A keresztény aszkézis egyik legfőbb feladata, hogy életünket és testünket elég értékessé tegye ahhoz, hogy áldozatban Istennek ajánlhassuk. Aszkézisünk célja nem az, hogy megundorodjunk a rossznak vélt élettől. Azt sem akarja, hogy meggyűlöljük önmagunkat. Az olyan aszkézis, amely minden élvezetet durvának és utálatosnak tüntet föl, s amely a test minden cselekedetét elvetendőnek tartja, eltorzítja a természetet, amelyet Isten jónak alkotott, s amelyet még a bűn sem tudott egészen elrontani. (…) Az aszkézis által tehát birtokba kell vennünk önmagunkat ahhoz, hogy odaadhassuk Istennek. (…) Isten egyetlen áldozatot fogad el: tiszta szeretetünket.

Thomas Merton

A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve, de ez a tövises út mégis drága nekünk, mert Jézus azon velünk tart és megengedi, hogy karjára támaszkodjunk. (Spurgeon)

 Aki nem eszik és azért hal éhen, éppúgy öngyilkosságot követ el, mint az, aki golyót röpít a fejébe. Aki Krisztust elutasítja, éppúgy elkárhozik, mint az, aki testestől-lelkestől az ördögnek szolgál.


Akkor is legyünk óvatosak, ha mások életében látunk megrázkódtatásokat, mert lehetséges, hogy azt is Isten munkálja, éppen a javukra.

Amikor nem tudom abbahagyni a sírást, kinyitom a Bibliát és mondom:
Jézusom, Téged akarlak hallgatni.
Szükségem van a Te szavadra.
A Te szavad Jézusom gyógyír az én sebeimre.

Az a jó, amit Isten tesz, magától jön létre, az ember szinte észre sem veszi. Inkább együttérzőnek kell lennünk, mint cselekvőnek.

Páli Szent Vince

Az életem leckék sorozata, melyekre szükségem van, és ezek tökéletes sorrendben érkeznek.

„Félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét.” (1Pt 1,17)

Amikor föléd magasodik egy hatalmas sziklaszirt, vagy mikor gépen szállsz fölébe a tájnak, s odalent oly parányi minden, akkor tudod meg igazán, hogy minden mélységnél és minden magasságnál nagyobb az Isten. A csendes lépések szent csodálatával közeledj hozzá naponként, tiszteld őt, mint életed Urát és alkotódat, mert eljön majd a nap, mikor minden sziklaszirtnél magasabbra tornyosulnak előtted mulasztásaid, vétkeid. S ha valóban megismerted őt, előtte megállva megláthatod majd szeretetének mélységeit. (Szarka István)

Fontos, hogy Ő lát téged, és ismeri a benned levő vágyat, hogy teljesen az Övé légy.



Ha értelmünk kifáradt az igazság kutatásában, jól esik megpihennünk a hit karjaiban.

Blaise Pascal

Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire lelki életünknek szüksége van.

„Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr.” (Jer 31,20)

Isten nemcsak ószövetségi népével bánt így, hanem gyakran velünk is így bánik: megfenyít, de nem azért, mert el akar pusztítani, hanem mert féltő atyai szeretetében bensejében is remeg értünk, ha azt látja, hogy mi vesztünkbe rohanunk. Ha a pillanatnyilag kegyetlennek tűnő fenyítés elérte célját, nem tud nem irgalmazni, hiszen kedves gyermekeiként tekint ránk. (Véghelyi Antal)

Isten nem azt kívánja tőled, hogy érzéseidet vizsgáld, hanem hogy bízzál az Ő szavában. (Conkey)

Meg kell tudnunk különböztetni az igazi bűnbánatot, a jóra törekvés igazi vágyát, ami mindig szelíd, békés és bizalommal teli, a hamis bűnbánattól, a zűrzavart és elkeseredést okozó, bénító önmarcangolástól.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Megesik gyakran, hogy a legtisztább lelkek szenvednek a legtöbb kísértéstől, sokszor sötétben járnak; akkor azt hiszik, hogy elveszítették fehérségüket, és hogy azok a tövisek, melyek körülveszik, széttépik koronájukat. Dehogy is, a tövisekkel körülvett liliomok mindig védve vannak; bennük telik kedve Jézusnak: „Boldog ember, aki a kísértést kiállja!”

Kis Szent Teréz

Nem csak bizonyos ételektől és italoktól való tartózkodás által lehet böjtölni:

1. Tartózkodj a dühtől és gyűlölettől.
Adj családodnak egy külön adag szeretetet minden nap.

2. Tartózkodj mások megítélésétől.
Mielőtt ítélsz, emlékezz arra, hogyan tekint Jézus a mi hibáinkra.

3. Tartózkodj a csüggedéstől.
Tarts ki Jézus ígérete mellett, hogy az Ő terve tökéletes a te életedre.

4. Tartózkodj a panaszkodástól.
Amikor panaszkodni készülsz, csukd be a szemed és idézzed fel azokat a pillanatokat, amikor Jézus örömet adott szívedbe.

5. Tartózkodj a megbántástól és keserűségtől.
Azon legyél, hogy megbocsáss mindazoknak, akik megbántottak valamivel.

6. Tartózkodj attól, hogy sok pénzt költsél.
Próbáld kiadásaidat 10 százalékkal csökkenteni, és add oda a megtakarítást a szegényeknek.

Vajon a böjtölés jelent -e valamit emberségünk szempontjából? Akár sikerül a kitűzött cél, a lemondás, akár nem, vannak veszedelmei a böjtnek, de a hatása mindig pozitív az ember számára, aki a böjtölés következtében egyre jobban megismeri önmagát. Egyre inkább megtapasztalja, hogy mit mondott Jézus, amikor azt mondta: „nálam nélkül semmit nem tehettek…” Mert az ember néha megtapasztalja, hogy a legelemibb önmegtagadásra sem vagyok képes Nélküle. Ugyanakkor tapasztalja az ember azt is, hogy amikor ételben, italban vagy bármi más téren próbálom magam megfogni, uralkodom. A lelkem uralkodik, nemcsak az anyagvilág fölött, hanem tanul uralkodni a test fölött. És ezzel tér nyílik az Isten világának benne. Bennem, böjtölő emberben.
A böjtölés az embert emberebbé tudja tenni: ha nem sikerül, azzal, hogy a böjt imádságba fordul át és az ember jobban megismerve önmagát növekszik az alázatban, ha meg sikerül a böjt, még inkább.

A patak és a szikla összecsapásakor a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.

A szabadságot nem a szabadságra való törekvés, hanem az igazságra való törekvés útján érjük el. A szabadság nem célpont, hanem csak következménye valaminek. (Tolsztoj)

A szeretet az egyetlen zsebkendő, mellyel a szomorú ember könnyei felszáríthatók. (Spurgeon)

Általában óvakodjunk az elhamarkodott véleményalkotástól: a látszat alapján mi emberek, másként láthatunk.

Az a legfőbb bajunk, hogy lelkünk mélyén nem vetjük alá magunkat Istennek. Nem hisszük el, hogy meghallgatja imáinkat, hogy megváltoztathat minket. Ezen kívül azt sem tudjuk, hogy mi az akarata. Isten akarata pedig az, amit igéjében megígért nekünk. Ígéretei igazak, és Isten boldogságunkat akarja: bővelkedő életet, minden értelmet meghaladó békét, tökéletes örömöt. De ahhoz, hogy ezt megízleljük, sok mindentől meg kell szabadulnunk. A boldogságról alkotott téves elképzeléseink megakadályozzák, hogy befogadjuk azt, amit az Úr akar adni nekünk.

Az igazság nincs időponthoz kötve. Mindig időszerű, kiváltképpen akkor, amikor időszerűtlennek látszik.

"Bárcsak nekem is meglenne az, ami neki, akkor boldog lennék!" Valamennyiünknek vannak ilyen gondolatai. Amikor még csak lakásom volt és alig volt pénzem, akkor irigyeltem azokat a családokat, akiknek házuk volt és több pénzzel rendelkeztek, mint én. Amikor pedig megvásároltam az első házamat, akkor azokat az embereket irigyeltem, akiknek nagyobb és szebb házuk volt. Amikor egy 1961-es Studebakert vezettem, azokra voltam irigy, akiknek újabb és szebb autójuk volt. Amikor boldogtalan lett a házasságom, azok iránt a barátaim iránt éreztem irigységet, akik szeretetteljes házasságban éltek.
Úgy tűnt nem számít, hogy mit értem el vagy szereztem meg, mindig akadtak olyanok, akik iránt irigység töltötte be a szívemet. Még amikor multimilliomos lettem, és olyan munkám volt, amit szerettem, és családomat is imádtam, akkor is beférkőzött a lelkembe az irigység olykor: például féltékeny voltam egy évfolyamtársamra, aki híres rendező és milliárdos lett (Steven Spielberg).


Egy nap elolvastam mit írt Salamon, a Példabeszédek könyvében az irigységről és a féltékenységről: "Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben?" Péld 27.4.
Ő azt mondta erről, hogy az irigység pusztítóbb a dühnél. Lehetetlen egyszerre boldognak és irigynek lenni. Nem volt más választásom, vagy leküzdöm valamilyen módon az irigységemet, vagy nem lehetek tartósan boldog. Vajon miért nem? Azért, mert az irigység elvonja a figyelmünket arról, amink van, és arra összpontosítunk, ami nem adatott meg nekünk. Ez pedig önteltségre és követelődzésre vall. Amikor irigység dúlja a lelkünket, akkor elhatalmaskodik rajtunk a boldogtalanság.

Az irigység magvai bárkinek a szívében és a lelkében megtelepedhetnek. Ezért aztán nap mint nap körültekintően kell eljárni vele szemben. Martin Luther mondta egyszer: "Nem akadályozhatjuk meg, hogy egy madár a fejedre szálljon, de annak elejét veheted, hogy fészket rakjon rajta." Azt nem akadályozhatjuk meg, hogy az irigy gondolatok utat találjanak a szívünkhöz, de azt már igen, hogy gyökeret verjenek benne. És ennek az érzésnek az ellentéte, ha hálatelt a szívünk. Ez szó szerint azt jelenti, hogy akkor abban nem talál helyet az irigység. Mindaddig, amíg a szíved arra összpontosít, hogy mind nincs, és mit érdemelnél meg, addig nem leszel boldog!

Részlet Steven K. Scott A leggazdagabb ember aki valaha élt, Salamon király titkai című könyvéből

Ebben a világban minden békességünk inkább az alázatos tűrésben van, mint abban, hogy nem vesszük észre a kellemetlenségeket. És annak lesz nagyobb békessége, aki jobban tud tűrni. Az ilyen meggyőzi önmagát, uralkodik a világon, Krisztus barátja és a mennyország örököse. (Kempis Tamás)

Egy gyenge szárnycsapás elengedő ahhoz, hogy a szeretetnek szellőjét előidézze.

Kis Szent Teréz

„Jézus ezt mondta Péternek: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.”” (Mt 16,18)

Hatalmas ígéret ez. Az egyház mindörökre megmarad, nem győznek rajta ártó szándékú emberek és az őket mozgató hatalmasságok. Ennek az egyháznak csupán csak egy ellensége van, s ez a mi szívünk félelme, restsége. Az örökké megmaradó egyház nem a Krisztus-tagadó Péterek, hanem a Krisztust Úrnak valló életek hitéből épül, s marad meg örökké. (Szarka István)

Lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.

(Márai Sándor)


Megengedett, sőt jó, ha vágyik a lelki előrehaladásra, de ezeknek a vágyaknak nyugodtnak, alázatosnak kell lenniük, alávetve Isten tetszésének. A túlságosan erőszakos vágyak a természetünkből fakadnak. Minden, ami a kegyelemtől jön, szelíd, alázatos, mérsékelt, eltölti a lelket, jóvá teszi és aláveti Istennek.

Szeretne előrehaladni: Isten adja ezt a vágyat, neki is kell beteljesítenie. Isten adja az akaratot és a végrehajtást. A kegyelmi rendben semmit nem akarhatunk önmagunktól, Isten adja az akaratot. S amikor ez megvan, nem tudjuk magunktól végrehajtani, Isten adja a cselekvést is. A mi szerepünk az, hogy hűségesen kövessük a vezetését, és engedjük, hogy tegye bennünk azt, amit jónak lát. Ha úgy tetszik neki, hogy bárkánkat lassabban vezesse, mint azt mi szeretnénk, vessük alá magunkat isteni tetszésének. Szegénységünket és nyomorúságainkat látva bizalommal és alázattal elviseljük hibáink támadásait Isten előtt; életünk végéig elviseljük őket, ha ez az Ő tetszése. Ahogy lelkünk nem ért egyet ezekkel a hibákkal, már nem is bűnös bennük, nem sérti meg velük Istent, hanem ellenkezőleg, előrehaladása szempontjából nagy hasznot húz belőlük.

P. Fracois-Marie-Jacob Limermann

Mint a vasat a rozsda, úgy emészti az irigy embert saját lelke.


Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

„Szent a te utad, Istenem!” (Zsolt 77,14a)

Ha Jézus útját csak a sírig tudjuk követni, akkor mindabban, ami vele történt, nem láthatjuk meg a szent Isten akaratát. De ha szilárdan hisszük, hogy Jézus útjának nem a sír volt az utolsó állomása, akkor a Golgota keresztjére tekintve mi is ezt fogjuk mondani: „Szent a te utad, Istenem!” És akkor sem kételkedünk Isten szentségében és hűségében, amikor bennünket vezet a szenvedések útján, és végül a halálon át az örök életre. (Véghelyi Antal)

A lelki növekedés jele nem annyira az, hogy többé már nem esünk el, hanem hogy képesek vagyunk gyorsan felkelni a bukások után.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van.

De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.

A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy pontosan tudná "hová?" és "miért?". Hatalmas keresztet kell cipelnie, de nekivág az útnak.

A türelem mindent elér.

Avilai Szent Teréz

Akinek szeretete önmagán nem terjed túl, az Krisztus ellensége.

Ami nem szolgálja Isten dicsőségét, nem lehet az embernek áldására sem.


Az emberiség ma egy könnyebb megváltást keres, ami teljesíthetőbb, mert a jézusit nem akarja teljesíteni. Olyan megváltásra vágyik, ami mellett lehet bármit cselekedni, hisz van rá magyarázat. De mégsem megy.

Az igazi hit váltó, melyen a kibocsátó és elfogadó: Isten. Mi csak forgatók vagyunk, és ha mi fizetésképtelenné válunk is, Ő mindenkor beváltja.



Az imádságban csodálatos kicserélődés történik: Isten akaratát a magunk akaratává tesszük, s ezzel a magunk akaratát teljes lendülettel az Isten akaratának a szolgálatába állítjuk. Nem mi adjuk tudtul Istennek, hogy mi mit akarunk, mert azt ő úgyis jobban tudja, hanem azt tanuljuk meg, hogy Isten mit akar tőlünk. (Ravasz László)

„Az Úr leveszi népéről a gyalázatot az egész földön.” (Ézs 25,8b)

Laetare vasárnapja a böjti öröm vasárnapja: az evangéliumban Jézus az élet kenyereként mutatkozik be népe előtt. Nem a földi javakban bővölködő életet ígér övéinek, hanem az életben való bővölködést: akik Jézussal mint az élet kenyerével táplálkoznak, azoknak a halálban is az élet bőségében lesz részük. Amikor eljön a végső beteljesedés napja – amiről a próféta beszél –, ez mindenki számára nyilvánvalóvá lesz. Addig viszont rejtve van, és úgy tűnik, hogy a halálban nincs különbség hívők és nem hívők között: az enyészet vermében mindnyájukra ugyanaz a gyalázat vár. De akik ebben az életben Jézuséi voltak, azokról elvétetik a romlandóság gyalázata. (Véghelyi Antal)

Azok, akik a hobbijukat hivatásukká emelik, életüket nem a tévé előtt élik. Más emberek életét nézni messze nem olyan izgalmas, mint a sajátodat élni.

(Andrew Matthews)

Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni.

- Gyertek el a peremig!
- Nem merünk. Félünk.
- Gyertek el a peremig!
- Nem merünk. Leesünk.
- Gyertek el a peremig!

És eljöttek.
És lelökte őket.

Ők meg repültek.

Guillaume Apollinaire

Ha él még benned a remény a jóra,
vágyakozzál édes Megváltódra.
Ő eljön hozzád és szeretetét adja,
ha a szíved Őt, őszintén akarja.
Csak nyisd imára ajkad s kulcsold össze kezed,
s lelked megérintheti az Isteni szívet.
A mennyei tűz átjár, de mégsem éget,
csak tisztít és emel, fel az egekig téged.
Leomlanak a falak, melyek elválasztanak Tőle,
s már csak a határtalan szeretetét érzed, ami árad Belőle.
Szabadság ez mely ki nem mondható,
szárnyal a lélek, de szavakba nem foglalható,
s hogy átéld a lét e csodás titkát,
valld Uradnak, Jézust az Égi Királyt.
Szerelme a tiszta szó, mely az igazság forrásából fakad,
gyógyulás a léleknek, csak ez az igazi vigasz.
Mindig jól és mindig jót, csak Rá emeld tekinteted,
Ő adja a szót s a módot miként cselekedhess.
Örökké Rá figyelj, ez az élet nagy titka,
nem engedi, hogy hibázz, csak Benne maradhatsz tiszta.
S mikor hálát adsz mindenért, már nem kötelességből teszed,
szeretete átjár s csordultig lesz szíved,
s ha akarnád sem tudnád tartani magad,
egész lényed hálává válik, pillanatok alatt.
Engedd el könnyeid, mert tisztára mosnak,
s mikor Istenedért sírsz, veled angyalok dalolnak.

Ha ezen az úton mostantól kezdve nem is tanulok semmi újat, egy fontos dolgot legalább megtanultam: muszáj kockáztatni.

Paulo Coelho


 Isten nem aszerint méri adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk.

„Szenteltessék meg a te neved.” (Mt 6,9)

„Isten neve amúgy is szent, mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy nekünk is szent legyen.” (Luther Márton: Kis káté) Isten kiárasztotta ránk szentségét, és naponként hív a megszentelődésre. „Szentek legyetek – mondja –, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” (3Móz 19,2) A könyvtáros bélyegzője megjelöli a könyvet, hogy mindenki láthassa, hova is tartozik az adott kiadvány. Isten a keresztvízzel fogadott szent népe tagjává, azóta igéjével igazgat, terelget, hogy a hétköznapok istentiszteletein, iskolában, munkában, családi életünkben, járásunkban-kelésünkben megszenteltessék az ő neve. (Szarka István)

Tovább egyedül
hogyan is vonszolnám?
Kezedbe teszem le,
Uram, a sorsom.

Vedd a kezedbe,
vidd a keresztre,
fogadd magadhoz,
kösd a kegyelembe!

Látod, én vesztettem,
harcold meg,
kérlek Te a harcom!

ÁMEN
Hajdú Zoltán Levente

A bátorság nem abban áll, hogy vakon észre sem vesszük a veszélyt, hanem látjuk, hogy legyőzzük azt.

A bűnnek sok álruhája van, és gyorsan váltogatja szerepeit, melyekkel a legjobb társaságba is bebocsátást szerez magának. (Fosdick)


A személyes névmás ragozás így hangzik: én, te ő. A bibliai nyelvben meg így olvassuk ugyanezt: ő, te, én. Vagyis, első az Isten, második a felebarát, és a harmadik vagyok én. A legfontosabb Isten. Nagyon fontos a felebarát. De én magam is fontos vagyok az Isten és embertársaim számára.

Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.


Akinek lelki békessége van, azt nem bántja a gyanakvás.

„Akkor megtudják a népek, amelyek körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem újjá a romba dőlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett földet.” (Ez 36,36)

Ezeregyszáz éve itt élünk és küzdünk mi, magyarok e földön, ki-ki építi szűkebb lakóhelyét, s általa is gyarapodik e nép. De mindig jöttek korok, melyekben minden romba dőlt: a hit és az ország is. Tatár, török, labanc, német, orosz, a globalizáció urai és csatlósaik. Azután újra béke jött, és jön majd megint. Építhetünk házat és hazát, de csak azzal a hittel, hogy valójában az Úr fogja a kőműves és a földműves kezét. (Szarka István)

Egyedül az ellenség iránti szeretet az, amely a lelket igazán boldoggá teheti. Akiben ez a szeretet lakozik, annak békességét nem tudja feldúlni még az ördög sem. (Trudel)

„Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől?” (Ézs 51,12)

A félelem nagy ellensége életünknek. A rettegés ugyanis nem épít, hanem csak rombol, megkötöz, magányossá tesz. Nem véletlen, hogy Istenünk ölelése éppen ettől a nyugtalanságtól szabadít meg. Nem hagy egyedül, gyermekeivé fogad, társunkká szegődik. Ő akar úrrá lenni a minket körülvevő vagy éppen bennünk tomboló vihar felett. Örök Istenként áll meg előttünk, akire minden bajban számíthatunk, aki igéjével adja ajándékba a félelem nélküli életet. Ő a vigasztalónk, ő a bátorítónk, ő az Istenünk – ne félj, tiéd a kegyelme! (Eszlényi Ákos)

Ha egyetlen szempillantással belülről megláthatnánk mindazt a jóságot, irgalmat, amely Isten terveiben valamennyiünkkel kapcsolatban benne van, még abban is, amit szerencsétlenségnek, bosszúságnak, bánatnak nevezünk, boldogan vetnénk magunkat az isteni akarat karjába, egy kisgyermek ráhagyatkozásával, aki anyja karjába veti magát.

Megtestesülésről nevezett Boldog Mária

Harc nélkül nincs győzelem. Ez az útja a megtisztulásnak, a lelki növekedésünknek, így tanuljuk meg megismerni önmagunkat a gyengeségünkben és Istent az Ő végtelen irgalmában. Végső soron ebben a küzdelemben változunk át…

A keresztény ember lelki küzdelme sokszor igen kemény, de soha nem az a reménytelen harc, mert nem a saját erejével harcol, hanem Istenével, aki ezt mondja neki: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” 2 Kor 12.9

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Isten gyermekeinek megkülönböztető jegye, hogy a jót magáért a jóért teszik, mert úgy helyes.

Meg kell tisztulnunk a szenvedésben, mint megtisztul az arany a tűzben.

Kis Szent Teréz

Ó, Uram, olyan bolondos az ember. Eljátszogat a kegyelemmel, aztán csak fuldokol. (Dobos Hajnal)

Úgy segíts, hogy a rászoruló saját magán is segíthessen.

A földön megtaláltam az örömet, de csakis a szenvedésben. Látom, egyedül a szenvedés tudja a lelkeket élethez segíteni. A jó Istennek nehezére esik, hogy ezt a keserű kelyhet ránk bocsássa, de tudja, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy előkészítsen bennünket arra, hogy megismerjük Őt.

Kis Szent Teréz

A szeretet nem vezet jegyzéket az elszenvedett bántalmakról, hanem megbocsát, elfelejt és segíteni igyekszik.

Fosdick

Adja Isten, hogy a szenvedések porhanyóssá törjék szívemet,
az Ige számára jó talaj lehessek,
s az Ő kegyelme meghozhassa gyümölcsét énbennem!
Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
Istenem, hálát adok Neked, hogy kezedben van az életem!

Aki ellenségeit nem szereti, és értük imádkozni nem tud, annak nem lehet igazi békessége. (Trudel)

„Akkor majd tisztává teszem a népek ajkát, mindnyájan az Úr nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal.” (Zof 3,9)

Isten igéjével végzi el bennünk a megszentelés csodáját. Az ő ajándéka, hogy szívünk-életünk az „oltárról vett szénnel” (Ézs 6,7) megtisztítva ismét teremtésbeli helyére kerül. Természetesen éli hivatását: Atyját dicséri, szereti, magasztalja. Azt az isteni akaratot végzi el bennünk, amelyről Luther így írt: „Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy nevével ne átkozódjunk, ne esküdözzünk, ne igézzünk, ne hazudjunk, se ne csaljunk, hanem nevét minden bajban segítségül hívjuk, imádjuk, és hálaadással dicsőítsük.” (Eszlényi Ákos)

Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.

Nansen

Az egyszerűsítés azt jelenti, hogy kiiktatjuk a szükségtelent, hogy szóhoz jusson a szükséges. (Hans Hofmann)

Az Evangélium békéjének semmi köze az érzéketlenséghez, a szenvedélymentességhez, az önmagába forduló hideg közömbösséghez. Éppen ellenkezőleg: szükséges feltétele a szeretetnek, a másik ember szenvedése iránti igaz érzékenységnek, a hiteles együttérzésnek. Mert csak a szív békéje szabadít meg minket önmagunktól, növeli bennünk a másik ember iránti érzékenységet és készségessé tesz a felebarát szolgálatára.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát az asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén továbbállt, hiszen tudta, a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. "Gondolkoztam..." - szólalt meg. "Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."

"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." Mt 13,44

A "kincs nem boldogít" - mondjuk sokan. Úgy is van, hiszen általában több kellemetlenséget okoz a sok kincs, mint amennyi örömet. Ám a példázatbeli, megtalált kincs más jellegű, mint földi, csillogó kincseink. Isten országának kincsei örökérvényű kincsek és sokkal másabbak, mint az arany, az ezüst, vagy bármilyen értékes, ragyogó drágakő.

Adja a jó Isten, hogy minden nap keressük és meg is találjuk azt a kincset, amiben saját magát adja nekünk, és amely minden kincsnél értékesebb Kincs.

Ó, a szívem kincset talált,
fénylőbb csillagnál, napnál,
el nem veheti senki már,
mit mélyen a szívem bezár.

Minden, ami volt az enyém,
mindaz most már a Tiéd,
elhagytam minden kincsem én,
hogy menjek Veled s Feléd.

Kincsem, ó, Jézus, Te légy!
Indulok mindig Feléd.
Vágyom odaadni mindent,
s megtalálni Benned, mi a szabadság.

Ó, a szívem rég várt Reád,
Benned életre talált.
Élek, de nem én élek már,
hisz Te vagy, kit a szívem bezár!

Isten csak akkor ábrándít ki, – de akkor mindig kiábrándít – mikor megvan a lehetősége annak -, hogy álmainknál szebb, gazdagabb valóságra ébredjünk. (Ravasz László)

Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. (Trudel D.)

Minden jó megadatott számomra attól kezdve, hogy már nem kerestem azokat.

Keresztes Szent János


Nem az a bűn, ha megbotlottál és a sárba estél, hanem ha meghemperegsz abban, és jól érzed magad.

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,18–19)

Elárvult a világ, s benne az ember soha nem volt még ilyen magányos. Magányos a tömegben, magányos a gép előtt ülve az általa létrehozott szép, mesterséges világban. Magányos, mert nagykorú szeretett volna lenni, ezért elengedte a gondviselő Isten kezét, s széthullni látszik körülötte minden közösség. Isten embert mentő, megtartó és vigasztaló szeretete viszont soha meg nem szűnik. Krisztusban hűséges társat adott nekünk. Olyan társat, aki megszünteti riasztó magányunk, mindent helyreállít. Visszahív az Istennel és egymással való közösségbe. (Szarka István)

SZABADÍTS MEG, Ó, JÉZUS

Szabadíts meg, ó, Jézus,
a vágytól, hogy szeressenek,
a vágytól, hogy magasztaljanak,
a vágytól, hogy tiszteljenek,
a vágytól, hogy dicsőítsenek,
a vágytól, hogy előnyben részesítsenek,
a vágytól, hogy kérjék véleményemet,
a vágytól, hogy helyeslésre leljek,
a vágytól, hogy népszerű legyek;

a félelemtől, hogy megaláznak,
a félelemtől, hogy megvetnek,
a félelemtől, hogy megütnek,
a félelemtől, hogy megrágalmaznak,
a félelemtől, hogy elfelejtenek,
a félelemtől, hogy bántanak,
a félelemtől, hogy kigúnyolnak,
a félelemtől, hogy meggyanusítanak!

Kalkuttai Teréz anya

Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni.

Az aztán a “híres” békesség, amelyet a mások igaztalansága vagy sérelem azonnal felborít. Az ilyen békesség elvesztése felett nem is érdemes sajnálkozni, hiszen egy fabatkát sem ér. (Trudel)


Az egyetlen döntés melyet az egyház hirdethet, Isten döntésére vonatkozik. Az evangélium szolgájaként azt kívánja, arra hív, hogy Isten mellett döntsünk, aki Jézus Krisztusban a javunkra döntött. (Vályi Nagy Ervin)

„Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.” (Hab 2,4)

Figyeljük meg a harsány embereket. A nagyhangúakat, akik a társaság középpontjában forognak. Az erőseket, a sikereseket, a gazdagokat – csak nagyon kevés szelíd embert találunk közöttük. Az Írás az őszinte lelkűeket mondja igaznak. Ők csendesek, alázatosak: bölcsek. Bölcsek, mert tudják, hogy amijük van, az mind felülről jövő ajándék. Az a hitük élteti őket, hogy az idő és a körülmények összjátéka (vö. Préd 9,11) se lehet náluk erősebb, mert a hatalmas Isten gondjukat viseli. Mert az ember kicsi. Az Isten nagy. Örök igazság ez és a legnagyobb bölcsesség. (Szarka István)

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább. Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
-Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.
-Imádkozni?
-Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?
-Mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok". Rövid imádság, de remélem, hogy az Úr meghallgat.
Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba. Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt. Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye. Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava. A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.
-Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?
-Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: -De hisz délben soha nem jön senki!
-Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja:
-Józsi, Jézus vagyok.

„Ezt mondja az Úr: Halálos a bajod, gyógyíthatatlan a zúzódásod! De én bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat.” (Jer 30,12.17)

Halálos, gyógyíthatatlan… Istenünk számára idegen szavak. A „menthetetlent” jelentik, igénk viszont a Megváltót (görögül: szótér = Megmentő) hirdeti. Úgy ismerjük őt, mint aki számára nincs lehetetlen, aki hatalmát üdvösségünkért használja, aki számára nincs tragikusan befejezett helyzet. Ő meg tudja gyógyítani azt, akiről (amiről) lemondtak, és életre tudja kelteni azt, aki (ami) halott – az én életemet is! (Eszlényi Ákos)

FIGYELJ ÉS HALLGASS MEG...

Figyelj és hallgass meg
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
És te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
Hogy a problémám megoldódjon,
Bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
Amit nekem kellene megtennem,
Csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek,
- Még ha ez az érzés számodra érthetetlen is -
Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
És értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
Tanácsra nincs szükség.
Talán ezért használ sok embernek az imádság.
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Csak figyel és hallgat.
A többit ránk bízza.
Tehát te is, kérlek, figyelj rám és hallgass meg.
És ha szólni akarsz, várj egy picit.
Akkor majd én is tudok rád figyelni.

Ágnes Begin

Ha hitben nincs hiány, nem hiányzik semmi. (Spurgeon)

Isten feltétlenül szeretetünk tárgya akar lenni, mégpedig az első helyen.

Isten ismerete, a magunk nyomorúságának ismerete nélkül kevélységet szül. Nyomorúságunk ismerete Istené nélkül viszont kétségbeesést. Jézus Krisztus ismerete e kettő között foglal helyet, mert egyaránt megtaláljuk benne Istent és a mi nyomorúságunkat. (Blaise Pascal)

Istenem! Borzasztó lenne, ha Te személyválogató volnál! De köszönöm, hogy nem vagy az. Viszont ez engem is tanít, még pedig arra, hogy hogyan viszonyulhatok szeretettel és szelíden a másmilyen, tőlem különböző emberekhez.

Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalára, s emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van!

Tolsztoj

Nem azért helyezett Isten bennünket ebbe a világba, hogy elmeneküljünk, hanem, hogy győzzünk.

Ohler

Volt egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talált. (Lukács 13,6)

Ugye tudod, hogy te vagy az a fügefa, akit Isten a szőlőjébe, ebbe a világba ültetett? Lehet, hogy ebben a kertben nagyon sok fügefa volt, de csak egyről beszél az Ige. Úgy kell élned, mintha rajtad múlna minden Isten munkájában. Ne nézd a többi hívőt, mert Isten egyedül téged lát. Isten meggondolja, hogy fügefáját hova ültesse. Ne légy elégedetlen a helyeddel! Ha nekünk van arra értelmünk, hogy kikeressük, melyik növénynek van napra szüksége, és melyiknek árnyékra, hidd el, Isten is olyan helyre tett, ahol a legnagyobb pompában nyílhat ki a belső életed. Adj Istennek hálát a rendelt helyedért, környezetedért. Tudta az a drága atyai kéz, hogy hova ültessen. Egy perc alatt megváltozna minden, ha el tudnád fogadni a helyedet. Minden azért van, hogy megváltozzon a szíved, az életed, hogy valóban bemehess majd az Isten országába. Türelmes gazdánk van. Időnként jön, hogy megnézze, termünk-e már gyümölcsöt? A legközelebbi gyümölcsszedők a családod. Talán még most is várják az öreg szüleid, hogy egy kis időt áldozzál rájuk. Hányszor vár házastársad egy kedves szót vagy simogatást! Szedné tőled a gyümölcsöt, de nem talál. Nincs a Bibliában megírva, hogy a gyümölcsöt kíméletesen kell szedni. Vajon a gyermekeid találnak-e rajtad gyümölcsöt? Micsoda ítélet, ha nem termed a szeretet gyümölcsét. Ha a családodnak azt kell mondania, hogy olvassa a Bibliát, de szeretet nincs benne. Érted már, mit keres rajtad a gazda? Szomorúan mondja az Ige: "És nem talált."

Trausch Liza

A földi javak gyakran olyanok, mint a borostyán vagy a fagyöngy a fán: ruházzák, ékesítik, tetszetőssé teszik, de ugyanakkor elszívják az erejét. Azért kell Istennek az ilyen növényeket kitépni, hogy megmentse a fát. (Scriver)

A hallgatás életünk legnagyobb pillanatai közé tartozik. (Boros László)

A tanítványok személyiségének a fénytörésén át érkezik el hozzánk minden tanúságtétel Jézusról. (Farkas József)


A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)

Az elbizakodott ember azt hiszi magáról, hogy ő már egyáltalán nem önmagába, hanem Istenbe helyezte minden bizalmát (ami a lelki élet alapjaihoz tartozik, és törekednünk kell ennek elérésére), de ez egy olyan tévedés, amit akkor ismerünk fel a legjobban, amikor valamiben elbuktunk. Ha ilyenkor nyugtalanok és levertek leszünk, ha teljesen elveszítjük a reményünket, hogy újra növekedni fogunk az erényben, ez annak a jele, hogy nem Istenben, hanem önmagunkban bíztunk. Minél nagyobb a szomorúság és a reménytelenség, annál bűnösebbnek kell ítélnünk magunkat.

Az az ember, aki egyáltalán nem bízik magában, de nagy bizalma van Istenben, ha valami hibát követ el, nem csodálkozik, nem aggasztja és nem szomorodik el miatta, mert jól tudja, hogy ez gyengeségének és annak a következménye, hogy nem elég gonddal helyezte bizalmát Istenbe. Bukása arra tanítja, hogy még kevésbé számítson saját erejére és még inkább bízzon Isten segítségében, mert egyedül neki van hatalma. Mindenek fölött utálja bűnét, elítéli a szenvedélyt vagy a bűnös szokást, ami okozója volt. Éles fájdalom van benne amiért megbántotta Istent, de a fájdalma mindig békés… Nagyon gyakori tévedés, hogy a félelmet és a zavart, amit a bűn után érzünk, egy erénynek tulajdonítunk, mert bár a bűnt követő nyugtalanságot mindig egyfajta fájdalom kíséri, az mégis csak gőgből és titkolt önteltségből fakad, melynek oka, hogy túl nagy bizodalmat helyeztünk saját erőnkbe.

Így tehát aki azt hiszi magáról, hogy már szilárdan áll az erényben és megveti a kísértéseket, ahogy bukásainak szomorú megtapasztalásán keresztül felismeri, hogy ugyanolyan gyenge és bűnös, mint a többi ember, úgy csodálkozik, mintha vele ez nem fordulhatott volna elő; és miután elvesztette azt a gyenge támaszt, amire számított, átadja magát a szomorúságnak és a reménytelenségnek. Ez a szerencsétlenség soha nem fordul elő az alázatosokkal, akik nem tartják nagyra magukat, s egyedül Istenre támaszkodnak: ha vétkeznek, nem lepődnek meg és nem válnak nyugtalanná, mert az igazság fénye, mely megvilágosítja őket, megmutatja nekik, hogy mindez gyengeségük és állhatatlanságuk természetes következménye.

Lorenzo Scupoli

Egy végtelen Isten képes arra, hogy teljesen odaadja Önmagát minden egyes gyermekének. Nem úgy osztja szét Önmagát, hogy mindenki csak egy részt kapjon, hanem mindegyiknek tökéletesen adja oda Önmagát.

„Isten Krisztus lábai alá vetett mindent, és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban.” (Ef 1,22)

Napjainkban is sok támadás éri az egyházat. Ez mindig így volt. Olykor joggal, máskor igaztalanul vádolják, mert Krisztus földön küzdő egyháza erőtlenségeket is hordoz. Mint ahogy az ember karja és lába elfárad egy fárasztó napon, úgy vannak az egyháznak is erőtlenségei. Az egyház mégis páratlan ajándéka Istennek. Tökéletes és szent, mert Isten szentje, a Krisztus szólal meg benne. Krisztus munkálkodik az egyházban, és ő munkálkodik a világban az egyház szolgálata által. Az egyház feje Krisztus. Dicsőségét, amelyet ma még csak a kiválasztott kevesek látnak meg, az idők végén meglátja majd minden test, minden lélek. (Szarka István)

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

Magadnak teremtettél minket, Uram, és szívünk nyugtalan addig, amíg meg nem nyugszik Benned.

Szent Ágoston

Ne elégedjünk meg csupán a pénzadományokkal. A pénz nem elég, a pénzt el lehet fogadni, de nekik a szívetekre van szükségük, hogy szeressétek őket. Ezért nyújtsatok szeretetet, bármerre mentek.

Kalkuttai Teréz Anya

Nem a viharok hiánya különböztet meg minket, hanem az, akit megtalálunk a viharban: a rendületlen nyugalmú Krisztus! (Max Lucado)


Olyan a közösségben a csak magára gondoló ember, mint az emberi testben a rákdaganat: ahelyett hogy az egész test életét munkálná, elkezd önálló életet élni.
(Sarkadi Nagy Pál)

Semmi nem hűti ki annyira a szeretetet, mint a középszerűséggel való megalkuvás.

„Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk az Úr ellen, és elforduljunk ma az Úrtól.” (Józs 22,29)

Pedig megtörtént. Lázadunk és elfordulunk – és nem csak ma. Hiába az emlékeztetőül épített oltár, hiába a fogadalom. Hűségünk ingatag, emlékezetünk véges. Ezek vagyunk mi: örök önző kamaszok, lázadók. Éppen ezért, hogy megmentsen, az Úr maga épített oltárt. Ő kötött a világgal új szövetséget a Golgotán, hogy megmutassa nekünk szeretetét, és megemlékezzen örök hűségéről. Így néz Istenünk mindenkor Krisztus áldozatára, és így tekinthetünk fel mi is reménységünk egyetlen zálogára, a keresztre. (Eszlényi Ákos)