok, és mindig hálás vagyok Istennek, mert megadja nekem ezt a lehetőséget. Mária megmondhatta volna Józsefnek, hogy a benne lévő gyermek Isten fia. Keresztelő János, aki még meg sem született, fölismerte, hogy a Megváltó jött el, de Józsefnek, bár Máriával együtt élt, nem volt erről tudomása. És Mária tudta, hogy József el akart menni. Vegyünk példát erről a csodálatos elhatározásról: fékezzük meg nyelvünket, hogy be ne szennyeződjék.


Amikor a keresztre és a szentségtartóra nézünk, megkérdezzük magunktól, hogy miután Jézus értünk meghalt, és szeretetéről, irgalmáról ily módon tanúskodott, mindezek után miért hagyta reánk az Oltáriszentséget is? Bizonyára elég volt az, amit tett, de ránk gondolva megadta nekünk a lehetőséget, hogy osztozzunk keresztre feszítésében, és életünkben megélhessük azt. Az Utolsó Vacsoránál Ő már tudott a tövisekről, az árulásról, már mindent tudott… Kapcsoljátok össze azokat a szenvedéseket és a keresztre feszítést a szentségtartóval; az Ő testét az Oltáriszentséggel: teste úgymond újra megtöretik, áldozata mindennap megújul.


Annyi mindent mondanék nektek, annyi minden van szívemben, mégis két dolog mindennél fontosabb: a szeretet és az engedelmesség. Legyetek Krisztus igaz munkatársai. Sugározzátok és éljétek az Ő életét. Angyalok legyetek a betegek számára, legyetek a kicsinyek barátai, és szeressétek egymást, ahogyan Isten szeret benneteket határtalan szeretettel. Legyetek gyöngédek egymáshoz. Inkább hibázzatok gyöngéden, mintsem, hogy erőszakkal csodákat tegyetek.


Egy szeretetben és egységben élő család számára a legfontosabb szabály az, hogy a gyermekek határtalanul bízzanak szüleikben és engedelmeskedjenek nekik. Jézus így tett harminc éven át Názáretben. Ő valóban szüleié volt: azt tette, amit mondtak neki. Teljes egészében azok kezébe kell helyeznünk magunkat, akik számunkra Istent megjelenítik.


Emlékszem, hogy egyszer egy szeméttelepen szedtem össze egy nőt. Láttam, hogy haldoklik. Elvittem onnan, haza magammal, ő meg csak egyre ezt ismételgette: „A fiam tette ezt velem.” Többször mondta, egymás után: „Éhes vagyok, meghalok, szenvedek.” És egyre csak azt ismételgette: „A fiam tette ezt velem.” Sok idő kellett hozzá, hogy ki tudja mondani halála előtt: „Megbocsátok a fiamnak.”


Ha nem vagyunk megelégedve közös sorsunkkal, derűs szellemmel nézzünk szembe minden veszéllyel. Legyünk készek minden áldozatra, vállaljunk el minden kemény munkát és fáradtságot. Forduljunk mindig előre, hogy olthassuk a végtelen Isten szomját, aki szeretetből hal meg értünk.


Hálás vagyok mindannyiótoknak, akik lángoló örömmel terjesztitek a családokban a Szent Szív szeretetét.


Hogyan szeretem Istent? Én igent mondok Krisztus szeretetére – de hogyan? Hogyan mutatom ki a szeretetemet? Világos: szeretetteljes és ingyenes szolgálatunkkal a szegények között is a legszegényebbeknek.


Nemcsak szavakkal lehet hazudni. Ha nem vagyunk őszinték, a hazugság a viselkedésünkön is átüt.


Tudva, hogy sok és sürgős elintézendőnk akad, kezünkbe fogjuk majd rózsafüzérünket, lelkigyakorlatot végzünk, és bizakodva a kegyelem trónjához járulunk, hogy irgalmat kapjunk és kellő segítséget magunknak és a többi léleknek. Nem kell erősen imádkozni, hanem inkább áhítattal, lángolva és kegyelemmel; állhatatosan és nagy szeretettel.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7
A bűnről igazán csak annak van mondanivalója, aki megvívta vele a maga harcát.


A csend szeretete az emberben megtartja Isten szeretetét, felebarátai között pedig megőrzi és táplálja a békét.

Szent Bonaventúra


A középkori Itáliában egy festő elhatározta, hogy megfesti Jézust tanítványai körében. Nem hagyatkozhatott csupán a fantáziájára, szerette volna, ha kortársaihoz is közel kerülne festménye, így igyekezett az alakokat városában élő ismert vagy kevéssé ismert, de markáns, kifejező arcú emberekről megfesteni. Alapos és körültekintő keresgélés után lassan ugyan, de szépen haladt munkájával. Nagy örömére egy kedves szép arcú, nyílt tekintetű, megnyerő külsejű ifjúban, egyik tanítványában Jézus arcát is sikerült megörökítetnie. Júdásnál azonban elakadt. És hiába keresett, járta az utcákat, a kikötőket, nem lelt rá arra az arcra, amely számára is meggyőzően tükrözte volna az árulás, a kétségbeesés, a képmutatás és a pénzéhség sátáni keveredését. A kép félbe maradt, a műterem falának támasztva várt. A festő más témákba kezdett, újból szívesen és lendületesen dolgozott.
Hosszú évek teltek el, míg egy este hazafelé menet a szűk sikátorban rongyos ruhájú, vézna testalkatú, csapzott hajú férfi állt elé alamizsnáért könyörögve. A festő kelletlenül utasította el, igyekezett kitérni előle, de a férfi erőszakosan elébe lépett, tekintete fenyegetővé vált, a szeme gyűlölettől izzott. A festő meglepődött, de ahogy belenézett a férfi arcába, mint a villám hasított belé a felismerés: megtalálta az arcot, amelyet megfestve, teljes a régen félbehagyott kép. Íme, itt áll előtte Júdás. Tárgyilagos hangon közölte a férfival kap tőle pénzt, nem is keveset, ha követi őt és megteszi, amire kéri. Az kissé vonakodva, de engedelmesen elindult a siető férfi után.
Egy szép ház kapuján belépve tágas, jól berendezett lakásba jutottak. A csavargó csodálkozva nézett körül. Csodálkozását bizonytalan zavar váltotta fel, amikor a műterembe értek. Állvány, festékek, vásznak, félbehagyott képek furcsa hatást tettek rá. Már-már ismerősként tekingetett körbe, de zavara nőttön nőtt. A festő közben előkereste félbe maradt művét, állványra helyezte, ecsetet, festéket keresgélve utasította a csavargót, hogy hova üljön, majd annak bizonytalan kétségbeesett tekintetét látva elmagyarázta neki, hogy évek óta nem talál modellt Júdás arcához. És most örül, mert végre befejezheti élete nagy művét: Jézus az apostolok körében. Mutatta a félbe maradt festményt. A férfi arcán döbbenet, szeme tágra nyílik, majd fájdalomtól eltorzul az arca, és egész testét rázza a zokogás. Mester! Hát nem ismer meg? Valamikor rólam festette Jézust...



A Szentlélek azokat szenteli meg, akik engedelmeskednek neki.



A szeretet két embert gyógyít meg: azt, aki adja és azt, aki kapja.

Karl Menninger


Amikor bizonyos vagy, akkor kezdesz el nem tájékozódni. (Richard Bandler)


„Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” (Ez 36,27)

Isten nem csupán új szívet ad, hanem Szentlelkét is, aki cselekvésre késztet: tetteinket az Úr rendelkezéseihez és törvényéhez igazítja. Így mindennapi életünkben, családtagjainkkal való kapcsolatunkban, a munkahelyi helyzetekben és a gyülekezeti közösségben is tetten érhető az, hogy az Úréi vagyunk.
(Hulej Enikő)


„Az apa így szólt: Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lk 15,23–24a)

Uram, nem értem, miért szeretsz még engem! Elfordultam tőled, a magam útját jártam, kizártalak döntéseimből. Mikor azonban teljes csődbe jutottam, te visszafogadtál, és minden bűnömet megbocsátottad. Örültél nekem és annak az új életnek, amellyel megajándékoztál. Köszönöm, hogy ma is szereteted tart meg! Bocsásd meg, hogy megint visszaéltem jóságoddal! Töröld el hűtlenségemet!
(Hulej Enikő)



Helyes állapot az, amikor már semmi sem okoz nagyobb örömet, mint Jézus, és semmi sem okoz nagyobb fájdalmat, mint a bűn.


„Krisztus mondja: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.”” (Mt 20,25–26)

Az Isten rendje éppen a fordítottja a világénak. A világban az a nagy, akinek mások fölött hatalma van. Ki is használják ezt sokan önkényesen. Az a nagy, akinek nagy vagyona és nagy befolyása van. Éreztetik is ezt sokan másokkal. Isten rendjében az a nagy, aki önmaga érdekét és személyét háttérbe szorítva szolgál, rendelkezésre áll azok számára, akik a vezetésére bízattak, mint a diakonosz.
(Isó Zoltán)



Milyen gyakran pihenek meg Isten jelenlétében?


Nézd az anyát a gyermekével, mikor még oly kicsiny, hogy szavak még nem segítenek.
Nézd! Mindketten mosolyognak, örülnek egymásnak.
Látod! Beszélgetnek. Igen beszélgetnek, mert a mosoly végtelen sok szót helyettesít.
Ugye látod? Mosoly van az arcukon.


… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne.? Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára. (Márai Sándor)