2017. május 6., szombat

A szeretetet gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni. (Fosdick)


Az a vallásosság, mely csak tömegmozgalmak tüntetéseiben tud részt venni, de a mindennapi élet feladatai közben nem található, többet árt Isten országának, mint az őszinte hitelesség.


Az ember csak kellemetlenséget okoz másoknak, ha nem ismeri a saját képességei korlátait. (O 'Casey)



Az emberek valóban értelmetlenül cselekszenek. Azokkal a szabadságokkal, melyek az övék, nem élnek; s olyat követelnek, ami nem övék... (Kierkegaard)



Az Úr gyermekei szilárdan állnak. Nem azért, mert földbe gyökerezett a lábuk, hanem mert az Úrban gyökerezik az életük. Micsoda különbség!
Az igaz emberről az első zsoltárban azt olvassuk, hogy olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét. De mi ne a gyümölcsre koncentráljunk, hanem a gyökerekre! A Lélek gyümölcseit megteremjük, ha lelkünk belegyökerezett az Istenbe!

Katona Béla


 Dönts megfontoltan és jól! Úgy tudod megkülönböztetni az Isten szerinti jót a rossztól, ha minden nap olvasod a Bibliát, az életedre szóló használati utasítást és engeded, hogy Isten szent igéje átformálja a szívedet, gondolataidat, és tovább vezessen téged. Földi életednek legnagyobb ajándéka, hogy ma még választhatod Jézus Krisztust. A holnap már nem biztos. (Molnár Róbert)


„Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által.” (1Kir 8,56b)

Ha Isten törvényei szerint élünk, megáld az Úr, megóv minden ellenségtől, kimenekít a veszélyből, és örvendező életet nyújt nekünk. Ígéreteiben bátran bízhatunk, azokban nem csalódhatunk, mert nem gyarló ember mondta, hanem a tökéletes és mindenható Úristen. Hit által már most is megkaphatjuk Isten szabadítását, békéjét. Hagyatkozzunk rá, engedjük, hogy vezesse életünket!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


„Féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!” (1Sám 12,24)

Az istenfélelem annyit tesz: tudom, ki ő, s tudom, ki vagyok én. Ennek a tudásnak pedig következményei vannak. Ő, a nagy, cselekszik; én, a kicsi, belesimulok a tervébe. Ő, a hatalmas, rendezi a világot, hogy én, a gyenge elrendezhessem – vele – a magam kis világát. Ő, a mindenható, foglalkozik velem, hogy ne tehetetlen ember legyek. Ő, a szent lehajol hozzám, hogy én, a bűnökkel és gondokkal terhelt, kikerüljek a gödörből. Ha az ő szolgálatába állok, napról napra nagyobb csodákat láthatok.
(Hafenscher Károly [ifj.])


Kereszt nélkül olyan a keresztyén, mintha Krisztus nélkül akarna keresztyén lenni.

Gyökössy Endre

„Krisztus mondja: „Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?”” (Mt 18,12b)

A juhát kereső ember képében Isten szeretete rajzolódik elénk. Ő nem nézi közönyösen az eltévedt ember vészterhes önállósodását. Utánunk jön, hogy el ne vesszünk sem az ő, sem egymás számára. Türelmesen és fáradhatatlanul keres bennünket egyenként, amíg meg nem talál.
(Dr. Bácskai Károly)


„Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!” (Zsolt 115,1)

…a hatalmas templom tele volt hívőkkel és a zene szerelmeseivel. Amikor az orgonaművész befejezte csodás hangversenyének utolsó tételét is, a rövid csönd után az épületet földrengésszerű taps rázta meg. A művész csendes mosollyal kiállt a karzat mellvédjére, és mutatóujjával felfelé mutatott. A vastaps közepette csak a szájáról tudtuk leolvasni, amit mond: „Soli Deo gloria”, egyedül Istené a dicsőség…
(Sághy Balázs)


Nincs annyi ördög a pokolban, amennyi kicsavarhatná egy imádkozó édesanya kézéből a fiát


Úgy érzed néha, nem kellesz már a világnak, leróttad neki adósságodat, nincs már szükség rád. Szeretnél már „elmenni”. Talán már környezeted sem szorul rád, sőt lehet terhükre is vagy. De Istennek még kellesz! Rád szorul, hogy teljesítse tervét. Miért nem lehetne még szándéka veled? Szükség van még rád itt a földön, a lelkek érdekében: segítened kell őket megmenteni szenvedéseddel, imáiddal.
De gondolj magadra is: érett vagy -e már annyira, hogy édes gyümölcsként hullass Atyád ölébe? Egyszer majd nem lesz már rád szüksége Istennek itt a földön: akkor halsz meg. Addig pedig fogadd el az életet és élj.