2017. május 28., vasárnap

A cél: Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk. (Spurgeon)


A figyelmeztető szó nem parancsolgatás, hanem intés, feddés és buzdítás, s mindeközben az életet munkálja.



A kísértés nem szégyen, hanem nélkülözhetetlen része az emberi élet küzdelmeinek. Kerüljünk ki győztesen belőle!


A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat.

Theodore M. Hesburgh


A pünkösd nem végállomás, hanem kiindulási pont. (Stanley)



Az egyház azért lett, hogy viszszatükrözze Isten jellemét a világban. (David Shepperd)



Az élet sikerek és kudarcok kombinációja. - Mind a kettőre szükség van.



Az emberek sok baja egy dologból fakad, mégpedig abból, hogy nem tudnak szép csendben a szobájukban maradni.



Az Írásban foglaltak cselekvése képezi annak legjobb magyarázatát.

Steinberger


Bárminő titokra is bukkansz magad körül, ne feledd, a legfőbb titkokat tenmagadban leled!



Ha betölt a Lélek,
Szétárad benned a béke,
És szabaddá válsz a szeretetre,
Hogy azt tedd végre,
Amire meghívást kaptál.

„Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,17)

Isten célja nem gyermekei pusztulása, hanem éppen ennek ellenkezője: üdvösséget, azaz örök életet szán mindenkinek, s ezért adta egyszülött Fiát. Ő a mi Szabadítónk. Aki hisz őbenne, annak van üdvössége. Ez az evangélium – és nem csak mára szól.
(Hulej Enikő)



Isten szeretne hozzánk szólni. Elsősorban az Ige által szól hozzánk, de ehhez olvasni kell. Olyan ez, mint amikor az ember várja, hogy valaki felhívja telefonon, vagy küldjön egy sms-t, vagy egy emailt. Ahhoz, hogy valaki így üzenhessen nekünk, elérhetővé kell válnunk. Ha soha nem nézzük meg az emailjeinket, akkor hiába írt nekünk valaki, aki fontos számunkra. Isten üzen nekünk a Biblia által, de ha nem vesszük a kezünkbe, akkor nem fogjuk elolvasni, megérteni az Ő üzenetét. Megcselekedni pedig pláne nem fogjuk...
A közelmúltban olvastam egy afrikai asszonyról, akit gúnyoltak azért, mert mindig magával vitte a Bibliát. Egyszer megkérdezték tőle, hogy miért nem valami más könyvet olvas. Miért olyan különleges a Biblia számára? Azt válaszolta, hogy ez a könyv engem olvas. Fantasztikus gondolat ez: engem olvas a könyv. Látja, ismeri az életemet, tudja örömeimet, gondjaimat és segíteni, vezetni akar. Hogy lehet ez? Úgy, hogy benne az Úr jelenti ki önmagát, akaratát, szándékát velünk kapcsolatban. Előtte nyitott könyv az életünk. Előttünk pedig legyen nyitott könyv a Biblia, hogy Isten megszólíthasson bennünket általa.

Napi ige és gondolat levelezőlista


„Jézus így szólt: »Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.«” (Mt 5,39)

Uram, nekem ez nem megy! Én nem akarok áldozat lenni! Nem akarok szégyenkezni! Nem akarom, hogy bárki belém törölje a cipőjét! Nem akarom átélni a fizikai fájdalmat sem. Tudom, te mindezt önként vállaltad: némán tűrted a kínzást, nem szálltál le a keresztről, nem viszonoztad a gyalázkodást! Így munkáltad üdvösségemet, s így mutattál döbbenetes példát arra, hogy lehet másként felelni a bántásra. Segíts, hogy tudjam igéd szerint fordítani arcomat!
(Hulej Enikő)



„Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.” (Zsolt 146,3)

Úgy tartják, manapság az boldogul az életben, akinek van egy jó ismerőse. Természetesen nem mindegy, hogy az a pártfogó hol van, mennyire fontos cégnél, milyen posztot tölt be. Mekkora csalódás aztán, ha ez a bebiztosított protekció mégsem működik! Nem újdonság ez a pártfogókeresés az emberiség történelmében. Bibliai alakokról is olvashatunk, akik emberek jóindulatát igyekeztek megnyerni, ahelyett hogy Istennel rendezték volna kapcsolatukat. Pedig nincs nála hatalmasabb Pártfogó! Pünkösd ünnepéhez közeledve nem árt komolyan vennünk a zsoltáros bölcs intését, és annak „protekcióját” kérnünk életünkre, aki mindent megtehet – felettébb, mint elképzelni tudjuk.
(B. Pintér Márta)



Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi. (Thoreau)