2017. május 7., vasárnap

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A szeretet a hatalmas Isten parancsa, és Isten nem parancsol lehetetlent. A szeretet olyan gyümölcs, amely minden évszakban és minden korokban megterem és mindenkinek megadatik. Mindenki élhet ezzel a gyümölccsel; a szeretetnek senki sem szabhat határokat. Mindenki elérheti a szeretetet az elmélkedés által.


A szeretet ruhájának szegélye van, és ez leér a földre. Felsöpri a szemetet az utakról és a sikátorokból. Megteheti és meg is kell tennie. „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.”(1Kor13,4-6)


Azt mondja Jézus: „Éhes voltam, szomjas, mezítelen, hajléktalan, nem kívánt érinthetetlen…, amikor másokat szolgáltatok, velem tettétek.” Milyen szerencsésnek tarthatja magát az az ember, akinek alkalma van személyes szolgálatot tennie világ méltóságánál! És tessék, íme: mi érinthetjük, szolgálhatjuk, szerethetjük magát Krisztust életünk minden napján.


Egy nagyon szegény nő sorbanállás közben megpróbált előbbre jutni. Angol-indiai volt. Valaki durván arrébb lökte és ráförmedt: „Te akarsz mások elé állni, mi?!” – És a nő hazament. Két vagy három óra múlva meghalt. Ki tudja mi volt annak a nőnek a szívében… És ugyan mit jelentett a szegények szolgálata annak a másik embernek?


Jézus és Mária titkai a családi élet minden helyzetében visszatükröződnek. Bátorítsunk tehát mindenkit arra, hogy mondja a szentolvasót, amelyet a Szegények Breviáriumának neveztek.


Jézus nem használt sok szót ahhoz, hogy megértesse velünk, hogyan kell szeretni felebarátainkat. Annyit mondott: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket”(Jn 15,12).


Jézus úgy kívánja, hogy szeressük egymást, ahogyan az Atya Őt szerette. Jól megértettük ezt? A szeretet helyett annyi durvaság van a világon, a kedvesség helyett annyi keserűség, a csend helyett annyi viszálykodás. Elfeledjük, hogy Isten épp a szív csendjében szólal meg, és a mi hangunk is szívünk teljességéből szól.


Kimondhatatlan hála a Szűzanyának az Ő gyöngéd, ölelő anyai szeretetéért és mindannyiunknak nyújtott segítségéért. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepén mindannyian együtt és egészen neki szenteljük magunkat: az Ő vezetésével és segítségével mindannyiunk az Ő fiában, Jézusban fog megjelenni; mindegyikünk elérkezik Jézushoz. Így azután akkor, amikor a szegények rám tekintenek, csak Őt fogják majd látni: Jézust, az Isten fiát, aki Mária fiaként született meg.


Különös kegyelmet kérünk a Szent Szívtől: Szeressétek a Szűzanyát úgy, ahogyan Ő szerette. Legyetek számára az öröm forrása, ahogyan Ő az volt. Legyetek közel hozzá, ahogyan Ő közel volt. Osszunk meg vele mindent, a keresztet i, ahogyan Ő tette, amikor látta anyját a feszület lábánál. Mindannyiunknak megvan a maga keresztje, amit hordozni kell. Ez a jel, hogy Krisztushoz tartozunk. Szükségünk van azonban arra, hogy a Szűzanya közel legyen hozzánk, és részt vegyen életünkben.


Nagyon boldog leszek akkor, ha tudomásomra jut majd, hogy közületek a legnagyobbak is meghozzák az engedelmesség áldozatait, és ha a legfiatalabbak is áldozatot vállalnak a szeretetszolgálatban a szegények között. Kérlek mindannyiótokat, hozzatok áldozatot a tisztaságban; a belső és külső tisztaságban egyaránt.


Ne hagyjuk magunkat megzavarni, ne töltsön el büszkeséggel, amit csinálunk! Semmik se lennénk, ha a szegények nem fogadnának el bennünket. Mély hálával tartozunk ezért neki: lehetővé teszik számunkra, hogy szeressük és szolgáljuk bennük Jézust.


Úgy látom, nem örülünk már annyira annak, hogy a szegények kenyerét ehetjük. Ugyanazt a kenyeret, amit ők esznek. Néhányan azért nem eszik, mert nem ízlik nekik ez az étel, vagy mert túl meleg vagy épp túl hideg, otthagyják a húst, vagy épp válogatnak. Azért jöttünk, hogy Krisztus szegénységének szegényei lehessünk. Ő gazdag volt. És szegénnyé tette magát értünk.





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7
A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.



Aki a szégyentől nem akar szenvedni, annak az elismerésről is le kell mondania! (M.P.)



Aki teljes bizalommal tud imádkozni, az a legfőbb boldogságot már elérte.



Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni - és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is.

Simon András



Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról. (Anthony de Mello)


„Az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,10)

Amikor az ember valamilyen új eszközre tesz szert, érdemes elolvasni a használati utasítást, mielőtt használatba venné. A gyártó leírja, hogy mik az optimális működés feltételei, és mit ne tegyünk semmi esetre sem. Isten is adott kedvenc teremtménye, az ember mellé útmutatót, a Szentírást. Ott adja tudtunkra, hogyan is érdemes élni, és hogy az ember mire lett teremtve: Istent viszontszeretni és szeretetét továbbsugározni. Sokkal könnyebb és boldogabb lenne a földön az élet, ha mindenki forgatná ezt a használati útmutatót.
(Sághy Balázs)



Boldogok... (Mt 5:3)

Boldogság. Egy kétmondatos viccet olvastam a közelmúltban ezzel kapcsolatban, mely így szólt: A pénz magában nem boldogít. A boldogsághoz szükség van házra, autóra, nőkre is. Nyilván ez egy férfiúi megközelítés akar lenni, ám szeretném leszögezni, hogy természetesen nem viccelődni szeretnék, mert Isten Igéjét magyarázni soha nem komolytalan dolog, de ez a poén rámutat arra, hogy a boldogsággal kapcsolatban sok esetben az ember csak úgy tud gondolkodni, hogy ahhoz valami láthatóra, kézzelfoghatóra is szükség van. A boldogság témakörében rögtön hadd szóljak a tévedéseinkről. Az egyik legsúlyosabb tévedés lehet az ember életében, hogy azt hisszük, valami tartósan boldoggá tud tenni bennünket. Ilyen jellemző valamik a sok pénz, a csúcs szuper autó, egy hatalmas ház, és még lehetne sorolni az ehhez hasonló valamiket. Néhány hónapja egy igen csak jól kereső huszonéves Forma 1-es pilóta mondta, hogy mindenem megvan, amit földi ember kívánhat, de nem vagyok boldog. Ez felettébb őszinte vallomás arról, hogy mekkora tévedésben él, aki azt gondolja, hogyha ez és ez az enyém lesz, akkor én boldog leszek... Te valamitől várod a boldogságot?

A boldogsággal kapcsolatban szintén tévedése lehet az embernek, hogy majd valaki boldoggá tesz. Mondjuk, ha lesz házastársam, akkor majd én is boldog leszek. Erre azt mondják a szakemberek, hogy csak két boldog ember lesz boldog házaspárrá. Tehát egy boldog és egy boldogtalan, vagy két boldogtalan ember házasságra lépése nem fog boldogságba torkollni. Vagy majd, ha gyermek születik egy családba, akkor boldoggá válik két ember, akik egymás mellett ezt kevésbé találták meg. Számtalan példa mutatja, hogy ez téves gondolkodás. Te is valamelyik embertársadban keresed a boldogságot? Ki kell ábrándítsalak: nem fogod megtalálni. Noha Isten sokféle boldogságmorzsát helyez el életünkben mások által, de a boldogság forrása nem bennünk, emberekben van. Ennek alátámasztására elég látnunk a csalódott házastársakat, szülőket, barátokat... De nem elkeseríteni akarlak, hanem szeretnélek a súlyos tévedésektől, a zsákutcáktól megóvni és az igazi forráshoz vezetni...

Napi Ige és gondolat levelezőlista



Egy fára nézve nem az a végcél, hogy gyökeret eresszen, hanem hogy gyümölcsöt teremjen.

M.C.Kellen


Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.
A tölgyhöz fordult.
- Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.
A fenyőre nézett.
- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett.
- Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
- Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot. Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.
Ha Isten az embernek kedvezni akar, megmutatja neki az alázathoz vezető utat. (Abu-Szaid)


„Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti életét.” (Ez 18,27)

Ha valami rosszat elkövettem gyerekkoromban, nagymamámtól sokszor hallottam: „Megtérő bűnösnek nincs pokolban helye!” Így sok év távlatából visszaemlékezve azt mondhatom: az én egyszerű, jóságos, népviseletes nagyanyám tulajdonképpen az örömüzenetet fogalmazta meg nekem. Hagyjunk fel tehát nyilvánvaló és titkos bűneinkkel, mert ezáltal örök életet nyerünk! Szinte hallom a választ: „Szeretnék megszabadulni bűneimből, de mindig visszaesek oda, ahová nem akarok!” A jó hír az, hogy nem egyedül kell küzdenünk, hanem Jézust kell segítségül hívnunk. Nem vagyunk magunkra hagyva harcainkban!
(Juhászné Szabó Erzsébet)



Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, de hogy kinek a kezében van, azt tudom.

Billy Graham


Imádkozni csak az tud, aki állandóan Isten jelenlétében él.



Legyen bátorságunk az élethez, mivel nem egyedül kell megélnünk, Isten velünk éli meg.

Alfred Delp


Mindig hajnal előtt a legsűrűbb a sötétség.



„Mivel ő, a Szent hívott el titeket, magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban.” (1Pt 1,15)

Nem maximalista, teljesíthetetlen igény ez? Még hogy én szent legyek!? Pont én? Ez fából vaskarika lenne… Tudom, ki vagyok. Messze vagyok attól, hogy szent legyek. És mégis. Életem megszentelődhet azáltal, ha a szent Isten közelében élek, vele járom az utamat, és hozzá igyekezem. Én magamtól nem válhatnék sohase azzá, amivé a Szent közelében lehetek: Isten megszentelt gyermekévé.
(Hafenscher Károly [ifj.])



Nem mindenki szent, aki templomba jár.


Tetőled sohasem fut el a Sátán, de ha Krisztusban talál, elfut Krisztus elől. (Steinberger)

„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták!” (Zsid 10,24–25)

A keresztény gyülekezet megtartó közösség. Aki oda tartozik, társakra lel. A gyenge megerősödik, a szomorú vidámabb lesz, a gyászban élő megvigasztalódik. Ha ránk ijesztenek a mindennapok, a gyülekezetben kölcsönösen bátoríthatjuk egymást. Isten nem akarja, hogy egyedül magunkra kelljen hagyatkoznunk! (Dr. Bácskai Károly)