2017. április 26., szerda

Szent II. János Pál gondolatai

A legnagyobb illúzió, amely a legsúlyosabb szerencsétlenséghez vezet, az az ámítás, amely szerint az élet Isten nélkül is élhető, a szabadság pedig elérhető az erkölcsi igazságok figyelembe vétele és személyes felelősségvállalás nélkül.


A Szentlélek mindig új utakat mutat, és ezt azokon az embereken keresztül teszi, akik mélyen megélik hitüket.


Ám ahogy az őszre nemcsak a termés begyűjtése és a ragyogó színpompa jellemző, de a fák koronáinak csupasszá válása, a levelek lehullása és összetaposása is, úgy az időskor sem csak egy erőteljes záróakkordja, összegzése egész életünknek, de az elmúlás ideje is. Olyan időszak, amelyben az is előfordul, hogy a világot idegennek érezzük; az életet teherként, testünket pedig nyűgként hordozzuk. Szent Pál szavai szerint: „bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul” (2Kor 4,16)


Az Egyház egységét nemcsak azok a keresztények sebzik meg, akik megcsonkítják vagy elutasítják a hit igazságait, hanem azok is, akik megtagadják az erkölcsi kötelességek teljesítését, amelyekre az evangélium hívja őket.


Az Egyháznak minden korban, de különösen ma, elsődleges feladata, hogy az emberek értelmét, lelkiismeretét és tapasztalatait Krisztus misztériumára irányítsa, hogy minden ember segítsen abban, hogy a mindennapi életben észrevegye a Jézus Krisztusban történt megváltás nagyságát.


Az Isten felé nyitott szívek nyitottak a testvérei számára is; készek mindent megosztani, készek az özvegyet és árvát befogadni. Mindig akad a nélkülözők számára egy zug parányi lakásukban, egy darab kenyér, egy hellyel több szerény asztaluknál. Szegények, de bőkezűek; szegények, de nagylelkűek. Az Egyház a szegények oldalán áll, és ott is kell maradnia.


Ma – a házastársi- és családi élet súlyos kérdéseinek megoldását őszinte szívvel kereső férfiaknak és nőknek – gyakran kínálnak föl olyan csábító képeket és megoldásokat, amelyek az igazságot, és az emberi személy méltóságát is különféle módokon sértik. Ezeket igen sokszor a hatásos, széles körben elterjedt tömegkommunikációs eszközök segítségével terjesztik, s így az ember szabadságát és tárgyilagos ítéletalkotását komoly veszélybe sodorják.


Minden új nemzedéknek új apostolokra van szüksége.


Mindannyiunknak, hívőknek és nem hívőknek egyaránt meg kell tanulnunk a hallgatást, amely lehetővé teszi, hogy a másik megszólaljon, amikor és ahol akar, és azt is, hogy a kimondott szót megértsük.


Senki sem hasonlítható Máriához abban, ahogy állandóan szemlélte Krisztus arcát. Lelki szemei már az angyali üdvözletkor rászegeződtek, amikor a Szentlélektől foganta Őt; s a következő hónapokban kezdte érezni jelenlétét és elképzelni arcvonásait.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A lopott jószág sosem jó. Az a nap, amelyet az Úrtól loptok, semmi hasznot sem hajt. Két eszközt ismerek arra, hogy valaki egészen biztosan elszegényedjék: vasárnap dolgozni és másét elvenni.


A tisztaság az égből való. Istentől kell kérni. Ha kérjük, megkapjuk. Vigyázni kell, nehogy elveszítsük. A kevélység, érzékiség és minden más szenvedély ellen be kell zárni a szívünket, mint ahogy bezárjuk a kapukat, hogy senki be ne jöhessen.


Akadnak, akik ezt mondják a koldusra: „Rosszra fogja használni!” – Használja, amire akarja. A szegény majd felel arról az ítéleten, hogy mit tett az alamizsnával; ti pedig arról feleltek, hogy adtatok-e alamizsnát, vagy nem.


Az Atya mindent megad, amit a Fiú kér tőle. Éppen így megad a Fiú is mindent, amit Édesanyja kér.


Azt mondja a világ, hogy nagyon nehéz üdvözülni, pedig valójában nincs ennél könnyebb: megtartani Isten és az Egyház parancsait, kerülni a hét főbűnt, vagy ha úgy tetszik, megtenni a jót és kerülni a rosszat: ennyi az egész.


Isten irgalma olyan, mint egy áradó patak: magához sodorja a szíveket.


Isten szeretettel nézi a tiszta lelket, megad neki mindent, amit kér. Hogyan is állna ellen annak, aki mindent érte, vele s benne akar? Ezért megmutatkozik neki, ha keresi őt; eljön hozzá, ha hívja, és egyesül vele. A tiszta lélek szinte fogva tartja Isten akaratát, mindenható az Úr Jézus jóságos Szíve által.


Jézusom, fájdalmaimat és szenvedésemet egyesítem a tieddel. Add meg nekem azt a kegyelmet, hogy mindig boldog legyek abban a helyzetben, ahová helyeztél. Áldom szent nevedet és mindazt, ami velem történni fog!

Kétféle módon lehet szenvedni: szeretettel és szeretet nélkül. A szentek mindent örömmel, türelemmel, állhatatosan szenvedtek el, mert szerettek. Mi haraggal, bosszúsan, nehezen szenvedünk, mert nem szeretünk. Ha szeretnénk Istent, szeretnénk a kereszteket is; vágynánk utánuk és kedvünket lelnénk bennük.


Mily roppant jelentőségű akárcsak egy pillanatnyi szenvedés is! Akkor értenénk meg e pillanat értékét, ha hét nap alatt lehetne a mennyországba jutni. Nincs az a kereszt, amelyet elég súlyosnak, nincs az a megpróbáltatás, amelyet elég keserűnek tartanánk… A kereszt ajándék, amelyet Isten barátainak készít.


Nem szükséges bizonyítani a pokol létezését. Krisztus Urunk maga beszél róla, amikor elmondja a gonosz dúsgazdag történetét, aki Lázárhoz kiáltozott egyetlen csöpp vízért. Nagyon jól tudják az emberek, hogy van pokol, de úgy élnek, mintha nem volna. Néhány pénzdarabért eladják lelküket.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6
A hitnek nemcsak halláson, hanem tapasztaláson is kell nyugodnia. Így nemcsak házi használatra, hanem kivitelre is alkalmas lesz. (Fosdick)


A legszebb ima a hálás öröm.

Lessing


„A két tanítvány unszolta Jézust, és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon.” (Lk 24,29)

Talán a legszorongatóbb este életünk alkonya. Bezáródnak az ablakok, leereszkedik a sötétség. Mi jön utána? Milyen lesz majd az a bizonyos átlépés az éjszakába? A tanítvány kérése úgy hangzik, mintha egy megrettent gyermek könyörögne szülőjéhez a gyerekszobában, hogy maradjon vele: „Csak amíg el nem alszom…” És a szülő marad. Jelenléte megnyugtat, felold, biztonságot ad. És Krisztus marad. Mikor már senki, semmi sincs mellettünk, ő ott van.
(Balogh Éva)


A legtöbben meg vagyunk győződve arról, hogy hegyeket tudnánk megmozgatni, ha valaki eltakarítaná az útból a dombokat.


Amennyivel világosabb a Nap minden más világosságnál, annyival világosabb a Szentírás minden más könyvnél.


Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk, mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés, amit a következő pillanatban tehetünk. (Paulo Coelho)


Az egyetlen döntés melyet az egyház hirdethet, Isten döntésére vonatkozik. Az evangélium szolgájaként azt kívánja, arra hív, hogy Isten mellett döntsünk, aki Jézus Krisztusban a javunkra döntött. (Vályi Nagy Ervin)


Boldog, ki ésszel föléri, mit tesz Jézust szeretni, s magamagát Jézusért megvetni. – Az egyik kedvestől ugyanis meg kell válnunk a másikért, mert Jézus azt akarja, hogy mindenek fölött Őt szeressük. (Kempis)


Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
Mire a kis "szkeptikus": - Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Majd halkan hozzáteszi: - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!


„Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv, és ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erő!” (Ézs 45,23–24)

A szorongattatásból, a fogságból, a szenvedésből szabaduló ember hajlamos arra, hogy szó nélkül elfogadja ezt a kijelentést. Izrael népe Isten csodájának tartotta az idegen földről való megmenekülést. Sajnos saját életünkben is megtapasztalhatjuk, hogy egy-egy szabadító Isten-élmény után a napok múltával lassan feledésbe merül a csoda. Adja Isten, hogy ne szenvedések közepette kelljen megtapasztalnunk a közelségét, hanem ő maga élessze bennünk napról napra a hit és a bizalom lángját. Csak így válhat hitvallásunkká ez az ige.
(Menyes Gyula)


Hajlamosak vagyunk arra, hogy a rosszért, a bennünket gátoló dolgokért és helyzetekért másokat hibáztassunk vagy a külső körülményeket okoljuk. Pedig sokszor egy egyszerű önvizsgálattal megtalálható volna annak igazi oka.


Isten sohasem a benne hívők vágyait vagy elvárásait teljesíti be, hanem az Ő ígéreteit.


„Jézus megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Valamennyien ettek és jóllaktak.” (Mt 14,19–20)

Jézus parancsára több ezren telepedtek le a fűre, és laktak jól. Jézus szavára ma is sokan telepednek le a lábaihoz, hogy táplálékot kapjanak testi-lelki értelemben. Hogyan fogadjuk a minket táplálni tudó Jézust? Csak olyan földi királlyá akarjuk-e tenni, aki az életünk külső feltételeit számunkra kedvezően alakítja, vagy életünk Uraként kérjük útmutatását, gondoskodását?
(Tamásy Tamásné)


„Keressétek Isten országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.” (Lk 12,31)

Nehéz ennek a kérésnek – keressétek Isten országát – eleget tennünk, mert emberek vagyunk, holott ez az egyedül helyes és lehetséges út. Amikor ugyanis Isten országát és az ő igazságát keressük, figyelmünk nem önmagunkra irányul, hanem az Úrra és másokra. Az Atya dicsőségét hirdetve és a többiek felé szolgálva pedig szinte észrevétlen megadatik – nem az, amire vágyunk, hanem mindaz, amire valóban szükségünk van ahhoz, hogy teljes és boldog életünk legyen. Kinek egy társ, kinek egy új munkahely, kinek a testi-lelki gyógyulás.
(Gazdag Zsuzsanna)


Sokszor nem értékeljük a kis dolgokat és lemondunk azok megtételéről, mert többet és nagyobbat szeretnénk, pedig milyen jó lenne, ha azokat a kicsiket értékelnénk és megtennénk...


Uram, kérlek, engedd a szeretettel megízlelni azt, amit ízlelek az ismerettel; éljem át az érzéssel azt, amit átélek értelmemmel. Többel tartozom neked, mint ami vagyok teljes önmagamban, de nincsen másom; s még magamat sem tudom önmagam által teljesen visszaadni. Uram, legalább ezt az én egész valómat vond be szeretetedbe.
Egész voltom a teremtés által a tied, add, hogy egészen a tied legyen a szeretet által is. Nézz Uram szívemre, ezt szeretné, de magától nem képes erre. Add meg te, amire nem képes. Engedj belépnem szereteted szentélyébe.