2017. május 28., vasárnap

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A beszélgetések tárgya gyakran az, aki nincs jelen. Lássátok meg azonban, Jézus mennyire együtt érzett Júdással, aki annyi szeretet kapott Tőle, és mégis elárulta Mesterét. A Mester csendben maradt és nem fedte föl a titkot Júdás társai előtt. Jézus könnyűszerrel beszélhetett volna erről a többieknek – ahogyan mi gyakorta meg is tesszük –, és leleplezhette volna Júdás titkos szándékait és tetteit. Mégsem tette – inkább könyörületet és szeretetet tanúsított. Nem kárhoztatta őt, hanem „barátjának” nevezte.


A Szűzanya is megmutatta teljes bizalmát Istenben, amikor elfogadta, hogy szolgálatára áll… eszközként, tárgyként… az Ő gyógyító üdvtervének. És bár semminek érezte magát, tudta, hogy Ő, aki Minden, hatalmas dolgokat vihet véghez benne és általa. És bízott. Ahogyan az első igent kimondta, nem kételkedett tovább. És nem beszélt róla még Józsefnek sem.


Amíg szegényeink étel, fény, víz hiányában szenvednek, képes vagyok-e én lemondani egy kis csemegéről, ami nem is szolgálja feltétlenül az egészségemet? Vigyázok-e arra, hogy ne használjak feleslegesen vizet és áramot? Jól elzárom-e a csapokat és leoltom-e a villanyt, vagy mindig másra hagyom ezeket a dolgokat?


Derűtök, örömötök árama eljut hozzám. Jó szolgálatra vezető lépéseitek visszhangja édes zenét jelent Jézusnak. Jézus forró szomjúságát tartsátok mindig szívetekben. Fiatal diákok! Az alázat igazság, és ti most a keresés időszakában vagytok. Krisztus világosságát tartsátok élőn magatok között.


Ha igazán megértjük a csend értékét, akkor értjük majd meg az imádságot. „Jézus Szívének csendje, szólj hozzám!” Ha igazán és csak Jézussal akarunk lenni, meg kell tudnunk őrizni a csendet. Figyelnünk kell a csendre, hogy szellemünk összeszedett, összpontosított maradjon. A csend csodálatos: belső életünk védelmezője.


Jézus imában élő lelkeknek választott minket. Lelkünk pontosan annyit ér, amennyit imáink érnek. Csak akkor gyümölcsözőek cselekedeteink, ha valóban és igazán őszinte imából születnek. Jézus azt akarja, hogy jobban hasonlítsunk a gyermekekhez, alázatosabbak legyünk, és hálásabbak az imádságban. Azt akarja, hogy ne egyedül imádkozzunk. Részesüljünk Krisztus titokzatos Testében, amely mindig ott él, benn az imában.


Kérlek benneteket: a jászolnál imára kulcsolt kezekkel fogadjuk meg a gyermek Jézusnak és az Ő édesanyjának, hogy különösképpen ellenőrizzük nyelvünket. Csak szeretetettel teljes szó hagyja el ajkunkat. Gyöngéden és szeretettel beszéljünk másokhoz; mindenekelőtt szeressük a másikat. Ha föl tudjuk fedezni Jézust felebarátunk tekintetében, akkor rátaláltunk a szeretet titkára.


Krisztus mondja: Éheztem: nemcsak kenyérre, hanem arra a nyugalomra is, amely a tiszta szívből sugárzik. Szomjaztam: nemcsak vízre, hanem arra a békére is, amely kioltja a háború iránti szenvedélyt. Meztelen voltam: nemcsak ruhára vágytam, hanem arra a csodálatos méltóságra is, amely minden férfi és nő sajátja. Hajléktalan voltam: nemcsak téglából épített menedék hiányzott, hanem egy szív is, amely megértene, megbocsátana és szeretne. Próbáljunk meg ilyenek lenni! Krisztusért, aki itt él felebarátaink között.



Meg kell élnem azt, amit Mária élt. Meg kell jelennem az Úr előtt és az Úrral: meg kell jelenni családomnak és családommal. Csendben, ahogyan Mária megjelent; ahogyan Ő jelen volt. Az akarat csendjével kell kezdenem, hogy megértsem, mit akar tőlem Isten. Ha így kezdem, akkor a többi majd jön magától. A Szentlélek leszáll rátok, és ti megtapasztaljátok akkor azt a csendet, meg akarjátok majd óvni, szeretettel védelmezitek, és „zárt kertté” váltok.


Munkánkat meg kell próbálnunk nagyobb figyelemmel, odaadással és engedelmességgel végezni. Jó hatással lesz lelkünkre.


Tanuljunk Máriától, aki a gyermek Jézus gondviselője és tanítója volt. Ahogyan Ő tette, mi is úgy figyeljünk arra, hogy mire van szüksége szegényeinknek és mindenkinek, melyek az anyagi és szellemi szükségleteik. Úgy, ahogyan Ő járt, vele járjunk a szegények közé, a betegekhez, a magányosokhoz, az éhezőkhöz, a rosszul öltözöttekhez, a hajléktalanokhoz, és mindig és mindenben viselkedjünk az Ő példája szerint.


Tudjátok, miért szeretjük annyira a Szűzanyát? Mert Ő volt Isten szeretetének makulátlan tükre.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7
A cél: Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk. (Spurgeon)


A figyelmeztető szó nem parancsolgatás, hanem intés, feddés és buzdítás, s mindeközben az életet munkálja.



A kísértés nem szégyen, hanem nélkülözhetetlen része az emberi élet küzdelmeinek. Kerüljünk ki győztesen belőle!


A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat.

Theodore M. Hesburgh


A pünkösd nem végállomás, hanem kiindulási pont. (Stanley)



Az egyház azért lett, hogy viszszatükrözze Isten jellemét a világban. (David Shepperd)



Az élet sikerek és kudarcok kombinációja. - Mind a kettőre szükség van.



Az emberek sok baja egy dologból fakad, mégpedig abból, hogy nem tudnak szép csendben a szobájukban maradni.



Az Írásban foglaltak cselekvése képezi annak legjobb magyarázatát.

Steinberger


Bárminő titokra is bukkansz magad körül, ne feledd, a legfőbb titkokat tenmagadban leled!



Ha betölt a Lélek,
Szétárad benned a béke,
És szabaddá válsz a szeretetre,
Hogy azt tedd végre,
Amire meghívást kaptál.

„Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,17)

Isten célja nem gyermekei pusztulása, hanem éppen ennek ellenkezője: üdvösséget, azaz örök életet szán mindenkinek, s ezért adta egyszülött Fiát. Ő a mi Szabadítónk. Aki hisz őbenne, annak van üdvössége. Ez az evangélium – és nem csak mára szól.
(Hulej Enikő)



Isten szeretne hozzánk szólni. Elsősorban az Ige által szól hozzánk, de ehhez olvasni kell. Olyan ez, mint amikor az ember várja, hogy valaki felhívja telefonon, vagy küldjön egy sms-t, vagy egy emailt. Ahhoz, hogy valaki így üzenhessen nekünk, elérhetővé kell válnunk. Ha soha nem nézzük meg az emailjeinket, akkor hiába írt nekünk valaki, aki fontos számunkra. Isten üzen nekünk a Biblia által, de ha nem vesszük a kezünkbe, akkor nem fogjuk elolvasni, megérteni az Ő üzenetét. Megcselekedni pedig pláne nem fogjuk...
A közelmúltban olvastam egy afrikai asszonyról, akit gúnyoltak azért, mert mindig magával vitte a Bibliát. Egyszer megkérdezték tőle, hogy miért nem valami más könyvet olvas. Miért olyan különleges a Biblia számára? Azt válaszolta, hogy ez a könyv engem olvas. Fantasztikus gondolat ez: engem olvas a könyv. Látja, ismeri az életemet, tudja örömeimet, gondjaimat és segíteni, vezetni akar. Hogy lehet ez? Úgy, hogy benne az Úr jelenti ki önmagát, akaratát, szándékát velünk kapcsolatban. Előtte nyitott könyv az életünk. Előttünk pedig legyen nyitott könyv a Biblia, hogy Isten megszólíthasson bennünket általa.

Napi ige és gondolat levelezőlista


„Jézus így szólt: »Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.«” (Mt 5,39)

Uram, nekem ez nem megy! Én nem akarok áldozat lenni! Nem akarok szégyenkezni! Nem akarom, hogy bárki belém törölje a cipőjét! Nem akarom átélni a fizikai fájdalmat sem. Tudom, te mindezt önként vállaltad: némán tűrted a kínzást, nem szálltál le a keresztről, nem viszonoztad a gyalázkodást! Így munkáltad üdvösségemet, s így mutattál döbbenetes példát arra, hogy lehet másként felelni a bántásra. Segíts, hogy tudjam igéd szerint fordítani arcomat!
(Hulej Enikő)



„Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.” (Zsolt 146,3)

Úgy tartják, manapság az boldogul az életben, akinek van egy jó ismerőse. Természetesen nem mindegy, hogy az a pártfogó hol van, mennyire fontos cégnél, milyen posztot tölt be. Mekkora csalódás aztán, ha ez a bebiztosított protekció mégsem működik! Nem újdonság ez a pártfogókeresés az emberiség történelmében. Bibliai alakokról is olvashatunk, akik emberek jóindulatát igyekeztek megnyerni, ahelyett hogy Istennel rendezték volna kapcsolatukat. Pedig nincs nála hatalmasabb Pártfogó! Pünkösd ünnepéhez közeledve nem árt komolyan vennünk a zsoltáros bölcs intését, és annak „protekcióját” kérnünk életünkre, aki mindent megtehet – felettébb, mint elképzelni tudjuk.
(B. Pintér Márta)



Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi. (Thoreau)