2017. május 16., kedd

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A bűnbánat arra hív, hogy megtérjünk a bűnből Istenhez: a középszerűből a lángoló és nagylelkű élethez. Megbékélés akkor lesz, ha nem magunkhoz, hanem Hozzá fordulunk, hogy a bűnök bűnhődéséből eredő kegyelemből és az Istennel való megbékélésből mások is részesülhessenek.


A Megváltás legcsodálatosabb része teljes alázattal kezdődött. Isten nem a hatalmasok és gazdagok palotájába küldte Gábrielt, hanem a fiatal Máriához, Názáretbeli kicsinyke házának egyetlen szobájába. És Mária csupán ennyit kérdezett: „Hogyan válik ez valóra?” És miután az angyal felelt neki, Ő, a kegyelemmel teljes, szolgálóleányként átadta magát az Úrnak. Mária azért választatott, mert nemcsak kegyelemmel, hanem alázattal is teljes volt.


A mostani advent tehát az eljövetelre való várakozás ideje alatt kiváltképp megpróbáljuk elmélyíteni a szegénység érzését; szeretni és megélni a szegénységet. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a szegénység örömét és szabadságát, úgy ahogyan Jézus cselekedte, engedelmesnek kell lennünk, át kell magunkat engedni az engedelmességnek, mert ha mi valóban fölfogjuk és befogadjuk Jézus szeretetét, akkor a tisztaságban és az engedelmességben fogjuk megtalálni a keresztény élet alapjait.


Adjuk át magunkat Istennek valaki által, aki talán fiatalabb is nálunk.


Egyszer egy jezsuita elmesélt nekem egy történetet. Másik rendházba helyezték, és vonaton ment az új helyére. Egész napos utazás után megérkezett az állomásra, ahol egy távirat várt rá: „Ülj vonatra és menj egy másik helyre!” – Mire gondolt? ”Ez a távirat bizonnyal Isten akarata.” És nem akadékoskodott. Ilyen teljes a mi engedelmességünk is? Nem kell többé megmagyarázni, mi is az engedelmesség.


„Ha valaki szeret engem, megtartja tanításomat (Jn 14,23). „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket (Jn 13,34). „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, és Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23) Szeretetteljes munkában, szeretve egymást, kegyelmet sugározunk és növekszünk, erősítjük az isteni szeretet. Attól pillanattól fogva, hogy Jézusban szeretjük egymást, úgy tudunk majd szeretni, ahogyan Ő, és általunk Ő jelenik majd meg minden személynek és az egész világnak. Ebből a kölcsönös szeretetből pedig az emberek fölismerik, hogy az Ő tanítványai vagyunk.


Isten szeretetének hordozói vagyunk. Szívünkben mégis gyakran sötétség lakozik, amely tulajdon szavainkból ered.


Kérjük a Szűzanyát, hogy tegye szívünket olyanná, mint amilyen az Ő Fiának szíve volt! Belőle és benne született meg Jézus Szíve! Mennyi mindent tanulhatunk a Szűzanyától: alázatos volt, mert egészen Istenért élő volt. Kegyelemmel teljes volt. A Mindenható ezért választotta ki és szerette őt. Kérjétek a Szűzanyát, hogy szóljon Jézusnak: „Nincs már boruk”; elfogyott az alázat, a szelídség, a nemesség és az édes jóság bora. Ő bizonnyal így szól majd hozzánk: „Tegyétek, amit Ő mond.”


Mélyítsük el mind jobban egymás iránti szeretetünket, imádkozzunk egymásért, és osszuk meg egymás között az imából és az olvasmányokból származó jó gondolatokat.


Mi abban az örömben is részesülünk, hogy közelebb kerülhetünk Hozzá, magunkhoz véve Őt a szentáldozásban. De Jézus nem elégszik meg azzal, hogy az Élet Kenyere legyen számunkra; szegények szenvedő testében rejtőzve éhezővé változtatja magát.


Szent hitünk nem más, mint a Szeretet evangéliuma, amely föltárja Istennek az ember iránt érzett szeretetét, és válaszként az ember Isten iránti szeretetét kéri. „Isten a szeretet” (1Jn 4,16). A szeretet nagyköveteinek kell lennünk.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7