A holnap félelmes titok,
de hittel, bátran rányitok,
s az ajtón túl, ím Jézus áll!
Így többé nem kell félni már!

„Atyánk, szenteltessék meg a te neved.” (Lk 11,2a)

Jézus imádkozni tanít. Minden szava fontos, hiszen nem szószátyár, bőbeszédű imádkozásra ad példát. Isten nevének szentsége tehát az Úr Jézus tanítása szerint a legfőbb dolog. Miért? Mert amikor Isten elé állunk imádságunkkal, megszólítjuk őt, akkor a hozzá való viszonyunk lepleződik le. Nekem valóban ő a legfontosabb? Az ő nevét akarom dicsérni, ha megszólalok, ha olyat teszek, amit látva mások a mennyei Atyát dicsőítik? Mindennél szebb, nagyobb és szentebb nekem a teremtő Isten neve? Csak ne vegyük soha átkozódva, gyalázatra a szánkra a minket végtelenül szerető Isten nevét! Bárcsak soha senki e földön ne tenne így, hanem áldaná és dicsőítené őt! (Kőháti Dóra)

Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcnak, vereségnek, újrakezdésnek is.  Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig  párnázott úton rejtve maradnak. / Popper Péter /


Az imádságban nem Istent hajlítjuk a saját akaratunk tetszéséhez, hanem a saját akaratunkat hajlítjuk az Isten akaratának tetszéséhez. (Stanley)

Évekkel ezelőtt egy viharban egy sétahajó süllyedni kezdett a Michigan-tavon. A közeli egyetem diákjai azonnal mentőcsapatokat szerveztek, hogy kimentsék a bajba jutott embereket. Az egyik diák, Edward Spencer tizenhét embert mentett meg a süllyedő hajóról. Évekkel később egy Los Angeles-i keresztyén összejövetelen az előadó erről az esetről is beszélt, és a hallgatóságból egy férfi közölte vele, hogy Edward Spencer is jelen van a teremben. Az előadó az emelvényre hívta Spencert, aki már nagyon idős volt. Spencer lassan fölment a lépcsőkön, miközben nagy tapssal köszöntötték. Az előadó megkérdezte tőle, hogy maradt-e valami különös emléke arról az alkalomról. A férfi ezt válaszolta: “Csak az, hogy az általam megmentett tizenhét ember közül egyetlen egy sem mondott köszönetet.”

Gyakoroljátok az apró önmegtagadásokat és készüljetek fel a nagyobbak elviselésére.
Don Bosco


Ha a szeretet irányít, megtalálod minden számításodat. (Don Bosco)


Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.

„Hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1Kor 2,5)

Meddig terjed az emberi bölcsesség? A ma felfedezése holnapra talán elavul. Megdől egy elmélet, egy új információ minden korábbi tudást felülír. Új távlatok nyílnak, mégis vannak megfejthetetlen talányok, leküzdhetetlen problémák és betegségek. Változunk, de megváltoztatni a világmindenséget, életnek és halálnak uraivá válni nem áll hatalmunkban. Isten adta az első emberbe az élet leheletét. Őáltala élünk, mozgunk és vagyunk. Ő itt va
n, velünk van. Hitünkkel belé kapaszkodjunk! (Kőháti Dorottya)

„Így szól az én Uram, az Úr: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!” (Ézs 56,8)

Hála legyen az Úrnak azért, hogy még tart a kegyelem ideje! Még szól és még olvasható az ige, még ma is keres, megszólít és hívogat az Isten, gyarapítva követői számát. Adja a minden kegyelem Istene, hogy akik egyszer átadták neki az életüket, azok meg is álljanak a hitben. Adja a minden kegyelem Istene, hogy életük példa legyen a külvilág szemében, olyan példa, amely kérdésekre és keresésre ösztönöz, és segít abban, hogy ki-ki haza- vagy visszataláljon Atyja házába. (Gazdag Zsuzsanna)

Ki magához nem jó, mást sem szerethet.
William Shakespeare


Krisztust jobban lehet megismerni azáltal, amit Ő maga mond, mint azáltal, amit barátai mondanak Róla. (Spurgeon)

Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken stb. Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.
Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték egymás közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett:
- A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat! – harsogta fennhangon.
Erre az indiánok dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!

Nem én, hanem mi!

Ne mondd: Istenre várok. Isten vár tereád.


Te vagy a szentséges, Úristen, az egyetlen, aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, te vagy a nagy, te vagy a fölséges.
Te vagy a mindenható király, szentséges Atyánk, mennynek és földnek királya.
Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfőbb jóság, az Úr, az élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet, te vagy a bölcsesség, te vagy az alázatosság, te vagy a béketűrés.
Te vagy a biztonság, te vagy a megnyugvás, te vagy az öröm és a vigasság.
Te vagy az igazság és mértékletesség, te vagy a mindeneknek elégséges gazdagság.
Te vagy a szépség, te vagy a gyöngédség.
Te vagy a mi védelmezőnk, te vagy a mi őrállónk és oltalmazónk.
Te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.
Te vagy a mi reményünk, te vagy a mi hitünk, te vagy a mi nagy édességünk.
Te vagy a mi örök életünk, nagy és csodálatos Úr, mindenható Isten, irgalmas Megváltónk.
Assisi Szent Ferenc

A gyáva ember reszket a harc előtt, a bátor remeg a győzelemért. (Spurgeon)


A REMÉNY
Én vagyok a remény!
Akármilyen kemény,
hideg legyen a tél,
ha én veled vagyok,
szíved tavaszt remél.
Zárj be a szívedbe,
őrizz, – mert csak az él,
aki sötét éjben,
örömben, bánatban,
remél – egyre remél!


A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.
Kalkuttai Teréz Anya


Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)


Az igazság győzelme a szelídekre és a türelmesekre vár.
Pilinszky János


Dolgozz és szenvedj Jézusért, aki sokat dolgozott és szenvedett érted. (Don Bosco)


Érezni az érintést…. Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk, csakhogy érezzük egymást…

„Jézus mondta: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.”” (Mk 4,24b)

Túl sokat ítélkezünk. Indulatból, felületesen, elhamarkodottan, első látásra. Könnyű meglátni a másik szemében a szálkát, a magunkéban pedig nem látjuk a gerendát sem. Mi azt látjuk, ami a szemünk előtt van, Isten viszont azt is látja, ami a szívben van. Megbocsátani is nehezen tudunk. Előfordul, hogy „megbocsátunk, de nem felejtünk”. Isten nem ezt várja tőlünk! Jaj nekünk, ha olyan mértékkel mérnek majd rajtunk, amilyennel mi mérünk embertársainknak. Isten megbocsát és kegyelmez nekünk – nem érdemünk miatt, hanem Krisztusért. Indítson ez el minket a szeretet és az egymás iránti elfogadás, a bocsánatkérés és -adás útján. (Kőháti Dorottya)

Két művész illusztrálta a nyugalmat. Az első egy csöndes, zavartalan hegyi tavat ábrázolt. A másik egy félelmetes vízesést, amelyre ráhajolt a partról egy törékeny fa. A fa egyik ágán, a vízesés felszálló párájától csaknem teljesen átázva egy vörösbegy ül.
Az első kép csak a mozdulatlanságot, a másik az igazi nyugalmat ábrázolta.

„Krisztus mondja: »Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot.«” (Jn 5,39)

Tavaly egy évig ünnepeltük a Bibliát, és „kutattuk az Írásokat”. Áldássá vált – reméljük, sokakban –, hogy kiállításokon, gyülekezeti délutánokon, versenyeken, játékokon, cikkeken, műsorokon, okos és szép könyveken keresztül az élet könyve életközelbe került, olyan kezekbe is, amelyek eddig nem forgatták. Hogy mi lesz a mérlege ennek a rendkívüli évnek? Erről a lelkek vizsgálója tud, aki látja és magához öleli a hozzá térőt. S aki életet és üdvösséget talált, annak a számára a Biblia éve folytatódik, mi több, meghatározatlan (örök) időkig kitolódik. (Kőháti Dóra)

Ne arra menj, amerre a csapás vezet. Arra menj, amerre nem vezet csapás és hagyj nyomot magad után. (Ismeretlen)


Sok kis könnyű gondolatból fejlődik a bűnök nehéz súlya. (Spurgeon)

„Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,5)

Isten annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy ha hiszünk benne, el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Mi sem lenne természetesebb a részünkről, mint a hálaadás ezért a hatalmas szeretetért és jóságért, ennek viszonzása kérdések és feltételek nélkül. Ám mivel egyszerre vagyunk igazak és bűnösök, nem tudunk így szeretni. De naponként imádkozhatunk azért, hogy Isten megtisztítsa a szívünket és az életünket, képessé téve minket ezáltal arra, hogy mindig és minden körülmények közt őt szeressük, rá tekintsünk, felé forduljunk teljes szívünkkel, lelkünkkel és minden erőnkkel. (Gazdag Zsuzsanna)

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119,11)

Vannak emberek, akiket egy csapásra a szívünkbe zárunk, még csak meg sem kell szólalniuk. Szívünkbe zárunk igaz szavakat, nekünk szánt tanácsokat, elgondolkodtató intelmeket. A zsoltáros nyomán ma azt gyakorolhatom, hogyan élnek, mozdulnak bennem, segítenek engem Isten nekem kimondott, éltető szavai. A régi emberek sokat ismételgették a fontos bibliai mondatokat, emlékeztettek és emlékeztek. Ma is Isten igéjét ízlelgetem. Ez segít, hogy küzdjek a bennem lévő rossz ellen, s hogy emberségesebb emberré váljak. (Varga Gyöngyi)

A bűn elkövetése után nem az imádság az első teendő, hanem a töredelmes bűnbánat.


A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra.


A keresztény győzelem olyan legyen, mint Krisztus győzelme: az alázatosság győzelme a kevélység, a szeretet győzelme az önzés, a tisztaság győzelme a bűn felett.


Adni kell, adni, mindent odaadni, munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást, jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget, melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek.  Szeretetet adni – adni, s érte semmit sem kívánni! ”  (Kalkuttai Teréz Anya)


Amit tagadunk, az nem gyógyítható. (Klaus Douglass)


Az igaz ember eltávozik, de fénye megmarad. (Dosztojevszkij)

„Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.” (Zsolt 63,7)

Nem tudok elaludni. Újra meg újra végigperegnek bennem a múlt történései, töprengek felettük: miért kellett ennek így történnie? Van válaszod a számomra, Istenem? Megértem majd egyszer, átlátom, hogy miként tervezted és vezetted végig az életemet? Nem akarok még elaludni. Ha végiggondolom, mennyi ajándékot és áldást kaptam tőled, kimondhatatlan hála tölti el a szívem. Ilyenkor mindig arra gondolok: hogy is lehet, hogy mindezt megélhettem veled, benned? (Balogh Éva)

Ha a testet minden nap tápláljuk, miért ne táplálnánk a lelket is? (Don Bosco)

„Ha megtalálta az elveszett juhot, felveszi a vállára örömében.” (Lk 15,5)

Hányféle formát ölthet az elveszettség, mikor nem vagyunk a helyünkön! Nincs lelki békénk, célunk, hitünk, támaszunk. Keservesen béget az elveszett juh, de – úgy tűnik – senki sem hallja gyenge kis hangját. Senki sem nyúl érte. Aztán egy erős, ám gyengéd kar felemeli, és örömmel magához öleli. Az elveszett ember: mi vagyunk. Mert a bűnből és annak következményétől megváltani sem magunkat, sem egymást nem tudjuk. Jézus ebben a halálos elveszettségünkben talál meg. Földi értelemben lehetnek veszteségeink, nyomorúság is jöhet, de az örök életet a Pásztor karjában megbújó báránytól nem veheti el senki soha. (Kőháti Dóra)

Ha önmagad felett győzedelmeskedni akarsz, akkor önmagaddal szemben mindig Isten pártjára kell állnod.

„Isten nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.” (Jób 37,5)

Isten egyes tetteit életünkben néha észre sem vesszük, mások részben vagy egészben érthetetlenek a számunkra. De ha mi „mégis”, minden körülmények közt bízunk benne, elhisszük, hogy ő a javunkat akarja, akkor hosszabb-rövidebb idő elteltével minden világossá válik. Előbb-utóbb megértjük, mi miért történt úgy, ahogy történt. Előbb-utóbb láthatóvá válik, mi volt az Isten akarata és célja az életünkben. Rájövünk, hogy ugyan nem az és nem úgy történt, amit és ahogy mi akartuk, de az és úgy, ahogy az a legjobb volt nekünk, a gondviselő Isten szeretett gyermekeinek. (Gazdag Zsuzsanna)

Kevés gazdag ember birtokolja a vagyonát. Legtöbbször a vagyon birtokolja őket.


Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odaadni.
Hamvas Béla


Nem a hajón kívüli víz süllyeszti el a hajót, hanem a hajóba kerülő víz. Ugyanígy, az igaz ember sem vész el, bár e világban él. Ha azonban a világ betölti az ember bensőjét, akkor lelke meghal. Mennyire vigyáznak a tengerészek, hogy ne kerüljön víz a hajóba. Ugyanígy kell nekünk is szüntelen vigyázni és imádkozni, hogy a világ ki ne oltsa életünket.


Nincs egy hete, hogy megkezdődött az új év. Pár pillanat erejéig most mégse a kezdetet nézzük, hanem a befejezést, méghozzá a végső befejezést: Tekintsünk halálunk órájára. Mi fáj majd akkor legjobban? Nem annyira az fog kínozni, amit vétettünk – inkább az, amit elmulasztottunk! Elmulasztottunk, mert csak saját magunk kényelmével és érdekeivel voltunk elfoglalva és nem embertársainkra tekintettünk. Mert mindig, amikor egy hang megszólalt bennünk és jó irányba akarta terelni lépteinket, rögtön elhallgatattuk azt, mert bizonyára önmegtagadást is követelt volna az az út.
Ne essünk ebbe a hibába, legyünk bátrak és válasszuk a keskeny és rögös utat, mert életünk csak így lesz valóban boldog és értékes. Aki ugyanis elfelejti önmagát, az találja meg.


TANÍTS MEG…
Taníts meg szent jóságodra, bennem élő Istenem!
Szorítsd meg és ne ereszd el megremegő két kezem!
Önmagammal harcban állva s nem pihenve szüntelen,
taníts meg, hogy megbocsássam, ha magam ellen vétkezem!

Taníts meg, hogy úgy szeressek, mint te szeretsz engemet!
Vond magadhoz, s öleld át felsajduló lelkemet!
Annyi kétség, annyi bánat tépi s marja szívemet,
taníts meg, hogy tisztán nyújtsam színed elé lelkemet!

„Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek.” (Zsolt 17,7)

Jó belekapaszkodni ma újra ebbe a zsoltárimába: kérni, várni a csodát. Mindig lenyűgöz az a hit, amely megcsillan ezekben a könyörgésekben. Szorult helyzetben, nehéz időben fakad fel a zsoltáros szava, de amikor kimondja imádságát, már bizonyos abban, hogy akit szólít, az meg is szabadítja őt. Szeretnék én is így imádkozni, szeretném így tanulni és élni az imádságot. Bízni abban, hogy a legnagyobb hatalom és erő a világban Isten hozzánk hajló szeretete. Egy emlékkönyvben olvastam egyszer: „A világ számára te csupán valaki vagy – de Valaki számára te vagy az egész világ.” (Varga Gyöngyi)

A bűn bűn marad, akár észrevesszük, akár nem. (Spurgeon)

A hívők, az Isten gyermekei soha ne féljenek a környezetváltozástól, mert minden környezetváltozás új és új áldásokat tartogat számukra.

Spurgeon

A keresztények testben élnek, de nem test szerint.


A szeretetet nem lehet szóval parancsolni, de lehet az élő példának ellenállhatatlan erejével átplántálni. (Victor János)

„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.” (Zsolt 40,9)

Néha talán azt gondoljuk, hogy az szerezné a legtöbb örömet, ha végre szabadon azt tehetnénk, amit csak akarunk. Senki sem szólna bele. De hogy annak örüljek, hogy valaki más akaratát teljesítsem…? Igen, ez lehetséges, ha az Isten akaratáról van szó. Ha érzem őt az életemben, akkor tudnom, éreznem kell azt is, hogy amit ő akar velem, az lesz számomra a legjobb. A törvényed ajándék, Uram. A korlátozásnál is erősebben kiteljesít és szabaddá tesz. (Balogh Éva)

Az igazi imádság olyan, mint a postagalamb: okvetlenül Istenhez talál, mert onnan jött.

Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.

Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved.  (Margarete  Seemann)


Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden engedelmeskedik nekünk.

Vianney Szent János

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Ezért nem félünk.” (Zsolt 46,2–3)

Erős vár a mi Istenünk – ez a „mi zsoltárunk”. Énekeljük Luther korálját, felállva a templomban, mint a Himnuszt, és szétárad tagjainkban, még inkább a lelkünkben az erő, a hit, a bizalom, a hála, a tettvágy, a bátorság. Mert nem félünk! Várban vagyunk, védve vagyunk. Ellenség erőt nem vehet azon, aki Istennél keres menedéket. (Kőháti Dóra)

Isten kezet nyújtott a bukott embernek. Mi elestünk, Ő aláereszkedett; mi feküdtünk, Ő lehajolt. (Augustinus)

Minél több szeretet ajándékozunk, annál gazdagabbak leszünk.”  (Adrienne von Speyer)


Ne felejtsük el: Az ember pont akkora, mint azok a dolgok, amelyek felidegesítik őt!

„Próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e.” (5Móz 13,4)

Életünk útja – akár akarjuk, akár nem – próbatételekkel teli: legyen az például haláleset, munkahely elvesztése vagy egy komoly betegség. Mindezek a történések alkalmasak arra, hogy kiderüljön, kiben bízunk: a magunk erejében, barátok, orvosok segítségében, szerencsében, avagy az élő Istenben. Minden próbatétel veszélyforrás, hiszen eltávolíthat Istentől. De minden próbatétel – melyek közül egy sem esik meg Isten tudta nélkül – egyben esély is arra, hogy az Úrba vetett hitünk és bizalmunk még jobban megerősödjék. (Gazdag Zsuzsanna)

„Szeretném megismerni Krisztust és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Fil 3,10–11)

Vízkereszt fényes csillaga három bölcset vezet a jászolban fekvő kisgyermekhez. Azért indultak el távoli vidékekről, mert meg akarták őt ismerni. Benne valóban Isten erejével találkoztak. Különös, hogy a születés ünnepe már odairányítja tekintetünket a szenvedéstörténetre és a feltámadásra. De hiszen így teljes a kép. Megjelent az Élet, és megismerhetővé vált: része lehet mindennapjainknak. Azzal, hogy kezdjük megismerni, ő bennünk növekszik, minket hordoz. Megtart szenvedéseinkben, örömeinkben, köznapi kicsi halálainkban, veszteségeinkben, gyászunkban. És őbenne naponta fel is támadunk – a végső feltámadásig. Ezt a tudást, ajándékot kéri az apostol, ő erre vágyik – és vele együtt én is kérhetem. (Varga Gyöngyi)

A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)


Amikor nem tudjuk, hogy mi lenne a jobb, gondolkodni, elmélkedni kell és tanácsot kérni, mert nincs jogunk a lelkiismeret bizonytalanságában cselekedni. A bizonytalanságban (ha megmarad) azonban ezt kell mondanunk: bármit teszek, jó lesz, feltéve, ha az a szándékom, hogy jót tegyek. Amit mi jónak tartunk, azt Isten elfogadja és jónak tekinti. Ne keseredjünk el, ha egy idő után azt látjuk, hogy mégsem tettünk jót. Isten a kezdeti szándékunkat nézi…


Bármi nagy legyen is valamely probléma, bonyolultsága sohase mondassa velünk eleve, hogy megoldása lehetetlen, mielőtt minden oldaláról végig nem tanulmányoztuk.
André-Gustave Citroen


Ha nagy csapás, vagy lelki fájdalom ér, gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Tehát… kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyüjtöttél, szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ember vagy, tehát szenvedned kell, de a szenvedésed nem tart örökké, éppen azért, mert – ember – vagy.
Márai Sándor


Hogy mit látunk, az attól függ, hogy hol helyezkedünk el. Perspektívánk együtt változik pozíciónk változásával.

„Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent.” (Jel 15,4)

„Istent félnünk és szeretnünk kell”, tanultuk régen a Kis kátéból. Igen, félnünk kell őt, még ha sokszor nem értjük is akaratát, s ez a félelem majd távol tart bennünket attól, hogy rossz útra térjünk. Ha személyesen ismerjük őt, akkor nem kell félnünk a mindennapok gondjaitól, próbatételeitől, mert az iránta érzett szeretet kiűzi a félelmet. És ez fordítva is igaz – ha szeretem őt, és biztosan tudom, hogy szeret, már tudom a legfontosabbat: ismerem őt. (Balogh Éva)

„Magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.” (Zsolt 18,50)

Dávid győzelmi éneke egy olyan hitvalló embert állít elénk, aki nyíltan, bátran magasztalja Istenét a népek között. Mi jobbára a templomfalakon belül tesszük ezt – biztonságos, ismerős helyen. Nem vagyok híve a szekták által gyakorolt „lerohanós” térítő kampányoknak. De azért fontosnak tartom, hogy hiteles tanúja, tanítványa legyek Jézusnak a népek között. Ma hogyan mutathatom meg a körülöttem élőknek, hogy hozzá tartozom? Le tudom-e győzni kishitűségemet, bátortalanságomat? Ő késszé tehet arra, hogy magasztalhassam a népek között. (Varga Gyöngyi)

„Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” (Ézs 53,6)

Hányan buknak bele adósságukba napjainkban! Tragédiákat okoznak a letörleszthetetlen terhek. Nincs kire tovább tolni. Fizetni kell. Egyszerű matematika pedig, mégsem rendezhető e földi adósságállomány sem. Istennel szemben mink van? Tévelygő, lázadó, bűnével őt megtagadó népe belepusztulna, ha „adósságát” rendeznie, magát tisztáznia kellene! Bárcsak egyre többen értenék meg, hogy Jézus értünk, a mi ügyünk rendezéséért halt meg, és térne meg tévelygőből az Isten útját járóvá! (Kőháti Dóra)

Ne mérgelődj azon, hogy nem tudod az embereket megváltoztatni és olyanná tenni, amilyennek szeretnéd, ha lennének, mivel még magadat sem tudod olyanná tenni, amilyen lenni szeretnél. (Kempis Tamás)


Nem az teszi a gazdagságodat, amit birtokolsz. Ha meg vagy elégedve azzal, amid van – ez a gazdagság.
Mark Twain


Nemcsak azokat fenyegeti veszedelem, akik távol tartják magukat Isten országának megterített asztalától. Lehet, hogy valaki odatelepszik az áldások boldog vendégei közé, s onnan vettetik ki.


Tudnunk kell, mire vagyunk képesek; több vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden. (Balise Pascal)


Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk ´áment´ ,s ha Isten néha nemet mond is, hidd el,hogy azzal áld meg. (Füle Lajos)

„Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (Zsid 12,25a)

Olvassuk-e a Szentírást? Járunk-e olyan egyházi alkalmakra, ahol Isten igéjét tisztán és igazán hirdetik? Meghalljuk-e, amit az Isten írott és hirdetett igéjében mond nekünk? És ha igen, akkor vajon engedjük-e, hogy megfeddjen, intsen és biztasson az az Isten, aki mindig, minden körülmények közt a javunkat akarja, vagy elutasítjuk őt, aki hozzánk, értünk és miattunk, a mi érdekünkben szól…? (Gazdag Zsuzsanna)

A kérés és a hálaadás olyan, mint a frigyláda két kérubja:


A kettőt nem szabad egymástól elválasztani.
Spurgeon


A közömbösség a lélek egyik legsúlyosabb betegsége.


A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, az, hogy őszinte szívvel figyelsz rá. (Richard Moss)

„A mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.” (Ef 1,17)

Egy mondás szerint pénzért vehetsz könyvet, de tudást nem… Teljességgel lehetetlen az emberek által könyvekben, újságokban és a világhálón összegyűjtött minden gondolathoz, felismeréshez, információhoz hozzájutni. A minden emberi tudásnál hatalmasabb és a minden emberi tudás felett álló Isten azonban mégis megismerhetővé válik számunkra a Szentlélek által. (Gazdag Zsuzsanna)

„A sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem.” (Ez 34,16)

Isten életpárti – némi iróniával persze azt is mondhatnánk: „szegénypárti” –, de ő soha nem a szegénységet, hanem az attól szenvedőket, a kilátástalan életűeket pártolja. Isten mindig az ő oldalukon áll. Ezért vált teljesen hasonlóvá a sérültekhez, az elesettekhez a Názáretiben. Jézus életprogjamja egybecseng a réges-régi prófétai mondattal: így hiteles az Isten országáról szóló evangélium. És én hogyan viszonyulok mindehhez? Mire indít engem Jézus életprogramja? Ma kiket tudok erősíteni? Észreveszem-e és gyógyítom-e a sérüléseket, amelyeket én ejtek másokon? (Varga Gyöngyi)

„A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” (1Kor 13,6)

Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység – tartja a humoros szólás. Együtt örülni az igazsággal messze többet jelent, mint hogy nem örülök a másik kárának. Együtt örülni valakivel annyit jelent, hogy osztozom az örömében. Akkor tudok együtt örülni a másik igaz örömével, ha van bennem szeretet. Szeretetünk és örömünk megsokszorozódik így. (Balogh Éva)

Ah, ha másért nem, legalább a gyermekeinkért tudnánk jobb keresztyének lenni. (Ravasz László)


Az idő az örökkévalóságra mutat, Mária pedig Jézusra. Jó, hogy vannak közvetítők, így könnyebb felismerni a mély titkokat. Léptünk egyet az évek sorában, Mária is mindig lépett egyet hitének fejlődése útján.
Minden év egy újabb próbatétel, csak e világnak élő ember ábrándozik azon, hogy majd könnyebb lesz a következő év. Miért kell, hogy könnyebb legyen? Azért, hogy jobban elfeledkezzünk a mennyországról, amely az igazi hazánk? Máriához kapcsolódva egyetlen dolgot kérhetünk az új év kezdetekor: Erősítse az Úr hitünket, hogy Isten mindig megújuló kihívásait, amelyeket emberek révén kapunk, hittel fogadjuk. Ha van hitünk, nincs nehéz év, ha nincs hitünk, csak nehéz év van.


Életünk cselekedeteit minden egyes órában kísérjük figyelemmel, és legyünk bizonyosak afelől, hogy Isten mindenütt lát bennünket. A szívünkben támadt gonosz gondolatok roppanjanak össze Krisztuson, a sziklán. (Szent Benedek)

„Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.” (Zsolt 17,15) Az év első hetében picit fáradtan, kimerülten, picit még visszavágyva az ünnepbe, mégis tovább kell mennünk. A külső körülményekre nézünk: bizony nem ígérnek sok biztatót. Szürke napok, ünnep sehol a láthatáron, ám annál több a feladat, szorongatóak a terhek. Ismerős érzés? Olvassuk hát figyelmesen az igét: üdvösséget, Isten orcáját, örömöt, elkészített, véget nem érő – és immár nekünk Krisztusban „átadott” – ajándékot ígér. Jó irányba kell tekintenünk! Fel kell ébrednünk, és érdemes is, mert örömre ébredhetünk. Nem a teher, hanem a minket hordozó Isten a nagyobb! Hálával, benne bízva kezdjük ezt a hetet, ezt az évet! Ő velünk van minden napon. Ez bizonyos. (Kőháti Dóra)

Ha valamit megtanultam abban az időben, akkor az az, hogy ha erőszakkal akartam megoldani egy problémát, az mindig csak még tovább rontott a helyzetemen.
William Paul Young


LÁTTAM URAM…

Az egyik béna volt, a másik aszott sárga, vagy nem volt lába,
de a Te fényed hullt a betegágyra, hitükkel elrejtőztek nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket a Te erőddel,
mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat,
mert a mázsás teher könnyű, mint a kis szalmaszál VELED,
de nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok és nem tudom mi vár rám,
csak azt tudom, hogy velem vagy és nem hagysz árván,
csak azt tudom, hogy utam már kijelölted,
mint bízó gyermek járhatok előtted.

Te mérsz ki bút, örömet, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett,
csak egyet adj, hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak,
s ha szereteted mázsás teherrel tenné próbára ezt a gyenge vállat,
segítsd úgy hordozni mázsás terhemet a TE ERŐDDEL, mint a szalmaszálat.


Minden élet az adakozás és a lemondás elve alapján jön létre. Ez alól kivétel a kapzsi ember, aki olyan, mint a fogaskerekek közé szorult kődarab: ellenáll a szeretet törvényeinek.


Nyomorúságos állapotunknak nem a bűneink tömege és nagysága az oka, hanem az, hogy a bűn legyőzőjét nem akarjuk bűneink eltörlésére befogadni, hogy lakozást vegyen szívünkben. (Trudel)


Soha sincsen nagyobb szükségünk mély, komoly, erőteljes lelkiéletre, mint éppen olyankor, amikor minden jól megy.


Üdvösség és kárhozat úgy mutatnak egymásra, mint fény és árnyék. Az üdvösség azért üdvösség, mert szabadulás a kárhozat veszedelméből, a kárhozat azért kárhozat, mert az üdvösség nagy ajándékát örökre eljátssza. (Viktor János)



Vagy megtanulsz imádkozni, vagy profi leszel az aggodalomban! Amit odaadsz Istennek, azt ő kézbe veszi. Amit megtartasz, azzal neked kell bajlódni.

A bűn elzárja a kegyelem csatornájának a zsilipjét.


A bűn szabadossága rabszolgaság, a bűntől való szabadulás igazi szabadság. (Spurgeon)

A bűnt felismerni, bevallani és elhagyni, ez az igazi bűnbánat, és a megtérés valódi útja. (Trudel)

„Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31)

Jó lenne így élni az új esztendőben (is)… De be kell, hogy lássuk, nehéz ennek az elvárásnak megfelelni, hiszen mindenki alapvetően a maga javát és nem az Isten dicsőségét keresi. Saját erőnkből nem is lehet a mai igében szereplő felszólításnak eleget tenni, csak akkor, ha engedjük, hogy a mindennapokban a Szentlélek vezessen bennünket. (Gazdag Zsuzsanna)

Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. (Walter Trobisch)


Áll a gyilkos, nagy ítélet.
Rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett,
Pilátusod lettem Néked.
Itt van már a kereszt fája,
Hurcolnod kell Golgotára.
Uram, én meg puhán, restül
Vonakodom a kereszttül!
Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet.
Földre sújtód — jaj! — én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam.
Ó jaj, látod jönni szemben
Édesanyád, gyötrelemben!
Ó, csak én is véle járnék,
Krisztus után, mint az árnyék!
Vinni terhed, segítségül
Itt van Simon Cirenébül.
Bárcsak én is — bűnös lélek –
Keresztemmel követnélek!
Jámbor asszony siet hozzád,
Kendőjével törli orcád.
Vajon hát én, kőszívemmel
Mennyi könnyet töröltem fel?
Földre roskadsz másodízben,
Értem tűrő kegyes Isten!
Hát én hányszor tántorultam?
Bűneimbe visszahulltam…
Sírva jöttök ki elébe,
Jeruzsálem asszonynépe…
Jaj, rám is szól, ami rátok:
„Magatokat sirassátok!”
A keresztnek szörnyű terhe,
Harmadszor is földre ver le.
Tested adjon szent kegyelmet,
Hogy a bűnből talpra keljek!
Megcsúfoltak ruha nélkül…
Borzad szájad vad epétül…
Tisztes mérték, szent szemérem,
Mindig, mindig maradj vélem!
Édes Jézus drága testét,
Véres fára felszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa — sírva áldunk!
Megváltásunk már betelve –
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élek, kegyelméből!
Ki szakaszt el szerelmétől?
Keresztfádról már levesznek,
Szent Szűz szívén pihen tested.
Bár pihennél mindig nálam,
Tiszta szívem templomában!
Már a Szent Test sírba téve,
Újon metszett szirt ölébe,
Onnan kél fel harmadnapra.
Halált, pokolt eltiporja!
Csend van, és belül is vágyom a csendet.
Árnyak közt lélekben keresem a fényt.
Köszönöm, Istenem, azt, hogy Tebenned nyugalmat találok,
békét, és reményt.


Ha helyet adunk Istennek, bármi megtörténhet. Legyél nyitott! Legyél állhatatos! Isten csodálatosan ért hozzá, hogy szép dallamokat csaljon ki a szakadt húrokból is. (Charles R. Swindoll)


Ha Istent igazán szeretnénk, a legigénytelenebb munkák között is örömmel töltene el az a tudat, hogy az ő akaratát tehetjük; hiszen aki szeret, nem azt nézi, hogy mit kérnek tőle, hanem azt, hogy egyáltalán kérnek. (Szent-Gály Kata)


Ha olyan boldogságot és örömet akarsz megélni, ami különbözik a mostani állapotodtól, akkor meg kell változtatnod az életmódodat. Mégis, mi tart minket vissza boldogságunktól? Saját magunk! Az a vágyunk, hogy a legkisebb ellenállás útját válasszuk, megakadályozhatja, hogy az igazság és a valódi szabadság útját járjuk. Nem akarunk kellemetlenségeket. Ezért aztán saját magunkat tartjuk vissza benső vágyainktól, mert kevésbé szeretjük önmagunkat, ha egyáltalán szeretjük.

„Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbakat pedig mint öcsédet, az idősebb asszonyokat mint anyádat, a fiatalabbakat mint húgodat: teljes tisztasággal.” (1Tim 5,1–2)

Hogyan lehet megmondani egy magunknál jóval idősebb embernek, amikor nyilvánvalóan téved? Van-e határ, amely elválasztja az őszinte segítőkészséget a tisztelettől? Kérlek, Uram, adj nekem értelmet, hogy ilyenkor megkapjam a legmegfelelőbb szavakat! (Balogh Éva)

Istennel beszélget egy ember: – Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol? Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. Az ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: – Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni az ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
Az ember ekkor azt mondja Istennek: – Én ezt nem értem! – Ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak “képesség” kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

„Jézus mondja: »Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak.«” (Lk 12,4)

Át lehet tenni a félelmet lelki síkra? Amikor összeszorul a szívem a rettegéstől, fel lehet ezt oldani bátorító lelki igékkel? Aligha. A félelem ösztönös. Számtalan tapasztalat szól mégis arról, hogy emberek legyőzték félelmüket azzal a tudattal, hogy Isten vigyáz rájuk, akármi történjék is. Ehhez azonban hétköznapi barátságban kell lennünk az örökkévalósággal. (Koczor Tamás)

Nem kereshetjük a szabadságot és a boldogságot külső tényezőkben (majd ha ez lesz, meg az lesz). Csakis bensőnkben, Isten által lehetünk igazán szabadok, és minden körülményben!

„Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad.” (Ézs 54,8)

Henri Boulad egyiptomi szerzetes mondta egyszer: „A kegyelem eredendőbb, mint a bűn.” Hiszem, hogy ez a kegyelem erősebb az én bűneimnél. Ez a kegyelem tart erősen, hogy ne torzulhasson el az istenképem, az istenhitem, ha azt is gondolom újra és újra, Isten gyakran elrejtőzik előlem. Bár emberperspektívámból sokszor látom így, és így is magyarázom istentapasztalataimat, a szívem mélyén tudom: az irgalom ölelésében vagyok minden pillanatban – és örökké. Ezt maga az életadó, életmentő Isten mondja nekem. (Varga Gyöngyi)