A jelen napba kapaszkodva kell megőrizni magunkat; mint megannyi súlyt, a szorongást is csak a jövő sugallja. A szív nem képes egyszerre befogadni a holnap gondját és a jelen pillanat kegyelmét. Vagy az egyiket, vagy a másikat. Ma kell élnünk, ma élnünk kell…

Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani!

Henry David Thoreau

Egy fára nézve nem az a végcél, hogy gyökeret eresszen, hanem hogy gyümölcsöt teremjen.

M.C.Kellen

Hányszor lobognak bennünk csöppnyi semmiségért a bosszúállás pokoli üstjei, kutatva keressük másban a szándék rossz irányát, érvelünk meggyőződéstelenül, csak hogy tisztára mossuk magunkban azt a homokszemnyi sértett büszkeséget. És megkeserítjük mások életét egy percre, hétre, mert engedtük, hogy szeles haragunk átjárjon egy lelket abban a begombolatlan pillanatban. És nem jut eszünkbe olykor, hogy egyszerűen elakadt bennünk valahol egy villanásnyi emberséges mozdulat. (Elekes Ferenc)



Imádság nélkül nincs keresztyén élet, minthogy szárnyak nélkül nincs repülés, szívverés nélkül nincs élet. Az imádság lényege az Isten lényegével való benső misztikus összecsendülés: dicséret, hálaadás és magasztalás. (Ravasz László)

„Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.” (Zsolt 71,18)

A zsoltáros félt az öregségtől. Társai lassan elmentek mellőle, az ottmaradottak háborgatták. Testét betegség gyöngítette. Helyzetét azonban nem látja céltalannak. Küldetését ismerve Istenhez kiált. Hangja ugyan a halál könyörtelenségét idézi, hite azonban az örök élet reményét sugározza. (Dr. Bácskai Károly)

Jobb, ha felkészülten hiába várjuk a lehetőséget, mint ha a lehetőség készületlenül talál. (Whitney Young)

Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt. Lk 24.28-29

Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni. De miért tett így? Jézus azt akarta, hogy a tanítványok kérjék, hogy velük maradjon. A kérő imádságban ugyanis mindig megtalálható az alázat. És csak az alázatos lélek képes felismerni és befogadni Jézus önmagát odaadó szeretetét.
A tanítványok kérték Jézust és Ő betért hozzájuk, és velük maradt. Kérjük mi is Jézust, és Ő betér hozzánk is, és velünk marad...

„Krisztus mondja: »Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.«” (Jn 14,27)

Az a jó, hogy nem úgy adja. Nem úgy, mint a világ. Ideiglenes hatállyal, törékenyen, látszatként. Igazi, maradandó békességet ad. Mert nem a pillanathoz, nem egy kis fegyverszünethez, hanem személyhez kötött a békesség. Jézus a mi békességünk – valljuk az apostollal. Ővele találunk szívünk-lelkünk mélyén békét, s az ő békessége teremthet egyensúlyt, nyugalmat a környezetünkben, a világban. Csak vele van és lesz béke! (Hafenscher Károly [ifj.])

„Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kol 3,4)

Isten elkészítette életünk útját, amelyen járnunk kell. A keskeny ösvény nem kényszer, hanem választási lehetőség az ő tanácsára. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy ne legyünk szűk látókörűek, próbáljuk meg nagyobb perspektívában látni sorsunkat. Krisztus diadalában akkor részesülünk, ha már most vele együtt élünk, létezünk. Engedelmeskedjünk tehát az isteni elhívásnak, kövessük őt, hogy megláthassuk fényét, amely ránk is szórja sugarát! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Minden igaz megtérés, Istenhez fordulás kezdete és bizonyítéka: a szív felkészítése, a hamisság távoltartása magunktól. A belső reformáció eredménye, a biztonság, és reménység.


 Nem a szükségtől kényszerítve, hanem Istentől indíttatva kell imádkozni. (Steinberger)

„Nem olyan-e az én igém, mint a tűz – így szól az Úr –, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer 23,29)

Sziklazúzó pöröly – akinek volt már a kezében ilyen szerszám, az tudja, milyen érzés vele dolgozni. Ha a hatalmas kalapács meglendül, már nemigen lehet megállítani – kérlelhetetlenül összezúzza, ami az útjába kerül. Ilyen ellenállhatatlan erőként lép be a világba, az emberi életbe Isten igéje is, amely a törvény által összetör, megszomorít bennünket saját bűneink miatt, de fel is emel és újjá is épít a Krisztusról szóló evangélium által. (Sághy Balázs)

Ostobaság megpróbálni a kezünkben tartani a világot, s egy teljességgel hamis biztonságban hinni, mert aki így él, azt felkészületlenül érik az élet viszontagságai.

Tűrj Krisztusért és Krisztussal, ha uralkodni akarsz Krisztussal.

VALAKI ÉRTEM IMÁDKOZOTT

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott.
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem,
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

Reményik Sándor

Valójában minden imádság, a kérő ima is, messze túlmutat önmagán. Jézus kérte, hogy kérjünk, de… "mindazonáltal legyen a Te akaratod szerint ".

 A kapcsolatok nem akkor virágzanak, ha a vétkest megbüntetik, hanem ha az ártatlan irgalmas.


A szeretet két embert gyógyít meg: azt, aki adja és azt, aki kapja. (Karl Menninger)

Aki a gyerekek kenyerét eszi, kell, hogy a fiak engedelmességét gyakorolja. (Spurgeon)

Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz. (Henry Ford)

Az emberben mély vágy él a szeretetre és a megbecsülésre. Igényli, hogy legyen valaki, akivel kölcsönösen szerethetik, tisztelhetik és támogathatják egymást. Szeretne otthon lenni valahol, valakivel, az intim egymáshoz tartozás gyengéd és oltalmazó, felszabadult légkörében. Vágyódik a biztonságra: arra, hogy feltétlen bizalommal bízhassa rá magát valakire, olyan kölcsönös és tartós kapcsolatban, amely fölötte áll az érzelmi-hangulati hullámzásoknak. Szüksége van a személyes szabadságra és értékeinek kibontakoztatására. Legteljesebben a harmonikus házasság tudja biztosítani azt a környezetet, amely egyszerre véd és kibontakozásra ösztönöz: egy férfinak és egy nőnek tartós és termékeny életszövetsége, amely a szeretetükből származó gyermekek világra hozatalában és fölnevelésében teljesedik ki. Ebben a kapcsolatban a házastársak kölcsönösen és végérvényesen elfogadják egymást: rábízzák magukat a másikra, és felelősséget vállalnak egymásért. A házastársakat egész lényüket átfogó személyes szeretet kapcsolja egymáshoz, amelyben annak minden formája helyet talál és kiteljesül. Tartalmazza az erotikus és a szexuális szeretetet, az érzelmekkel teli, közös célokra és vonzódásra épülő baráti szeretetet, végül pedig a másik iránti elkötelezett, odaadó szeretet is. A boldog házasság feltétele az, hogy megvalósuljon benne mindhárom fajta szeretet. Harmonikus házasság csak akkor jöhet létre, ha mindkét házastárs az egész személyiségét megosztja a másikkal. A jó házasságban mindkét fél föltétel nélkül arra törekszik, hogy a másikat boldogabbá tegye, hogy nehézségeiben segítségére siessen. Érzékenyek és nyitottak egymás szükségleteire. Szolidárisan állnak a másik mellett, nemcsak jólétben, egészségesen, hanem bajban és betegségben is. A házas élet gyakran kíván lemondást az egyéni szempontokról, hangulatokról, az egyéni érdekek egyoldalú érvényesítéséről. Megkívánja az alkalmazkodást, a készséget a kisebb-nagyobb érdekellentétek feloldására. A szerelem nem pusztán örömteljes érzelmeket kínál, hanem hűséget és kitartást is kíván. Olyan ajándék, amely feladat is, amiért tenni kell, olykor áldozatok árán is. A jó házastársak figyelik és tiszteletben tartják egymás terveit, céljait, igényeit, és segítik azok megvalósulását. Készek a kiengesztelődésre, a megbocsátásra. Nem rögzülnek meg a rosszban, hanem mindketten igyekeznek felülkerekedni a nehézségeken és hiányokon. Feszültség esetén először magukban keresik a hibát, nem pedig a másikat okolják. Felelősnek tudják magukat a másikért, és ezzel biztonságot és bizalmat adnak neki. A férfi-nő kapcsolatban a föltétlen elfogadottság élménye teremtheti meg azt a légkört, amelyben az ember személyisége a felnőtt évek során is fejlődhet.

Csak életre szóló, alapvető döntés teheti szilárddá a házasságot, és csökkentheti annak kockázatait, azáltal, hogy fölébe emeli a változó, olykor szeszélyes érzelmeknek. Ez kölcsönös, feltétlen bizalmat és elszánást kíván: akik egymás társává szegődtek, azok minden változás ellenére összetartanak. Mély személyes kötődés csak abban a házasságban alakulhat ki, amely tartós életközösségre épül, hiszen az ilyen kapcsolatoknak hosszú időre van szükségük, hogy megszilárduljanak és elmélyüljenek. Akik nem bíznak társukban, és ellenségesen vagy sértődötten gyakran szembekerülnek vele, azoknak kevés esélyük van arra, hogy tartós életszövetséget alakítsanak ki. Akik kapcsolatukat felbontják, mihelyt nehézségek támadnak, azok többnyire a következő alkalommal is ugyanazokkal a nehézségekkel kerülnek szembe. Az ember saját korlátaiba ütközik: az önzés képtelenné tesz az alkalmazkodásra, mások tiszteletére és szeretetére. A házastársak egymásnak való elköteleződésükkel önmagukat is védik: hullámzó érzelmeiktől, saját természetük szorongást vagy agresszivitást kiváltó, maguknak és másoknak is fájdalmas vonásaitól.

A legforróbb szerelem is elhamvad, ha csupán érzelmi fellángolás, ha nem válik egyre mélyebb odaadássá. A barátság, a szülők és gyermekeik kapcsolata is rászorul arra, hogy az egymást szerető emberek jelét adják összetartozásuknak: törődjenek egymással, figyeljenek egymásra; akarják közösen megoldani a külső és a belső nehézségeket. Akik a család szerető összetartozását biztos alapnak tekintik, mindnyájan törekszenek arra, hogy a nézeteltéréseket kölcsönös erőfeszítéssel eloszlassák. Ez akkor lehetséges, ha a házastársak igyekeznek mindig egymás kedvében járni, tudatosan alkalmazkodnak egymáshoz, érdekeik ütközése esetén pedig közösen keresik a megoldást. Mert ha a házasok csupán önmagukat, saját érdekeiket keresik a kapcsolatban, elvesztik a házasság biztonságát és örömét. A szeretet a másik személyéhez ragaszkodik, mégpedig minden körülmények között. Ezt a vonzódást megkönnyíthetik a másik értékes vonásai, figyelmes, kedves, örömszerző magatartása, nehezíthetik viszont a lényében, viselkedésében mutatkozó kellemetlen vagy taszító jelenségek. A biztonságot azonban éppen az adja, hogy ilyenkor is lehet számítani a másikra. A védettség és a megtartó erő csak arra a tudatra épülhet, hogy tartósan és feltétlenül bízhatnak egymásban. A bizonytalanság és a félelem légkörében nem alakulhat ki az otthonosság érzése. Csak akkor lehet bízni egy házasság sikerében, ha a házastársak a másik javát és szeretetük egységét fontosabbnak tartják a pillanatnyi örömöknél. A szerelem is részesedik a kereszt titkában: a házastársak egymásért kilépnek önközpontúságukból, és odaadóan, áldozatokra is készen vállalják egymást és gyermekeiket. A házasság, az életre szóló szövetség a kereszt és a feltámadás jegyében áll.

A férfi és a nő szeretetéből új életek, gyermekek születnek. A férj apává, a feleség anyává válik, és ez segíti személyiségük, örömteli életük kiteljesülését. A szülők felelősek gyermekük életéért annak megfoganásától kezdve. A gyermek a házastársak szeretetének gyümölcse, akivel kölcsönösen megajándékozzák egymást. A nő legbenső lényege az anyaságban jut a legteljesebben kifejezésre. A nő teste magában rejti az anyaság misztériumát: ő hordozza az új életet, amely megfogant és fejlődik benne, és méhéből születik a világra.
A jó szülő kezdettől fogva tiszteletben tartja gyermekei bontakozó egyéniségét. Fölfedezi és támogatja páratlan, a szülőktől is különböző személyiségüket, sajátos élethivatásukat, segíti őket önismeretük fejlesztésében és önnevelésük folyamatában. Amikor pedig gyermekei eljutnak a felnőttkor küszöbéhez, akkor el tudja engedni őket, hogy saját életútjukat járják.

A családnak maga a Szentháromság a mintaképe. A Szentháromság már az emberi személy titkában tükröződik: az ember is úgy szeretne egy lenni azzal, akit szeret, hogy közben nem akarja elveszíteni önmagát. A Szentháromság személyeinek lényege ugyanis az egymásnak mindent átadó szeretet, amelyben nem veszítik el önmagukat, hanem éppen ez a létük. A házasfelek, a férfi és a nő közötti igazi egységet a Fiú által az Atyától belénk árasztott Szentlélek valósítja meg. Őáltala lesznek a szülők a Teremtő társai az élet továbbadásában, a gyermekek világrahozatalában. Hisszük tehát, hogy a házasság a Szentháromságnak sajátos földi képmásává válhat, amelyben a felek a teljes átadás és a teljes befogadás készségével fordulnak egymás felé. Ebben nem vesztik el személyiségüket, hanem éppen ellenkezőleg: megtalálják kiteljesedett emberségüket.

Részletek "A boldogabb családokért!" MKPK körleveléből.

Az imádságnak a súlya számít, nem a hossza. (Spurgeon)

Egy család az éjszaka közepén a füstjelző riasztására ébredt, és észrevette, hogy ég a ház. Az apa felszaladt az emeleti hálószobába, és ölbe kapta másfél éves kisbabáját, négyéves kisfiát pedig a kezénél fogva húzta maga után.

Már a lépcső felénél jártak, amikor a kisfiúnak eszébe jutott, hogy a maciját a hálószobában hagyta. Elengedte apja kezét, és visszaszaladt a maciért a szobába. A nagy kavarodásban és rémületben az apa nem vette észre, hogy kisfia már nincs mellette, amíg ki nem ért. Addigra a füst és a lángok elzárták az utat, és a kisfiú az emeleti szobában rekedt. Füst kavargott körülötte, köhögött, és kikiabált az ablakon: "Apa! Apa! Segíts!"

Az apja lentről felkiáltott: "Ugorj ki az ablakon, fiam! El foglak kapni!"
A sötétben és a füstben a kisfiú semmit sem látott.
"De apa, nem látlak!" - kétségbeesetten kiáltott a kisfiú.
Az apja visszakiabált: "Nem baj, fiam, én látlak! Ne félj, nyugodtan ugorj!"
Végül a kisfiú erőt vett magán, és némi hezitálás után leugrott! Apja pedig aggódó kezeivel elkapta, és a fia megmenekült!

Isten a mi atyánk, és mi a gyermekei vagyunk... Ha olyan helyzetben vagy, hogy úgy érzed, minden lángol körülötted, az élet gondjai marják lelkedet, mint füst a szemedet, akkor is van kiút. Ha hallod, de nem látod, akkor is ugorj szerető karjai közé!

"Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük." Zsoltárok 34.19-21

Egyszer egy tanító előadást tartott a kezében egy húszezressel 200 ember előtt. Feltett egy kérdést a hallgatóságnak: "Ki szeretné ezt a húszezrest?" A legtöbb kéz a magasba lendült. Azután így folytatta: "Ma ezt oda fogom adni valakinek, de előtte mutatok rajta valamit." Fogta és mindenki szeme láttára összegyűrte. "Szeretné még valaki megkapni?" - kérdezte. Továbbra is kezek tömbkelege a levegőben. "Nos, na ehhez mit fognak szólni?" Erre ledobta a földre és sáros talpú cipőjével elkezdte taposni a húszezrest. "Na, szeretné még valaki megkapni?" A kezek továbbra is a magasban.
"Kedves hallgatóim, ma ezzel a példával egy nagyon értékes leckét tanulhattunk meg. Nem számított, hogy mit csináltam a pénzzel, ti továbbra is akartátok, mert az értékét nem tudtam csökkenteni. Továbbra is húsz ezer forintot ér. Ugyanígy sokszor az életünkben összegyűrnek minket és beszennyeződünk, a lelkünkbe taposnak és sokszor a mi hibás döntéseink vezetnek ehhez. Ezért sokszor úgy érezzük, hogy ennél értéktelenebbek már nem is lehetünk! De nem számít mi történt, vagy mi fog történni, Jézus szemében soha nem veszíted el értékedet! Számára felbecsülhetetlenül értékes vagy!"

Gazdag élete csak annak lehet, aki kész másokat szüntelen gazdagítani.

Igaz barát az, aki akkor jön be az ajtón, amikor mindenki más kimegy.

„Istenünk áldásra fordította az átkot.” (Neh 13,2; 2Kor 5,19)

Nincs olyan átok, nincs olyan harag, amely ne lenne orvosolható. Ne hagyjuk magunkat a gőg, a harag által vezérelni! Nyújtsunk kezet az ellenünk vétkezőknek, fogadjuk el a körülöttünk élőket olyannak, amilyenek. Az Úr teremtette őket, találjuk meg helyünket közöttük. Ne féljünk megvallani bűneinket azoknak sem, akik ellen elkövettük őket, s megkövetni azokat, akiket megbántottunk! (Ilona és Zsuzsanna)

Jézus nélkül az élet gyötrelmes pokol, Jézussal pedig édes paradicsom. (Kempis Tamás)

„Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19)

Amint hajtok az autópályán, a szemem sarkából figyelem az óriásplakátokat – döbbenetes, hogy mi mindenre akarnak rávenni hangzatos szlogenekkel. Megmondják, mit vásároljak, melyik párthoz csatlakozzam, honnan reméljek biztonságot, és hogyan éljek egészségesen. Az életpályán haladva lassan megértjük: Isten nem erőszakkal, nem csellel vagy hazugságokkal akar minket befolyásolni, hanem szeretetével szelíden átformálja életünket, gondolkodásunkat. Ha mi egymást szeretni tudjuk, az is csak azért van, mert ő már megmutatta minden emberi észt meghaladó szeretetét Jézus Krisztusban. (Sághy Balázs)

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Élete során sok nélkülözés zúdult Pál apostolra. Mégsem lázadt a sorsa ellen. Megtanulta, hogy a körülményei között elégedett legyen. Most is, börtöne mélyén az ítéletre várva, hálát ad a gyülekezet gondoskodásáért. A szabadulást azonban nem emberektől, hanem Istentől várja. Ezért tud erős maradni a legkiszolgáltatottabb helyzetben is. (Dr. Bácskai Károly)

„Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt 25,3)

Ha hívő embert balszerencse, nyomorúság ér, a környezetében élők cinikus mosollyal, kárörvendezve kérdezik: „Hol van a te Istened? Miért engedte meg az Úr, hogy mindez a csapás megtörténjen veled?” A kísértő ügyes trükkje ez, hogy az Úrban bízót elbizonytalanítsa, megrendítse hitében. Ilyenkor kapaszkodjunk meg még jobban az Ige ígéreteiben, mert Isten azt mondta: soha nem hagy el, minden veszélyből kimenekít. Ő soha nem hazudik, bátran bízzunk benne! Hitünk szemével már előre lássuk meg Isten szabadítását és annak örömét! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Soha nem találkoztam olyan lélekkel, aki rászánta magát, hogy az Úr igényeinek eleget tegyen, és ő maga ne elégíttetett volna meg.

Watchman Nee

A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)

Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá! (ismeretlen)

Amennyivel világosabb a Nap minden más világosságnál, annyival világosabb a Szentírás minden más könyvnél.

Amíg őriz a szemed… amíg lehunyt szemmel látsz…
Lehet elmegyek, de itt leszek…
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz.
Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.

Anya teszi a házunkat olyan hellyé, ahol jó lenni. (8 éves gyermek véleménye)

Az igaz házasélet alapérzése: “nem énértem”, hanem “őérte”.

AZ IMA

Mikor már nem bírom tovább
A gyötrelmeimet:
Hang csendül a gyászomon át,
Mennyei üzenet.

Szavai szentség és erő,
És összhang és zene,
Az éggel összebékítő
Szépség költészete.

S a kétely sziklája
nehéz Szívemről legörög:
Hiszek, és majdnem sírok, és...
És úgy megkönnyebbülök!

Lermontov

Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni.

El kell süllyednünk önmagunkban ahhoz, hogy felérhessünk a mennyországba.

Spurgeon

„Én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem tudták, hogy én viseltem gondjukat.” (Hós 11,3)

Isten kétségbe ejtően távolinak tűnt. Mintha elrejtőzött volna Efraim elől… Pedig nem ő volt a hűtlen! Tudnia kellett volna a népnek, hogy ha ők nem állnak el Istentől, Isten sem fordul el tőlük. A későbbi énekköltőnek nem csak gyermekkori tapasztalata lehetett: „Gondot visel reám, / És este úgy, mint reggel / Ő áld meg segítséggel, / Kegyelmes, jó Atyám.” (EÉ 337) (Dr. Bácskai Károly)

Figyelj embertársaidra, szomszédaidra, munkatársaidra! Vedd észre a rászorulókat! Hallgasd meg a másikat!

„Megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged, az Urat, a folyóvíz forrását.” (Jer 17,13)

Megtérésem után, „az első szeretet idején” tűzbe mentem volna Isten ügyéért. Aztán idővel a hitem „megkopott”, az Úrral való kapcsolatom elerőtlenedett. Ha ez kifelé, a környezetem felé talán nem látszott is, de én tudtam: eltávolodtam Atyámtól. Nyíltan ugyan soha nem tagadtam meg őt, de valójában nem akartam tudni róla, kapcsolatba kerülni vele, nem voltam kíváncsi arra, mi az akarata. Ő mégsem mondott le rólam, csak „hátrébb lépett”, és a szabad akaratomat tiszteletben tartva engedte, hogy a saját fejem után menjek. A következmény? Bűnök, lelkiismeret-furdalás, magány, sebzettség, elveszettség és reménytelenség. Lélekben összetörve már csupán egyetlen lehetőségem maradt: visszatérni hozzá, vele és általa új életet kezdeni és szolgálni, amíg még megtehetem, amíg még tart a kegyelem ideje. (Gazdag Zsuzsanna)

Mindig amikor rámosolyogtok valakire, az a szeretet cselekedete, ajándék annak a személynek, az valami csodaszép.

Kalkuttai Teréz Anya

„Ó, Uram, legyen figyelmes a füled, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért.” (Neh 1,6a)

„Kis telefonom van nekem, két összetett kezem” – sokunkban kedves emlékeket idéz ez a gyermekdal. Különösen is élő ez a kép ma, amikor szinte mindenkinek ott a keze ügyében a mobiltelefon. Fontos az állandó elérhetőség, nehogy lemaradjunk értékes információkról. De közben nem árt, ha tudjuk, van egy másik telefonunk is: közvetlen vonal a „legfelsőbb szinthez”. Ez a telefon nem merül le, a vonal sosem foglalt, és mindig van térerő. Csak éppen tudni kell elővenni, használni, és máris megkapjuk a legfontosabb infót: Isten szeret minket, és örök életre hívogatja minden gyermekét. (Sághy Balázs)

Urunk, Jézus Krisztus,
aki elestél az ember bűnének súlya alatt,
és fölkeltél, hogy magadra vállald és eltöröld,
add meg nekünk,
gyenge embereknek az erőt,
hogy hordozni tudjuk
mindennapi keresztünket,
és fölkeljünk eleséseinkből,
s elmondjuk a következő nemzedékeknek
üdvözítő hatalmad Evangéliumát.

II. János Pál pápa

„Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.” (1Tim 3,16; Zsolt 111,3)

Mindannyian mások szeretnénk lenni, mint akik vagyunk; van, aki külső, van, aki belső önmagát nem fogadja el. A világnak, az embereknek akarunk megfelelni, és többnek, jobbnak, szebbnek igyekszünk mutatni önmagunkat. Ezért mindenre hajlandók vagyunk. Ne ragaszkodjunk mindenáron saját elképzelésünkhöz, adjuk át magunkat Jézusnak! Fogadjuk el magunkat úgy, ahogy megáldott az Úr, ott, ahova teremtett! (Ilona és Zsuzsanna)

„A beteg így válaszolt Jézusnak: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.”” (Jn 5,7)

Aki már harmincnyolc éve beteg, az bizonyára belefáradt ennek hordozásába. A betesdai beteg, Jézus „akarsz-e meggyógyulni” kérdésére mondja el ezt a mondatot. Sokak sóhaja az, hogy szenvedéseik közepette nincs emberük. Kérjük Urunkat, minket is formáljon alkalmas tanítványaivá, hogy mások „emberei” lehessünk szükségükben: nemcsak tettel, de az evangélium vigasztaló üzenetével is. (Menyes Gyula)

A hajsza vagy talán a hajsza által kiváltott félelem egyik legborzasztóbb hatása, hogy a mai ember képtelen arra, hogy csak rövid ideig is egyedül maradjon. (Konrad Lorenz)

A hitetlenek arra fordítják energiájukat és idejüket, hogy megpróbálják megszerezni és megtartani életük érzelmi és anyagi körülményeit. A hívő emberek pedig inkább azért küzdenek, hogy átadják magukat Istennek és bízzanak Benne és gondviselésében. Ezen önátadás és bizalom következtében Isten felszabadítja gyermekeit a félelem és aggodalom alól, és lehetővé teszi számukra, hogy erejüket a jelen pillanat valóságára összpontosítsák.

Amit a szívedben kigondolsz, virággá sarjad a létben, kelyhében ring az élet, s az Éden dalol titkos szentélyében.

Simon András

„Az Úr Jézus, miután ezeket mondta a tanítványoknak, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt.” (Mk 16,19–20; Zsolt 119,37)

2008 a Biblia éve. E könyv olyan kapaszkodó a mindennapjainkban, amelytől sorsunk jobbra fordulását várjuk, reméljük. Az Úrban keressük mindazt, amit elmulasztottunk, az Úrhoz fohászkodunk, s észre sem vesszük, hogy eddig elmentünk mellette, elfelejtettük a vele való kapcsolatot. Sokan szomjúhoznak szerte a világban az igére. Mint az éltető vízre, szüksége van rá mindenkinek. Miután megtaláltuk a forrást, másnak is adjunk belőle! (Ilona és Zsuzsanna)

Egy a szükséges tehát, a tiszta, szép, nemes, Istent szerető lélek. Aki ezt választja, a legjobb részt választotta, s ez az egyedül ésszerű, következetes s erőteljes eljárás; aki a lelket s önmagát elhanyagolja, az a meghasonlást hordozza magában; sorsa az elsötétedés, elkeseredés s üresség. De az nem annyit jelent, hogy elvonulni, remeteségekbe zárkózni; maradjunk pályánkon s ne veszítsük el az "egy szükségest" szemeink elől semmiféle dolgunkban.

Prohászka Ottokár

„Ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura.” (Hag 2,9)

Örökre emlékezetes marad számomra az Olofsson Placid bencés szerzetessel folytatott beszélgetés. Az idős atya egykor a gulágot is megjárta, mégsem veszítette el a hitét. Négy életszabályt fogalmazott meg. Mindezek segítettek neki abban, hogy élni akarjon és élni tudjon, és a keserűség nem vett lakozást a szívében. Az első két szabály így hangzik: a szenvedést nem szabad dramatizálni, mert attól mindig gyengébb lesz az ember; az életben az apró örömöt kell keresni. Zúgolódunk a sorsunk miatt? Békétlenség van bennünk? Ne maradjunk meg ebben a helyzetben! Merjünk békességet kérni az Úrtól Krisztus nevében! Ahogy Isten megadta azt olyan szélsőséges körülmények közt, mint amilyen a munkatábor volt, úgy megteszi most, a mi életünkben, családban, munkahelyen, iskolában, betegágyon is. Mert Urunk a békesség Istene. Igyekezzünk mi is az ő békességének követei lenni a világban. (Gazdag Zsuzsanna)

Fejedelmi leveleket kétszer, háromszor kell elolvasni az embereknek, mert megfontolva és bölcsen vannak írva. Mennyivel inkább kell az embernek a Bibliát gyakran olvasni, hiszen benne Isten a maga bölcsességét íratta le. (Luther Márton)

Isten időnként ragyogó szivárványt mutat, hogy emlékeztessen a jelenlétére és ígéretére, hogy soha nem hagy egyedül. (Verdell Davis)

Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. (Virginia Satir)

Ó, Üdvözítőm szentséges Szíve, akit a szeretet túlkapása vitt e nagy elhagyatottságba, adj nekem bensőséges lelket és érzékeny szívet, hogy megtapasztaljam és megértsem, mit szenvedtél, hiszen gyötrődtél és minden támasz nélkül szenvedni készültél, amitől emberi természeted annyira borzadt! Nyisd meg fülemet, hogy halljam hangodat; világosítsd meg a szememet, hogy lássam a példádat, lágyítsd meg kemény szívemet, hogy érzékeny legyen fájdalmaidra és riadjon vissza attól, ami megújíthatja fájdalmaidat.

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.” (Róm 13,8)

Riasztó jelenség lett mára a gazdaságban a körbetartozás. Az anyagiak hiányában az egymás termékeire, munkájára építő vállalkozások gyakran megbénulnak. Lehetetlenné válik a továbblépés, a fejlődés. Az apostol a törlesztésre biztat, de nem pénzügyi értelemben. Ahhoz, hogy életünk alapjaiban rendeződjék, az általa említett egyetlen tartozást kellene csak megadnunk egymásnak! (Dr. Bácskai Károly)

Sok ember az Isten adta lelki eledelnek – az Igének csak az illatával él, és éhen hal mellette. (Victor János)


Teljes reménységünkkel Őbenne fogózzunk meg és nyugodjunk meg. (Kálvin János)

A külső az, ami megfog, de a belső az, ami megtart.

ADD URAM

Add Uram, hogy jó lehessek,
sohase gyűlöljek, csak szeressek,
virágot lássak télben, hóban,
ne higgyek a rosszban, csak a jóban.

A kenyérnek falatját megbecsüljem,
a szenvedők könnyét töröljem,
a holnaptól sose féljek,
az embereknek jobb jövőt reméljek.

Uram, ki fönt vagy a Mennyekben,
úgy tudjak hinni rendületlen,
hogy mindig jó lehessek,
sohase gyűlöljek, csak szeressek.

Aki meg akarja ismerni a szeretetet, az menjen a keresztre feszítés hegyére, és szemlélje ott a Fájdalmak Emberének halálát. (Spurgeon)


Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből. Ne várjatok semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni. (L. Evely)


Az alázatosság az a pompás virág, amely a kegyelem megvilágosító és melegítő sugarának hatása előtt az Isten nagyságának és a magunk kicsinységének felismeréséből fakad.

Assziszi Aegidius

Az uralkodás közben válik el, hogy milyen az ember. (Pittakosz)

Az igaz Szeretet néha nagyon is érzéketlennek tűnik (de valójában - titkon - ekkor a leginkább együttérző); mert van, hogy szenvedésbe taszítja a lelket, hogy átváltoztathassa: jobbá és erősebbé, szebbé és teljesebbé, türelmesebbé és alázatosabbá, elfogadóbbá és szabadabbá, önzetlenebbé és tisztábbá, őszintébbé és boldogabbá.
A szenvedés, ha Istentől jön, életet hordozó kegyelem! Ha ezt szenvedésünkben nem is látjuk, akkor is bízzunk ebben az igazságban, azaz bízzunk Istenben minden körülményben, még akkor is, ha érzelmeink esetleg azt hazudják nekünk, hogy nincs is Isten.

„Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben.” (Jer 20,9)

A hamis próféták önként jelentkeznek, az igazakat elhívja az Úr. Még az elhívott emberrel is megtörténhet, hogy olyan gondolatok kerítik hatalmukba, mint Jeremiást, akit korábban már kétségtelenül elhívott az Isten. Ez talán természetes is, de egy igazi prófétának – legyen bárki – hamar rá kell döbbennie, hogy ez nem így van, ez nem tarthat sokáig. Akinek szívét átjárja az Úr igéje, az egyszerűen nem tud hallgatni róla, nem tudja eltitkolni az üzenetet. Adja Isten, hogy átérezzük ennek a ránk ruházott küldetésnek a felelősségét! (Menyes Gyula)

„Egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz.” (Ézs 9,5)

Nemcsak karácsony napján hangozhat az „isteni emlékeztető”: emberként, gyermekként született meg Isten fia a betlehemi jászolban. Mindenben hasonlatos lett hozzánk, kivéve a bűnt. A Megváltó világra jövetele az Úr akarata volt. Isten tervének részét képezte a neki mindig és mindenben – egészen a halálig – engedelmes Jézus kereszten való szenvedése is, hogy általa elhordoztassanak a bűneink, és békességünk legyen Istennel. Krisztus halála ezért nem vereség, hanem győzelem. Az uralom e miatt az áldozat miatt az ő vállán van, és akkor is az ő vállán lesz, amikor diadalmasan tér vissza ítéletre. (Gazdag Zsuzsanna)

Fájdalmunk tiszta, ha nincs benne félelem. Isten kegyelméből a szenvedőkkel való igaz együttérzés fájdalma a szeretettel együtt növekszik az emberben.

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál,
és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd,
de adja meg a lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké.

Kis Szent Teréz

„Jézus ezt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.”” (Jn 11,25)

A feltámadás hetében ne csak húsvét napjain hangozzék az ige: Jézus által van feltámadás, hanem ennek a hétnek a végén is. Legyen ez jelzés arra, hogy hetünket mindig a feltámadott Jézussal kezdhetjük vasárnap és fejezhetjük be szombaton. Még jobb lenne vele kezdeni egy-egy napot, és vele is befejezni. Azaz ha Jézus élő volta és jelenvalósága úgy igazán átjárná életünket, szavainkat és cselekedeteinket. Kevesebb lenne a bántás, a harag, kevesebb lenne a céltalanul bolyongó. Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet…” (Tamásy Tamásné)

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot. (Gabriel García Márquez)

„Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.” (Zsolt 33,20; Róm 8,25)

Jézus megtanít imádkozni bennünket; világosan megmondta: „Kérjetek, és adatik nektek…” Tárjuk fel kéréseinket, és higgyük, hogy választ kapunk! Gondoljunk csak bele, hogy valahányszor kérünk, kívánunk valamit, rögtön az Úrhoz fohászkodunk. Jézusba vetett feltétlen hitünk a reménységünk arra, hogy győzzünk a bennünk lévő rossz és gonosz felett. Míg bűneinkben éltünk, soha nem voltunk igazán boldogok és szabadok. Bár el vagyunk zárva a külvilágtól, lelkünk szabad, nem rabja többé a bűnnek. (Ilona és Zsuzsanna)

Minél nagyobb hittel tapadunk az Úrhoz, annál nagyobb csodát művel általunk. (Trudel)

Példakép lenni a gyermekek előtt mély szeretet nélkül olyan, mintha hold lennél, amely világít ugyan, de semmi meleget nem ad. Légy melegítő nap, mely sugaraival mindent beragyog.

Uram, taníts meg engem igaz nagylelkűségre! Taníts meg, hogy úgy szolgáljak neked, ahogy azt megérdemled, hogy számolgatás nélkül adjak, sebeket észre sem véve harcoljak, pihenés nélkül munkálkodjak, s feláldozzam magam minden jutalom reménye nélkül, csak azért, hogy akaratodat teljesítsem!

Szalézi Szent Ferenc

Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra.
Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra.
Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére.
Engedd, hogy béke töltse be szíveinket, a mi világunkat és az egész világmindenséget!

Kalkuttai Teréz anya

A barátság megsokszorozza az örömet, és felezi a bánatot. (Thomas Fuller)

A békesség bizonyítja, hogy Isten jelen van a terveidben.

A magunk személyében legyünk készek eltűrni és megbocsátani minden sérelmet: a magunk orcát tartsuk oda ütésre, a magunk felső ruháját engedjük oda annak, aki elveszi az alsót. De hogyha más valakinek az arcát verdesik, akkor ébredjen fel bennünk valami az oroszlánból. (Fosdick)

„Ami ugyanis nem látható Istenből: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.” (Róm 1,20a)

Néhány nappal ezelőtt Jézus tanítványával, Tamással együtt bennünk is igen erőssé lett a vágy: látni az Urat! Úgy érezzük, a látásban tudás van. Isten egy bizonyos módon engedi most meg nekünk, hogy lássunk; ez pedig nem más, mint Isten alkotásainak értelmes vizsgálata. Jó tudni, hogy sok természettudós hívő emberré lett, pontosan tudományos kutatásai révén. Ha nem vagyunk is tudósok, de értelmes emberként mi is beláthatjuk, hogy Isten csodálatos tervezése nélkül sem a világ, sem mi, emberek nem működhetnénk. (Tamásy Tamásné)

„Az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.” (Préd 3,13)

Néha szinte elviselhetetlenül fárasztó a mindennapi munka. A munkanélküliek – a vélhetően pozitívabb kicsengés végett a munkaügyi központokban ma már álláskeresőként szereplők –, akiknek a száma a jól ismert okok miatt világszerte egyre nő, mégis abban reménykednek, hogy egyszer ők is újra dolgozhatnak. Nemcsak az anyagiak hiánya miatt, hanem azért is, mert az embernek szüksége van arra, hogy olyan alkotótevékenységet végezzen, amelyet szeret, és amelyről úgy érzi, hogy értéke és értelme van. Krisztusért hihetünk és hinnünk is kell abban, hogy Isten gondot visel ránk. Ő, az egyetlen valódi „válságkezelő” nem feledkezik el rólunk, hanem kinek-kinek segít abban, hogy tisztességes eszközökkel gondoskodhasson megélhetéséről. (Gazdag Zsuzsanna)

Egyetlen ág sem jobb a törzsnél.

Előbb vagy utóbb mindenkit érnek csapások. Ilyenkor vagy elkeseredve, dacosan, kedvtelenül, cinikusan kerül ki szenvedéseiből, vagy pedig megnemesedett lélekkel, mélyebb állhatatossággal, gazdagabb szeretettel és erősebb bizalommal Istenben. (Fosdick)


Ha Isten az embernek kedvezni akar, megmutatja neki az alázathoz vezető utat. (Abu-Szaid)

„Ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, akkor jóra fordítja sorsodat, és könyörül rajtad.” (5Móz 30,2–3)

Valamit valamiért? Sokan úgy tekintenek Istenre, mint egy tűzoltóra, akihez fordulhatnak, amikor égni kezd körülöttük minden. Vagy valamiféle talizmánra, aki szerencsét hoz. Vagy mint aki a kötelező biztosításukat kezeli, egyfajta kárfelvevőhely, ahová életük balesetei után fordulhatnak. Ha nem kárpótolja őket megfelelően, biztosítóváltással fenyegetőznek. Aki így fordul Istenhez, az csalódni fog benne. Csak akinél megtörténik a pálfordulat, és kialakul az Úr iránt való feltétlen bizalom, a megtérés, az tapasztalja meg életében Isten áldásait szenvedésben és örömben egyaránt. (Menyes Gyula)

„Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”” (Mk 15,34; Zsolt 42,4)

Néha úgy érezzük, hogy az Úr elhagyott bennünket. De Jézus maga is csak ennyit válaszolt erre: „…könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” Igenis, ha van hitünk, s azt mindig minden körülmények között magunkénak érezzük: hiszünk abban, hogy valaki mindig velünk van, óvó keze mindig felettünk van. Ha nem érezzük Isten közelségét, árvának hisszük magunkat. Ilyenkor félünk a jelentől és a jövőtől is. Kérünk, Urunk, maradj velünk az élet legsötétebb pontján is! (Ilona és Zsuzsanna)

HOGY ÉLETED LEGYEN

Azért jöttem e világra,
Hogy életed legyen,
Gyere hát, s állj mellém
Ott fenn a Szent Hegyen!

Hogy életed legyen,
Emberré váltam,
Nem néztem sorsom,
A sír mélyébe szálltam.

Hogy életed legyen,
Hogy ne takarjon sír,
Én letiportam a halált,
Hogy lásd, van ki Élettel bír.

Ha napod átkoz,
Te mondd a legszentebb imát,
S hívogasd bűnbánó szívvel
Istennek Szent Fiát!

Karját nyújtja feléd.
Legyél te is fenn, a hegyen,
S mondd: Miatyánk,
Hogy életed legyen.

Tenger Szilárd

Isten kezet nyújtott a bukott embernek. Mi elestünk, Ő aláereszkedett; mi feküdtünk, Ő lehajolt.

Augustinus

Jézus képe a bárány. Erre a képre kell nekem is elváltoznom. Életét halálra adta, nem kereste a maga hasznát.


Milyen gyöngéd és mindent odaadó szeretettel van irántunk az Isten... Egészen nekünk ajándékozza önmagát, hogy vele feltöltődve egymás életét is teljesebbé tehessük.

„A tapasztalat azt tanúsítja: a szeretet nem abban áll, hogy két ember egymás szemébe néz; hanem abban, hogy mindketten ugyanabba az irányba fordítják tekintetüket.”
Saint-Exupéry



Akik a szerelemben találkoznak egymással, akiknek az életében valamiképpen megelevenedik az Édenkert képe boldog harmóniájával és a bűnbeesés kísértésével, azok tudják, hogy az élet értelme új oldalról rajzolja ki előttük kérdőjelét: „Kik vagyunk mi ketten? Mi a közös életünk értelme?”
Ezekkel a kérdésekkel komolyan szembe kell nézni, mert a szerelem meg a házasság válságai mélyén jelentős mértékben az élet céljának és azon belül a közös élet értelmének zavara húzódik meg.

Életünk értelme a szeretet. „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.”
1 Kor 13.4-8

A szerelmeseknek nem a szexualitásból kell kiindulniuk, hogy valamiképpen elvergődjenek a szeretetig, hanem a szeretetből kell megérteniük a nemiséget; és a szeretetben kell megszentelniük annak nyers és követelődző igényeit. Mert aki csak élvezeteket vár a másiktól, aki nem képes adni, ajándékozni a másiknak; aki nem tudja őszintén és önzetlenül odaadni önmagát a másiknak, az soha nem jut el az emberi élet és a házasság hiteles értelméig.

Nem vagy enyém,
míg magadé vagy: még nem szeretsz.
Míg cserében a magadénak szeretnél,
teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku;
nékem más kell már: Semmiért Egészen!
Szabó Lőrinc

Aki feltétel nélkül szeret, az képes az áldozatra, a lemondására, a másik másságának elfogadására, a megbocsátásra, önmaga odaajándékozására. Aki szeret, az egységben kíván élni a szeretett személlyel: örömét megossza vele és részesedik a másik öröméből; a fájdalomban, a nehéz időkben is társa mellett marad, osztozva annak szenvedésében.

Meghajtom magamat szerelmes szívedhez,
lehajtom fejem szerény életedhez,
életem öröme vígságod legyen,
s bánatunk és fájdalmunk is közös legyen.

Aki szeret az elsősorban már nemcsak élvezni akar, az már nemcsak magára gondol, hanem a másikra. Ha nem így van, akkor a szerelem csak puszta szó. Öncsalás.

A házasság nem játék, mert boldogságától az élet boldogsága függ. A lelket keresd társadban, mert az évek múlásával a lángoló érzések megszűnnek, a vonzalom alábbhagy, a szépség elhervad, a szellemesség kiapad, az elegancia megfakul, a csillogás elhalványodik, a dicsőség elenyészik.
Csak a szeretet és a jóság az, ami túléli a száguldó időt, és a mulandóság fölött változatlan fénnyel ragyog örökké.

Utad az esküvőig (Bóda László)

Abban, hogy az ember dolgozik, nincs több érdem, mint hogy él. Egyedül az a fontos, hogy mit művel. (Pascal)

Azok mutatnak állhatatosságot, akik továbbmennek, amikor nem könnyű továbbmenni; akik nem adják fel, még ha mások azt mondják is: „Ez lehetetlen.” De mit is ér az erényesség állhatatosság nélkül? Mert a pályán minden erény fut, mégis csak a kitartó állhatatosság nyeri el a jutalmat! Az állhatatosság vezet el bennünket a Szeretetig, az összes erény forrásáig és egyben végcéljáig.

Bizony mondom, elmúlik e világ. És bizony mondom, megmaradok Én. S bizony, ha két szív egy ütemre dobban, az egy-ütemben ott dobbanok Én.

Égj úgy, hogy fényed ragyogjon anélkül, hogy kiégnél! (Richard Biggs)

„Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról.” (Lk 1,54)

Isten gondoskodott választott népéről, soha nem hagyta őt magára, még ha ő ezt úgy gondolta is. Ma sem feledkezik el követőiről, mert nagy az ő hűsége, szeretete és irgalma. Soha nem fordul el egyikünktől sem. Ha figyelünk rá, és engedjük, ő szól hozzánk, vezet bennünket, segít és oltalmaz minket. (Gazdag Zsuzsanna)

„Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8)

Életben-halálban az Úréi vagyunk. De jó lenne így élni, ennek az igének a fényében, Isten ereje által! Ám olyan sokszor elveszítjük az Úrba vetett bizodalmat, és úgy érezzük, elhagyott bennünket. Pedig csak a gonosz mondogatja, hogy az Úr már nem is figyel ránk, már nem is vagyunk fontosak a számára. Akármilyen csellel jön a gonosz, ebbe az igébe kell kapaszkodni: az Úré vagyok. Itt e földi életemben, halálomban és Krisztus váltsághaláláért az örök életben is. (Tamásy Tamásné)

Ha nem merünk hitünkről vallást tenni, mert félünk, hogy kinevetnek, akkor elveszítjük annak lehetőségét, hogy reményt adjunk valakinek, akinek igazán szüksége van rá.

„Jézus így szólt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”” (Mk 2,17; 2Sám 24,10)

Mint a betegségek testünket, bűneink fekélyként szennyezik be lelkünket. A beteg orvoshoz fordul. Az Úr gyógyít: meggyógyít minden hozzá forduló beteget. Meggyógyítja a bűnösöket. Mert a bűn betegség, segítő kezet nyújt a bűnben szenvedőknek. Sokan hiszik magukat feddhetetlennek, miközben megannyi gonoszság lakozik bennük. Imádkozz tehát az Úrhoz, nyújtsd a kezed, s fogadd el az ő gyógyító kezét, útmutatását. (Ilona és Zsuzsanna)

Kétszer segít, aki gyorsan segít. A bürokrácia a karitász halála. A bajbajutott nem "eset", hanem személy. Vedd emberszámba, törődj vele, szánj rá időt, türelmet, őszinte érdeklődést. A bajbajutottat sohase alázd meg: érezze, hogy örömmel segítesz.

Minden bálvány elválaszt Istentől. Elválasztanak, és Isten és ember közé állnak még azok is, melyeket Isten egykori áldásaiból faragtunk. (Kroeker)

„Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” (4Móz 6,25)

Mai igénk az istentiszteletek végén elhangzó, útra bocsátó ároni áldás közismert mondata. Talán már annyira megszoktuk, hogy nem is igazán jut el a tudatunkig, hogy mit is közvetítenek nekünk ezek a mondatok. Pedig az emberen, Isten képmásán meglátszik az Úr ragyogása. Akiken Isten helyreállítja képmását, azokon dicsősége is láthatóvá lesz. Adja Isten, hogy áldása nyomán – hit által – életünkben is kiábrázolódjék az ő hiteles képmása, Krisztus. (Menyes Gyula)

Szeresd Istent: akkor közel lesz. Szeresd és szívedbe költözik.

TÖREDÉK A SZERELEMRŐL

Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk sem tudhat többé a másiktól:
feltétlenül valljuk egymást, mint gyermekét az anyja.
S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.

Mióta szeretlek,
eszméletem minden percében rád emlékszem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség.
Szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek.

Garai Gábor

Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a ´Mi lesz, ha´, a másik pedig a ´Bárcsak´ gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. A ´Mi lesz, ha´ a jövőbe néz, és aggódik. A ´Bárcsak´ a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.
(Linda Dillow)

Tűrj Krisztusért és Krisztussal, ha uralkodni akarsz Krisztussal.


Uram, távolíts el tőlem minden akadályt, amely korlátoz engem a jóban. Törd meg szívem keménységét! Adj nyílt, éber szívet, amely mindig kész az igazi barátságra! Nyisd meg szívemet családom és felebarátaim közeledésére! Vegyem észre, ha valahol megértő szavamra, segítő kezemre van szükség!