2017. május 2., kedd

A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)


Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá! (ismeretlen)


Amennyivel világosabb a Nap minden más világosságnál, annyival világosabb a Szentírás minden más könyvnél.


Amíg őriz a szemed… amíg lehunyt szemmel látsz…
Lehet elmegyek, de itt leszek…
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz.
Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.


Anya teszi a házunkat olyan hellyé, ahol jó lenni. (8 éves gyermek véleménye)


Az igaz házasélet alapérzése: “nem énértem”, hanem “őérte”.


AZ IMA


Mikor már nem bírom tovább
A gyötrelmeimet:
Hang csendül a gyászomon át,
Mennyei üzenet.

Szavai szentség és erő,
És összhang és zene,
Az éggel összebékítő
Szépség költészete.

S a kétely sziklája
nehéz Szívemről legörög:
Hiszek, és majdnem sírok, és...
És úgy megkönnyebbülök!

Lermontov


Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni.


El kell süllyednünk önmagunkban ahhoz, hogy felérhessünk a mennyországba.

Spurgeon


„Én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem tudták, hogy én viseltem gondjukat.” (Hós 11,3)

Isten kétségbe ejtően távolinak tűnt. Mintha elrejtőzött volna Efraim elől… Pedig nem ő volt a hűtlen! Tudnia kellett volna a népnek, hogy ha ők nem állnak el Istentől, Isten sem fordul el tőlük. A későbbi énekköltőnek nem csak gyermekkori tapasztalata lehetett: „Gondot visel reám, / És este úgy, mint reggel / Ő áld meg segítséggel, / Kegyelmes, jó Atyám.” (EÉ 337)
(Dr. Bácskai Károly)


Figyelj embertársaidra, szomszédaidra, munkatársaidra! Vedd észre a rászorulókat! Hallgasd meg a másikat!


„Megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged, az Urat, a folyóvíz forrását.” (Jer 17,13)

Megtérésem után, „az első szeretet idején” tűzbe mentem volna Isten ügyéért. Aztán idővel a hitem „megkopott”, az Úrral való kapcsolatom elerőtlenedett. Ha ez kifelé, a környezetem felé talán nem látszott is, de én tudtam: eltávolodtam Atyámtól. Nyíltan ugyan soha nem tagadtam meg őt, de valójában nem akartam tudni róla, kapcsolatba kerülni vele, nem voltam kíváncsi arra, mi az akarata. Ő mégsem mondott le rólam, csak „hátrébb lépett”, és a szabad akaratomat tiszteletben tartva engedte, hogy a saját fejem után menjek. A következmény? Bűnök, lelkiismeret-furdalás, magány, sebzettség, elveszettség és reménytelenség. Lélekben összetörve már csupán egyetlen lehetőségem maradt: visszatérni hozzá, vele és általa új életet kezdeni és szolgálni, amíg még megtehetem, amíg még tart a kegyelem ideje.
(Gazdag Zsuzsanna)


Mindig amikor rámosolyogtok valakire, az a szeretet cselekedete, ajándék annak a személynek, az valami csodaszép.

Kalkuttai Teréz Anya


„Ó, Uram, legyen figyelmes a füled, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért.” (Neh 1,6a)

„Kis telefonom van nekem, két összetett kezem” – sokunkban kedves emlékeket idéz ez a gyermekdal. Különösen is élő ez a kép ma, amikor szinte mindenkinek ott a keze ügyében a mobiltelefon. Fontos az állandó elérhetőség, nehogy lemaradjunk értékes információkról. De közben nem árt, ha tudjuk, van egy másik telefonunk is: közvetlen vonal a „legfelsőbb szinthez”. Ez a telefon nem merül le, a vonal sosem foglalt, és mindig van térerő. Csak éppen tudni kell elővenni, használni, és máris megkapjuk a legfontosabb infót: Isten szeret minket, és örök életre hívogatja minden gyermekét.
(Sághy Balázs)


Urunk, Jézus Krisztus,
aki elestél az ember bűnének súlya alatt,
és fölkeltél, hogy magadra vállald és eltöröld,
add meg nekünk,
gyenge embereknek az erőt,
hogy hordozni tudjuk
mindennapi keresztünket,
és fölkeljünk eleséseinkből,
s elmondjuk a következő nemzedékeknek
üdvözítő hatalmad Evangéliumát.


II. János Pál pápa


„Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.” (1Tim 3,16; Zsolt 111,3)

Mindannyian mások szeretnénk lenni, mint akik vagyunk; van, aki külső, van, aki belső önmagát nem fogadja el. A világnak, az embereknek akarunk megfelelni, és többnek, jobbnak, szebbnek igyekszünk mutatni önmagunkat. Ezért mindenre hajlandók vagyunk. Ne ragaszkodjunk mindenáron saját elképzelésünkhöz, adjuk át magunkat Jézusnak! Fogadjuk el magunkat úgy, ahogy megáldott az Úr, ott, ahova teremtett! (Ilona és Zsuzsanna)