2017. április 29., szombat

Szent II. János Pál gondolatai

A megfeszített Krisztus nyilatkoztatja ki a szabadság igazi értelmét, mert a teljes önátadásban éli meg a teljes szabadságot, és arra hívja tanítványait, hogy az Ő szabadságában részesüljenek.


A világ elsősorban azt az evangéliumi tanúságot fogadja el, amely figyelemmel fordul az emberekhez, szeretettel a szegényekhez, a kicsinyekhez és a szenvedőkhöz.


Akinek bőségesen van, annak sokat kell adnia.


Az Egyház az eucharisztikus Krisztusból él, belőle táplálkozik, tőle nyeri világosságát. Az Eucharisztia a hit misztériuma, és ugyanakkor a „világosság misztériuma”. Valahányszor az Egyház ünnepli, a hívők bizonyos módon átélhetik a két emmauszi tanítvány élményét: „Megnyílt a szemük és fölismerték őt a kenyértörésben” (Lk 24,31).


Az Evangéliumban a Feltámadt Krisztus egyetlen kérdést intéz Péterhez: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?”(Jn 21,16). Jézus ebben a Péter egész életét meghatározó kérdésben nem afelől érdeklődik, milyen talentumai, képességei, adottságai vannak. Még csak nem is azt kérdezi attól, aki nemrég elárulta Őt, vajon mostantól kezdve már hű marad-e Hozzá, számíthat-e arra, hogy többet nem bukik el. Egyetlen lényeges dolgot kérdez tőle, amire a hivatását alapozhatja: Szeretsz-e engem? Krisztus ma mindannyiótokhoz ugyanezzel a kérdéssel fordul: Szeretsz-e engem? Nem kívánja tőletek, hogy tömegekhez szóljatok, szervezeteket irányítsatok, vagyonokat kezeljetek. Azt kéri tőletek, hogy szeressétek Őt! Minden egyéb majd ebből fakad. Az a döntés, hogy Jézus követőivé válunk, nem azt jelenti, hogy azonnal tennünk vagy mondanunk kell valamit, hanem mindenekelőtt azt, hogy szeretjük Őt, Vele vagyunk, fenntartások nélkül befogadjuk Őt az életünkbe.


Igaz, hogy egyesek a keresztény erkölcsöt „terhesnek” tartják. Egyébként többé-kevésbé mindenki kísértést érez, hogy ilyennek minősítse, amikor akarata beleütközik annak igényeibe.


Így vonulnak a nemzedékek – Mezítelenül jönnek a világra, és mezítelenül térnek vissza a földbe, amelyből vétettek. „Porból vagy és porrá leszel”.


Minden élet szenvedésben és fájdalomban születik. Ennek ellenére minden élet Isten ajándéka.


Ne féljetek a kockázatoktól! Az isteni erők sokkal hatalmasabbak a nehézségeiteknél! A kiengesztelődés szentségének hatása mérhetetlenül nagyobb a világban működő rossznál…


Tévedés azt gondolni, hogy a gyönge értelemmel szemben, a hitnek hatalmas meggyőző ereje van; épp ellenkezőleg, az a veszély fenyegeti, hogy mítosszá, illetve babonává torzul.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A halál óráján mennyire sajnáljuk majd azt az időt, amit haszontalan fecsegésre, élvezetekre, semmittevésre fordítottunk ahelyett, hogy megtettük volna a magunkét az önmegtagadásban, imában, jócselekedetekben; gondoltunk volna szegény magunkra, sírtunk volna bűneink felett! Akkor majd látjuk, hogy a mennyországért semmit sem tettünk.


A kereszt jele rettenetes az ördög előtt, mert épp a kereszt által szabadultunk meg tőle.


Amikor olyan szerencsések vagytok, hogy befogadjátok a jó Istent, egy darabig örömöt, balzsamot éreztek a szívetekben. A tiszta lelkeknél így van ez mindig. Ez az egyesülés adja erejüket és boldogságukat.


Az ember lelkét semmi sem tudja a földön kielégíteni. Ha elfordult a jó Istentől, nem lehet boldog… Fogjatok ki egy halat a vízből, nem él sokáig. Ilyen az ember Isten nélkül!


Az ember megtudhatja, hogy mikor fogadta valaki méltóképpen az Oltáriszentséget: az illetőt annyira átitatja a szeretet, annyira átalakul és megváltozik, hogy cselekedeteiben, szavaiban alig ismerünk rá. Alázatos, nyájas, önmegtagadó, szeretetreméltó, szerény, egyetért mindenkivel, fogékony a legnagyobb áldozatokra is: egyszóval rá sem ismerünk.


Isten után a pap minden… Hagyjatok egy plébániát húsz évig pap nélkül, és az emberek állatokat fognak imádni!


Keresztségetek pillanatában elfogadtatok egy keresztet, s ezt csak a halál pillanatában tehetitek le.


Legnagyobb kísértés, ha nincs kísértés. Szinte azt mondhatnám, boldogok, akiknek kísértésük van: itt a lelki aratás ideje, amikor fölhalmozhatjuk termést a mennyország számára. Úgy van, mint aratáskor: az ember korán kel, sokat fárad, de nem panaszkodik, hiszen örül a termésnek.


Ó, mily nagy az ember! Úgy szeretette Isten az embert, hogy nem akarta az állatok hasonlóságára teremteni, hanem saját képére és hasonlóságára teremtette.
Rajta tehát, gyermekeim, végezzetek szentáldozást! Menjetek Jézushoz szeretettel és bizalommal! Éljetek belőle, hogy élhessetek érte! Ne mondjátok, hogy sok a munka. Nem mondotta-e az isteni Üdvözítő: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én felüdítelek titeket!”? (Mt 11,28) Tudnátok ellenállni ilyen gyöngéd és barátságos meghívásnak?


Úgyis azé lesz a világ, aki jobban tud szeretni és szeretetét embertársainak bebizonyítani.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6